Kérem, én most nagyon, harsányan, kárörvendően és kissé fülsértően röhögök. Ugyanis a fél világ, de legfőképpen a magyar sajtó „biztonságpolitikai szakértői” bogozgatják ezekben a pillanatokban tulajdon nyakukra ügyetlen ujjaikkal azt a selyemzsinórt, amit maga Patrusev elvtárs küldött nekik, egyenesen Moszkvából, éspedig a feltétlenül kormánypárti, Kreml-barát Komerszant útján.

Ritka dolog, hogy Patrusev a saját kezével írjon meg egy sajtónyilvános kommünikét, még az is, hogy névvel vállaljon egy már előre megírt nyilatkozatot, de most megtörtént. Arról van szó, hogy a világsajtó „oroszbarát” része hetek óta azon csámcsog, miszerint „letartóztatták az Északi Áramlat ukrán robbantóját”, a bátrabbak azt is megelőlegezték, hogy több emberről lehet szó. Nem, csak egyről: Szerhij Kuznyecovról, őt az olasz rendőrség vette őrizetbe a robbantás gyanújával, nem vádjával. A bolognai fellebbviteli bíróság holnap dönt esetleges átadásáról az ügyben illetékes német hatóságoknak (ezt jegyezzük meg, ez később fontos lesz). Dőltek a bombasztikus szalagcímek, ömlöttek az „elemzések” a magyar kormánymédiában, egyik a másik után, párat idéznék is, néhány jellemző, adott cikkbéli mondat kíséretében:

„Nógrádi György: Augusztus vége

AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEI – Az ukrán vezetés végre elismerte, hogy ők robbantották fel az Északi Áramlatot.” (Magyar Nemzet)

„Piszkos játékot játszik a Nyugat az Északi Áramlat elleni robbantással

Egy hétfős diverzánscsoportot gyanúsítanak az Északi Áramlat és az Északi Áramlat 2 gázvezetékek felrobbantásával – derül ki a német ügyészség által kiadott európai elfogatóparancsból, amely a RIA Novosztyi birtokába került. A dokumentum szerint a művelet irányítója egy ukrán állampolgár, Szerhij Kuznyecov volt, akinek feladata a teljes akció koordinálása volt.” (Magyar Nemzet, név nélkül)

„Itt a fordulat az Északi Áramlat ukrán robbantója ügyében

Az olasz bíróság további vizsgálatokat rendelt el az Északi Áramlat elleni robbantással vádolt férfi kiadásáról. Az ukrán háborút is belekeverte az ügybe a védelem, elképesztő érveket sorolt fel a kiadatás ellen.” (Magyar Nemzet)

„Robert C. Castel: Megdőlt az energiaháborúk régi tabuja (…) Castel szerint az európai vezetés nem mérte fel reálisan ennek hosszú távú kockázatait, miközben az Északi Áramlat felrobbantása után sem történt válaszlépés. Írtunk róla, hogy egy ukrán férfi vezetésével egy hétfős csapat hajtotta végre a merényletet, amely megrengette Európa energiabiztonságát. Az elemző szerint ez precedenst teremtett: a jövőben sem várható határozott uniós fellépés hasonló támadások esetén.” (Magyar Nemzet)

„Ukránok voltak az Északi Áramlat felrobbantói, elkapták az ukrán szervezőt Riminiben” (Pesti Srácok, név nélkül)

„Egyre bizonyosabb, hogy Kijev rendelte el az Északi Áramlat felrobbantását” (Pesti Srácok, via Magyar Nemzet)

„Szeptemberig olasz börtönben marad az Északi Áramlat elleni merénylet gyanúsítottja” (Pesti Srácok, név nélkül)

„Ukrán vagyok, fenyegetek! (…) Igaz, ha belegondolunk, hogy az Északi Áramlatot is lelkiismeret-furdalás nélkül felrobbantották, mit várhatunk tőlük? Zelenszkij-féle cinikus fenyegetést és Szibiha-böffeneteket.” (Pesti Srácok, Szabó Gergő)

„Sokkoló: ukrán összeesküvést lepleztek le, kulcsembert fogtak el? – Georg Spöttle” (Ultrahang)

Egyszóval, megjelent a kormánymédia krémje, és mind ugyanazt a nem is túl nagy gumicsontot rágta, csoda, hogy össze nem vesztek rajta. Mígnem – a Magyar Nemzetnek igaza lett, fordulat történt az ügyben, ha nem is egészen úgy, ahogy ők gondolták. Tegnap, moszkvai idő szerint 17:59-es megjelenéssel megszólalt az ügyben Vlagyimir Putyin egyik legbelsőbb bizalmasa és tanácsadója, Nyikolaj Patrusev a Komnerszant hasábjain, és – Kuznyecov mellett tanúskodik! Ezt szó szerint fordítom, semmit el nem veszek belőle, hozzá sem teszek:

