Mint tudjuk, és mint tegnap is említettem volt ugyanitt, az Oroszországi Föderációtól, másként szólva a Nagy Szovjetuniótól, még másként mondva, a Cári Birodalomtól teljesen idegen a nacionalizmus. Hiszen, mint a dal is mondja: „egyik ember annyi, mint a másik / bár a bőre barna, vagy fehér / egyetért, mert egyenlő az ember / mennyi munkát végez, annyit ér…” legalábbis ahogy Dunajevszkij és Vaszilij Lebegyev-Kumacs írták.

Mondjuk kérném ezt az elvet kiterjeszteni a Szaha Köztársaságra, ahol rokonaink, a jakutok élnek és adott esetben a Primorszkij Krajra, ahol most épp az őshonos tunguz nép mozgolódik. Persze, azért az nem egészen úgy van, hogy az ázsiai népek bőrszíne annyira eltérne az európaiakétól, sőt: egy alkalommal jártam Mongóliában, és azt vettem észre, hogy – mindenkit fehérnek látok, csak kicsit másképp áll a szemük. Jó, hát csupa mongol között jártam, olyan helyeken, ahol valószínűleg Dzsingisz óta én voltam az első európai, aki nem orosz, szerettek is, azok a „kutyafejű tatárok” a világ legvendégszeretőbb emberei, csak két népet nem kedvelnek: az oroszokat meg a kínaiakat. Bizony, még lóra is ültettek, vadászni is akartak vinni, csak úgy úsztam meg, hogy Buddhára hivatkoztam, miszerint nekem nem szabad ölni. De a lovaglást és a céllövést nem úsztam meg. Hanem mondom: jólelkű, kedves emberek azok. Csak hát tessék nekem elhinni: alig-alig barnább nekik a bőrük, mint a miénk. Ahogy a kínaiaké is inkább fehérnek mondható. Sőt. Itt a sarkon van egy afgán étterem, jól főznek és olcsón, azt hazarák viszik: hát, műszak után, a metrón egészen pontosan olyan a bőrük színe, mint bárki másnak. Pedig hát a hazarák eredetileg mongolok, csak leszakadtak az egyik nagyobb hadseregtől, Afganisztánban maradtak, és ami még érdekesebb: keveredtek a kafirisztániakkal, akiktől szőke hajat és kék szemet örökölt egyikük-másikuk. Azok meg eredetileg indoeurópaiak, de a fene tudja, hogyan keveredtek oda, talán még Nagy Sándorral. Ezzel szemben sámánhitűek voltak, míg voltak, illetve… nagyon kevés forrás maradt ránk Kafirisztánról, gyakorlatilag csak egy angol katonaorvos emlékiratainak egy, illetve két része, fura egy sámánizmus lehetett az, hajlanék arra, a leírások alapján, hogy inkább bön-csosznak hívjam.

Szóval annak, hogy „a bőre barna, vagy fehér” ilyen kontextusban semmi értelme. Ott volt például Bulat Salvovics Okudzsava, őt szokták kaukázusinak nevezni. Apja grúz volt, édesanyja örmény, de – olyan színű, amilyennek látjuk, nekem mindenki fehér, a szudániak is, lehet egyébként, hogy én vagyok színvak.
Egy más alkalommal volt szerencsém – igazából két alkalommal – beszélni a Dalai Lámával, Őszentségével, Tenzing Gyamcóval. Hát, róla is azt mondják, hogy barna a bőre, de én csak egy jó humorú, kedves és bölcs bácsit láttam. Szerintem ő is így vette – látott egy hosszú hajú, szakállas srácot, akivel jót lehetett mosolyogni. Ó, régi szép napok…
Na, de térjünk a tárgyra. Mint tudjuk, az Oroszországi Föderációban távolról sincsen nacionalizmus. De lássuk, mit ír erről Andrej Szoldatov és Irina Borogan – azonban ne feledjük, Szoldatov, aki az orosz titkosszolgálatok talán legnagyobb szakértője, az egyetlen ember, aki belülről is, kívülről is ismeri a patinás lefortovói előzetest, hej, ott még Lermontov is volt fogoly párbajvétségért, bátyuskáim… nos, nehéz időszakon van túl. Nyilván megviselte, hogy gyakorlatilag egy nap alatt kellett emigrálnia, lefoglalták az ingó és ingatlan vagyonát, ami egy házacskából állt és egy motorbicikliből, de az édesapját is perbe fogták, sok pénzbe kerülhetett, hogy elengedjék és kimenekítsék, de valahogy kinyögte. Lássuk, ő mit ír az orosz nacionalizmusról? Megjegyzések szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén.

