Békésebb időkben a világ tegnap lélegzetét visszafojtva figyelte volna Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásait, hiszen jószerével ezektől függ nem csak a világbéke, de a világgazdaság sorsa is. Figyelemben ugyan most sem volt hiány, de azért mással is foglalkozott a nagyközönség, pedig nagyon érdekes diplomáciai bűvészmutatványt láthattunk.

Mindig mondtam, hogy a kínai cirkusznak, különösen a kínai bűvészetnek nincs párja. Hszi Csin-ping most majdnem a semmiből, pusztán némi udvariaskodás árán előhúzott egy teljesen elfogadható egyezményt, aztán távoztában úgy kapta gyomron Trumpot egy diplomáciai pörgőrúgással, hogy az amerikai elnök szinte észre sem vette azt, még most is liheg és nem érti, mi történt vele. Lássuk a történteket a The New York Times összefoglalásában, mely azonban – mint majd látni fogjuk – bővítésre szorul. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

Amikor Hszi Csin-ping csütörtökön kisétált a Trump elnökkel folytatott találkozójáról, egy olyan erős vezető magabiztosságát sugározta, aki képes Washingtonnal farkasszemet nézmi.

A megbeszélések eredménye arra utal, hogy ez sikerült is neki.

Kína ritkaföldfémekre vonatkozó, majdnem teljes világmonopóliumát és azt a tényt kihasználva, hogy a Középső Birodalom az amerikai szójabab legfőbb vásárlója, Hszi kulcsfontosságú engedményeket csikart ki Washingtontól – a vámok csökkentését, a kínai hajókra kivetett kikötői illetékek felfüggesztését és az amerikai exportellenőrzések elhalasztását, amelyek több kínai céget tiltottak volna el az amerikai technológiához való hozzáféréstől. A két fél megállapodott abban is, hogy meghosszabbítják az év elején kötött tűzszünetet a vámok korlátozása érdekében.*

*Ez Kína egyértelmű győzelmét jelenti minden fronton.

„Egyértelmű, hogy egyre bátrabban gyakorolnak befolyást, és örömmel tesznek zsebre minden amerikai engedményt” – mondta Julian Gewirtz, aki Joseph R. Biden Jr. elnök kormányzása idején a Fehér Ház és a külügyminisztérium vezető Kína-szakértője volt.

A dél-koreai Puszanban tartott találkozón elhangzott kínai kormányzati összefoglaló szerint Hszi szinte úgy beszélt Trumppal, mintha előadást tartana, és azt mondta, hogy a kereskedelmi háború „legutóbbi fordulatainak és fejleményeinek” mindkettőjük számára tanulsággal kell szolgálniuk. Csodás mondatban összegezte ezt:

„Mindkét félnek a nagy képet kell szem előtt tartania, és az együttműködés hosszú távú előnyeire kell összpontosítania ahelyett, hogy a kölcsönös megtorlás ördögi körébe kerülnénk.”

*Valódi kínai beszédmód: úgy udvariaskodik, hogy közben burkoltan fenyeget.

A fordulat alatt Hszi valószínűleg a vámok, szankciók és exportellenőrzések formájában hozott, egymás elleni megtorló intézkedések elmúlt néhány hónapjára, illetve közel egy évére utalt. E hónap elején Kína drasztikusan fokozta ezt, és azzal erősítette meg pozícióját, hogy bejelentette a ritkaföldfémek értékesítésére vonatkozó új, átfogó korlátozások bevezetését. Ezek olyan kritikus fontosságú ásványi anyagok, amelyek szinte minden modern technológiához szükségesek. Az ellátásuk megszakítása megbéníthatja az amerikai iparvállalatokat.

Xi lényegében véve azt mondta tehát: Peking bebizonyította, hogy képes visszavágni, és jobb, ha ezt Washington nem felejti el.*

*És akkor még sokat finomítottunk az üzenetén…

„Miután Trump elindította kereskedelmi és vámháborúját, Kína volt az egyetlen ország, amely felvette a harcot az Egyesült Államokkal” – mondta Zhu Feng, a Nanjingi Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora, megjegyezve, hogy Kína számára a legnagyobb győzelem az lehet, hogy az Egyesült Államok kétszer is meggondolja, mielőtt újabb intézkedéseket hoz Kína ellen. Mint hozzátette:

„Ha Trump arra kényszerítette volna Kínát, hogy hajtsa végre a ritkaföldfémekre vonatkozó teljes exportellenőrzését, az mindkét fél számára vesztes helyzet lett volna.”

