Kezdjük azzal, hogy az Oroszországi Föderációban nincsenek sem nemzetiségi, sem felekezeti ellentétek. Nincsenek és kész. Azon már dolgoznak egy ideje, úgy Rettegett Iván óta, hogy az oroszon és a pravoszlávon kívül nemzetiségek és felekezetek se létezzenek, de egyelőre még nem sikerült maradéktalanul megoldani a feladatot, talán jövőre menni fog, de ha nem, a következő öt-hatszáz évben csak megvalósul ez a terv is.

Addig azonban mindenkit, aki ilyen konfliktusokat emleget, főleg, ha nyilvánosan teszi, elküldenek egy hosszú kéjutazásra az orosz Távol-Keletre, ahol is megcsodálhatja az Oroszországi Föderáció nemzetiségeinek csodás világát és természeti tájait, a Szaha Köztársaságtól Burjátföldig és a Primorszkij Krajig. A résztvevőknek út közben alkalmuk nyílik arra, hogy testüket edzve támogassák az egységes Rogyinát, puszta kézzel uránt és/vagy szenet fejtvén. Élelmezésük megfelel a legkorszerűbb táplálkozástudományi elveknek, ruházkodásuk pedig a divatos minimalista öltözködés elveit követi, bár néha átcsaphat nudizmusba is.

Azonban mégis mintha baj lenne. Ha nem is került sor nyílt harcra, de mégis egymásnak ugrottak az oroszok és hű szövetségeseik a csecsenek, éspedig az új ötszáz rubeles bankjegy miatt. Hogy ez miként eshetett meg, arról a Novaja Gazeta számolt be. A történet nem mindennapi és eléggé tragikomikus is: ne feledjük, hogy még tizenhat évvel ezelőtt is harcban állt egymással ez a két nép, de azután olyan mértékű harmónia fejlődött ki közöttük, hogy a vita tárgyát képező grozniji felhőkarcoló-komplexumot is moszkvai pénzből építtette Ramzan Kadirov. De lássuk, mi történt. Pikírt megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Sem az Elbrusz, sem a „Groznij-City” felhőkarcoló-komplexum nem kerül az 500 rubeles bankjegyre* – legalábbis a közeljövőben semmiképpen sem. A Központi Bank törölte a bankjegy újratervezésére kiírt pályázatot a különböző csalások és visszaélések miatt anélkül, hogy kihirdette volna a győztest, és elismerte, hogy nem képes objektíven értékelni az eredményeket.

*Ennek jelenlegi értéke 2135 forint, szóval gyakori bankjegyről van szó, bár ennyiért nem lett volna érdemes egymásnak feszülni. Bár nem is ezért feszültek, ez világos.

A pályázat az Oroszországi Föderációban országos méretű botránnyá fajult, csalási vádakkal, politikai és vallási szlogenek hangoztatásával. Csecsenföld vezetője, Ramzan Kadirov úgy döntött, hogy új iPhone-okkal vásárolja meg a szavazatokat, míg az Elbrusz támogatói, köztük egyes Z-bloggerek, üdülési utalványokkal.

Hogyan zajlott a szavazás?

Kezdetben azt javasolták az orosz állampolgároknak, hogy válasszák ki az 500 rubeles bankjegy új dizájnját 16 szimbólum közül, amelyek az Észak-Kaukázusi szövetségi körzetet képviselik, és hat szimbólum közül, amelyek Pjatyigorszkhoz kapcsolódnak. A szavazás október 1-jén kezdődött és október 14-én kellett volna véget érnie.

Az 500 rubeles bankjegy hátoldalán szereplő kép kiválasztása azonban heves konfrontációba torkollott a két jelkép között:

• az egyik az Elbrusz-hegy, amely Dél-Oroszországban fekszik, Kabard-Balkárföld és Karacsáj-Cserkeszföld köztársaságok határán;
• a másik a „Groznij-City” felhőkarcoló-komplexum Csecsenföldön.

A szavazás törlése pillanatában az Elbrusz vezetett körülbelül 1,225 millió szavazattal a Groznij-City 1,064 milliója ellenében.

Ki és hogyan buzdított a jelképekre való szavazásra?

Csecsenföld vezetője, Ramzan Kadirov aktívan kampányolt a „Groznij-City” mellett, még azt is bejelentette, hogy tíz új iPhone 17-et sorsol ki a megfelelően szavazók között. Kadirov szerint:

„A Csecsen Köztársaság az ország legújabb kori történelmében az egyetlen régió, ahol sikerült teljesen felszámolni a nemzetközi terrorizmust, megakadályozni Oroszország szétesését és a teljes körű gazdasági megerősödés útjára állítani a köztársaságot.”

