Moldováról akkor szokott beszélni a világsajtó, amikor vagy baj van ott, vagy baj készülődik. Most épp a második esetről van szó: habár a Kreml nem sikerült megszerezze a választásokon a befolyást az ország felett, még nem adta fel a próbálkozást, egymás után állítja a maga oldalára a kis ország eredetileg is erősen oroszbarát oligarcháit és korrupt politikusait. Ezekre az áldatlan állapotokra hívja fel a figyelmet a The Insider elemzése.
A milliárdos Vladimir Plahotniuc, akit nemrég Görögországban tartóztattak le a „moldovai pénzmosoda” ügyével kapcsolatban, rendszeresen járt Moszkvába egy hamis nevet tartalmazó útlevéllel – derül ki a The Insider birtokába került repülési adatokból és dokumentummásolatokból. Emellett a lehallgatási adatok szerint Vlagyimir Putyin kabinetfőnök-helyettese, Dmitrij Kozak 2024 júniusa óta tárgyalásokat folytatott Plahotniuckal a Kreml azon törekvésének részeként, hogy az ország elnökválasztása előtt biztosítsa Moldova leggazdagabb emberének támogatását. Plahotniuc legutóbb 2025. április végén járt Moszkvában.
A soknevű oligarcha
Július 22-én az Interpol kérésére Görögországban letartóztatták Moldova leggazdagabb emberét, Vladimir Plahotniucot, akit azzal vádoltak, hogy részt vett 20 milliárd dollárnyi orosz korrupciós pénz tisztára mosásában az úgynevezett „moldovai pénzmosodán” keresztül.
Plahotniuc kiadatását Moldovával párhuzamosan Oroszország is kérte, amely hivatalosan is bűnvádi eljárást indított ellene pénzmosás miatt. De bőven van okunk feltételezni, hogy Moszkva vádjai valójában egy másik rendszer részei. „Valami azt súgja nekünk, hogy az orosz kérés csupán arra irányul, hogy Plahotniucnak védelmet és szabadságot biztosítsanak” – mondta Viorel Cerneucanu, a moldovai rendőrségi főfelügyelőség vezetője.
Cerneucanu rámutatott, hogy Moszkva korábban elfogatóparancsot adott ki egy másik szökésben lévő moldovai oligarcha, Ilan Șor ellen, aki jelenleg Oroszországban él és orosz útlevéllel rendelkezik. És vannak más precedensek is. Oroszország egyszer saját kémje, Szergej Cserkaszov ellen koholt egy ügyet, hogy megpróbálja elérni a Brazíliából való kiadatását (ami végül nem sikerült), és Artyom Usz (az orosz Krasznojarszk régió akkori kormányzójának fia) ellen is eljárást indított, akit Olaszországban tartóztattak le. Uszt soha nem adták ki, de orosz ügynököknek sikerült megszervezni szökését a házi őrizetből.
Komoly okunk van arra következtetni, hogy Cerneucanunak igaza van. Egy rendőrségi jelentés szerint Plahotniuc letartóztatása során több mint 20 különböző nevű hamis személyi igazolványt foglaltak le tőle. Ezek között volt ukrán, orosz és bolgár útlevél Mihail Tausanov (született 1962. február 22-én) nevére.
Mint a The Insider kiderítette, Plahotniuc, a közelmúlt orosz történelmének egyik legnagyobb csalásának szervezője, rendszeresen utazott Oroszországba ezen a néven. E látogatások során nemcsak, hogy nem ütközött semmilyen problémába a törvénnyel – a Kreml legmagasabb szintjein tartott megbeszéléseket.
Tárgyalások Kozakkal
2025 áprilisában a Malenkaja Sztrana („Kis ország”) nevű moldovai oknyomozó projekt kivonatokat tett közzé Vlagyiszlav Darvai lehallgatási felvételeiből, aki 2019-től 2024 szeptemberéig Oroszország kereskedelmi képviselője volt Moldovában (jelenleg az elnöki adminisztráció határmenti együttműködéssel foglalkozó információs osztályának vezetője). 2024-ben szeretőjével, Natalia Pelinnel beszélgetve Darvai elismerte, hogy részt vett Vladimir Plahotniuc titkos moszkvai látogatásának megszervezésében, ahol az oligarcha az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjével, Dmitrij Kozakkal akart találkozni.
Darvai zavaros és összefüggéstelen szavaiból egyértelműen kiderült, hogy Plahotniuc – az ellene folyó büntetőeljárás ellenére – azért döntött úgy, hogy Moszkvába utazik, hogy titokban tárgyaljon Kozakkal. Úgy volt, hogy június 4-én érkezik meg, és a Nemzeti Szállóban fog lakni. Hogy a kamera ne kapja el, Plahotniucot arra utasították, hogy útja során viseljen sötét szemüveget és egy ellenzős sapkát. A reptérről jelöletlen autóval vitték el – olyan rendszámmal, amely biztosította volna, hogy a rendőrség ne állítsa meg –, és a háromnapos látogatás alatt végig nem hagyhatta el a szállodai szobáját.