Ugyanakkor úgy tűnt, Hszi is felfogta, mire volt Trumpnak szüksége: egy olyan alkura, amelyet otthon győzelemnek tudott beállítani. Az eredmény lehetővé tette Trump számára, hogy az amerikai farmerek és vállalatok győzelmét könyvelje el, még akkor is, ha Kína nagyrészt helyreállította a status quo-t azzal, hogy beleegyezett a szójabab felvásárlásába és abba, hogy nem korlátozza tovább a ritkaföldfémek exportját.*

*Épp ezért hagyta meg neki a lehetőséget, hgy „megőrizhesse az arcát”.

Trump ökölbe szorította a kezét, amikor felszállt az Air Force One-ra, majd a repülőgépen azt mondta, miszerint Hszi beleegyezett abba, hogy további intézkedéseket tesz a fentanil előállításához használt vegyi anyagok Egyesült Államokba való bejutásának megakadályozására. Azt is mondta, hogy Kína megígérte, hogy több amerikai szójababot vásárol. „A gazdálkodóink nagyon boldogok lesznek!” – posztolta utána a Truth Social közösségi oldalon. „Szeretném megköszönni ezt Hszi elnök úrnak!”

A két vezető találkozója után a kínai kereskedelmi minisztérium közleményben tudatta, hogy egy évre felfüggeszti a ritkaföldfémekre vonatkozó, októberben bejelentett korlátozásokat. (A minisztérium nem tett említést a korábbi, áprilisban bejelentett ellenőrzésekről).

Trump különben azt mondta, hogy felére csökkenti a kínai árukra kivetett 20 százalékos vámot, hogy nyomást gyakoroljon Kínára a fentanil-kereskedelem megállítása érdekében. A csütörtökön bejelentett csökkentéssel a kínai árukra kivetett vámok összességükben 57 százalékról mintegy 47 százalékra csökkennek – közölte. A kínai kereskedelmi minisztérium azt is közölte, hogy a két fél megállapodott a további vámok korlátozására vonatkozó, eredetileg november 10-én lejáró tűzszünet egyéves meghosszabbításáról.

Egyes szakértők szerint Kína elkerülhetetlenül fölénybe került a kereskedelmi harcban, mert a Trump-kormányzatnak soha nem volt egyértelmű, meghatározott célja Kína-politikájában.

„Szerintem ez a megközelítés nyugodtan nevezhető stratégia nélküli taktikának” – mondta Jonathan Czin, a Brookings Institution munkatársa, aki korábban a C.I.A. kínai politikáját elemezte. Mint folytatta:

„Látszólag az volt a cél, hogy foglalkozzanak néhány olyan fontos kereskedelmi kérdéssel, amelyek már régóta megkeserítették a két ország kapcsolatát. Ehelyett a Kínai Népköztársaság sikeresen megrendezett egy »itt a piros, hol piros?« játékot a Trump-kormányzat számára.”

Mégis, Peking részéről lehetséges – és komoly – engedmény, hogy Kína hivatalos összefoglalója a találkozóról nem említette Tajvant,* a Peking által magának követelt szigetdemokráciát. Ez egy olyan téma, amelyet a kínai vezetők általában fel szoktak hozni, amikor amerikai kollégáikkal találkoznak, hogy nyomást gyakoroljanak Washingtonra a szigetnek nyújtott amerikai támogatás visszaszorítása érdekében.

*A téma viszont előkerült ma, egy nappal később, az összefoglaló végén részletezem majd azt is.

A csütörtökön megkötött megállapodások legalább átmeneti megnyugvást jelenthetnek a törékeny amerikai–kínai viszonyban. Trump elmondta, hogy a két vezető arról is tárgyalt, hogy „együtt dolgozzanak” az ukrajnai háború befejezéséért. Közölte, hogy áprilisban Kínába utazik, Hszi Csin-ping pedig ezt követően az Egyesült Államokba látogat.

