A Zóna már többször foglalkozott a közelgő moldovai választásokkal és főként az azokra gyakorolt orosz befolyással, de azzal még nem, miért is annyira fontos ez a fordulópont annak a kis országnak az életében. Ezt elemzi Rasmus G. D. Hardt, Jens Vesterlund Mathiesen és Magnus Blechingberg Rixen a Riddle: Russia tanulmányában, melyet az alábbiakban mutatok be.

Moldova függetlenségének napján, augusztus 27-én Maia Sandu elnök asszony Európa legbefolyásosabb vezetőinek társaságában állt a népe elé: Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár és Donald Tusk lengyel miniszterelnök kíséretében. Tusk a moldovai tömeghez szólva arra buzdította őket, hogy Oroszország helyett az Európai Unió oldalára álljanak:

„Megmutattuk a világnak, hogy Moldova a mi közös értékeink, az európai értékek szerint él: a szabadság, a demokrácia és a szolidaritás értékei szerint. Ne engedjétek, hogy Oroszország visszatérjen ide.”

A tény, hogy ez a trió prioritásként kezelte a látogatást az Ukrajna és Románia között elhelyezkedő kis, tenger nélküli országba, jól mutatja, milyen nagy a választások tétje. Ez nem rutindiplomácia volt, hanem az EU szimbolikus gesztusa, amely jelzi, hogy készen áll és hajlandó integrálni Moldovát. Ezzel kollektív üzenetet küldtek Moszkvának arról, hogy Moldova mostantól a frontvonalban áll.

A poszt-szovjet köztársaság szerény mérete ellenére mind a Kreml, mind Brüsszel számára továbbra is elsődleges fontosságú. Moldova ukrajnai határának csaknem fele a Dnyeszteren túli régió mentén húzódik, amely egy orosz támogatású, autonóm és szakadár régió, így az ország alkotmánya szerint papíron semleges, de a valóságban vitatott.

Moldovát Oroszország és az EU határának tekintve egyértelművé kell tenni, hogy a közeljövőben egy teljes körű orosz invázió veszélye rendkívül valószínűtlen. Moldova biztonságát leginkább Oroszország hibrid hadviselési stratégiája fenyegeti. Ez a stratégia már bevált ebben az országban néhány alkalommal.

Elemezzük tehát Oroszország befolyásoló eszközeit és az EU rendelkezésére álló lehetőségeket ezek ellensúlyozására. Ebben a tekintetben a gázszállítási megállapodás 2025 januárjában történő felmondása és a szeptember 28-án esedékes moldovai választások kritikus példát jelentenek Moldova biztonságának jövőjére nézve.

A tét messze túlmutat Moldova határain. A Moldovában történtek rávilágítanak arra, hogy az EU képes-e stabilitást teremteni és megőrizni befolyását a posztszovjet térségben, vagy Oroszország továbbra is domináns szerepet tölthet be Európa keleti peremén.

A gázvezetékek nyomása

2025. január 1-jén Ukrajna úgy döntött, hogy nem újítja meg az Oroszországgal kötött gázszállítási megállapodást, amely lehetővé tette az energiahordozók szállítását Moldovába a szakadár transznisztriai régión keresztül. Moldova 2014, vagyis a Krím-félsziget Oroszország általi annektálása óta próbálja diverzifikálni energiaellátását, és 2022 után felgyorsította ezt a folyamatot. Ez magában foglalja új, Románián átfutó gázvezetékek építését, valamint a különböző európai beszállítóktól történő vásárlást, sőt a külföldi gáztárolást is. Azonban annak ellenére, hogy Ukrajna figyelmeztetett, hogy felfüggesztheti az orosz gáz áramlását a területén, Chișinău de facto továbbra is függ az orosz energiától, mivel villamosenergia-szükségletének 80%-át orosz gázzal működő transznisztriai erőművekből fedezi.

Moldova és Transznisztria energiaellátása tovább romlott, amikor a Törökországon és a Transz-Balkán gázvezetéken keresztül vezető alternatív ellátási útvonalat leállították. Ez azután történt, hogy a Gazprom 2024. december 28-án felfüggesztette a Moldovába irányuló szállításokat, miután Moldovát 709 millió dolláros adósság felhalmozásával vádolta meg. Moldova ezt követően megtagadta az összeg kifizetését, hivatkozva egy nemzetközi pénzügyi ellenőrzésre, amely szerint a tényleges adósság összege mindössze 8,6 millió dollár. Dorin Recean moldovai miniszterelnök elítélte a döntést, mint a „Kreml gázzsarolásának” példáját, azzal érvelve, hogy időzítése Moszkva szándékos törekvését tükrözi az ország destabilizálására és a transznisztriai választók befolyásolására a moldovai kormány ellen.

Ezek a zavarok együttesen jelentős következményekkel jártak mind Moldovára, mind Transznisztriára nézve, hozzájárulva az elektromos áram árának 50%-os hirtelen emelkedéséhez, a fűtés árának 25%-os emelkedéséhez és az infláció éves szinten 9,1%-os emelkedéséhez. Transznisztria azonban aránytalanul nagy mértékben érintett volt, mivel a megbízható gázellátás hiánya humanitárius válságot váltott ki, hiszen a hideg téli hónapokban nem volt fűtés és áramszünetek következtek be.

