Stirlitz most bosszúsan ráncolná a homlokát, rágyújtana egy Belomorkanalra és talán inna egy konyakot is. Olyan ugyanis van, hogy egy vagy két orosz kém dekonspirálódik a szolgálati helyén, ilyenkor ki kell őket cserélni, ez szakmai kockázat – de olyan tán még sincs, hogy alig érkeznek meg, máris lebuknak! Márpedig a The Insidernek köszönhetően pont ez történt most Bécsben.
Történt pedig, hogy 2024 júniusában Ausztria megvonta a TASZSZ két tudósítójának, Ivan Popovnak és Arina Davidjannak az akkreditációját, mert azt gyanította az elhárítás, hogy az SZVR hírszerzői A gyanú nem volt alaptalan. Az osztrák hatóságok kijelentették, hogy készek újságírói akkreditációt adni a TASZSZ más munkatársainak, de csak alapos ellenőrzés után. Több mint egy évig üresen állt a TASZSZ sajtóirodája Bécsben, majd augusztus végén megérkeztek az új tudósítók, Olga Kukla és Maxim Cserovik, és máris munkába álltak (és rövidesen fordulhatnak is vissza). A The Insider megállapította, hogy Ausztriába való indulásuk előtt a TASZSZ munkatársai ételt rendeltek egy titkos lakás címére, amely az orosz külföldi hírszerzés épületében található Jaszenevóban. A telefonhívásaik adatai alapján úgy tűnik, hogy közvetlen kapcsolatban álltak az SZVR Akadémia egyik tanárával, aki illegális ügynököket lát el tanácsokkal a német nyelvű országokban végzett kémtevékenységgel kapcsolatban.
A kakukkfészek
Első pillantásra sem Olga Kukla, sem Maxim Cserovik nem kelthet gyanút – életrajzukban semmi nem utal arra, hogy kapcsolatban állnának a titkosszolgálatokkal. Bár néhány kérdés még a legfelületesebb ellenőrzés során is felmerülne: például, miért döntött úgy Olga Kukla, aki soha nem foglalkozott újságírással, hogy hirtelen a TASZSZ bécsi tudósítója lesz? Tyumenyben született, a MGIMO-n szerzett diplomát energetikai gazdaságtan szakon, hallgatóként a Novateknél, a Gazprom Geológiai Kutatóintézeténél és a Transznyeft Kutatóintézeténél praktizált, majd a Lipcsei Egyetemen szerzett mesterdiplomát, és a Novateknél helyezkedett el. Írásainak nincs nyoma sem a TASZSZ-nál, sem máshol a világsajtóban.
A vele együtt Bécsbe érkező Makszim Cserovik is fordulatos életet élt: olajipari munkásból lett újságíró, csak kicsit korábban. Novoszibirszkben született, apja atomfizikus mérnök, anyja, Jelena üzletasszony. Makszim kiválóan tanult az iskolában, önkéntes tevékenységekben vett részt és karatézott. Érettségi után felvételt nyert a MGIMO-ra, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok tanszékre, ahol német nyelvet tanult.
Diplomája megszerzése után Cserovik a Rosznyeftnél töltötte szakmai gyakorlatát, majd hirtelen a TASZSZ pekingi tudósítója lett (micsoda véletlenek vannak… bár régebben volt olyan eset az MTI-nél, hogy kínai tudósítót kerestek, és az volt a legfontosabb feltétel, hogy az illető egy szót se tudjon kínai nyelven). Kínából mindössze négy hírt küldött, mielőtt visszahívták Moszkvába, ám egy interjúban kijelentette: „Egyes médiumok folyamatosan hamis információkat terjesztenek az úgynevezett emberi jogi problémákról Kínában, de utazásom során meggyőződtem arról, hogy ez nem felel meg a valóságnak”. 2024-ben, a moszkvai Világifjúsági Fesztivál előestéjén Cserovik és a TASZSZ balkáni sajtóirodájának vezetője Sztanyiszlav Varjovoda irányították az „Új szuperhősök” propagandaprojektet. Cserovik zenét is szerez, és egyik kompozíciója, a „Persona non grata” című darab hamarosan látnoki jellegűnek bizonyulhat.
Mint sok más hírszerző, Kukla és Cserovik is a pizza iránti szeretetük miatt dekonspirálódott. Az ételszállítási adatbázis szerint Olga Kukla és Maxim Cserovik kilenc alkalommal rendelt pizzát és italokat egy többemeletes házba, a Tarusszkaja utca 20. szám 3. épületébe. Ebbe az épületbe, amelyet 2012-ben építettek, már korábban „bejelentkezett” az SZVR (28178-as katonai egység) központi irodája, és egyébként is 220 külföldi hírszerző tiszt családja lakik a házban. Köztük vannak a külügyminisztérium irányítása alá tartozó „Záslon” egység tagjai, mely a Külföldi Hírszerző Szolgálat különleges és titkos alakulata, és az állami média „beépített újságírói” is.
