Ha összehasonlítjuk az amerikai és a magyar belpolitikai folyamatokat, kétségtelen, sőt, kétségbeejtő hasonlóságokat vehetünk észre. Mindkét kormányzat legelkötelezettebb hívei, legmegbízhatóbb „harcosai” és szavazói a szélsőjobboldaliak, csakhogy az ő barátságuknak ára van – bár ezt az árat egyelőre mindkét állami vezetés szívesen megfizeti, hiszen egy húron pendülnek a híveikkel. Akkor is, ha időnként megpróbálnak viselkedni. De csak akkor próbálkoznak ilyesmivel, ha úri társaság érkezik vendégségbe.

Lássuk, mit ír erről a The New York Timesban Alan Feuer, az íráshoz fűzött megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

Trump elnök első elnöki ciklusa alatt a Proud Boyshoz hasonló szélsőjobboldali csoportok minden második hétvégén az utcára vonultak, és hangosan – sokszor öklüket is használva – tiltakoztak olyan ügyek miatt, mint a bevándorlás, a konzervatív véleménynyilvánítás elnyomása és a konföderációs szobrok eltávolítása.

Trump második ciklusának első hét hónapjában azonban szembetűnően elmaradtak a szélsőjobboldali tüntetések. A mozgalom néhány vezetője szerint ez azért van, mert az elnök gyakorlatilag átvette a programjukat.

„Amit 2017-ben tettünk és mondtunk, és ami akkor tabu volt, ma már nem tabu – ma már mainstream” – mondta Enrique Tarrio, a Proud Boys elnöke, aki sok korai szélsőjobboldali tüntetésen vett részt. „Őszintén szólva: mi okunk lenne ma panaszkodni?”

Akár a sokszínűségi programok felszámolásáról, a múzeumokban tapasztalható fehérellenes elfogultságról való panaszkodásról, akár egyszerűen csak az autoriter nacionalizmus szellemének terjesztéséről van szó, Trump számos szélsőjobboldali nézetet és érvet magáévá tett, és ezzel nagy örömet okozott azoknak a radikális jobboldali aktivistáknak, akik már régóta támogatják ezeket az eszméket.

Kormánya több olyan személyt is alkalmaz, akik korábban rasszista vagy antiszemita kijelentéseket tettek, vagy akik pozitívan viszonyultak a 2021. január 6-i Capitolium elleni támadáshoz.*

*Amint nálunk is rehabilitálták a 2006-os zavargások résztvevőit, sőt, akad olyan akkori szervező, aki most pártelnök.

A szélsőjobboldali köröket különösen fellelkesítette Trump agresszív fellépése a dokumentumokkal nem rendelkező bevándorlók ellen, és nemcsak a maszkos szövetségi ügynökök farmokon és gyárakban végzett razziáinak mindenütt megjelenő képeit dicsérik, hanem az ezeket a lépéseket ösztönző ideológiát is: azt a meggyőződést, hogy az Egyesült Államokba történő bevándorlás gyakorlatilag egyenlő egy külföldi megszállással.

A múlt héten, a virginiai Charlottesville-ben történt erőszakos szélsőjobboldali tüntetés nyolcadik évfordulóján, ahol neonácik fáklyákkal vonultak fel és a bevándorlókról meg a zsidókról skandáltak jelszavakat, „Augustus Sol Invictus” (ez természetesen álnév), egy, a rendezvény szervezésében részt vevő floridai ügyvéd csodálkozva állapította meg, hogy a Trump-adminisztráció milyen alaposan átvette azt a fajta álláspontot, amely egykor a politikai diskurzus perifériáját jelentette.

„Nyolc évvel ezelőtt szélsőségesnek számított, ha tiltakoztál az ellen, hogy bevándorlók váltsanak le téged” – írta Invictus a közösségi médiában. „Ha arról beszéltél, hogy meg kell állítani vagy vissza kell fordítani ezt a folyamatot, véged volt. Most pedig ez a Fehér Ház hivatalos politikája.”*

*Talán tíz évvel ezelőtt kezdett el panaszkodni mifelénk az akkori Jobbik, hogy a Fidesztől nem bírnak politizálni – állandóan megvalósítják a programjukat…

Abigail Jackson, a Fehér Ház szóvivője határozottan védelmébe vette Trumpot. „Trump elnök azoknak a millióknak a hangja, akiknek az ő népszerű politikáját támogatják” – mondta.

A Biden-kormány idején a szélsőjobboldali szervezetek pozícióit, mint a Proud Boys és az Oath Keepers, súlyosan meggyengítették, főként a Capitolium-támadásban részt vevő több tucat tagjuk büntetőeljárás alá helyezésével.