Az orosz titkosszolgálatok megerősítették az orosz nemzetiségű személyzet dominanciáját vezetőségükben. A kulcsfontosságú szolgálatok és az FSZB főosztályainak tábornokai között ma már szinte lehetetlen például tatárokat vagy csecseneket találni, akik Oroszország második és harmadik legnépesebb etnikai csoportját alkotják.*

*Izé. Ki is alapította a Csekát? A Legendás Vas Féliksz, Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij. Lengyel, katolikus, földbirtokos családból származott, szóval tényleg igazi proletár csekista lehetett.

Annak ellenére, hogy az oroszok lélekszáma Oroszországban csökken, az orosz titkosszolgálatok megerősítették az oroszok dominanciáját a vezetőségben.

A 2021-es hivatalos orosz népszámlálás szerint az oroszok jelenleg csak a lakosság 71,73%-át teszik ki, ami hatmillióval kevesebb, mint 2010-ben.

Ha azonban megnézzük a legfontosabb FSZB-osztályok vezetőinek listáját, akkor szinte lehetetlen tközöttük például tatárokat vagy csecseneket találni, akik a második és harmadik legnagyobb etnikai csoportot alkotják az Orosz Föderációban. Egyébként, egészen a közelmúltig etnikai ukránok is voltak a Lubjanka vezetésében, például az 5. Szolgálatnál, amely azzal vált hírhedtté, hogy nem tudta előre jelezni az ukránok reakcióját az orosz invázióra.* Jelenleg ezeket a pozíciókat orosz nemzetiségű tábornokok töltik be.

*Ó, a legendás Beszeda tábornok, aki nem mert negatív hangulatjelentéseket leadni… ő még életben van, néha előveszik a naftalinból, az 5. Szolgálat többi munkatársairól nem tudni, hol ásták el őket, de elképzelhetően nem Novogyevicsiben.

2022-től kezdve sok szakértő arról beszél, hogy Putyin titkosszolgálatai sokkal inkább Sztálin biztonsági szerveire emlékeztetnek, mint a késő Szovjetunió KGB-jére. Mindazonáltal az FSZB vezetésének teljes oroszosításával Putyin titkosszolgálatai élesen eltérnek Sztálin szerveitől.

A sztálini szolgálatok a tisztogatások ellenére is rendkívül hatékonyak maradtak, nem kis mértékben sokszínű etnikai összetételüknek köszönhetően. Ez volt a szovjet titkosszolgálat első éveinek öröksége, amely magába olvasztotta a volt Orosz Birodalom legkegyetlenebb és leghatékonyabb föld alatti elemeit.

Köztük voltak zsidók, akik évtizedeken át tökéletesítették a konspiráció módszereit a cári pogromlovagokkal szembeni küzdelemben bűnözői hálózatok és forradalmi pártok segítségével*; örmények, akik valóban nemzetközi mozgalmat hoztak létre, amely az 1915-ös örmény népirtás szervezőit üldözte; grúzok és más kaukázusi népek, akiknek tapasztalatuk volt a forradalmi mozgalom finanszírozásában minden lehetséges eszközzel, beleértve a híres rablótámadásokat, amelyekkel Sztálin megalapozta hírnevét, valamint a lettek, akiknek legendás kitartása az első világháború alatt országos hírnevet szerzett nekik, és akik közülük támogatták a bolsevikokat, Lenin praetoriánus gárdájává váltak.