„Nyikolaj Patrusev az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásáról

Nem csillapodik az információs zsongás a német nyomozó hatóságok váratlan aktivitása körül, amelyek azonosították a feltételezett résztvevőket az Északi Áramlat–1 és Északi Áramlat–2 gázvezetékek felrobbantásában. Újságírók fordulnak a Tengerészeti Kollégiumhoz, és jogos kérdéseket tesznek fel: bízhatunk-e abban, hogy valóban megtalálták a tenger mélyén terrortámadásokat elkövető szabotőröket, és egyáltalán mi áll a nyomozás jelenlegi szakasza mögött?

Emlékeztetnék arra, hogy az „Északi Áramlat” elleni szabotázsok kivizsgálását és a büntetőügyek anyagának megismerését nem engedélyezték azoknak az államoknak, amelyek érdekelték a 2022 szeptemberében történt eseményekről szóló valós információk feltárásában.

A művelet részleteit a közvélemény általában a sajtóban megjelenő abszurd hírekből ismeri meg.

Az utolsó ilyen hír egyértelműen egy ukrán állampolgárokból álló csoportot vádol, akik állítólag hamis román útlevéllel béreltek egy jachtot, hogy a Balti-tengeren kiránduljanak vele. A NATO haditengerészeti bázisától száz méterre található kikötőben a feltételezett szabotőrök észrevétlenül, minden gond nélkül rakodtak be búvárfelszereléseket, több száz kilogramm robbanószert, egyéb szükséges technikát, majd nyugodtan kihajóztak a nyílt tengerre. Valahogyan megtalálták a gázvezetéket, és közben nem keverték össze más csővezetékekkel és kábelekkel, amelyekből bőven akad ebben a térségben. A forgalmas hajóforgalom mellett többször is lemerültek, rögzítették a robbanóanyagokat a gázvezetéken, és biztonságban visszatértek a kikötőbe.

Nem tudom, kinek szánják ezeket a sajtóba kiszivárogtatott információkat, de a hozzáértő embereknek sok kérdésük volna. Ki engedte például, hogy az ukrán szabotőrök ilyen szabadon működjenek egy másik állam területén? Úgy tűnik, hogy a NATO haditengerészete nem tudja garantálni a bázisai körüli biztonságot, a német hatóságok pedig nem képesek ellenőrizni, hogy mit művelnek a külföldiek a területükön. Vagy mindezt a tevékenységet magasan képzett a NATO-különleges szolgálatainak képviselői tervezték, irányították és hajtották végre?

Egyértelműen egy nagyon professzionális módon végrehajtott szabotázsról van szó. A tengeralatti csővezeték egy szakaszának megsemmisítése önmagában is elég bonyolult feladat, különösen, ha a lehető legdiszkrétebb munkavégzésre van szükség, speciálisan felszerelt hajó bevonása nélkül. Az „Északi Áramlat” esetében nyilvánvalóan egy magasan képzett szabotőrcsapat végzett el ezt a feladatot, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek a jelentős mélységekben és a Balti-tenger nehéz hidrológiai viszonyai között végzett munkában.

Messze nem minden hadsereg vagy titkosszolgálat rendelkezik olyan búvárokkal, akik képesek szakszerűen és, ami a legfontosabb, titokban végrehajtani egy ilyen akciót.

Az egyik titkosszolgálat, amely képes végrehajtani ezt a feladatot, a híres brit Special Boat Service.

Ez az egyik legrégebbi haditengerészeti szabotőr-egység, amely a második világháború alatt tett szert hírnevére. A brit szabotőrök arról lettek nevezetesek, hogy a legegyszerűbb eszközökkel, például kajakkal és kenuval hajtották végre támadásaikat – ezért is kapta a szolgálat a „csónakos” nevet. A háború után a szolgálat katonái első kézből értesültek korábbi ellenfeleik, a németek és különösen az olaszok tapasztalatairól, akik a 10. MAS flottilla tagjai voltak, és akiket, emlékezzünk csak, nem alaptalanul gyanúsítanak a szovjet Novoroszijszk csatahajó felrobbantásával. Ismert tény, hogy Portsmouthban (Anglia) merényletet kíséreltek meg az Ordzsonikidze cirkáló ellen, amelynek fedélzetén az SZSZK vezetője, Hruscsov tartózkodott.