Az Oath Keepers, egy milícia-szerű csoport, amely jelenlegi és volt katonákból és rendfenntartókból állt, ma már alig létezik. Alapítója, Stewart Rhodes, már nem jelenik meg olyan gyakran a nyilvánosság előtt, mint korábban a szélsőjobboldali tüntetéseken vagy a kormányzati szervekkel való összecsapásokon.

Tarrio és társai általában feladták azokat a szervezett tüntetéseket, amelyeken évekig részt vettek olyan városokban, mint New York, Berkeley (Kalifornia), Portland (Oregon), Los Angeles, New Orleans és Charlottesville. Manapság főleg podcastokat vezet és egy „ICERAID” nevű blokklánc-alapú alkalmazást népszerűsít, amely kriptovalutában fizet azoknak, akik bejelentik az iratokkal nem rendelkező bevándorlókat.*

*Micsoda ötlet a Szuverenitásvédelmi Hivatal számára…

Míg egyes szélsőjobboldali csoportok, mint például a fasiszta Patriot Front szervezet, továbbra is nyilvános demonstrációkat szerveznek, a politikai erőszakot nyomon követő nonprofit szervezet, az Armed Conflict Location & Event Data (ACLED) kutatói szerint idén sokkal kevesebb radikális jobboldali tüntetés volt, mint az elmúlt években.

A január 6-i büntetőeljárásokból eredő zavarok mellett egyes szélsőjobboldali szélsőségességet kutató szakértők szerint a szélsőségesek viszonylagos nyugalma annak köszönhető, hogy a Trump-kormány megvalósította programjuk nagy részét.

„Az alternatív jobboldal tíz évvel ezelőtti felemelkedése az első fekete elnök és a faji-bevándorlási kérdésekben elért haladás elleni tiltakozás jele volt” – mondta Amy Spitalnick, a Zsidó Közügyek Tanácsának ügyvezető igazgatója. „Most, tíz évvel később, ezeknek az elképzeléseknek az ellenkezője normalizálódott a legmagasabb hatalmi szinteken, beleértve a Fehér Házat is.”

Tarrio szavait megismételve hozzátette: „Miért kellene tiltakozniuk, ha a Fehér Ház alapvetően azt teszi, amit akarnak?”

Trump első elnöki ciklusát és a hatalomtól való négyéves távollétét gyakran jellemezte a flört a szélsőjobboldallal – bár ezt mindig olyan távolságtartással tette, hogy letagadható legyen.

2017-ben, miután egy neonáci aktivista belehajtott egy baloldali tüntetőkből álló tömegbe Charlottesville-ben, megölve egy Heather Heyer nevű hölgyet, Trump bírálta a tüntetést szervező fehér nacionalistákat. De szinte ugyanabban a mondatban azt is állította, hogy a konfliktusban „mindkét oldalon nagyon jó emberek” vettek részt.

A 2020-as elnökválasztási vitán felszólította a Proud Boys nevű szélsőséges csoportot, hogy „lépjenek hátra, de álljanak készenlétben” (stand back and stand by). Azonban egy napon belül visszavonta szavait, mondván, fogalma sincs, kik nevezik magukat Proud Boysnak.

Hasonlóan járt el 2022 novemberében is, miután együtt vacsorázott a hírhedt fehér nacionalista Nick Fuentesszel a floridai Mar-a-Lago nevű magánklubjában, és gyorsan kiadott egy nyilatkozatot, amelyben kijelentette, hogy semmit sem tud vendégéről és nézeteiről.*

*Trumptól nem idegen az ilyen viselkedés: tegnap még azt nehezményezte, hogy Ukrajna nem viszonozhatja az orosz támadásokat, ma már egyenesen meg is tiltotta, hogy a NASAMS-okat ellentámadásra használják. Ha mond valamit, azzal legkésőbb huszonnégy órán belül szembefordul – lehet, hogy megfejtettem az algoritmusát?

De ezúttal Trump és kormánya kevésbé tűnik érdekeltnek a távolságtartásban vagy a tagadásban.

Visszatérése első napján rendkívüli és átfogó kegyelmet adott a Capitolium ostromában részt vevő közel 1600 lázadónak, köztük azoknak is, akik megtámadták a rendőrséget és akiket – Tarrióhoz hasonlóan – lázadásért elítéltek.*

*Sőt, a támadás ügyében nyomozó rendőrtiszteket is elbocsátották vagy lefokozták, mi több, ezek a repressziók máig folytatódnak.

