Mint tudjuk, Okoska a többi törppel együtt Aprajafalván él, és maximum Hókuszpókkal gyűlik meg a bajuk, aki azonban van olyan jóindulatú, mint Putyin, és olyan éleselméjű is, mint Trump. De hol laknak azok a minden bizonnyal Okoskától származó törpök, akik a nyugati világból vándorolnak be teljesen vagy majdnem teljesen önként az Oroszországi Föderációba?

Egyelőre szanaszét az országban, de létezik egy terv, hogy összegyűjtsék őket szép kis faluba, amit aztán körbevesznek szögesdróttal és a négy sarkán őrtornyokból géppuskás fegyveresek őriznek majd, jaj, bocsánat, nem, hanem amivel majd dicsekednek és amely település mintául szolgál majd arra, hogyan kell megszabadulni a romlott Nyugat dekadenciájától a szent orosz földre való bevándorlás útján. A jelenlegi helyzetnek a Настоящее Время (Jelenidő) című Prágában megjelenő orosz ellenzéki lap nézett utána, én meg itt ismertetem, mire jutottak. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, az adott bekezdések végén.

Egy évvel ezelőtt Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta a 702. számú rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy azok, akik elégedetlenek hazájuk politikai berendezkedésével és osztják az orosz alkotmányban rögzített „hagyományos szellemi és erkölcsi értékeket”, tartózkodási engedélyt kapjanak az Oroszországi Föderációban. Az elmúlt egy évben több mint ezer ember kérelmezte az orosz tartózkodási engedélyt és települt át. Hogyan élnek, elégedettek-e döntésükkel, hol laknak és mivel foglalkoznak nap mint nap?

Russell Otway, az Oroszországban élő ausztrál

Emberünk egy fényképet mutat a Jelenidő munkatársának:

„Ez én vagyok a Kijevi pályaudvaron. Érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt is pont itt jártam, amikor először szálltam le a vonatról. Akkor még féltem egyedül buszra szállni vagy metróval utazni. Most pedig, nézzék, vízumot kaptam, hogy Oroszországban maradhassak és élhessek.”

Russell Otway magát az első ausztrálnak nevezi, aki vízumot kapott azok közül, akik osztják az orosz szellemi és erkölcsi értékeket. 47 különböző ország állampolgárai számára ez szinte a legegyszerűbb módja annak, hogy ideiglenes tartózkodási engedélyt kapjanak Oroszországban. Mi szükséges hozzá? Fotók, erkölcsi bizonyítvány, egészségügyi igazolás, biztosítási kötvény, útlevél és természetesen a nyilatkozat:

„Ezúton igazolom, miszerint Oroszországba költözésem oka az, hogy nem fogadom el a hazám által bevezetett, tőlem idegen ideológiai beállítottságot rám kényszerítő politikát, amely ellentétes a hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékekkel, valamint a destruktív eszmék és értékek terjesztését is ellenzem.”

Russell Otway felesége orosz állampolgár, de ahhoz, hogy házasság révén tartózkodási engedélyt kapjon, például le kell tennie egy vizsgát orosz nyelvből, történelemből és kultúrából, sőt, ha a házasságkötés óta még nem telt el három év, akkor még a kvótába is be kell férnie. A 702-es rendelet szerinti vízummal minden sokkal egyszerűbb.*

*Hát, ha az embernek választania kell, a házasság és az orosz állampolgárság, vagy a távozás között, akkor úgy gondolom, nem lehet nagyon drága egy válóperes ügyvéd arrafelé sem. Az fel sem merült, hogy a család együtt költözzön Ausztráliába?

Russell blogot vezet oroszországi életéről és utazásairól – több mint 20 évig dolgozott egy óceánjárón. Moszkvában leginkább a szupermarketek és az ott kapható áruk érdeklik, a szankciók ellenére is. Ételt kóstol a „Vkuszno i Tocska” étteremben (ez az „oroszosított” McDonald’s), bemutatja a többemeletes házakban található átlagos lakásokat, és néha szórakoztató rendezvényekre is elmegy. Russel szinte egyáltalán nem beszél politikáról és háborúról – még az Ukrajnában zsákmányolt NATO-haditechnikai kiállítást is ugyanolyan semleges hangnemben írja le, mint a McDonald’s távozását Oroszországból:

„Itt van ez a kiállítás, ahol néhány olyan dologról beszélnek, ami jelenleg Ukrajnában történik, és arról, hogy mit tanítottak az ukrajnai iskolákban. Elég érdekes, amikor ezt elmagyarázzák.”