Hszi egyébként Trump személyes hiúságát is kihasználta azzal, hogy az amerikai elnök belpolitikai programjára apellált, mondván, hogy szerinte Kína fejlődése „kéz a kézben jár” Trump víziójával, hogy „újra naggyá tegyük Amerikát”. Trump a maga részéről szintén hízelgett Hszinek, „egy nagyszerű ország nagyszerű vezetőjének” és „kiváló barátnak” nevezve őt.

„Ez egy személyre szabott diplomáciai stílus, amely mindkét vezető ösztöneinek jól esik” – mondta Lizzi C. Lee, az Asia Society Policy Institute kínai gazdasággal foglalkozó munkatársa. „Egyelőre úgy tűnik, hogy a jóakarat ilyen jellegű gesztusai megadják az alaphangot az irányított stabilitás időszakához.”*

*Röviden: a kínaiak udvariasságban verhetetlenek, Hszi úgy átverte Trumpot egy-két szófordulattal, mint excrementumot a palánkon. Ráadásul pénteken az udvariaskodás jó része érvényét is vesztette.

Mégis, a csütörtökön elért összes eredmény könnyen semmissé válhat, ha bármelyik fél olyan lépéseket tesz, amelyeket a megállapodás megsértéseként értelmeznek. A múlt hónapban kötött megállapodás már majdnem érvénytelenné vált, amikor az Egyesült Államok kiterjesztette az amerikai technológiához való hozzáférési tilalom alá eső vállalatok körét, ami számos kínai vállalatot érintett volna. Kína ezután bejelentette a ritkaföldfémek exportjának ellenőrzését. Ez arra késztette Trumpot, hogy a csütörtökon mégis megtartott találkozó lefújásával és a kínai árukra kivetett újabb vámok kivetésével fenyegetőzzön.

Végleges megállapodás hiányában nem világos, hogy a jelenlegi enyhülés meddig fog tartani.

„Talán azért vagyok fásult, mert túl sokszor láttam ezt a mozit, de ezek olyan ígéretek, amelyeket viszonylag könnyű visszavonni, és a másik felet ugyanolyan könnyű rosszhiszeműséggel megvádolni” – mondta Ja Ian Chong, a Szingapúri Nemzeti Egyetem politológia-professzora a gazdasági fegyverszünetről.*

*Nehogy igaza legyen.

A csütörtöki eredményeket beárnyékolni látszott egy bejelentés, amelyet Trump közvetlenül a találkozó előtt tett. Azt mondta, hogy az Egyesült Államok több mint három évtized óta először újraindítja a nukleáris fegyverek tesztelését. Trump úr azonban az Air Force One-on azt sugallta, hogy a lépés nem Kínának szól, és elemzők szerint egyértelmű, hogy Hszi ezt nem tekintette provokációnak.

A kínai szakértők szerint sokkal fontosabb, hogy az amerikai elnök a Kínával való együttműködésre összpontosít.

„Ha Trump valóban meg akar valósítani valamit, ha keletre tekint, a stábja sem merészelne nyugatra nézni” – mondta a helyzetről Hszin Csiang, aki a sanghaji Fudan Egyetemen az amerikai–kínai kapcsolatok szakértője.

Nos, egyelőre tehát ott tartunk, hogy Trump még hazafelé is alig jött rá, miszerint nem neki tettek engedményeket, hanem ő tette azokat, és most el kell játszania Washingtonban, miszerint győzött. Még jó – gondolhatta – hogy legalább Tajvan nem került szóba…

Szóba került azonban ma, pénteken, mintha csak Hszi Csin-ping látszólag szórakozott Columboként visszafordult volna az ajtóból, hogy kérdezzen valami olyant, amitől mindenkiben megfagy a vér. Lássuk, mit tudunk erről a román G4Media és a spanyol EFE hírügynökség alapján.

