Oroszország olajiparának állapotával kapcsolatban nem érdemes és nem is szabad a kincstári orosz és magyar állami sajtó adataira hagyatkoznunk, ugyanis ezek az orgánumok és orbánumok vagy azt írják, hogy az orosz olajipar elleni ukrán támadások nem történtek meg, ha mégis megtörténtek, nem okoztak semmiféle kárt, ha netán okoztak volna, azt meg amúgy is kijavították két tekercs szigetelőszalaggal és fél pud érett túróval a zseniális orosz műszakiak – vagy ha esetleg a Barátság kőolajvezeték körül történik valami, sírógörcsöt kapnak Magyarország energiaellátása miatt, és követelik az összes nemzetközi szervezet azonnali közbelépését.

Más részről pedig az orosz olajipar rövidesen várható teljes leállásáról is beszélnek egyes források. Az igazság ezzel szemben az, hogy a helyzet rossz, sőt, nagyon rossz, de – még nem végzetes. Ennek nézett utána a The Insider. Lássuk akkor a valós tényeket.

2025 júniusától az ukrán csapatok szinte folyamatos támadássorozatot indítottak az oroszországi energiaipari létesítmények, elsősorban az olaj- és gázfeldolgozó üzemek és a petrolkémiai vállalatok ellen. A korábbi hadjáratokkal ellentétben nemcsak a drónok támadásainak gyakorisága, hanem azok intenzitása és hatékonysága is nőtt. Úgy tűnik, hogy az ukrán DeepStrike stratégia sikerében nem kis szerepet játszik az Egyesült Államok által nyújtott hírszerzési támogatás. Ha az orosz energiaipar továbbra is a jelenlegi intenzitással károsodik a támadásoktól, akkor 2026-ban nem csak ideiglenes és egyes régiókra korlátozódó, hanem rendszerszintű problémák is felmerülhetnek a belföldi piac üzemanyag-ellátásával és az olajipari ágazat működésével kapcsolatban

A jelenlegi hadjárat

2025 márciusától júniusáig az ukrán csapatok nem támadták az oroszországi energiaipari létesítményeket, miután a felek az Egyesült Államok közvetítésével megállapodtak az energetikai infrastruktúra kíméléséről, ami többek között az olajfinomítókra, az olaj- és gáztárolókra, az olaj- és gázszállítási infrastruktúrára, a villamosenergia-hálózatokra és erőművekre, az atomerőművekre és a vízerőművek gátjaira vonatkozott.

Előzőleg három hónap alatt – 2025. január 1. és március 31. között – legalább 18 eredményes (a termelésben kárt okozó) támadást regisztráltak 11 olaj-, gázfeldolgozó és petrolkémiai vállalat ellen Oroszországban. Ugyanakkor a 2024-es év egészében összesen 24 ilyen támadás történt – 15 vállalat ellen.

A támadások alacsony intenzitása nem a 2024-es hadjárat legfőbb jellemzője. Az érintett finomítók csaknem fele Ukrajnától legfeljebb 500 km-re található, és jelentős részük viszonylag kicsiny, exportorientált termelőüzem volt, amelyek működése szinte semmilyen hatással nen volt a belföldi piacra. Ezenkívül a megsérült finomítók kevesebb mint fele volt kitéve ismételt támadásoknak, és csak egy üzemet – a Szlavjanszkij finomítót a Krasznodari Területen – ért támadás kevesebb, mint egy hónappal az előző után.

2025-ben az orosz finomítók elleni támadások rendszeresen sokkal nagyobb távolságra történtek Ukrajnától és nagyobb intenzitásúak is voltak. Az Insider összesen 45 eredményes támadást regisztrált 22 vállalat ellen (18 támadás január 1. és március 31. között, valamint 27 támadás június 1. és szeptember 30. között), és a jelenlegi dinamika fenntartása esetén ez a szám az év végéig 60–70 támadásra nőhet. Ezúttal a támadások nagy része olyan vállalatokat érintett, amelyek 500 km-re vagy annál távolabb vannak az ukrán határtól.

Ezenkívül ugyanazokat a finomítókat többször is megtámadták – a nyári-őszi időszakban egyszerre nyolc vállalatot értek csapások, és néhányuknál (Afipszkij finomító, Novokujbisevszkij finomító, Szizranszkij finomító) a támadások közötti szünetek hónapokról hetekre rövidültek. Ez a taktika megakadályozza a javítási és helyreállítási munkálatokat, és a termelési kapacitást hosszú időre leállítja. Például a Szizranszkij olajfinomítónál a 2025. február 18-i támadás során megrongálták az ELOU-AVT–6 berendezést. A létesítmény javítása március 4-én fejeződött be, épp aznap, amikor új támadás érte a létesítményt.