Moldova viszont kénytelen volt jelentősen drágább új ellátási útvonalakra támaszkodni. 2025. január 27-én az EU ezért javaslatot tett egy 30 millió eurós kezdeti sürgősségi segélycsomagra Moldova és Transznisztria támogatására, amelynek célja az volt, hogy az európai és ukrán gáz vásárlásával helyreállítsák az áram- és fűtésellátást Transznisztriában. Ezt követően, 2025 februárjában az Európai Bizottság és Moldova aláírt egy kétéves átfogó stratégiát az energiafüggetlenség és az energiaellátás biztonsága érdekében, amely további 250 millió eurót juttatott Chișinăunak és 60 millió eurót Transznisztriának. Ez viszont csökkentette Oroszország lehetőségét arra, hogy a moldovai központi kormányzatot okolja a moldovaiak megnövekedett megélhetési költségeiért, és így befolyásolja a moldovai választókat.

Egy hétig tartó hallgatás után azonban a transznisztriai hatóságok elutasították az EU pénzügyi támogatását. Recean moldovai miniszterelnök ezt Moszkva nyomásának tulajdonította, megjegyezve, hogy „Oroszország nem engedi nekik elfogadni az európai támogatást, mert attól tart, hogy elveszíti az ellenőrzést a régió felett”. Ehelyett Transznisztria a magyar tulajdonú MET Groupot részesítette előnyben a régió földgázellátásában. A kifizetést egy dubai székhelyű vállalat (JNX General Trading L.L.C) kezelte, és orosz hitel, valamint operatív támogatás révén valósult meg. Transznisztria elnöke, Vagyim Krasnoszelszkij, még meg is köszönte az Orosz Föderáció Energiaügyi Minisztériuma képviselőinek a segítséget.

A MET Group gázellátása azonban csak átmeneti megoldást jelentett. 2025 júniusában Szergej Obolonyik, Transznisztria gazdasági fejlesztési minisztere hangsúlyozta, hogy a gázellátás bizonytalansága miatt a transznisztriai gazdaság kilátásai borúsak. Ha a gázellátás kérdése nem oldódik meg, a moldovai ősz és tél közeledtével a humanitárius válság Transznisztriában csak tovább fog súlyosbodni. Oroszország számára a nehézségekkel küzdő, energiaszegény moldovai és transznisztriai lakosság egyértelmű befolyásoló tényező. Így Oroszország továbbra is támogathatja Transznisztriát a MET Group-pal kötött megállapodáshoz hasonló különböző ellátási lehetőségek révén, miközben távol tartja az EU segítségét. Általánosabban véve a nehéz helyzetben lévő helyi lakosság is hajlamosabb elfogadni a fenyegetésekkel vagy megvesztegetésekkel gyakorolt nyomást.

A szavazás befolyásolása

2025. szeptember 28-án Moldovában parlamenti választásokat tartanak, amelyeket jelentősen meghatároznak az orosz befolyásoló műveletek, amelyek Moldova jövőjét az Európai Unión kívül akarják meghatározni. Jelenleg a cselekvésre és szolidaritásra törekvő pártból (PAS) álló, jelenlegi Európa-barát kormány vezeti a közvélemény-kutatásokat, de úgy tűnik, hogy nem képes elegendő szavazatot szerezni ahhoz, hogy önállóan többséget szerezzen, mint 2021-ben. Annak ellenére, hogy a moldovai közvélemény-kutatások nagyon megbízhatatlanok, a PAS várhatóan csak a szavazatok körülbelül 40%-át tudja megszerezni a közelgő választásokon.

Ez azt jelenti, hogy a PAS-nak koalíciós partnerekre lesz szüksége, ami két lehetséges kimenetelt eredményezhet: 1) a PAS koalíciót alakít az „eurószkeptikus” pártokkal, és lelassítja, de nem hagyja el teljesen az EU-integráció útját, vagy 2) a PAS koalíciót alakít az oroszbarát pártokkal, például a Hazafias Blokkkal, majd Moldovát teljesen eltéríti az EU-tagságtól és Oroszország felé tereli. A Moszkvával való teljes összehangolódás azonban valószínűtlen, mivel a moldovaiak többsége továbbra is az EU-t tekinti fő partnerének, de egy oroszbarát kormány úgynevezett „à la carte” kapcsolatot folytathatna Brüsszellel.

Ebben az összefüggésben fontos szerepet játszik a 300 000 transznisztriai választópolgár, akik a teljes választói kör 8–9%-át képviselik. Bár 2024-ben kevesen szavaztak, a megújult mobilizáció döntő befolyást biztosíthat Moszkvának a szeptemberi választásokon. A tavalyi választásokon összesen csak 30 000 választó jelent meg a transznisztriai voksoláson. A közelgő parlamenti választásokon Oroszországnak tehát nagyjából 270 000 nehéz helyzetben lévő választó áll rendelkezésére.

