A Witkoff-Dimitrijev-féle 28 pontos „béketervről” mindenki tud, egyébbel sincs tele a világsajtó, elég volna azt is értelmezni, sőt, sok is: azonban a mai délután meglepetése, miszerint a Trump-adminisztráció azzal fenyegeti Kijevet, hogy amennyiben nem írják alá ezt az elfogadhatatlan, nyilvánvalóan Moszkva által diktált ajánlatot Hálaadásig, ami idén november 27-ére esik, úgy leállítják a fegyverszállításokat és a hírszerzési adatok megosztását.

Ezt hívják zsarolásnak. Tekintsük át a helyzetet a The Washington Post délutáni összefoglalója alapján.

A Fehér Ház nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy Hálaadásig írja alá új békejavaslatát, különben elveszíti az Egyesült Államok támogatását az Oroszországgal folytatott háborúban.

Daniel Driscoll, az amerikai hadsereg titkára csütörtökön átadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek a 28 pontos terv egy változatát, amelyet Donald Trump elnök különmegbízottja, Steve Witkoff nemrégiben dolgozott ki Kirill Dmitrijev orosz megbízottal együttműködve.

A terv, amely kiszivárgott a médiába és amelyet több tisztviselő is megerősített, több Ukrajna számára teljesíthetetlen követelést is tartalmazott, például a hadsereg létszámának jelentős csökkentését és olyan területek Oroszországnak való átadását, amelyeket Moszkva katonai erővel nem hódított meg.

Bár Trump csökkentette az Ukrajnának nyújtott közvetlen támogatást, az Egyesült Államok közvetített olyan megállapodásokban, amelyeknek köszönhetően Ukrajna európai partnereken keresztül amerikai fegyvereket kaphat, és jelenleg is megosztja Kijevvel az Ukrajna túléléséhez elengedhetetlenül fontos hírszerzési információkat.

Az Egyesült Államok most „jelzéseket” küldött arról, hogy „minden lehetséges”, ha Kijev nem írja alá gyorsan a javaslatot – mondták a The Washington Post forrásai, és ez még akkor is így van, ha Driscoll enyhébb hangnemet ütött meg a csütörtöki találkozón.

A terv „tisztán oroszbarát” – tette hozzá egy magas rangú európai diplomata, megerősítve a hálaadásnapi határidőt és a támogatás megvonásával való fenyegetést. Az európai vezetők szombaton, a johannesburgi G20-találkozó szünetében terveznek találkozni, hogy összeállítsák azt az ellenjavaslatot, amely szerintük kedvezőbb lesz Ukrajna számára.

Jelenleg azonban csak egy élő javaslat van, Witkoffé – mondta az egyik illetékes – és még nincs külön európai terv.

Egy másik, a tárgyalásokban részt vevő diplomata szerint Ukrajna „rendkívüli nyomás” alatt áll, hogy hálaadásnapig fogadja el a megállapodást, miközben Washington azzal fenyegetőzik, hogy visszavonja a támogatást. Bár Washington ígérete, a támogatással kapcsolatban hiteles, valószínűleg legkorábban két hét múlva tudják végrehajtani.

Az európai vezetők pénteken támogatásukról biztosították Ukrajnát, Franciaország, Nagy-Britannia és Németország vezetői közös telefonbeszélgetést folytattak Zelenszkijjel, és láthatóan elutasították a terv több kulcsfontosságú pontját. A német kormány szóvivője, Stefan Kornelius elmondta, hogy a vezetők egyetértettek abban, hogy „Európa és Ukrajna létfontosságú érdekeit” meg kell védeni.

„Ez többek között azt jelenti, hogy a kontaktvonalnak kell a megegyezés kiindulópontjának lennie, és hogy az ukrán fegyveres erők továbbra is képesek kell legyenek hatékonyan védeni Ukrajna szuverenitását” – mondta Kornelius egy nyilatkozatában. A javasolt megállapodás szerint Ukrajna fel kéne adjon még mindig birtokában lévő területeket is.