A vizuális bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy az ukrán fél jelenleg széles körben használja a Firepoint cég FP–1 típusú drónjait, amelyek robbanófejének tömege 120 kg, hatótávolsága pedig 1500 km. Egyes becslések szerint ezek a drónok az orosz hátország mélyére mért összes csapás 60%-át teszik ki. Az FP–1 legfőbb előnye a „Luty” típusú és más drónokkal szemben az 55 ezer dolláros darabár és a viszonylag tömeges gyártás lehetősége. Emellett nem lehet nem megemlíteni a drónok célzási képességének jelentős javulását. A legtöbb ismert sikeres találat az orosz olajfinomítókban az atmoszférikus-vákuum csővezetékek (AVT) és a technológiai állványok ellen irányult, amelyek a gyártási folyamat legbonyolultabb és legsebezhetőbb elemei.

Ukrajna DeepStrike-stratégiája

Ukrajna fegyveres erőinek sikertelen ellentámadása 2023 nyarán, majd azt követően az orosz fegyveres erők őszi támadása, amely a mai napig tart, arra kényszerítette Ukrajna katonai és politikai vezetését, hogy olyan katonai stratégiát dolgozzon ki, amely lehetővé teszi, hogy szinte folyamatos védekezés mellett mégis növelje Oroszország számára a háború költségeit, és ezzel próbáljanak meg legalább ideiglenes fegyverszünetet elérni. A módszer legfontosabb elemei a stratégiai mélységű (DeepStrike) csapások a katonai-ipari komplexum, az energiaipar, a repülőterek, a lőszerraktárak stb. ellen.

A DeepStrike stratégiában kulcsfontosságú helyet foglal el az olaj- és gázipar – nemcsak a feldolgozóüzemek, hanem a csővezeték-infrastruktúra, az olajbázisok és az exportterminálok is. Ez nem meglepő, mivel a háború alatt az olaj- és gázkivitel több mint 850 milliárd euró bevételt hozott Oroszországnak – ez többszöröse a szövetségesek által Ukrajnának nyújtott összes katonai, humanitárius és pénzügyi segítségnek.

Ez a kérdés annyira érzékeny a nemzetközi energiapiacok számára, hogy az Egyesült Államok többször is (mind Joe Biden, mind Donald Trump kormányzása alatt) kérte, hogy Ukrajna tartózkodjon az oroszországi energiaipari létesítmények elleni támadásoktól. De 2025 nyarától a helyzet megváltozott. A médiába kiszivárgott információk szerint a jelenlegi ukrán támadások az orosz olajfinomítók ellen a hírszerzés és a távolsági tűzfegyverek alkalmazási útvonalainak kidolgozása terén amerikai támogatással zajlanak, ami állítólag lehetővé tette a támadások hatékonyságának és mélységének növelését.

Katasztrofális következmények

A finomítók elleni támadások egybeestek a hagyományos, szezonális magas kereslettel és egyes üzemek tervezett karbantartásával. Mindez együttesen a benzinpiac legsúlyosabb válságát eredményezte. Majdnem 60 orosz régióban figyelhető meg ellátási zavar, különösen komoly a probléma az annektált Krímben. Ott korlátozásokat vezettek be – egy személy legfeljebb 20 liter üzemanyagot vásárolhat, ami nagy felfordulást, több órás sorban állást és benzinlopásokat eredményez. A helyi hatóságok 30 napra rögzíteni akarják az üzemanyagárakat.

A benzin tőzsdei árai rekordokat döntenek. A benzin kiskereskedelmi ára 2025 júniusa óta hetente átlagosan 0,3–0,4%-kal emelkedik, meghaladva az inflációt.

„A helyzet teljesen ellenőrzésünk alatt áll” – ismétli nyugodtan Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes az újságírókkal folytatott beszélgetések során, biztosítva őket arról, hogy az országban a kereslet és a kínálat egyensúlyban áll, és az egyes régiók problémáit manuálisan oldják meg. A kormány például teljes mértékben betiltotta a benzin exportját az év végéig. Dízelüzemanyagot hagyományosan kétszer annyit gyártanak, mint amennyire a belföldi piacnak szüksége van, ezért csak a nem gyártók számára tilos kivinni.