Lehet, hogy Russell Otway egyszerűen csak kihasználta a számára kényelmes vízumprogramot, de sok más Oroszországba költözött ember valóban úgy gondolja, hogy megmenti magát és gyermekeit a „korrupt Nyugattól”.

Sofia és Michael Barben: ortodoxia és emigráció

Az alabamai Sofia és Michael Barben családja a koronavírus-járvány idején fedezte fel az ortodox kereszténységet – az általuk korábban látogatott templomok ugyanis bezártak és az ortodoxiában találtak lelki vigaszra. Ez volt az egyik oka annak, hogy Oroszországba költöztek. A Barben család Nyizsnyij Novgorodban talált egy ügynökséget, amely ellenőrizte, hogy megfelelnek-e a hagyományos értékeknek, és segített a dokumentumok elkészítésében. Korábban ezek a cégek nemzetközi vállalatok számára végeztek munkaerő-toborzást, most pedig az ideológiai bevándorlók támogatására szakosodtak.* A Barben család 10 hónappal ezelőtt költözött, és eddig, beszámolóik alapján, mindenki elégedett.

*Nagy különbség nincs, csak most nem mosogatókat, segédmunkásokat és utcaseprőket, hanem potenciális propagandistákat toboroznak. Igaz: ezek között a szakmák között sincs komoly különbség, egyik sem igényel szakképzettséget.

„Nálunk a csonka családok okoznak problémákat. Amerikában baj, ha a gyermeket csak az anya neveli, apa nélkül. Nagyon sok LGBT-közösség van az egyházban. Vannak még katolikus gyülekezetek is, amelyek LGBT-parádékat szerveznek, papok, akik LGBT-felvonulásokat tartanak.”

– mondják a házastársak. LGBT-felvonulást Oroszországban valóban nem látni, kivéve a büntetőügyek anyagában, de a csonka családok esetében a helyzet bonyolultabb. Minden harmadik orosz családban csak egy szülő neveli a gyerekeket. De ez nem akadályozza meg a hatóságokat és a beköltöző külföldieket abban, hogy a családi értékek megőrzéséről beszéljenek Oroszországban.

Chantel és Leo Hare: „Ha Putyin segít nekünk visszakapni a pénzünket, minden rendben lesz.”

„Úgy érzem, mintha most mentem volna férjhez Oroszországhoz. Izgatottan várom, hogy hogyan fogom itt építeni a jövőmet a családommal.”

„Személyesen szeretnék köszönetet mondani az Önök elnökének, Vlagyimir Putyinnak, amiért Oroszországot ilyen csodálatos hellyé tette minden család számára ebben a modern világban.”

Ez a Hare család nyilatkozata, mely Leoból, Chantelből és három fiukból áll. Oroszországban ideiglenes menedékjogot kaptak, alig néhány nappal azelőtt, hogy megjelent a 702-es rendelet, amely egyszerűsíti az ideológiai bevándorlást. Texasban, ahonnan érkeztek, saját szavuk szerint az LMBT-politika zavarta őket. Emiatt kénytelenek voltak otthon taníttatni fiaikat. Nem tetszett nekik a 2020-as amerikai elnökválasztás eredménye sem: a Hare család úgy vélte, hogy Donald Trump győzelmét ellopták.

Vlagyimir Putyin beszédei viszont megnyugtatták őket. Ezért a család eladta mindenét, ami az Egyesült Államokban volt, és Oroszországba költözött. Elég gyorsan megtakarítások nélkül maradtak: ötmillió rubelt, vagyis körülbelül 60 ezer dollárt adtak a baptista lelkész fiának, akinél megszálltak, abban a reményben, hogy kamatostól visszakapják a pénzt.

„Meggyőzte Leót arról, hogy elkéri a pénzünket, és autót vásárol rajta Kínában, majd Oroszországba hozza és drágábban eladja” – meséli Chantel Hare. „Ez egy rövid távú befektetés. Mi pedig azt mondtuk neki, hogy hamarosan házat fogunk vásárolni, és megkértük, hogy őrizze meg a pénzünket, amíg eldöntjük, mit fogunk csinálni, és rendezzük a bevándorlási ügyeket. Ő pedig azt mondta: „Igen, persze”.*

*Ó, szent együgyűség! Ha ugyanezt az ajánlatot Dallasban vagy Houstonban teszi valaki Leo Hare-nek, körberöhögi azt, aki baleknek nézte, de ugyebár Oroszországban nincsenek szélhámosok, pláne a baptista lelkészek fiai nem azok, nyugodtan belement a kölcsönbe… Valahol a háttérben hangosan felröhög Osztap Bender.