Zelenszkij csütörtökön kérte a dokumentum módosítását, és Driscoll csapata beleegyezett abba, hogy néhány változtatás elvégezhető, mondta az egyik tisztviselő, bár Kijev előtt továbbra sem tisztázták, mely pontok módosíthatóak.

A dokumentumot először Zelenszkij és Trump írná alá, mielőtt az oroszoknak bemutatnák.

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok Witkoff és Driscoll csapataira osztotta a feladatot, hogy „eljátsszák a jó és a rossz zsaru szerepét – az egyik nyomást gyakorol, a másik pedig azt próbálja mondani: működjönk együtt, hogy megváltoztassuk a tervet” – mondta az egyik tisztviselő.

A csütörtöki kijevi találkozót követően az amerikai tisztviselők, köztük Julie Davis, az amerikai nagykövetség ügyvivője Ukrajnában, azt mondták, hogy az aláírási határidő „agresszívan rövid”.

A terv olyan elemeket tartalmaz, amelyeket Moszkva már régóta szorgalmaz, többek között az ukrán csapatok teljes kivonását az erősen megerősített kelet-ukrajnai donyecki régióból, ami Oroszországnak teljes ellenőrzést biztosítana azokon a területeken, amelyeket közel négy évnyi háború alatt sem tudott meghódítani.

Oroszország „de facto elismerést” kapna a Krím, Luhanszk és Donyeck, valamint a jogtalanul elfoglalt Herszon és Zaporizzsja területek feletti ellenőrzés tekintetében, és a konfliktust ezeken a területeken a jelenlegi frontvonalon fagyasztanák be.

Ukrajna kénytelen lenne alkotmányában rögzíteni, hogy nem törekszik a NATO védelmi szövetségéhez való csatlakozásra, miközben beleegyezne abba, hogy fegyveres erőinek létszámát a jelenlegi 800 000–850 000 főről 600 000 főre csökkentse.

Az ilyen átfogó engedményekért cserébe Ukrajna „megbízható biztonsági garanciákat” kapna, bár a terv nem tartalmazza, hogy ez pontosan mit jelentene.

Ukrajna régóta ragaszkodik ahhoz, hogy a legjobb biztonsági garancia a saját hadserege, amelynek létszámát nem szabad csökkenteni az orosz követeléseknek való megfelelés érdekében.

Ezenkívül a javasolt megállapodás megtiltaná a NATO-csapatok jelenlétét ukrán területen, ami gyakorlatilag meghiúsítaná az európai javaslatokat, amelyek szerint csapatokat küldenének Oroszország visszatartására egy újabb támadástól.

Az európai és ukrán vezetők aggodalmukat fejezték ki a legújabb békejavaslattal kapcsolatban, figyelmeztetve, hogy az nem járhat Ukrajna kapitulációjával, hanem meg kellene védenie Ukrajna szuverenitását, és Európát is be kellene vonni a kidolgozásába.

Emmanuel Macron francia elnök hivatala közleményében kijelentette, hogy a vezetők megerősítették: a háború bármilyen lezárásának tartalmaznia kell Ukrajna „szuverenitásának megőrzését és jövőjének garantálását”, és hogy bármely, „Európára és a NATO érdekeire hatással lévő döntéshez az európai partnerek és a NATO-szövetségesek támogatása és konszenzusa szükséges”.

Kijev régóta tart attól, hogy minden olyan megállapodás, amely arra kényszerítené, hogy csökkentse hadseregét és átadja legjobban megerősített területeit Donyeckben, területi és katonai fölényt biztosítana Moszkvának, amely végül új invázióhoz vezetne.

Az idei tárgyalások során Kijev továbbra is hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy nem ad át Oroszországnak olyan területeket, amelyeket Moszkva nem szerzett meg katonai úton. Ukrajna és európai szövetségesei ehelyett olyan tűzszünetet javasoltak, amely a háborút a jelenlegi frontvonalakon állítja le.