A 28178-as katonai egység több milliárd dolláros beszerzésekben vesz részt a külföldi hírszerzés igényeinek kielégítése érdekében, és az SZVR Mozsajszk közelében fekvő „Porecsje” nevű szanatóriumát is ők alapították. A 14. emeleten található lakás, ahová a megrendeléseket szállították, titkos (a hírszerzés szlengjében „kakukkfészek”, magyarul ezt „K-lakásnak” hívjuk bár ismerősebb lehet az angol neve: „safe house”). Ez egy négy szobás lakás, amelyben tanfolyamokat tartanak. Az SZVR operatív irányítása alatt áll. Vannak ott számítógépek, taneszközök, konyha és egy pihenőhelyiség is, kanapéval. A „kakukkfészekben” illegális ügynökök tanulnak vagy tisztek, akik később fedésben dolgoznak a nagykövetségeken. Itt készülnek fel az adaptációra és itt tanulják az idegen nyelveket is.
A Tarusszkaja utcába történő pizzaszállításon kívül Cserovik telefonszámáról felvettek egyes megrendeléseket a Jasznogorszkaja utca 21. szám 3. épületébe is. Igaz, hogy a Delivery-Clubba és az IKEA-ba telefonáló előfizető Nyikolaj néven mutatkozott be. Ebben az épületben a SZVR szolgálati lakásai találhatóak. 2011-ben a jaszenevói körzet lakói tiltakoztak a sokemeletes épület felhúzása ellen, tüntetéseket szerveztek, leveleket írtak az SZVR-nek, a polgármesteri hivatalnak, sőt még egy munkagépet is felgyújtottak, de nem jártak sikerrel.
A telefonhívások számlái szerint a zeneszerző Ausztriába való kiküldetése előtt közvetlen kapcsolatban állt Szvetlana Sztrelkovszkajával. Ő korábban az Aeroflot munkatársaként kémkedett Németországban, majd átment tanítani az SZVR Akadémiára (v/ch 27147). Az akadémián „a mi legendánknak” nevezik, mivel több generációnyi illegális ügynöknek tartott előadásokat. „Senki sem ismeri jobban Németországot, Ausztriát és Svájcot, azok szokásait, folklórját és kultúráját, mint Szvetlana Petrovna” – közölte ugyanez a hírszerzési forrás. Sztrelkovszkaja telefonbeszélgetéseinek részletei, amelyek nyilvánosságra kerültek, szintén megerősítették, hogy gyakran lépett kapcsolatba a Külföldi Hírszerző Szolgálat illegális hírszerzési osztályának (33949-es katonai egység) tiszteivel.
A publikációk gyakorisága alapján Csereviknek 8–12 naponta kellett híreket közölnie Ausztriából. Szeptember 3-án elküldte a TASZSZ-nak első cikkét arról, hogy a Bécsi Orosz Ház munkatársai meglátogatták az asperni temetőt, ahol 130 szovjet állampolgár van eltemetve. Szeptember 15-én Cserovik tudósító aláírásával a TASZSZ hír jelent meg az IAEA vezetője, Rafael Grossi és a Rosatom vezetője, Alekszandr Lihacsov bécsi találkozójáról, szeptember 27-én pedig beszámolt a Moszkvai Elektronikai és Matematikai Intézet végzett hallgatója, Alekszandr Konopatcsenkov előadásáról a Orosz Házban, aki a mauthauseni koncentrációs tábor volt foglyai nemzetközi bizottságának alelnöke.
A TASZSZ mint a KGB-SZVR leányvállalata
Ausztria már a szovjet időkben is a KGB külföldi hírszerző szolgálatának egyik legfontosabb operatív irányát jelentette, mivel az országban található több tucat nagy nemzetközi szervezet, például a NAÜ, az OPEC, az EBESZ és más intézmények központja. A TASZSZ „fedőemberei” nemcsak kémkedéssel foglalkoztak, hanem aktívan részt vettek a KGB különleges akcióiban is, hamis információkat szivárogtatva az európai médiába. Például a KGB bécsi rezidenciáját hosszú ideig Vjacseszlav Kevorkov tábornok vezette, aki a TASZSZ különleges tudósítójaként „fedésben” kémkedett. Ezzel párhuzamosan ő felügyelte a Komszomolszkaja Pravda irodáját is, amelyet 1976-ban a Lubjanka tér kérésére nyitottak meg. A tábornok adta a mintát a KGB rezidensének, Vitalij Szlavinnak alakjához a „TASZSZ jogosult nyilatkozni” című tévésorozatban. A Szovjetunió felbomlása után Kevorkovot nem hívták vissza Moszkvába, és ő továbbra is kémkedett az alpesi köztársaságban, majd Németországba költözött, ahol 2017-ben bekövetkezett haláláig élt.