A Hair családnak eddig nem sikerült visszakapnia a pénzét. Új életet próbálnak kezdeni Ivanovóban, egy kis karamellizált dió-gyártó manufaktúrát akarnak indítani. És továbbra is remélik, hogy vagy Isten, vagy Vladimir Putyin segít nekik. Mint Chantel Hare mondta:

„Uram, áldd meg, Uram, áldd meg Oroszországot. És ha valaki megosztja a problémáinkat Putyinnal, és ő segít nekünk visszakapni a pénzünket, akkor minden rendben lesz.”

Az RT és a „Cárgrád” bloggere „amerikai falut” épít Moszkva közelében

A Hair család közvetítők segítségét vette igénybe az Oroszországba költözéshez. A blogger Joseph Rose segített nekik beilleszkedni az új helyen – ő is Oroszországban él feleségével, Szvetlanával együtt. Elég sok videoblogger mesél az orosz élet szépségeiről. Néhányan szoros kapcsolatban állnak a Russia Today-jel és az állami médiavállalat fizeti őket. Az egyikük, amint a The Washington Post írja európai hírszerzési forrásokra hivatkozva, az amerikai Tim Kirby. Ő majdnem 20 évvel ezelőtt költözött Oroszországba. Magáról annyit mond:

„Ha valaki érdeklődik Oroszország iránt, és érdekli egy olyan elképzelés, hogy Oroszországba költözzön, akkor egyszer majd megtalál. Mert nagyjából én vagyok a legismertebb külföldi itt, Oroszországban.”

Az RT mellett Kirby együttműködik a Majak rádióval és a Cárgrád televíziós csatornával, és néhány évvel ezelőtt, saját bevallása szerint, elkezdett dolgozni az Állami Duma migrációs kérdésekkel foglalkozó bizottságában is. Sőt, mint állítja, részt vett egy új törvény kidolgozásában, amely megkönnyíti az ideológiai alapú bevándorlást azon országok állampolgárai számára, amelyeket Oroszország „barátságtalannak” tart. A blogger azoknak tanácsolja, hogy azok költözzenek Oroszországba, akiknek elegük van a „nyugati értékekből”.

„Valahol félúton járunk Moszkva és Tula között. Timnek van egy víziója. Itt lát lehetőséget egy amerikai falu építésére Oroszországban, és meg is mutatja nekünk, hogyan képzeli el.”

– mondja Tim Kirby egyik projektjéről Joseph Rose, egy másik Oroszországban élő amerikai blogger. Két évvel ezelőtt Kirby kitalált egy projektet ideológiai alapú bevándorlók számára – Moszkva környékén különböző becslések szerint több száz vagy akár több ezer bevándorló családnak kellett volna letelepednie. Kirby egy ház és a hozzá tartozó telek értékét 15 millió rubelre – közel 190 ezer dollárra – becsülte. Azt állította, hogy ő maga fogja kiválasztani a lakókat, és a gazdag ügyfelekre – a felsőbb osztályból érkezőkre és a felső középosztálybeliekre – fog koncentrálni. Vagyis a Hare családot nem engednék be a faluba, még akkor sem, ha nem veszítették volna el megtakarításaikat.

Az „amerikai falu” terve azonban még messze van a megvalósítástól. Tim Kirby a befektetések hiányára panaszkodik, mind az állami, mind a magánberuházásokra vonatkozóan. A több ezer házból álló település helyett csak egyetlen birtok létezik egy moszkvai külváros nyaralótelepén. Jelenleg csak két család él ott.

Jill Pruett és Christopher Barrett: nyugdíjasok Portlandből

Az elsők, akik a Moszkva melletti „amerikai faluba” érkeztek, Jill Pruett és Christopher Barrett nyugdíjasok voltak Portlandből. Azt mondják, hogy az Egyesült Államokban féltették a biztonságukat.

„El kellett mennem Portlandből, Oregon államból, mert összetűzésbe keveredtem egy helyi metamfetaminnal kereskedő bandával” – mondja Barrett.

„Szentpéterváron a legsúlyosabb bűncselekmény, amit láttam, egy táska ellopása volt. Megmutattam a tolvajt a rendőröknek. A rendőrök azt mondták: „Aha, egy táskatolvaj!” – utánarohantak, elkapták és letartóztatták. Ez volt az egyetlen bűnözéssel kapcsolatos élményem két oroszországi látogatásom során.”*

*Most meg Szolzsenyicin, Dancig Baldajev, Juz Aleskovszkij és a teljes gulág-irodalom fordult meg a sírjában. Valamint a Fekete Macska Bandája. Nem, természetesen Oroszországban nincs bűnözés, azt az előbb láttuk, hogy szélhámosok nincsenek, azt meg most tanulhattuk meg, hogy blatnojok (orosz szervezett bűnözők) sem léteznek.

