Mármint a permanens válságból. A cím végén nem véletlen az a kérdőjel, pedig nem szerencsés a használata – magyar nyelvterületen elterjedt az a vélemény, és nem is véletlenül, hogy amelyik cím kérdő formában jelenik meg, az alatt hazugság olvasható. Hazudni ugyan nem fogok, de sajnos nekem magamnak is erős kétségeim vannak a Chatham House tanulmányával kapcsolatban, melyet dr. Cristopher Sabatini írt és amely az évek óta húzódó haiti válságból kivezető útról szól.

Leginkább azért kételkedek, mert egyrészt ENSZ-kezdeményezésről van szó, márpedig ez a szervezet Katanga óta nem volt képes egyetlen nemzetközi konfliktust sem megfelelően kezelni, másfelől meg úgy látom, hogy ennek a tervnek a sikeréhez arra lenne szükség, hogy a világpolitikában (és, ami ennél is több: a világgazdaságban) most jó ideig viszonylagos nyugalom uralkodjon, lehessen a haiti kérdésre koncentrálni, márpedig nézetem szerint sok mindenre számíthatunk, de erre nem. Mindenesetre lássuk a medvét, lássuk a megoldást Haiti reménytelen helyzetére.

Haiti bandái

Alig néhány hónappal ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (UNSC) határozatot fogadjon el Haiti melletti elkötelezettségének megerősítéséről – annak ellenére, hogy az országban már régóta elhúzódó biztonsági válság uralkodik. Több mint egymillió haiti lakos kényszerült elhagyni otthonát az utcákon tomboló erőszak miatt. A főváros több mint 90 százaléka bűnbandák ellenőrzése alatt áll, amelyek most már a vidéki területekre is kiterjesztik hatalmukat.

Kína és Oroszország korábban megvétózta Joe Biden elnök kormányának korábbi kísérleteit, hogy ENSZ-békefenntartó missziót hozzanak létre Haitin. Az alternatív, multinacionális biztonsági támogató misszió (MSS) tervei meghiúsultak az önkéntes pénzügyi hozzájárulások hiánya és a résztvevő országok attól való vonakodása miatt – ez alól csak Kenya képezett kivételt –, hogy technikai segítséget és katonákat küldjenek a helyszínre.

Az eredetileg az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2023 októberében jóváhagyott MSS csak 800 kenyai rendőrt tudott mozgósítani. Az eredeti terv 2500 fős nemzetközi erő kivezénylését irányozta elő. A kenyaiak súlyosan alulfegyverezettnek bizonyultak, és bár néhány alkalommal megpróbálták megtámadni a bandákat, többnyire a port-au-prince-i laktanyáikban húzódtak meg. A helyzet az országban reménytelennek tűnt.

De idén szeptember 30-án, az Egyesült Államok, Kanada és a „globális Dél országai” vezetésének köszönhetően, az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyta a „bandák felszámolására” irányuló missziót. Végül Kína és Oroszország tartózkodása kellett ahhoz, hogy a határozatot elfogadják.

Még sok mindent kell megtenni, hogy összegyűjtsék a szükséges forrásokat és erőket ahhoz, hogy az ENSZ határozatának szellemében operatív erőt alkalmazzanak Haitin. És a segítség nem fog gyorsan megérkezni. Egyesek szerint hat-tizenkét hónapba telik, mire a misszió teljes mértékben bevethető lesz. A legfontosabb, hogy megoldást kell találni Haiti kormányzására, így a helyi, legitim kormány együttműködhessen az új misszióval.

Jelenleg Haitit egy átmeneti elnöki tanács (TPC) irányítja. Ezt 2024 áprilisában hozták létre, miután a korábbi ideiglenes elnököt, Ariel Henryt a repülőteret elfoglaló bandák megakadályozták abban, hogy visszatérjen Port-au-Prince-be. A TPC feloszlatását februárra tervezik. A sürgető kérdés most az, hogy miként lehetne helyettesíteni ezt a szervet és mivel?