Két végrehajtási rendeletet is kiadott: „Az államok védelmének invázió eleni garantálása” és „Az amerikai nép védelme invázió ellen”. Mindkettő olyan nyelvezetet és elképzeléseket használt a bevándorlókkal kapcsolatban, amelyek visszhangozták azoknak az erőszakos szélsőségeseknek a megnyilatkozásait, akik El Paso-ban spanyolajkúakat, Buffalo-ban feketéket és Pittsburgh-ben zsidókat támadtak meg.

A következő hónapban Trump végrehajtási rendeletet adott ki, amely leállította a külföldi segélyeket Dél-Afrika számára, és lehetővé tette az ország fehér kisebbségének tagjainak, hogy menekültprogram keretében az Egyesült Államokban telepedjenek le. A rendeletben kijelentette, hogy az amerikai tisztviselőknek mindent meg kell tenniük, hogy segítsék „a dél-afrikai afrikánereket, akik igazságtalan faji diszkrimináció áldozatai”.

Ugyanakkor ha Trump segédei és szövetségesei rasszista vagy szélsőjobboldali nézetekkel találkoztak a környezetükben, gyakran úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják a helyzetet, vagy támadásba lendülnek.

Idén télen például Elon Musk munkahely-leépítő ügynökségének, a Kormányzati Hatékonysági Minisztériumnak egy fiatal alkalmazottja kilépett a kormány alkalmazásából, miután kiderült, hogy rasszista megjegyzéseket tett közzé az interneten, köztük egy olyat, amely így szólt: „Normalizáljuk az indiaiak iránti gyűlöletet”.

De ahelyett, hogy elbocsátották volna a férfit, Musk és JD Vance alelnök kampányt indítottak annak érdekében, hogy visszavegyék, és könnyelműen azt sugallták, hogy sértő megjegyzései csupán elszólások voltak, amelyeket az életét tönkretenni akaró újságírók hoztak nyilvánosságra.

Ugyanekkor a Külügyminisztérium felvett egy Darren Beattie (ez is álnév kell legyen, túlságosan hasonlít Warren Beatty nevére) nevű férfit közdiplomáciai és közügyekért felelős helyettes államtitkárnak. Beattie-t annak ellenére vették fel a kormányba, hogy korábban már elbocsátották a Trump-adminisztráció első kormányában betöltött beszédírói állásából, mert megjelent egy fehér nacionalisták által látogatott konferencián.

Új kinevezése előtt néhány hónappal Beattie még mindig rasszista üzeneteket tett közzé az interneten.

„Ha azt akarjuk, hogy a dolgok működjenek, akkor kompetens fehér férfiaknak kell vezetniük mindent” – írta októberben a közösségi médiában. „Sajnos az egész nemzeti ideológiánk azon alapul, hogy kényeztessük a nők és a kisebbségek érzéseit, és demoralizáljuk a kompetens fehér férfiakat.”

(Júliusban Beattie portfóliója bővült, amikor kinevezték az Egyesült Államok Békeintézetének vezetőjévé, amely a külügyminisztérium „nyilvános diplomáciai kapcsolattartását” irányítja. A minisztérium szóvivője, Tommy Pigott, védelmébe vette a kinevezést. „Darren Beattie a Trump-adminisztráció külügyminisztériumi csapatának értékes tagja volt és élen járt az elnök »America First« elvének megvalósításában” – mondta.*

*Érdekesen nézhet ki az America First eszmerendszere, ha ilyesmikkel lehet élen járni nevében… kár, hogy nem írta még le senki. Sebaj, majd Beattie megteszi.

Trump védelmi minisztériuma Kingsley Wilson-t, a konzervatív kommentátor Steve Cortes lányát vette fel helyettes sajtótitkárnak, annak ellenére, hogy a nő korábban szélsőséges megjegyzéseket tett közzé a közösségi médiában.

Tavaly Wilson egy üzenetet tett közzé, amelyben támogatását fejezte ki az úgynevezett „Great Reset” elmélet iránt. Ez egy szélsőjobboldali konteó, amely szerint a liberálisok szándékosan igyekeznek az Egyesült Államok fehér lakosságát külföldiekkel és bevándorlókkal felváltani.*

*Ezt különben nem is olyan régen – Európára vonatkoztatva – Orbán Viktor is állította és terjesztette.

2023-ban egy másik üzenetben megkérdőjelezte Leo Frank halálának körülményeit, aki 1915-ben Georgia államban egy antiszemita tömeg lincselt meg. A jogászok többsége szerint Frankot hamisan ítélték el egy 13 éves lány megerőszakolásáért és meggyilkolásáért, de Wilson asszony bejegyzése a felelősséget Frankra hárította.