A csecsen tisztviselők és bloggerek támogatták, és egyikük, Ashab Tamajev, még egy autót is felajánlott nyereményként a szavazók számára.

Az Elbrusz mellett pedig Vlagyiszlav Davankov, a Állami Duma képviselője állt ki, aki azt ígérte, hogy azok között, akik a hegyre szavaznak, kisorsol egy utat az Elbrusz egyik szanatóriumába. Davankovot Z-bloggerek is támogatták, különösen a Két Őrnagy, az Alex Parker Returns, a Gavarit TopaZ és Vladislav Pozdnyakov. Mint az utóbbi írta:

„Ez a szavazás nem csak az 500 rubeles bankjegy kinézetéről szól. Ez háború Krisztusért! Ez háború a hazáért. A tiszta, ragyogó Oroszországért. Háború a nácizmus nélküli, egységes Oroszországért!”*

*Mondtam én, hogy az Oroszországi Föderációban nincsen nacionalizmus. Jaj, bocsánat: mégis van és így néz ki. De ez orosz nacionalizmus, ezt szabad, sőt, kötelező is hirdetni.

Pozdnyakov szavai szerint ellenkező esetben az elkövetkező 10–20 évben az oroszoknak „panelházak” képpel ellátott bankjegyeket kell majd használniuk.

Hogyan vádolták egymást a felek csalással?

Elsőként a Z-bloggerek vádolták a csecsen hatóságokat a szavazatok meghamisításával. Pozdnyakov kijelentette, hogy a szavazási skálán az „Elbrusz-hegy” rovatból eltűnt 40 ezer szavazat, és csalással vádolta ellenfeleit, de egy idő után a szavazatok újból megjelentek. A blogger állítása szerint 500 ezer dollárt is felajánlottak neki csecsen részről, hogy hagyjon fel az Elbrusz-hegy támogatásával.

A maga részéről Csecsenföld nemzeti politikával, külkapcsolatokkal, sajtóval és információs ügyekkel foglalkozó minisztere, Ahmed Dudajev szintén azt állította, hogy „támadások indultak a csecsen nép ellen”, „örök ellenfeleik, a nacionalisták, az ötödik hadoszlop, a liberálisok és mindenféle külföldi ügynökök” részéről, és javasolta, hogy vizsgálják meg a Z-bloggereket „bűnözői tevékenységük felderítése céljából”. Posztjában jelezte:

„Reméljük, hogy ebben a szavazásban a nácik vereséget szenvednek. És hogy a Központi Bank emlékezni fog közvetlen kötelezettségeire, beleértve saját politikájának védelmét a külső beavatkozástól.”

A „Botnadzor” elemzése kimutatta, hogy a 500 rubeles bankjegy tervezéséről valóban aktívan vitáztak még a botok is: a projekt számításai szerint 12 nap alatt 227 hamis fiók 394 kommentet hagyott 65 bejegyzés alatt (átlagosan több mint hatot bejegyzésenként).

Válaszukból ítélve a támadások célja nem egy konkrét szimbólum támogatása volt, hanem elvont frázisok terjesztése a multikulturalizmusról, semleges kérdésekről és földrajzilag helytelen állításokról (például hogy „az Elbrusz és Groznij egyaránt az Oroszországi Föderáció városai”).*

*Azért az Elbrusz városnak kissé néptelen, majdnem annyira, mint Groznij volt, miután 1995-ben, az első csecsen háborúban elfoglalták a testvéri orosz alakulatok, melyek egyúttal elvégezték a városközpont régi épületeinek szanálását is – azok helyére épült a most is emlegetett felhőkarcoló-komplexum.

Az Állami Duma nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának alelnöke, Alekszandr Csepa kifejezte meggyőződését, hogy a nemzetközi és vallási konfliktusokban Oroszországon belül „érdekeltek lehetnek” külföldi titkosszolgálatok is.*

*A belföldiek pedig még inkább.

Konfliktus a szavazás módja miatt

Kezdetben négyféle módon lehetett szavazni – a „Goszuszlugin” (ez egy fontos állami online szolgáltatás), a VKontakten, az „Odnoklassznyikin” és az e-mailen keresztül történő regisztráció útján –, és több szavazatot is le lehetett adni a favoritra. A felek azonban elkezdték egymást csalással vádolni, és a Központi Bank október 12-én csak a Goszuszlugin keresztül leadott voksokat fogadta el.