Mielőtt elhatározták, hogy áttelepülnek, Jill és Christopher két hetet töltöttek Szentpéterváron és további három hetet Moszkvában 2022 folyamán. Végül házat vettek és elégedettek voltak. Különösen a boltok áraival vannak megelégedve – azt mondják, Oroszország sokkal olcsóbb az Egyesült Államoknál. A házaspár a nyugdíjukból él: havonta kettőjüknek ez együtt háromezer dollár, vagyis 240 ezer rubel. Eközben az átlagos nyugdíj Moszkvában majdnem tízszer kevesebb – körülbelül 25 ezer rubel.*

*Ennyiből azért még Budapesten is el lehet nyomorogni – mármint fejenként havi ezerötszáz dollárból. Ki lehet bírni belőle, no.

Hogyan vitték el a texasi bevándorlót az ukrajnai háborúba?

A telken álló második ház a texasi Huffman családé. Anya, apa, három lány és egy husky kutya él itt. Mondjuk kivéve apát… A Huffman családnak van még három fia, akik már nagykorúak és az Egyesült Államokban maradtak. Néhány évvel ezelőtt a család csődöt jelentett, az apának, Dereknek pedig gondjai támadtak a törvénnyel, írja az ukrán–amerikai blogger, Natalja Antonova. Maguk a Huffmanék sokat beszélnek arról, hogy az Egyesült Államokban nem tetszett nekik a vegyszerekkel teli étel, a „fehérekkel szembeni diszkrimináció” és természetesen az „LGBT-program”.*

*Meg a csődeljárás és a bíróság… csak ne tessék mindent az LGBT-re fogni.

„Láttunk egy vicces karácsonyi videót, amelyben Putyin elnök megérkezett egy házba, ahol a szülők melegek voltak. Ő pedig, mint a Mikulás, mindent rendbe hozott, értik, apát és anyát csinált belőlük. Ez megérintette a lelkünket, és ezután elkezdtünk ebben az irányban keresgélni” – mondja Derek Huffman.*

*És egy ilyen propagandafilm után még betiltják a nemi megerősítő műtéteket Oroszországban? Hiszen Putyin csak ilyen úton adhatott különnemű szülőket a családnak… esküszöm, orosznak kell lenni ennyi következetlenséghez.

A Huffman család a hagyományos értékek iránti elkötelezettsége miatt kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt Oroszországban. A dokumentum három évig érvényes, és munkavállalási jogot biztosít. Derek Huffman azonban azt akarta, hogy a család minél hamarabb megkapja az orosz állampolgárságot. Ennek érdekében bevonult a hadseregbe, és elment az Ukrajna elleni háborúba.

„Kicsit lefogytam, és jobban hiányoztok, mint el tudjátok képzelni. Remélem, hamarosan szabadságot kapok, és eljöhetek hozzátok pár hétre.”

– ez volt Derek utolsó videóüzenete, amely június 15-én jelent meg a Huffman család YouTube-csatornáján. Felesége, DeAnna Huffman elmondta, hogy a szerződés megkötésekor Dereknek azt mondták, hogy hegesztőként fog dolgozni a hátországban, de ehelyett a frontra küldték. Ráadásul a családnak ígért kifizetések sem érkeztek meg. DeAnna nehezen boldogul egyedül:

„Áprilisban volt három éve, hogy abbahagytam az alkoholfogyasztást, de két napja elmentem és vettem sört, igazi sört. Egy ideig alkoholmentes sört ittam, de a hatalmas stressz miatt úgy gondoltam, hogy talán a sör segíteni fog. Nem segített.”

– mondta az egyik videóban. Július vége felé kezdtek érkezni a hírek Derek Huffman fronton bekövetkezett elestéről. Ezt nem erősítették meg, de nem is cáfolták. DeAnna feltöltött a YouTube-csatornájára egy felvételt a Derekkel folytatott telefonbeszélgetéséről, amelyben megvitatják a haláláról szóló hírt. Nem tudni, mikor rögzítették ezt a beszélgetést. A felvételen állítólag Derek Huffman beszél:

„Egyszerűen megdöbbent a gyűlölet mértéke. Tudod, én csak azt teszem, amit helyesnek tartok. Hiszen sok ember nem meri megvédeni azt, amiben hisz.”