A remény győzelme

A nehézségek ellenére az ENSZ Biztonsági Tanácsának szavazása valódi győzelemnek számít, és nem csak a haitiak számára. Reményt ad a szélesebb körű geopolitikai küzdelmek által meggyengített multilaterális rendszernek is. Az, hogy ahogyan a határozat elfogadásra került, meglehetősen figyelemre méltó. Végül Mexikói, Panama és más déli országok támogatása bizonyult döntőnek.

Vitathatatlanul soha nem volt még ilyen alacsony az esély a sikeres határozatra. Egy forrás szerint Kína tartózkodási szándékát különösen nehéz volt elérni. Feltehetően ez annak volt köszönhető, hogy a határozatot „bandák elleni fellépésként” határozták meg, valamint befolyásolta a helyzetet Donald Trump elnök előző heti provokatív beszéde is az ENSZ Közgyűlésén. Az elnök megsértette az ENSZ-t, és nyilvánosan provokálta Kínát, ezzel megmérgezte a nyilvános vitát, és megnehezítette az amerikai kezdeményezéshez való csatlakozást.

A szavazás azt is jelezte, hogy a nemzetközi közösség hajlandó leküzdeni a haiti válságokkal kapcsolatos jelentős fásultságot. Ezt megelőzően a kormányok úgy érezték, hogy semmit sem lehet tenni Haiti látszólag állandó fejletlenségi válságának, államszervezeti összeomlásának és biztonsági vészhelyzetének megoldására.

Egy rögös út kezdetén

Most azonban a globális erők Haiti javára cselekedhetnek. Az egyik jelszavuk az lett, hogy a mostani fellépés „nem egy újabb mentőakció Haiti érdekében, hanem az utolsó”.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a missziónak nagyobb célokat kell kitűznie, mint a választások minél gyorsabb lebonyolítása (ami sokat ártott a korábbi misszióknak) vagy a bandavezérek likvidálása.

A nemzetközi közösségnek az új határozat köré kell szerveződnie a biztonság helyreállítása, az intézmények újjáépítése, az igazságszolgáltatás helyreállítása és a hosszú távú fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében. Ehhez hosszú távú elkötelezettségre van szükség a finanszírozás, az erők és az előrelátó gondolkodás terén.

A múlt héten Kanada 60 millió dolláros támogatást ígért a tengeri közlekedés biztonságának javítására, azzal a céllal, hogy megakadályozza a fegyverek Haitibe történő beáramlását és az illegális kereskedelmet. Ez az előzetes kötelezettségvállalás valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyta a „bandák felszámolására” irányuló határozatot. Ez egyben bizonyította Kanada hajlandóságát, hogy vezető szerepet vállaljon ebben a kérdésben, és megerősítse a multilateralizmust a nemzetközi intézményekbe vetett bizalom csökkenése ellenére.

Az új ENSZ-határozatot leginkább beárnyékoló kérdés a haiti átmeneti elnöki tanács (TPC) sorsa.

A Caricom-mal kötött eredeti megállapodás szerint a TPC-nek biztonságpolitikai tervet kellett kidolgoznia és választásokat kellett kiírnia. De mivel a bandák nemcsak a fővárost, hanem a fővároson kívül is nagy területeket tartanak ellenőrzésük alatt, az a nemzetközi konszenzus alakult ki, hogy a 2025-re tervezett választások nem csak lehetetlenek, hanem veszélyesek is.

Ez azt jelenti, hogy Haiti egyetlen kormányzati hatósága néhány hónap múlva elveszíti nemzetközi legitimitását. Ez felveti a kérdést: ki fogja irányítani az ENSZ új „bandák ellen fellépő” misszióját az elkövetkező években?

A három lehetőség

Az első az, hogy a kilenc tagú TPC – teljes létszámmal vagy kisebb frakcióként – meghosszabbítja mandátumát a választások megtartásáig.