Ezeknek az etnikai csoportoknak megvoltak a saját vezetőik, ügyfélhálózatuk és közös érdekeik. Paranoiás lévén, Sztálin megpróbálta őket elnyomni, mert ezekben a klánokban fenyegetést látott a hatalmának monopóliuma ellen.

*Erről köteteteket lehetne írni, főként zsidó és örmény szempontból. Érdekes módon a Cseka és utódszervezetei pont ezeket az első, talán nem is fanatikus kádereket eliminálták már a kezdetekben is. Nem lehet nem észrevenni az anti-trockizmusban (holott minden vagyok, csak trockista nem) az antiszemita vonalat. De a grúzok és az örmények is megkapták a magukét… Lenin legendás lett lövészei pedig – aranyért szolgáltak, és ahogy véget ért a felfordulás, a felük azonnal emigrált. Haza, Lettországba.

Utódai a Kremlben folytatták az etnikai csoportok elnyomását, a titkosszolgálatokat párttagokkal töltve fel. Azonban az első, meghatározó évek lendülete továbbra is érvényesült.

Ezenkívül a szovjet vezetés elég pragmatikus volt ahhoz, hogy az úgynevezett „nemzeti kádereket” beengedje a KGB regionális igazgatóságainak vezetésébe a Szovjetunió legbonyolultabb köztársaságaiban.

Eduard Sevardnadze, Gorbacsov külügyminisztere, később Grúzia elnöke, 1965 és 1968 között Grúzia közrendvédelmi minisztere volt, majd a köztársaság belügyminisztere. Hejdar Alijev, Azerbajdzsán első elnöke sikeres karriert futott be a KGB-ben, és 1967-ben az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság KGB-jének vezetője lett.*

*Azért, elvtársaim, minden alól volt kivétel. Dzsohar Dudajev későbbi csecsen és icskér államelnök a rendszerváltás idején Észtországban volt hadseregtábornok, és megtagadta Moszkva parancsát az ész függetlenségi mozgalom fegyveres eltiprására. Ilyen a valódi nagy úr: nem csak azt tudja, mit tegyen, azt is, mit ne. Két lézerirányítású rakétával ölték meg, mikor már nem bírta tovább a bujkálást, és felhívta a családját a műholdas telefonján. Így győzhetett Csecsenföldon a Kadirov-klán, bár az idősebb Kadirovot is felrobbantották. Ismereteim szerint nem csecsenek.

Putyin alatt a xenofóbia az FSZB-ben sokkal agresszívebb jelleget öltött. Az FSZB egyik ezredese – egy etnikai tatár – a 2000-es évek végén elmesélte nekünk, hogyan helyezték át a régióból Moszkvába, a központi apparátusba. Ő őszintén hitt a nemzetbiztonság ügyében – önként jelentkezett a KGB-hez, sok éven át figyelte az iszlamista mozgalmakat Üzbegisztánban, ahol jól jött a tatár származása. Végül áthelyezték az FSZB központi apparátusának terrorizmusellenes részlegébe. A hagyománynak megfelelően kinevezése alkalmából partit rendezett új kollégáinak. A lubjankai épületben zajló ivászat közben új főnöke váratlanul a tatár-mongol invázióval vádolta meg, és bocsánatkérést követelt a leigázásért. Ettől kezdve az ezredes mindenesetre orosz nevet használt a valódi, tatár helyett.*

*Tatárt mongollal összekeverni… ennek még az ellenkezője sem igaz. Régen, Dzsingisz idejében az tény volt, hogy a tatárok egy mongol törzs, ahogy mondjuk a najmanok vagy a kereitek is. De még akkor sem volt minden mongol tatár. Mára meg… hát, Tatárföld fővárosa Kazany, és a tatárok teljesen ugyanolyan európai emberek, mint bárki más. Micsoda modor… Inkább fognék egy gyalogsági ásót és elásnám magamat.

Nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen, aki hasonló hozzáállással találkozott az FSZB-ben.

Rasid Nurgaljev FSZB-tábornok Putyinnak és legközelebbi munkatársának, Nyikolaj Patrusevnek köszönhetően futott be karriert – együtt szolgáltak Karéliában. 2004-ben Nurgaljev belügyminiszter lett, és 2012-ig töltötte be ezt a tisztséget, azóta pedig az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának tagja. Azonban, akárcsak az ezredes, Nurgaljev is tatár és muszlim.

Egyes lubjankai kapcsolatok szerint a 2000-es évek elején különösen kényes feladatot bíztak egy FSZB-tisztre: meg kellett győznie Nurgaljevet, hogy keresztelkedjen meg. A feladatot teljesítette, és a tiszt tábornoki rangot kapott. Nyilvánvalóan a megkeresztelkedés volt a feltétele Nurgaljev miniszteri kinevezésének.*

*A hatalmas Dzsingisz, népek elpusztítója sosem kívánta, hogy bárki vallási szempontból egyetértsen vele. Igaz, ő beérte azzal is, ha adóznak. Meg voltak bizonyos rigolyái, gyakorlatilag egy nagyon nagy hatalmú szociopata volt, ugyanakkor sok mindennek nevezném, de hittérítőnek nem.

Az FSZB egy nagy szervezet, amelynek egész Oroszországban vannak részlegei. A büntetlenség és a korrupció miatt a személyes kapcsolatok kulcsszerepet játszanak az alkalmazottak karrierjében – a regionális igazgatóságoktól a központi apparátusig. De ezek a modern klánok már régóta nem etnikai, hanem regionális jellegűek. Az FSZB tábornoka, akit Moszkvába helyeznek át, minden bizonnyal megpróbálja magával hozni azokat az embereket, akiket személyesen ismer a régióból, ahol szolgált. Így tett Putyin is, amikor Moszkvába hozta az embereket a szentpétervári igazgatóságból.

Mivel ma az FSZB csak egy gazdát szolgál – Vlagyimir Putyint –, az FSZB vállalati kultúrája csak ennek az embernek a félelmeit és előítéleteit tükrözi. Ez egy paranoiás, klánszerű, szinte középkori nézet a lojalitásról, amely feltételezi, hogy az ember viselkedését etnikai hovatartozása és felekezete határozza meg, nem pedig szakmai felkészültsége, végzettsége és környezete.

Ezenkívül Putyin mély bizalmatlansága a nemzetiségi vezetők iránt tükrözi geopolitikai félelmeit is: attól tart, hogy az olyan régiók, mint Tatársztán vagy Csecsenföld (ahol az FSZB helyi vezetését etnikai oroszok irányítják – Igor Hvosztikov 2020 májusa óta, illetve Dmitrij Kecskin 2023 novembere óta), valamikor követni fogják a volt szovjet tagköztársaságok példáját, és váratlanul elszakadnak.

Azonban a titkosszolgálatainak vezetését oroszosítva Putyin végső soron gyengíti az ország feletti ellenőrzését. Végül is, hogyan tudna a korai figyelmeztető rendszer időben felismerni a regionális válságokat, ha pont azokat az embereket utasítja el, akik elsőként észlelhetik az ezekre utaló, riasztó jeleket?

Hát, a kígyó a saját farkába harap és megmérgezi önmagát.

Oroszország csak úgy lehet nagy mostani politikája szerint, ha csakis etnikai oroszok irányítják és lakják.

Ez kivihetetlen.

Nézetem szerint teljesen felesleges az Oroszországi Föderációt megtámadni. Elég távol tartani a támadás lehetőségétől.

Pár év, és összedől magától.

 

Szele Tamás