Maxim Zsitnyikov: Állampolgárság egyenesen Putyintól

Derek Huffman nem a legegyszerűbb utat választotta az orosz állampolgárság megszerzéséhez. És lehet, hogy végül nem is sikerül honosíttatnia magát. Más útra lépett a német állampolgár Maxim Zsitnyikov: áprilisban egyszerűen kért egy útlevelet Putyintól. Zsitnyikovot közvetlenül az Államtanács elnökségi ülése alatt kapcsolták be a Putyinnal való beszélgetésbe.* Az esseni szakács elmondta, hogy felesége orosz állampolgár, és Dobrograd városában él, a vlagyimiri régióban. „A város a semmiből épült fel, magánbefektetésekből, aktív állami támogatással. Az emberek nemcsak Oroszország más régióiból, hanem külföldről is ide költöznek” – meséli erről a helyről a TASZSZ állami hírügynökség.

*Hogy micsoda véletlenek vannak… Putyin épp államtanácsozik az államtanáccsal, mikor cseng a telefon, és lássunk csodát, azonnal kapcsolják, minden hercehurca nélkül a dorbográdi német szakácsot. Igen, kérem, Oroszország csodálatos hely, például Putyint is bármikor felhívhatja bárki, még a telefonszáma is nyilvános… na, ne marháskodjunk, mert még úgy maradunk.

Zsitnyikov először orosz nyelven mesélt költözésének élményeiről, majd németre váltott. Említette a dokumentumokkal kapcsolatos nehézségeket, és segítséget kért az állampolgárság megszerzéséhez. Putyin németül folytatta a beszélgetést, és azt mondta, hogy „ez nem probléma”.Egy hónap múlva Zsitnyikov már meg is kapta az orosz útlevelet. Most már nem kell visszatérnie Németországba.

Essénben, ahol korábban élt, volt egy cateringgel foglalkozó cége. Az újságírók megtudták, hogy 2015-ben a céggel kapcsolatban álló éttermeket adósságok miatt bezárták, magát a céget pedig 2021-ben csődeljárás keretében felszámolták. Állítólag csak a bérleti díjjal kapcsolatos adósságai több tízezer eurót tettek ki.

A hagyományos értékek alapján vízumot kérő külföldiek többsége német, lett és amerikai állampolgár. Vannak, akik Putyin rendeletét kiskapuként használják, hogy megoldják a dokumentumokkal kapcsolatos problémáikat, vagy megkerüljék a bürokratikus akadályokat. Van, aki valóban hisz abban, hogy Oroszország a spiritualitás végvára, van, aki a hazájában elszenvedett kudarcok elől menekül. Oroszország pedig propagandacélokra használja az ideológiai bevándorlókat – rendszeresen megjelennek az állami média riportjaiban, ahol újra és újra ismételgetik a közhelyeket a „hagyományos értékekről”, az „LGBT-programról”, a „nőként viselkedő” orosz nőkről és az elnök „erős kezéről”.

Így élnek hát Okoskáék Vatnikfalván. Nem kevesen, de nem is túl sokan, épp csak annyian, amennyi kesztyűbábra az orosz állami propagandának szüksége van. Akad köztük csaló, bűnöző, kalandor, naiv nyugdíjas, vallási fanatikus és elbutult redneck egyaránt. Azt hiszik, hogy már oroszok, mert bevándoroltak és megkapták az irataikat.

Dehogy oroszok. 1931-ben, a Nagy Gazdasági Világválság idején tízezer amerikai állampolgár vándorolt be a Szovjetunióba, ahová nagyon is csalogatták őket, kaptak külön iskolát, újságot, baseball-csapatot, fizetést is ígértek nekik. Az igaz, hogy az országba való belépéskor elvették az irataikat, de azt hitték, hogy ez errefelé így szokás. Csak amikor megismerkedtek a szovjet mindennapokkal, kiderült, hogy ebből a csapdából nincs kiút. Aztán jöttek a sztálini tisztogatások – már 1937-re is alig egy-két amerikai maradt életben közülük. A legtöbbjüket kivégezték, vagy meghaltak a börtönökben, halálra dolgoztatták őket a gulágokon.

Szóval, ilyen perspektívái vannak az oroszországi bevándorlásnak… nem tűnt fel ezeknek a „hagyományőrzőknek”, hogy onnan kivándorolni, emigrálni szokás, nem pedig oda bevándorolni? Orosz (sokadik generációs) emigráns gróffal még csak-csak találkozik az ember Európában is, Amerikában is, de angol emigráns lorddal Moszkvában – soha.

Mindegy. Aki képes Putyin iránti rajongásból és egyszerű homofóbiából bevándorolni a Nagy Földre, az ilyesmikről úgy sem tud és nem is szokott túl sokat gondolkodni. A redneckből nem válik muzsik, de egyetemi tanárnak sem alkalmas.

 

Szele Tamás