Legyünk pontosak, nem kizárólag a Facebookról van szó, hanem az összes komolyabb közösségi oldalról. Melyek már annyira közszükségletté váltak, hogy a nepáli nép fellázadt, mikor betiltották őket, bár a helyzet nem egészen arról szól, hogy csak a napi mémek és csevegések hiányoztak nekik: ellenkezőleg, sok minden ismerős lesz nekünk az eseményekből, túl sok minden… Lássuk, mit derített ki a Novaja Gazeta Evropa arról, mi is történt valójában. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

A kétnapos forradalom

Nepálban a tüntetők két napon keresztül tartó nagyszabású tiltakozások és zavargások után elérték, hogy a kormány feloldja a népszerű közösségi oldalak használatának tilalmát. A rendőrséggel folytatott összecsapásokban 22 ember meghalt, több százan megsebesültek, Nepál miniszterelnöke pedig lemondott.

A blokkolások fő oka az volt, hogy a nepáli hatóságok az „álhírek” elleni küzdelem ürügyén úgy döntöttek, hogy ellenőrzésük alá vonják az internetes teret.* Szakértők és szemtanúk nyilatkoztak a Novaja Gazeta Evropa című lapnak arról, hogy hova vezetett az új cenzúra, és mire lehet számítani a jövőben.

*Viszont még nem alapították meg erre a célra a Nepáli Szuverenitásvédelem Hivatalát.

Nepálban folytatódnak a nagyszabású tiltakozások a közösségi hálózatok blokkolása miatt. A rendőrség könnygázt, vízágyúkat és gumilövedékeket vet be, a tüntetők pedig utakat zárnak le, gumiabroncsokat gyújtanak fel és barikádokat építenek.

A legfrissebb orvosi adatok szerint 22 ember halt meg, több mint 300 pedig megsebesült. A tüntetések összecsapásokká és zavargásokká fajultak.

Ahogy a „Novaja Gazeta Evropa” beszámolt róla, a múlt héten a nepáli hatóságok 26 közösségi oldalt, platformot és egyéb szolgáltatást blokkoltak, köztük az országban népszerű Facebookot, Instagramot, WhatsAppot, YouTube-ot, X-et és Redditet, mert a cégek nem nyújtottak be regisztrációs kérelmet az ország illetékeseihez. A regisztrációra hét napos határidőt adtak, amely augusztus 28-án kezdődött és szeptember 3-án járt le. A nepáli kormány azt állítja, hogy ezzel a csalások és az álhírek, valamint a hamis fiókok terjedése ellen küzd.

Szeptember 9-én a nepáli kormány visszavonta a közösségi oldalak blokkolásáról szóló döntést, de a tiltakozások nem szakadtak meg. A tüntetők újra a főváros utcáira vonultak, annak ellenére, hogy a belvárosban kijárási tilalmat rendeltek el. A Reuters jelentése szerint felgyújtották a nepáli parlament épületét, feldúlták a miniszterelnök és az elnök rezidenciáit, és megtámadták a Singh Durbar épületet, ahol a miniszterek lakásai és a parlament található.

– Egy, az ediiginél agresszívabb tömeg vonult az utcákra, és elkezdett mindent és mindenkit szétverni. A parlament épületét, a miniszterelnök irodáját, a miniszterek kabinetjeit, a fellebbviteli bíróságot, sőt, még az elnöki palotát is megtámadták és porig égették. Teljes a káosz! – mondta a Novaja Gazeta Evropa-nak Jugal Bhutrel, Nepálban dolgozó mérnök, aki a Moszkvai Állami Építőipari Egyetemen végzett.

Végül Nepál miniszterelnöke, Khadga Prasad Sharma Oli benyújtotta lemondását. Nyilatkozatában azt mondta, hogy ezzel „elő szeretné segíteni a probléma megoldását és támogatni annak politikai úton történő rendezését”. A miniszterelnököt és a többi minisztert katonai helikopterekkel evakuálták rezidenciájukból.

A nepáli főváros, Katmandu nemzetközi repülőterét lezárták, területén több mint 300 katonát állomásoztatnak. Az India Today információi szerint a nepáli minisztereket oda szállították evakuáció céljából.*

*Rendben, és hova fogják őket vinni? Ugyanis, mint látni fogjuk, nem egészen érdemtelenül kerültek mostani, kínos helyzetükbe.