Az, hogy az oroszbarát pártok milyen mértékben nyernek befolyást a közelgő moldovai koalíciós kormányban, Moszkva beavatkozásának mértékétől függ. A 2024 őszén tartott elnökválasztás és népszavazás során egyes becslések szerint Oroszország körülbelül 100 millió dollárt költött szavazatok megvásárlására és nagy dezinformációs kampányok lebonyolítására. A chișinăui kormány állítása szerint ez az összeg meghaladta a 200 millió eurót.

Oroszország befolyásszerző műveleteinek középpontjában a hírhedt szökésben lévő oligarcha, Ilan Șor áll, aki Moszkvából irányítja politikai kampányát, miután elítélték a 2014-es moldovai banki csalási botrányban való részvétele miatt, amelyből körülbelül 1 milliárd dollárt sikkasztott el. Șoron keresztül Oroszország 39 millió eurót csatornázott be egyszerű moldovaiak bankszámláira egy olyan terv keretében, amelynek célja a szavazataik megvásárlása volt a tavalyi két választás előtt. A közvetlen átutalásokon kívül Șor az orosz „Evrazia” nevű civil szervezetet is felhasználta arra, hogy moldovaiakat fizessen le anak érdekében, hogy az EU ellen szavazzanak.

A főként ortodox vallású, oroszul beszélő törökök leszármazottai által lakott Gagauzia autonóm régióban pedig Șor szövetségesét, a helyi kormányzót, Jevgenyija Gucult (aki jelenleg börtönben van) használta fel arra, hogy szervezzen meg egy párhuzamos nyugdíjrendszert, amely az orosz Promszvjazbankon keresztül pénzt utalt át a helyi nyugdíjasoknak, hogy így támogatókat toborozzon.

Ezúttal azonban Șor már kevésbé diszkrét, és nyíltan felajánlott a moldovaiaknak fejenként havi 3000 dollárt, ha részt vesznek a kormányellenes tüntetéseken.

Oroszország az Ilan Șorhoz hasonló prominens személyiségek felhasználása mellett széles körben alkalmazza a dezinformációs kampányokat, a propagandát és a kibertámadásokat. Mesterséges intelligenciával generált botok segítségével jelenleg elárasztja a moldovai közösségi médiát, és helyi tévécsatornákon és médiaweboldalakon keresztül próbálja népszerűsíteni az oroszbarát üzeneteket. Oroszország narratívái a moldovai társadalom központi megosztottságait használják ki, mint például a liberális és a családi értékek közötti ellentét, a moldovai alkotmányos semlegesség és az EU-tagság célja közötti állítólagos összeférhetetlenség, valamint az ukrajnai háború moldovai átterjedésének kockázata. Ez utóbbi tekintetében az orosz drónok és rakéták által elkövetett számos moldovai légtérsértés még tovább növelte a moldovai társadalom háborús félelmeit.

Elég lesz-e az EU válasza?

Eközben az EU hatalmas erőforrásokat fordít Oroszország illegális befolyásszerzési tevékenységének ellensúlyozására. Marta Kos bővítési biztos megnyitotta Chișinău előtt az utat, hogy idén minden tagsági tárgyalási témakört lezárhasson, ezzel Moldovát az EU gyorsított eljárás alá vonta. Ezen irányvonal megerősítése érdekében Brüsszel a kifejezett politikai támogatást segélyekkel és biztonsági segítségnyújtással párosította.

A Moldovai Növekedési Tervben az EU 1,9 milliárd eurót ígért reformokra, gazdasági stabilitásra és az egységes piacra való belépésre, ezzel az EU-t az ország legnagyobb kereskedelmi partnerévé és segélyezőjévé téve. A védelem terén Moldova 2021 óta körülbelül 200 millió eurót kapott az Európai Békealapból, beleértve egy 20 millió eurós halálos segélycsomagot 2025 áprilisában. Moldova emellett aláírta a Biztonsági és Védelmi Partnerséget (SAFE) az első nem uniós tagként, amely hozzáférést biztosít az EU közbeszerzési és rugalmasságfejlesztési programjaihoz. Ezek az intézkedések, Moldova szerény, de növekvő védelmi kiadásai mellett, gyakorlatilag megduplázták Chișinău katonai költségvetését.

Összességében Moldova az Oroszország és az EU közötti versengés jelképes frontvonalává vált. Bár egy teljes körű orosz invázió valószínűtlennek tűnik, Moszkva máris gázellátási befolyásával és a választásokba való beavatkozásával befolyásolja Moldova jövőjét. Eközben az EU példátlan mértékű segélyekkel, védelmi támogatással és gyorsított csatlakozási eljárással reagált. A szeptember 28-i moldovai parlamenti szavazás fontos jelzője lesz annak, hogy Moldova továbbra is az EU-tagság felé tart-e, vagy Moszkva befolyási övezetébe sodródik.

Ez tehát a tét, és nem kevés: mi lesz veled, Moldova?

 

Szele Tamás