Sean Parnell, a Pentagon főszóvivője nyilatkozatában kijelentette, hogy Wilson „fantasztikus munkát végez”, és hogy „baloldali csoportok tévesen támadták” a személyét, mert „Trump elnök harcosának” számít.*

*„Harcosának”? Akkor a Harcosok Klubjában a helye.

Az egyik független kormányzati felügyeleti szerv, a Különleges Tanácsadó Iroda jelenleg Paul Ingrassia vezetésével működik, annak ellenére, hogy Ingrassia korábban rasszista megjegyzéseket tett és olyan fehér nacionalistákat támogatott, mint Fuentes.

2023 áprilisában Ingrassia egy Substack-bejegyzésben felszólította az X-et, hogy az első alkotmánymódosításra hivatkozva állítsa vissza Fuentes fiókját. Nyolc hónappal később az X-en közzétett üzenetében azt írta: „A kivételes fehér férfiak nemcsak a nyugati civilizáció legfőbb építői, hanem olyanok is, akik leginkább képesek értékelni örökségünk gyümölcseit.”*

*És tessék mondani, ezt hogyan mérte meg? Csodás politikai halandzsa, nem több.

Mindezek a fejlemények akkor zajlottak, amikor Trump belbiztonsági minisztériumának hivatalos X-fiókja néhány, alig burkolt fehér nacionalista tartalmú üzenetet tett közzé.

A múlt héten például a bevándorlási és vámhatóság új tagjainak toborzására szolgáló fiók közzétett egy képet Uncle Samről, amely alatt a következő szlogen állt: „Amerikának szüksége van rád/Csatlakozz az ICE-hez most!” A kép felett egy kérdés volt látható: „Merre tovább, amerikai férfi?”

Ez úgy tűnik, utalás a fehér felsőbbrendűséget hirdető William Gayley Simpson által írt és a neonáci National Alliance szervezet által kiadott 1978-as könyvre, amelynek címe: „Which Way, Western Man?” (Merre tovább, nyugati férfi?). A könyv azt állítja, hogy a zsidók összeesküvést szőnek a fehér emberek ellen a nyugati világban, és erőszakra szólít fel ellenük.

Amikor a riporterek a múlt héten a posztról kérdezték, Tricia McLaughlin, a DHS szóvivője „kínosnak” nevezte a kérdést, és bisszakérdezett: „Hol idéztünk fehér felsőbbrendűséget hirdetőket?”

Néhány nappal Trump újraválasztása után William Teer, a Texas Three Percenters nevű helyi szélsőjobboldali milícia vezetője levelet írt neki egy ajánlattal: szervezete segíteni szeretne a Fehér Háznak a több millió bevándorló deportálásának tervében.*

*Minden szélsőjobb milícia álma az állami illetmény, egyenruha és fegyver, a fegyelem betartásának teljes mellőzésével. Nem véletlen, hogy épelméjű országokban pont az ilyesmiktől tartják távol őket minden eszközzel.

Nincs bizonyíték arra, hogy az adminisztráció elfogadta volna Teer javaslatát, de valószínűleg nem is volt rá szükség. A belbiztonsági tisztviselők, akik Trump legutóbbi költségvetési törvényjavaslata alapján több milliárd dollárral gazdagodtak, új bevándorlási ügynököket vettek fel, és új kezdeményezésekkel léptek fel, például arra ösztönzik a tisztviselőket, hogy kutassák át azon bevándorlók közösségi média-fiókjait, akik be akarnak lépni az országba, és esetleg Amerika-ellenes véleményt hangoztattak valaha is.*

*Csakhogy azt, melyik vélemény Amerika-ellenes, ők mondják meg: ha például az embernek valaha is volt egy jó szava Bidenről vagy főleg Obamáról, már ebbe a kategóriába eshet.

Ez utóbbi intézkedés láthatóan elnyerte Kevin DeAnna tetszését, aki az alternatív jobboldal egyik korai vezetője volt, és gyakran ír egy fehér nacionalista weboldalra James Kirkpatrick néven. Kedden DeAnna a közösségi médiában közzétett egy cikket, amelyben az amerikai állampolgársági és bevándorlási szolgálat szóvivőjét idézte: „Amerika jótéteményeit nem szabad azoknak adni, akik megvetik az országot és Amerika-ellenes ideológiákat terjesztenek.”

„Kicsit jobban megértettem azt, amire szavaztam” – írta DeAnna.

Nos, egy mondatban összefoglalva: amint látom, ostoba és radikális csőcselék nélkül nem lehet autokráciát fenntartani.

Csak a végén többe fog majd kerülni a barátságuk, támogatásuk, mintha ellenségek lettek volna. De akkor már késő lesz.

 

Szele Tamás