„Jelenleg Nepálban teljes káosz uralkodik” – írta le a helyzetet egy névtelenül nyilatkozó nepáli oknyomozó újságíró.

Mint megerősítette, a tüntetők többsége a Z-generációhoz tartozik. Azonban a Novaja Gazeta Evropa forrása szerint már más generációk képviselői is csatlakoztak hozzájuk.

A stabilitás nevében

A tiltakozások a Z-generáció által a közösségi média segítségével szervezett korrupcióellenes mozgalommal kezdődtek – mondta Dzugal Bhutrel.

– A közösségi médiában tömeges tiltakozások indultak az úgynevezett „családtagok” ellen – főként politikusok fiairól és lányairól van szó, akik a nyilvános felületeken hivalkodtak gazdagságukkal. Ez tömeges reakciót váltott ki az aranyifjakból, és a közösségi felületek működése elleni tiltakozásra késztette őket. Ezután a kormány betiltotta a közösségi médiát. Amivel viszont olajat öntött a tűzre – jegyzi meg.*

*Ez a pár mondat az események magyarázata. Nepálban 2001 óta máskor is volt rossz kormányzat, sőt, korrupció is, de egyrészt nem ilyen mértékű, másrészt a javakra érdemtelen politikusok még érdemtelenebb pereputtya nem dicsekedett az általuk elérhető legnagyobb nyilvánosság előtt a káprázatosan nagy vagyonával. Nem volt ekkora „luxizás”. Aztán, mikor kiderült, hogy senki sem örül az aranyifjúság rongyrázásának (tán még zebráik is voltak…), sőt, keményen beszólnak nekik online, és nem ketten, nem hárman, hanem tízezrek, akkor apuci-anyuci szemefényei elérték, hogy a politikus szüleik betiltsák ezeket a kellemetlen, plebejus közösségi felületeket. A többi meg már történelem, ahogy feltehetően a vagyonok is, amikkel hivalkodtak. Báér azt nem hinném, hogy a nagy menekülésben pár Gucci táska vagy némi ékszer nem maradt náluk, de annak az árát el fogják szórni hamar, és utána dolgozniuk kell, mint mindenki másnak. Nehezen fogják megszokni.

Szerinte a blokkolások valódi oka nyilvánvaló, és eltér a hatóságok hivatalos verziójától, miszerint a kormány az internetes tér „biztonságosabbá” tételére törekszik:

„A nepáli helyzet semmiben sem különbözik ilyen szempontból az oroszországitól: a hatóságok belefáradtak a folyamatos kritikába a független média és a lakosság részéről.”

– összegezte Bhutrel.*

*Tudnék Oroszországnál közelebb is mondani olyan államot, ahol a hatóságoknak ugyanez a bajuk. Sőt, határainkon belül.

Nepálban a közösségi média a hírek, a kommunikáció és a szabad véleménynyilvánítás fő területe – jegyzi meg a Novaja Gazeta Evropanak adott interjújában Kritu Bhandari, aktivista és a Nepáli Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. Véleménye szerint a kormány a platformokat a rendszerszintű korrupció kritizálásának és az ellene való mobilizálódás forrásának tekinti, ezért megpróbálja őket kontrollálni.

– Bár formálisan ezt a stabilitással és a „biztonsággal” indokolták, az igazi ok az volt, hogy véget vessenek a kritikának és a tiltakozásnak. A lakosság azért reagált ilyen hevesen, mert ezt közvetlen támadásnak tekintette a szabadsága és a jövője ellen. A fiatalok, és különösen a diákok számára ez nem csak az internethez kapcsolódott, hanem a szólásszabadsághoz és ahhoz a joghoz is, hogy meghallgatásra találjanak – tette hozzá.*

*Ne feledjük, nálunk is volt netadó-tüntetés, ami a 2010 óta eltűnt évek második legnagyobb demonstrációjának bizonyult (a legnagyobb az idei Pride volt). Akkor látszólag engedett a magyar kormány, sűrű pelenkacserék közepette, de eredetileg a netadónak is az online tér megbéklyózása és esetleg teljes elfoglalása lett volna a célja. Mindazonáltal – a netadót nem törölték el, csak „bevezetése abban a formában nem volt lehetséges”, amint Orbán Viktor fogalmazott. Bármikor elővehetik újra, hajszálon függ a fejünk fölött, mint Damoklész kardja, csak már hozzászoktunk. Bár, ha előveszik, Budapesten is Katmandu lesz.