A terv tartalmát ismerő egyik illetékes szerint hónapokig tartó fáradságos tárgyalásokra lenne szükség ahhoz, hogy a terv Ukrajna számára elfogadható formát öltsön. „Még ha Zelenszkij alá is akarná írni, akkor sem tehetné meg, mert nincs megfelelő politikai alapja” – mondta ez a forrás. „Sok olyan elem van benne, ami eleve kudarcra van ítélve. Nyilvánvaló, hogy ez egy Dmitrijev és Witkoff által megfogalmazott, oroszbarát megállapodásról van szó.”

Az illetékes hozzátette: „Nagyon hasonlít a javaslat az ásványi anyagokról szóló megállapodáshoz”, utalva az Ukrajna és az Egyesült Államok közötti gazdasági partnerségi megállapodásra, amely Washingtonnak kedvezményes hozzáférést biztosít Ukrajna ásványkincseihez. „Három hónapig módosítgatták”, mielőtt aláírták. „De ez a megállapodás az Egyesült Államok, Ukrajna, Oroszország és Európa között jön létre, ezért szerintem a tárgyalások legalább 12 hónapig fognak tartani. Úgy gondolom, hogy ez a békefolyamat kezdete, nem a vége.”

Ezenkívül a Kreml még nem jelezte, hogy támogatja a tervet. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pénteken azt mondta, hogy Moszkva nem kapott semmiféle új békejavaslatot, és hozzátette, hogy Oroszország és az Egyesült Államok „gyakorlatilag semmilyen előrelépést” nem tett a kétoldalú kapcsolatokat „irritáló” kérdésekben.

„Oroszország továbbra is elkötelezett az Anchorage-ban lezajlott megbeszélések eredményei iránt. Tudunk a lehetséges módosításokról és a jóváhagyott átszövegezésről, de hivatalosan még nem kaptunk semmit” – mondta Peszkov a sajtónak, az augusztusi alaszkai csúcstalálkozóra utalva.

„Úgy tűnik, hogy az orosz kormányban nem mindenki érdekelt ebben” – mondta a javaslattal tisztában lévő forrás.

Oroszország a télen fokozatosan előretört a harctéren, számbeli és fegyverzeti fölényben volt az ukrán oldallal szemben, és a szakértők szerint bármely most aláírt megállapodás hatalmas előnyt jelentene Oroszországnak, amíg katonai fölényben van.

Az elemzők szerint azonban Moszkva nem rendelkezik a jelentős térnyeréshez szükséges katonai kapacitással, és a konfliktus folytatásához jövőre politikailag kockázatos mozgósítást kell indítania, miközben a szankciók egyre mélyebben marnak az orosz költségvetési bevételekbe, a kormányt fájdalmas adóemelésekre és kiadáscsökkentésekre kényszerítve.

„Az orosz fegyveres erők eredményes tevékenységének meg kell győznie Zelenszkijt és rezsimjét arról, hogy jobb tárgyalni, és jobb most megadni magukat, mint később” – mondta Peszkov. „Zelenszkij manőverezési lehetőségei egyre szűkülnek, mivel az orosz fegyveres erők offenzívája miatt területeket veszít. És ez nem is a háborúról szól: sokkal inkább arról, hogy Zelenszkijt és rezsimjét békés megoldásra kényszerítsék.”

A javaslat azt is szorgalmazza, hogy a konfliktus rendezése eredményeként Oroszországot újra integrálják a globális gazdaságba, és a szankciókat „fokozatosan és eseti alapon” szüntessék meg. Ha Oroszország újra megtámadná Ukrajnát, „a határozott, összehangolt katonai válasz mellett minden globális szankciót visszaállítanak”, és a megszállt területek elismerését visszavonják – áll a tervben.

Zelenszkij pozíciója az elmúlt hetekben meggyengült egy jelentős korrupciós botrány miatt, amely több közeli munkatársát is érintette, és amely – az orosz légicsapások kimerítő ütemével és a lassú szárazföldi előrenyomulással párosulva – egyre kevesebb lehetőséget hagyhat az ukrán vezetőnek, miközben az amerikai tisztviselők egyre nagyobb nyomást gyakorolnak rá, hogy fogadja el a háború igazságtalan befejezését célzó megállapodást.