A lehallgatások szerint a milliárdos fizetett azért is, hogy a szálloda fitnesztermét lezárják az ő kizárólagos használatára. Arra viszont megkérték, hogy ne menjen be a masszázsszalonba, ahol az egyik alkalmazott, egy „moldovai nő Bălțiből” felismerhette volna (az Insidermegtudta erősíteni, hogy valóban dolgozott egy ilyen masszőr a szállodában azokban az időkben).
A lehallgatások szerint Plahotniuc látogatásának „péntekig” – vagyis június 7-ig kellett volna tartania. Az Insider megvizsgálta a járatadatbázist, és valóban kiderült, hogy egy Mihail Tausanov nevére kiállított útlevéllel rendelkező férfi 2024. június 4-én délután Dubajból Moszkvába repült, majd június 7-én késő este Moszkvából Dubajba repült vissza.
Darvai lehallgatásai júniusban véget értek, így nem világos, hogy pontosan miről állapodhatott meg Kozak és Plahotniuc, de a beszélgetés kontextusából úgy tűnt, hogy a milliárdos visszatéréséről beszéltek a moldovai politikába, amely „nélküle valamiféle cirkusszá vált”. Darvai elbeszéléséből az is világossá vált, hogy Plahotniuc és Kozak találkozója csak egy előzetes találkozó volt a Putyinnal való tárgyalás előtt.
Darvai leírása szerint Kozak megdorgálta Plahotniucot: „Ugye megérti, hogy minden, ami most Moldovában történik, elsősorban a maga hibája? Minden hatalom a magáé volt, de maga csak játszadozott”. Plahotniuc azt válaszolta: dolgozik rajta, hogy kijavítsa a múltbeli hibáit, és hogy kész visszatérni Moldovába, de egyedül nem tudja ezt megtenni, ezért repült Moszkvába.
Hogyan avatkozik be a Kreml a moldovai politikába?
A lehallgatások alapján a következő találkozóra Plahotniuc és Kozak között egy héttel később került sor Minszkben. És mint a repülési adatokból kiderül, messze nem ez volt az utolsó. Plahotniuc ugyanezzel az útlevéllel, Taushanov nevén repült Moszkvába 2024 júliusában és októberében, valamint 2025 márciusában és áprilisában. Ez egy nagyon viharos időszak volt a moldovai politikában, és a Kreml aktívan igyekezett az általa preferált irányba befolyásolni az eseményeket. Plahotniuc ezután 2024 júliusában és októberében, valamint 2025 márciusában és áprilisában repült Moszkvába.
Az orosz nyomás 2024 október-novemberében érte el a tetőpontját a moldovai elnökválasztás idején, amely egybeesett az európai integrációról szóló országos népszavazással. Nem nehéz megérteni, miért volt szüksége a Kremlnek egy oroszbarát milliárdos támogatására: a pénz jelentős szerepet játszott a beavatkozási kísérleteiben. Plahotniuc mellett a szökésben lévő milliárdos, Ilan Șor is segítséget kapott Moszkvától a „Győzelem Blokk” létrehozásához és a Moldovában működő politikai erők szavazatai megvásárlásához. A pénzt eleinte a Chișinăuból Törökországon keresztül Moszkvába repülő futárok hozták a visszaúton. Amikor azonban a moldovai biztonsági szolgálatok már induláskor elfogták őket, Șor elkezdett Mir márkájú bankkártyákat osztogatni, amelyeken pénz volt, és amelyeket a Dnyeszteren túli területeken lehetett beváltani. Az oroszországi moldovai diaszpórát is felhasználták a szavazás megzavarására: október 20-án a Moszkvába busszal érkező szavazókat ingyen etették a moldovai nagykövetség melletti étteremben, sőt, buszos kirándulásokat szerveztek nekik Fehéroroszországba, Azerbajdzsánba és Törökországba – mindezt azért, hogy sorba állhassanak a Moldova által külföldön felállított szavazóhelyiségekben.
Az elnökválasztás második fordulójában a megvesztegetés az Európai Unióban élő moldovaiakra is kiterjedt, ahol külön megfigyelőket állítottak a szavazóhelyiségek bejáratához, hogy meggyőződjenek arról, a választók teljesítik-e az alku rájuk eső részét. Észtországban és Olaszországban a választók kamerákkal és okostelefonokkal felszerelt embereket láttak, akik szorgalmasan filmezték a szavazóhelyiségekbe belépők arcát – és a felvételeket élőben közvetítették. Bolognában az egyik ilyen videósról kiderült, hogy oroszországi diák. A moldovai választások iránti érdeklődését azzal magyarázta, hogy egy nem létező szervezet megbízásából végzett megfigyelést.
Amikor a Kreml megvesztegetéssel nem tudta biztosítani a szavazatok többségét a maga oldalának, úgy döntött, hogy két nagy, ellentétes politikai irányultságú blokkot hoz létre, hogy többséget szerezzen a parlamentben. Az első blokk nem titkolja Moszkva iránti szimpátiáját, négy oroszbarát politikus – mindannyian a kommunista párt korábbi tagjai – most négy különböző politikai erő élén áll. Az Igor Dodon-féle Szocialisták Pártja, a Vladimir Voronin által irányított Kommunisták Pártja, Irina Vlah Moldova Szíve-pártja és a Vasile Tarlev vezette Moldova Jövője bejelentették, hogy egyetlen választási tömbben fognak tömörülni, hogy részt vegyenek a közelgő parlamenti választásokon.