Kína pénteken felszólította az Egyesült Államokat, hogy foglaljon egyértelmű állást „Tajvan függetlensége” ellen, és kijelentette, hogy a szoros két oldalának „újraegyesítése” „visszafordíthatatlan történelmi tendencia” – jelentette az EFE hírügynökség.

Dong Jun kínai védelmi miniszter ezeket a kijelentéseket amerikai kollégájával, Pete Hegseth-tel való találkozója során tette az ASEAN védelmi minisztereinek Kuala Lumpurban tartott ülésén, egy nappal azután, hogy Hszi Csin-ping és Donald Trump elnökök csúcstalálkozót tartottak Puszanban (Dél-Korea). Az amerikai elnök szerint a találkozón nem került szóba a tajvani kérdés.

Dong Jun minisztériumának közleménye szerint hangsúlyozta, hogy Peking „továbbra is elkötelezett a békés fejlődés mellett”, de „határozottan védi nemzetbiztonsági érdekeit”, valamint „teljes mértékben képes magabiztos választ adni bármilyen kihívásra vagy beavatkozásra” – írja az Agerpres.

Hegseth-tel való találkozója során Dong azt is kifejezte, hogy reméli, az Egyesült Államok „tettekre váltja nyilatkozatait, miszerint nem akarja Kínát visszatartani semmitől és nem keresi a konfliktust”, hogy „támogassa a regionális és globális békét és biztonságot”.

A kínai miniszter nyilatkozata ugyanazon a napon hangzott el, amikor a tajvani elnök, William Lai felszólított „az annexió, az agresszió, a kényszerű egyesítés és a Peking által javasolt »egy ország, két rendszer« formula elutasítására”.

Lai, akit Kína „szeparatistának” tart, a tajvani Hukou katonai bázison azt mondta a katonáknak, hogy csak az erő hozhat igazi békét. Mint mondta:

„Az agresszor követeléseinek elfogadása és a szuverenitás feladása biztosan nem vezethet békéhez. Ezért méltósággal és elszántsággal kell fenntartanunk a status quo-t, határozottan ellenezve az annexiót, az agressziót és az egyesítés erőszakos előmozdítását.”

Lai ígéretet tett arra, hogy 2030-ig a GDP 5%-ára növeli a katonai kiadásokat, megerősítve a sziget védelmét a Kína részéről egyre növekvő fenyegetéssel szemben.
Hukouban vett részt egy ünnepségen, amelyen átadták Tajvan első M1A2T Abrams tankokból álló zászlóalját, amelyeket a General Dynamics Land Systems, az amerikai General Dynamics vállalat leányvállalata gyártott.

Tajvan eddig 80 darabot kapott meg a 108 darab M1A2T tankból, amelyet az Egyesült Államoktól, a sziget legfontosabb nemzetközi támogatójától és fegyverszállítójától rendelt, annak ellenére, hogy hivatalos diplomáciai kapcsolatok nincsenek közöttük.
Kína a szigetet területe „elidegeníthetetlen részének” tekinti, és az elmúlt években megkettőzte a szigetre nehezedő nyomást, hogy elérje a „nemzeti újraegyesítést”, amely kulcsfontosságú Hszi Csin-ping kínai elnök hosszú távú céljának, a kínai nemzet „megújításának” megvalósításához.

Az elmúlt hetekben a kínai állami média fokozta a „békés újraegyesítés” mellett folytatott kampányát, hangsúlyozva a Hongkongban és Makaóban érvényes „egy ország, két rendszer” modell tajvani alkalmazásának előnyeit.

Ezek szerint Tajvan ügye nem merült feledésbe sehol sem, csak Hszi – ravaszul – csütörtökön nem hozta szóba a lobbanékony Trump előtt, hogy aztán pénteken már csak miniszteriális szinten kerüljön elő.

Ügyes, ügyes.

Mindebből az a tanulság, hogy Hszi Csin-ping tud üzletelni is, politizálni is, Trump meg mindkettőről csak hiszi, hogy ért hozzá.

Kína ebben az esetben vitathatatlanul győzött a tárgyalásokon, és nem lesz egyhamar folytatásuk, mert azokkal csak rontani lehetne a kialakult helyzeten, javítani nem.

 

Szele Tamás