A Gazpromnyeft az üzemanyag-válság miatt elhalasztotta az omszki olajfinomító tervezett javítását. Az Energiaügyi Minisztérium arra kérte az összes olajipari vállalatot, hogy tegyenek így. „ Velük együtt módosítottuk a finomítók tervezett karbantartási programját, hogy a tervezett javítások ne essenek a benzin iránti kereslet csúcsidőszakára. Emellett manuális módban együttműködünk az Orosz Vasutakkal, hogy a benzinszállító tartálykocsik a termelő régiókból gyorsan eljussanak a kereslet csúcsidőszakát élő régiókba” – mondta Szergej Civiljov energiaügyi miniszter.

Ezenkívül Novak javasolta Mihail Misusztyin miniszterelnöknek, hogy hat hónapra engedélyezze a korábban már betiltott benzin-adalékanyagot, a monometil-anilint (MMA). „A tüzelőanyag-ipari létesítmények védelmére hozott intézkedések ellenére fennáll a kockázata annak, hogy romlik a helyzet a hazai piac kőolajtermékekkel való ellátása terén” – írja Novak.

Oroszországban hagyományosan több üzemanyagot termelnek, mint amennyit a belföldi piacon fogyasztanak. Ennek körülbelül fele általában exportra kerül (főleg dízel és fűtőolaj). Ezért jelenleg az országban átlagosan elegendő benzin áll rendelkezésre mindenki számára, a probléma csak az, hogy megfelelő időben kellene eljusson a fogyasztókhoz.

Az elmúlt hónapok támadásai miatt a feldolgozóipar által elszenvedett veszteségek becslései jelentősen eltérnek egymástól. Szeptember végén Oroszországban az elsődleges olajfeldolgozás kapacitásának 38%-a állt le – ez körülbelül 338 ezer tonna naponta a „Siala” ügynökség számításai szerint. Ebből 70% az ukrán drónok támadásaihoz köthető. De ez a példátlanul magas szint kétségeket ébreszt a szakértőkben. Valószínűleg ez a szám az összes, 2025. augusztus 1. óta támadásnak kitett olajfinomító névleges kapacitásának összeadásából származik – következtet Szergej Vakulenko, a berlini Carnegie-központ vezető kutatója. „Helyes-e így számolni? Átfogó becslés esetén igen, lehetséges” – érvel.

Vagyis, ha minden támadás sikeres volt, és a gyárakban okozott kár teljesen tönkretette őket, akkor ez nem haladja meg az oroszországi összfeldolgozás 38%-át. „Ahhoz, hogy reálisabb számot kapjunk, legalább két kérdésre kell válaszolni, és azokat figyelembe venni. Az első: feltételezhető-e, hogy az összes támadás olyan mértékben károsította a gyárat, hogy az teljesen leállt, és teljes kapacitása kiesett a rendelkezésre álló mennyiségből? A második: biztos, hogy az elmúlt időben nem javítottak ki legalább egy részét a károsodásoknak, és a megrongált üzem még mindig áll?” – folytatja Vakulenko. Véleménye szerint az üzemek részben károsodtak, és egy részüket sikerült megjavítani, így a kiesett kapacitás egy része újra működőképes lett.

Reálisabbnak tűnik a JPMorgan Chase & Co becslése, amelyet a Bloomberg közöl: az orosz olajfinomítók termelékenysége 5 millió hordó alá esett naponta, azaz körülbelül 500 ezer hordóval, vagyis 10%-kal csökkent. A Reuters számításai szerint ezzel szemben az orosz feldolgozási kapacitás 17%-kal, vagyis 1,1 millió hordóval csökkent naponta. A 10–17% nem hangzik olyan tragikusan, mint a 38%, de itt a dinamika a fontos: a finomítók elleni támadások folytatódnak, és a kapacitásokat gyorsabban teszik működésképtelenné, mint ahogyan azokkat helyre tudnák állítani, ezért a százalékos arány növekedni fog.

Az olajfinomítók elleni támadások következményeit mind Oroszországon belül, mind külföldön érezni fogják – Mongólia elkezdhet benzint vásárolni Kínától. Már most is szenvednek azok a magánkézben lévő benzinkutak, amelyek nem tartoznak a nagy olajtermelők cégcsoportjaihoz. Ráfizetésessé váltak, annyira, hogy számos független benzinkút már bezárt, legalábbis erre panaszkodik az Orosz Üzemanyagszövetség. A benzin leszállításának határideje akár két hónapra is meghosszabbodhat, az exporttilalom nem segít.