Ez a szerv azonban mélyen hiteltelen, mivel a közelmúltig belső viszályok gyötörték, amelyek egy esetben még a miniszterelnök, a tiszteletben álló nemzetközi diplomata, Garry Conille kényszerű lemondásához is vezettek. Az emberi jogi visszaélések és a korrupció ügyeinek kivizsgálására szolgáló bíróságok létrehozására irányuló tervek üdvözlendő fejleménynek számítanak, de egyelőre csak papíron léteznek. Más kötelezettségvállalások, például a biztonságpolitikai ütemterv kidolgozása, továbbra is megvalósítatlanok.

A TPC megbízatásának meghosszabbítása egyoldalú erőfeszítést is igényelne, ami valószínűleg heves reakciót váltana ki a Viv Ansanm bűnszervezetek koalíciójából, amely a TPC-vel szembeni népi elégedetlenségre támaszkodva saját politikai ambícióit valósíthatná meg.

A második lehetőség egy Haiti által vezetett megoldás, amelynek keretében egy ideiglenes technokrata kormányt hoznának létre, meghatározott tartamú mandátummal és elszámoltathatósági mechanizmusokkal. Ez a vita már folyamatban van Haitin, a civil társadalmi csoportok, a haiti üzleti élet és a politikai pártok összefogásának köszönhetően.

Az új ideiglenes átmeneti megállapodáshoz a TPC-nél egyértelműbben meghatározott feladatkörre lesz szükség. Emellett reálisabb ütemtervet kell kidolgozni a választások megtartására, valamint biztosítani kell a felügyeletet, az átláthatóságot és a kötelezettségvállalások teljesítését.

A harmadik lehetőség az, hogy a haiti legfelsőbb bíróság egyik tagja vállaljon felügyelő szerepet az átmeneti kormányban. Egy ilyen változás összhangban állna Haiti – egyébként vitatott – alkotmányával. De ez nehézségekkel jár: a jelenlegi legfelsőbb bíróságot olyan korábbi elnökök nevezték ki, akiket ma illegitimnek tekintenek.

Ezt a kérdést legjobb, ha a haitiakra bízzák. A jó hír az, hogy miután a nemzetközi közösség évekig csak szóban támogatta a haiti vezetésű megoldást, a haitiak most összefogtak, hogy saját megoldásaikat javasolják. Vezetőik építhetnek az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a tagállamoknak mostani elkötelezettségére, amelyek nemcsak a határozat mellett szavaztak, hanem elősegítették annak elfogadását is. Csendes diplomáciájuknak és pénzügyi-politikai elkötelezettségük jelzésének köszönhetően végre történik valami. Végre.

Egyelőre itt tartunk. Én szívemből kívánom, hogy tévedjek, de a terv gyenge pontjainak első sorban a hosszú időtartamot és a túl nagy célok kitűzését látom, ugyanakkor az is igaz, hogy ennél kisebb célok megvalósításának meg nem is volna érdemes nekilátni. További problémának érzem, hogy a misszió minden vagy majdnem minden lényeges döntése, lépése nagyban függ az ENSZ nehézkes és lassú határozati rendszerétől: nyílt konfrontáció, magyarul: harcok esetén a bűnbandák vitathatatlan lépéselőnyben volnának minden ENSZ-alakulattal szemben. A haiti belpolitikai tervek viszont diplomáciai szempontból kifogástalanok, így könnyen előállhat végül egy olyan helyzet, amelyben a technokrata haiti kormány nemzetközi legitimitása makulátlan, csak épp végrehajtó hatalma nem lesz.

Mondom, szeretném, ha tévednék.

Jó lenne azt hinni, hogy Haitin sok évnyi, sőt, évtizednyi rémálom után végre konszolidálódik a helyzet. De kétlem, hogy a fentebb vázolt terv alkalmas ennek megvalósítására.

 

Szele Tamás