Ezzel a koalícióval együtt a Kreml támogatja az „Európa-párti” „Alternatíva” blokkot is. Ezt a csoportosulást Ion Ceban kisinyovi polgármester Nemzeti Alternatív Mozgalma vezeti, és tagja még Ion Chicu volt miniszterelnök Moldova Fejlődéséért és Egyesítéséért Pártja, Mark Tkachuk Polgári Kongresszusa, valamint Alexandru Stoianoglo volt főügyész. Utóbbi leginkább arról ismert, hogy 2020-ban elintézte Veaceslav Platon moldovai üzletember szabadon bocsátását. Platont 2017-ben ítélték el egy nagy visszhangot kiváltó ügy kapcsán, az Asito, a Moldasig és az Alliance Insurance Group biztosítótársaságok pénzeszközeinek elsikkasztása miatt. Stoianoglo vezetésével az ügyészek visszaküldték az ügyet az alsóbb fokú bíróságra, és hatályon kívül helyezték az ítéletet. Idén márciusban Platont ismét letartóztatták, ezúttal az Egyesült Királyságban. A nyomozók őt tartják a „pénzmosodai” rendszer egyik tervezőjének, Plahotniucot pedig a fő haszonélvezőjének.
2024-ben Platon az oroszbarát Moldovai Köztársaság Szocialistáinak Pártja (PSRM) jelöltjeként indult a moldovai elnökválasztáson. A szavazás első fordulójában, amelyet az európai integrációról szóló országos népszavazással párhuzamosan tartottak, Sztojanoglo nem volt hajlandó részt venni, sőt még a szavazólapot sem volt hajlandó elfogadni.
A kialakuló koalíció másik kulcsszereplője Ion Chicu közgazdász és volt miniszterelnök, aki Plahotniuc elmenekülése után vezette a kabinetet. A háború előtt Chicu nyitott volt az együttműködésre Oroszországgal: 2019-ben az orosz televíziós adások tilalmának feloldására szólított fel, 2021-ben pedig saját párt – a „Moldova Fejlődéséért és Egyesítéséért Párt” – alapításáról tárgyalt Oleg Vasnyecov orosz nagykövettel. Ezen a találkozón Chicu „megosztotta politikai platformjának felépítésére és fejlesztésére vonatkozó terveit, és érdeklődését fejezte ki a konstruktív párbeszéd iránt minden külső partnerrel Moldova gazdaságának újjáépítése érdekében, az állampolgárok javánka szolgálatában”.
A 2024-es elnökválasztáson Chicu a szavazatok mindössze 2%-át kapta, de megpróbálta elérni az eredmények érvénytelenítését. Ezután az uniós népszavazás bojkottját sürgette, mivel attól tartott, hogy az „elmélyíti a társadalmi megosztottságot”. Ennek ellenére most egy olyan politikai tömb élén áll, amely „Európa-pártinak” nevezi magát.
Eközben Mark Tkaciuk volt parlamenti képviselő júniusban részt vett a MEGA (Make Europe Great Again) mozgalom által szervezett Nemzetközi Konzervatív Fórumon Chișinăuban. Bár a moldovai hatóságok nem tiltották be a rendezvényt, több, nyíltan Kreml-párti, ukránellenes nézeteket valló és Ilan Șorhoz kötődő külföldi küldöttet kitiltottak az országból. Korábban Tkaciuk – közvetlenül az elnökválasztási kampány kezdete előtt – nyilvánosan felszólított az orosz propaganda-tévécsatornák visszaállítására Moldovában.
Azzal, hogy Moszkva két, látszólag ellentétes politikai nézeteket valló tömböt támogat, talán a választókra gyakorolt vonzerejét akarja megnövelni. Ebben az erőfeszítésben Plahotniuc támogatása kulcsfontosságú lehet a Kreml számára.
Nehéz lenne békés célokkal magyarázni Moszkva szándékait: nekik Moldova alapvetően támaszpontként kellene első sorban Ukrajna, másodsorban a NATO-tag Románia ellen, hiszen makacsul kitartanak amellett, hogy a volt szovjet befolyási területekre rátegyék a kezüket, sőt, egyes országokat meg is hódítsanak. A rövidlátó közönség a tervezett folyamat különböző stációit tévesen külön-külön konfliktusoknak véli, pedig nem azok: ezek mind egy terv részei. Aminek a végén az Oroszországi Föderáció határai az Atlanti- és a Csendes-óceán volnának. Putyin nem fog megállni egyik vagy másik ország elfoglalása után – Napóleon vagy Hitler sem tettek így.
Ebből pedig az következik, hogy Putyint meg kell állítani, éspedig most, minél előbb, már tegnap is késő volt.
Szele Tamás