Manapság szinte semmi sem változott. A TASZSZ nemcsak kémkedéssel foglalkozik, hanem a Kreml egyik fő propagandaszócsöve is. Az ügynökség gyakran terjeszt olyan dezinformációkat, amelyeket Szergej Guskov, az SZVR sajtóirodájának vezetője talált ki, aki a KGB politikai hírszerzési osztályán kezdte pályafutását. Például idén júliusban, az SZVR-re hivatkozva, a TASZSZ közzétett egy hírt arról, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői állítólag titkos találkozót szerveztek egy alpesi üdülőhelyen, ahol Ukrajna elnökének, Zelenszkijnek a leváltásáról tárgyaltak. Augusztusban, szintén a Külföldi Hírszerző Szolgálatra hivatkozva, a TASZSZ közzétett egy „hírt” arról, hogy Friedrich Merz német kancellár állítólag megszállottan vágyik a bosszúra a náci Németországra a Szovjetunió általi mért vereség miatt. Mint írták: „A bosszúvágy gyermekkora óta nőtt benne”. Mint egy orosz úőjságíró elmondta:
„A TASZSZ-nál olyan alkalmazottak dolgoznak, akik még Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára idején kerültek oda. Később dicsőítették Andropov, Csernyenko és Gorbacsov bölcs politikáját, Jelcin idején pedig demokratáknak álcázták magukat. Putyin elnök szinte minden évben kitünteti a TASZSZ alkalmazottait különféle érdemrendekkel. Tavaly 34 ember részesült kitüntetésben. Érdekes volt figyelni, ahogy néhány kitüntetett újságíró katonai fegyelemmel állt vigyázzba az átadás során.”
Úgy tűnik, hogy a tavaly kiutasított TASZSZ-munmkatársak, Ivanov és Davidjan tartótisztje Andrej Proszvirnyikov, az orosz nagykövetség első titkára volt, aki 2016 óta kémkedett Bécsben. Korábban a 54939-es katonai egységben szolgált, amelyet 2015-ben szüntettek meg. Ez a katonai egység dezinformációk terjesztésével és a közösségi médiák megfigyelésével foglalkozott, irodája Moszkvában, az úgynevezett SZVR-rezidensek házában, a Goncsarna utcában volt. Az „újságírók” kiutasítása után Proszvirnyikov neve eltűnt az orosz nagykövetség diplomáciai listájáról. Augusztus 18-án pedig visszahívták Moszkvába Dmitrij Ljubinszkij orosz nagykövetet, akit Putyin rendelettel nevezett ki a külügyminisztérium helyettes vezetőjévé. Két héttel ezelőtt újabb nagy port kavart kémbotrány robbant ki Ausztriában: a helyi elhárítás letartóztatta az OMV energiaipari vállalat egyik magas rangú alkalmazottját, akinek nevét nem hozták nyilvánosságra. A titkosszolgálatok több hónapig figyelték, és észrevették, hogy gyakran találkozik a orosz nagykövetség diplomatáival. A letartóztatott otthonában házkutatást tartottak, és számos bizalmas OMV-dokumentumot találtak. Az osztrák hatóságok követelik Oroszországtól, hogy vonja vissza a diplomaták mentességét – ez esetben a Bécsi Egyezmény szerint automatikusan persona non gratának nyilvánítják őket.
A kakukkfészek nem marad üresen
A Tarusszkaja utcában található „kakukkfészek”, ahonnan Kukla és Cserovik a pizzarendeléseket adták le, nem maradt üresen távozásuk után. Most egy bizonyos Alekszandr Jasin költözött be, aki korábban a „Fehér éjszakák” lakóparkot (mely az SZVR központja közelében található) adta meg lakcímként. Ő 17 éves kora óta részt vesz a Kirzsacsban megrendezett éves símaratonon, amely azt FSZB központi biztonsági szolgálatának néhai alkalmazottairól emlékezik meg. A hadseregben kiváló harci kiképzésben részesült és egy osztagot vezetett.
Jelenleg Jasin az SZVR „Zaslon” különleges egységében szolgál, amely „problémás” országokba tett látogatások során a magas rangú tisztviselőket, tábornokokat, nagy állami vállalatok vezetőit stb. őrzi. Például 2020 szeptemberében a Gazpromnyeft és a Novatek munkatársainak nagy csoportját kísérte Bagdadba, 2022 augusztusában pedig egy titkos szállítmányt kísért, mely Damaszkuszból érkezett. A Szíriai Légitársaság fedélzetén rajta kívül még öt „Záslon”-különítményes tartózkodott és egy magas rangú tiszt a Külföldi Hírszerző Szolgálat illegális hírszerzési osztályáról.
Hát, így jártak a TASZSZ új tudósítói Bécsben. Ha az osztrák elhárításnak van humora – és tudjuk, hogy van – míg még ott vannak, valamelyik este beállítanak egy vonósnégyest az ablakuk alá, és elszerenádozzák nekik a Tavasz 17 pillanata című klasszikus orosz sorozat főcímzenéjét.
Stirlitz erre már csak annyit mondana, hogy „valamikor ez egy szakma volt”.
Szele Tamás