Egyébként manapság nem szívesen emlékeznek arra, hogy a „Északi áramlat” felrobbantása előtti napon a NATO haditengerészete hadgyakorlatot tartott a Balti-tenger ezen térségében. Meg kell jegyezni azt is, hogy maguk a letartóztatott ukránok állítják, miszerint az ellenük folytatott nyomozás célja az, hogy Ukrajnát tegyék felelőssé, és ily módon fedezzék a terrorcselekmény valódi szervezőit és résztvevőit, akiknek érdeke a feszültség fokozása a Balti-tengeren. A régió helyzetének elemzése megerősíti szavaikat.

Ismert, hogy a „Északi Áramlat” elleni szabotázs csak a prológusa volt a modern történelem során példátlan, új keletű feszültségnek a balti térségben. A tengeralatti kábelekkel kapcsolatos különös események és az orosz hajókkal kapcsolatos incidensek sorozata azt bizonyítja, hogy a Nyugat komolyan elhatározta, hogy emeli a tétet, és a Balti-tengert egy nem hivatalosan deklarált hibrid háború színterévé teszi.

Nyikolaj Patrusev, az orosz elnök tanácsadója, a Tengerészeti Kollégium elnöke”

No, dicsőséges szakértők, hát hogy vagytok? Nem viszket úgy egy kicsit a nyakatok? Hiszen Patrusev most azt mondja, miszerint minden hazugság volt, Kuznyecov is ártatlan és a britek tehetnek mindenről. Ti meg ártatlan embert rágalmaztatok – ártatlannak kell lennie, ha már Patrisev is annak mondja! Vagy azt meritek állítani, hogy Patrusev elvtárs hazudik?

Nem irigylem most a sok zsoldost, nem lesz könnyű soruk. De előbb magyarázzuk meg: mi lelte Patrusevet? Nem látok bele abba a tar koponyájába, de sejtem. Próbálom is lefordítani.

„A Kreml szempontjából jelenleg mindegy, ki robbantotta fel azt a nyüves vezetékrendszert. Ha Kuznyecov, hát ő, ha más, akkor meg más. Most a britek robbantották fel, és kész! Ezt bizonyítja az is, hogy korábban esetleg és talán fel próbálták robbantani az Ordzsonikidzét Portsmouthban, pedig a fedélzetén volt Hruscsov is, Bulganyin is! Értitek már? Mától a britek voltak, míg mást nem mond a Központ! Az nem számít, hogy eddig ezt nem mondta senki, eddig az eddig volt, most meg most van! Világos? Nem baj, ha nem: repül az egész bagázs, akár az ablakból, akár Szibériába, ha téved bárki is!”

Annyit még hozzátennék, hogy az Ordzsonikidze valóban járt Portsmouthban, valóban a fedélzetén utazott Hruscsov és Bulganyin, és akkortájt valóban nyomtalanul eltűnt egy híres brit katonai búvár, Lionel „Buster” Crabb – csakhogy ez 1956 áprilisában történt, most meg 2025 szeptemberét írjuk. A két esetnek semmi köze nincs és nem is lehet egymáshoz, Patrusev hiába tartja a Crabb-eltűnést bizonyítéknak, nem az. Különben is, megvárom, míg maga Hruscsov ír a Komerszantba erről, akkor majd elhiszem.

Miért volt fontos, hogy még tegnap este megjelenjen ez a nyilatkozat? Hogy Kuznyecovot holnap kelljen szabadon engedni, hiszen Patrusev szólalt fel mellette koronatanúként. Miért fontos Kuznyecov szabadsága? Mert ha elindul egy komoly vizsgálat, még kiderülhet, hogy igazából ki robbantott, és ha nem a britek voltak – ami majdnem biztos – oda a gerjesztett feszültség. Menjen inkább Kuznyecov, amerre a szeme lát, fontosabb az aktuálpolitikai érdek.

Ezek szerint Moszkvának most mindennél fontosabb a feszültség keltése a Balti-tengeren. A saját propagandistáinál is: csak Magyarországon sikerült elhiteltelenítse a legtöbbet Patrusev ezzel a nyilatkozattal, de világszerte is száz és száz „szakértő” vált szavahihetetlenné tegnapról mára. Van ez így, kedves propagandisták: a Rogyina nagyban gondolkodik, nem foglalkozik egyéni sorsokkal, Moszkva pedig nem hisz a könnyeknek.

Így jártatok. Nincs is szebb annál, mint amikor a hóhért akasztják, a pribéket meg a saját felettesei döfik hátba.

Kíváncsi volnék, hogy magyarázzátok majd ki a dolgot, de tudom, hogy sehogyan sem: mától minden másképpen volt nálatok.

Ami szomorú, mert a tulajdon olvasóitokat nézitek hülyének ezzel – de én viszont most nagyon jókat röhögök rajtatok.

Ajándék volt ez Patrusevtől nektek: selyemzsinór.

Remélem, jól áll majd. Csak aztán tessék viselni!

Szele Tamás