Mindez az unió szerint „a független benzinkút-tulajdonosok tevékenységének megszüntetésével fenyeget, bár ők teszik ki az ország összes benzinkútjának 60%-át”. Ha a feldolgozás csökkenése valóban komoly és tartós lesz, és az orosz olajcégek nem tudják eladni a felszabadult nyersolaj-mennyiségeket, akkor kénytelenek lesznek csökkenteni a kitermelést. Ez pedig már csökkentheti a szövetségi költségvetés bevételeit és pénzügyi problémákat okozhat a Kremlnek.

Mit jelent a finomítók elleni támadások folytatása?

Ha 2024 végén az olajfeldolgozás Oroszországban mindössze 3%-kal, 267 millió tonnára esett vissza, akkor 2025-ben sokkal jelentősebb visszaesés várható. 2025 augusztusában és szeptemberében legalább 10 nagy olajfinomító részben vagy teljesen leállította a termelést. George Volosin független szakértő nem zárta ki, hogy a finomítók elleni támadások jelenlegi üteme fenntartása esetén az ideiglenes leállások több okból is a kapacitások rendszeres kieséséhez vezetnek.

Először is, a szankciók miatt az orosz vállalkozások már régóta el vannak vágva a nyugati technológiáktól, ezért a teljes gyártási folyamat sérült alkatrészeinek cseréje vagy javítása több időt igényel, és akár a már felszerelt berendezések „kannibalizálását” is.

Másodszor, a légvédelmi eszközök hiánya, amelyek nyilvánvalóan nem elegendőek ahhoz, hogy megbízhatóan fedezzék az összes kritikus infrastruktúrát, ami viszont ismételt támadásokhoz vezet ugyanazon olajfinomítók ellen, és „halmozódó hatást” eredményez a kár szempontjából – meghosszabbítja a javítási időt és (ideiglenes) megoldások alkalmazását eredményezi, amelyek rontják a gyártott termékek minőségét.

Volosin becslése szerint középtávon (6–12 hónap) az olajfinomítók leállása elérheti a teljes kapacitás 25%-át. Egy év alatt vagy annál hosszabb időtávon az iparág általános hanyatlása kezdődik az AVT-berendezések (atmoszférikus és vákuum-rektifikációs oszlopokból álló komplexumok) cseréjével kapcsolatos problémák miatt, amit az olajfeldolgozás volumenének stabilizálódása követ, a háború előtti szintnél jóval alacsonyabb mértékben (körülbelül 200 millió tonna évente). Ez viszont a piacon a rossz minőségű üzemanyagok arányának jelentős növekedésével és a jó minőségű üzemanyagok kényszerített adagolásával (azaz adminisztratív elosztásával) fenyeget.

George Volosin úgy véli, hogy egyes esetekben az ukrán támadások által megrongált üzemek javítása 2026 közepéig is elhúzódhat. A Nemzetközi Energiaügynökség szakértői, akik a feldolgozási volumenek helyreállását 2026 júniusát követően prognosztizálják, egyetértenek vele, bár nyilvánvalóan nem veszik figyelembe a várható új ukrán támadásokat.

Érdemes figyelembe venni, hogy még a kőolajfeldolgozó iparágra gyakorolt jelentős és hosszú távon káros hatások is csak akkor befolyásolják a Kreml háborús finanszírozási képességét, ha azok egyidejűleg a nyersolaj exportjának korlátozásával járnak – akár az ukrán támadások miatt az olajszállító infrastruktúra (szivattyútelepek, csővezetékek, exportterminálok) ellen, akár az orosz olajra vonatkozó világpiaci szankciók szigorítása miatt. A Donald Trump-adminisztráció és az európai hatóságok legutóbbi lépései ebben az irányban, különösen az orosz olajat vásárló kínai cégek és a legnagyobb orosz olajipari vállalatok elleni szankciók, ezt a forgatókönyvet teljesen reálissá teszik.

Elmondható tehát, hogy jelen pillanatban ugyan még nem állt le az orosz olajipar, de kapacitása jelentősen csökkent – és ha Ukrajna beveti a Flamingo rakétákat vagy megérkeznek a Tomahawkok, a már most is kritikus helyzet gyökeresen megváltozhat.

 

Szele Tamás