Eleinte az Elbrusz vezetett és Groznij lemaradt. A folyamat során furcsa dinamika volt megfigyelhető: amikor a „Groznij-City” az élre tört, egyes szavazási platformok bezárultak, majd a rá leadott szavazatok száma csökkenni kezdett, míg az Elbruszra leadott voksok száma hirtelen növekedni kezdett, óránként akár 20 ezerrel is.

A csecsen hatóságok által szervezett sorsoláson az volt a feltétel, hogy „mind a négy platformon” szavazzanak, és a csecsen hatóságoknak nem tetszett az engedélyezési módszer megváltozása. Dudajev egyenesen a Központi Bankhoz fordult, és megkérdezte: hová tűnnek a Groznijra leadott szavazatok, és ha a szabályozó hatóság nem képes „biztosítani az objektivitást és a méltányosságot”, akkor miért kezdeményezte egyáltalán ezt a szavazást?

„Az összes szavazási módot megszüntették, kivéve egyet. És abban a pillanatban a már »Groznij-Cityre« leadott szavazatok száma rejtélyes módon csökkenni kezdett, míg ellenfeleink eredményei »fenomenális« növekedést mutattak, óránként 20 ezer vokssal növekszik a részvétel. Hadd kérdezzem meg, mi a jogi és technikai háttere ennek a mágiának?”

Végül október 13-án Dudajev közölte követőivel, hogy „a hiteltelen szavazást beszüntették”.

Pozdnyakov pedig úgy vélte, hogy „Az Elbrusz győzelme szó szerint mindenki számára nyilvánvaló”. Más Z-bloggerek egyetértettek vele:

„A nyilvánvaló favorit nyert; amint megszüntették a csalás lehetőségét, mindenki látta, hogy ki ugrott az élre, bár néhány ember hisztérikusan követelte, hogy állítsák vissza a manipuláció esélyét biztosító módszereket” – írta az „NgP raZVedka”. A „Szinjaja Z Boroda” (Kék Z szakáll) Telegram-csatorna szerzője úgy vélte, hogy „az a bizonyos felhőkarcoló” végül is megjelenhet a bankjegyen „bármiféle szavazás nélkül” is. Egy másik hasonló csatorna, a „Dnyevnyik deszantnyika” (A deszantos naplója) pedig egyenesen felvetette a kérdést, hogy „miért kellett a központi banknak ilyesmit szerveznie a specoperacija idején?”, de erre természetesen nem kapott választ.

Az új 500 rubeles bankjegy kibocsátása 2026 második felében várható. Ugyanakkor, amint azt Szergej Belov, a Központi Bank alelnöke közölte, ezek legkorábban 2027-ben kerülnek forgalomba, és a régi bankjegyek a megújított bankjegyekkel párhuzamosan forgalomban maradnak. Ezeket fokozatosan, a természetes kopás mértékének megfelelően fogják kivonni a forgalomból.

Új szavazást ígérnek egy későbbi időpontra az ügyben, de hogy mikor és hogyan kerül majd erre sor, az egyelőre nem ismert.

Volna nekem egy javaslatom, senkinek sem fog tetszeni, attól demokratikus. Ne legyen a bankjegy hátán sem az Elbrusz, sem a felhőkarcoló-negyed, hanem tegyék rá Rettegett Iván arcképét. Sokan hiszik ugyanis, miszerint a csecsen fővárost róla nevezték el, hiszen az ő neve oroszul Ivan Groznij. Ez így, ebben a formában nem igaz, ugyanis a város neve a korábban a helyén álló erődtől származik, azt nevezték Groznaja Kreposztynak, magyarul Félelmetes Erődnek, és csak 1818-ban építették meg az orosz gyarmatosítók védelme céljából.

Másfelől azonban Rettegett Iván melléknévként használt jelzője – vagyis a „Groznij” a város mostani neve, így az uralkodó ábrázolása utal Csecsenföldre, ugyanakkor nagy és fontos orosz történelmi személyiségről beszélünk, aki nem csak az orosz hegemónia jelképe, de valódi demokrata is volt etnikai és vallási szempontból. Ezt abból is láthatjuk, hogy más nemzetiségű és felekezetű alattvalóit egészen pontosan ugyanolyan kíméletlenül mészárolta le és kínozta halálra, mint a teljesen orosz etnikumú pravoszlávokat, vagy, ha már itt tartunk, a tulajdon családtagjait.

Ráadásul az Oroszországi Föderációban uralkodó jelenlegi állapotokat tökéletesen jellemezné az ő portréja.

Iván is, Groznij is.

 

Szele Tamás