„A nép legyőzte az államot – legalábbis az első körben”

A tiltakozások eredményeként az egész hatalmi rendszer összeomlott – nyilatkozta Dzhugal Bhutrel: a miniszterelnök lemondott, a tüntetők felgyújtották az összes középületet, amelyek a demokratikus rendszer három pillérét képviselik: a végrehajtó, a bírói és a törvényhozó hatalom központjait. Feltételezhető, hogy a közeljövőben új ideiglenes kormány alakul, amely valószínűleg mandátumot kap arra, hogy 6–12 hónap múlva általános választásokat rendezzen.

– Mondhatjuk-e, hogy a nép legyőzte az államot? Legalábbis az első szakaszban – igen. A tiltakozások és az ellenállás olyan erősek voltak, hogy a kormány kénytelen volt lemondani egyes intézkedéseiről. Ez kizárólag a nép kollektív erejének, szervezettségének és önfeláldozásának köszönhető – jegyezte meg Kritu Bhandari aktivista a Novaja Gazeta Evropanak adott interjújában.

Véleménye szerint a kormány a közeljövőben egyre nagyobb nyomással fog szembesülni mind az országon belül, mind nemzetközi szinten. És ha a hatóságok továbbra is represszióval reagálnak, akkor a közvélemény dühe csak fokozódni fog.

„Másrészt a tüntetők valószínűleg szervezettebbek és határozottabbak lesznek. Összességében a tüntetések új szintre emelték a szabadság, a demokrácia és a kormány elszámoltathatóságának alapvető kérdéseit Nepálban”

– összegezte. Bhutrel szerint a jövőben Katmandu polgármestere, Balen Shah lehet Nepál egyik jelentős politikai vezetője. A múltban rapper volt, és komoly népszerűségre tett szert a Z-generáció körében. A tüntetések során Shah olyan ötleteket vetett fel, amelyeket sokan „gondolatébresztőnek” találtak, ezért még „háttér-vezetőnek”, a jövő emberének is kezdik tekinteni.

Hogy belőle mi lesz, azt még majd meglátjuk, ahogyan Nepál sorsát illetően sem dőlt még el semmi. Az nyilvánvaló, hogy a történteket láthatjuk úgy is, miszerint a nép jogos haragjában felkelt és lerázta magáról az őt szipolyozó, szemtelen bögölysereget, és tekintheti egy „szuverenista” mentalitású ember úgy is, hogy „a nép az álhírekért, az álhírek miatt és az álhírektől felbujtva fordult megválasztott vezetői ellen”. Le merem fogadni, hogy ha a nepáli hírek átütik a magyar kormánymédia ingerküszöbét, ők ezen a második úton fogják megközelíteni a témát, csak ezzel az a baj, hogy nem mindegy, mit tekintünk álhírnek.

Például, ha nem hiszem el a hatvanpusztai zebrákat, akkor azoknak már az említése is álhír, sőt, felségsértés. Ha viszont elhiszem, már keresni is kezdem a vasvillát. Csakhogy ez már nem hit kérdése: vagy volt luxizás Katmanduban, vagy nem, vagy vannak zebrák Hatvanpusztán, vagy nem.

Mindenesetre azt biztosan tudjuk, hogy Katmanduban volt luxizás, és azokról a zebrákról is láttunk már hiteles felvételeket.

Nálunk viszont egyelőre csak „elfoglalni” akarják az online teret, nem betiltani. Azt majd akkor fogják megpróbálni, mikor kiderül, hogy elfoglalni nem lehet.

Akárhogyan is nézem, van hasonlóság Katmandu és Budapest helyzete között. Csak nálunk a kormányfő nem fog magától lemondani a békesség kedvééért.

 

Szele Tamás