Mielőtt bármit is eldöntöttnek gondolnánk, lássuk, mit mond maga Zelenszkij a helyzetről.

„Történelmünk egyik legnehezebb pillanatát éljük. Az Ukrajnára nehezedő nyomás most a legintenzívebb. Ukrajna most nagyon nehéz választás előtt áll: vagy a méltósága hullik porba, vagy egy kulcsfontosságú partnerét veszíti el, vagy 28 lehetetlen pontot kell betartania, vagy egy rendkívül kemény telet kell egyeüdl átvészelnie” – mondta Zelenszkij napi videóüzenetében, Donald Trump amerikai elnök 28 pontos tervére és a zsarolással felérő határidőre utalva.

„A legnehezebb ránk leselkedő megpróbáltatások és a további veszélyek: a szabadság, a méltóság és az igazságosság nélküli élet, valamint az a képtelenség, hogy higgyünk valakinek, aki már kétszer megtámadott minket” – folytatta.

De Ukrajna akkor is „nyugodtan” és gyorsan fog együttműködni az Egyesült Államokkal és partnereivel a háború befejezése érdekében – mondta Zelenszkij.

„Érveket fogok felhozni, meg fogom győzni őket, alternatívákat fogok felkínálni, de biztosan nem adunk az ellenségnek okot arra, hogy azt mondja, Ukrajna nem akar békét, hogy megzavarja a folyamatot, és hogy Ukrajna nem áll készen a diplomáciára” – zárta szavait Ukrajna elnöke.

Akkor most foglaljuk össze, mit látunk.

Látunk egy szó szerint elfogadhatatlan, „béketervnek” nevezett javaslatcsomagot, aminek aláírása értelmetlenné tenné az eddigi majdnem négy év összes harcát. Ezt tudatosan fogalmazták ilyenre és kétségtelen, hogy Witkoff a Kreml befolyása alatt állt, mikor kidolgozta, hiszen egyébként nem kívánna lehetetlent Ukrajnától. Egyébként washingtoni hírek szerint Witkoff a jövő hónapban visszavonulását tervezi a politikától. Ha ezt egy hónappal ezelőtt tette volna meg, mindenki jobban jár.

Azonban nem kizárólag az övé a felelősség. A kétségbeejtő helyzetben érkező zsarolás már Trump köreiből jött. Mondhatnánk, hogy azt a receptet követi, amit az ásványkincs-szerződés esetében: bemutat egy kiszolgáltatott ügyfélnek egy elfogadhatatlan szerződést, és amikor az nem akarja aláírni, még meg is fenyegeti. Al Capone azért forog a sírjában, mert ő ezt mégis elegánsabban csinálta. De most lehet, hogy valami másról van szó: Trupot erősen szorongatják az Epstein-ügy miatt és épp törzsszavazói körében zuhan a legmeredekebben a népszerűsége. No igen: botrányt, cirkuszt ígért a népnek és nem adta meg… most kincset érne számára valami majdnem azonnal felmutatható eredmény, valami, amit meg is ígért, mondjuk egy ukrajnai béke, még ha Ukrajna ebbe belepusztul is. Ilyenformán elképzelhető, hogy Trupot most nem fogja meggyőzni a kitartás, de azzal nem számol, hogy ha beváltja mostani ígéretét, Ukrajna elárulásáért kell majd felelnie. És még ha ki is csikar valami látszat-békét – ami voltaképpen csak egy későbbi, a mostaninál is sokkal véresebb háborúnak ágyazna meg, vagy ha Moszkva sikerrel jár, Ukrajna teljes megsemmisülésének – az az Epstein-botrány szaftos részleteire ácsingózó redneckeket nem fogja meggyőzni. Nekik showt ígértek, showt követelnek, vagy vissza a pénzüket, illetve a voksukat. Ukrajna könnyen Trump gyengeelméjű politikájának áldozatává válhat.

És ha azzá válik – vonja meg a vállát a budapesti közönség oroszbarát része – akkor mi van? Tartozott az már a Szovjetunióhoz is.

Akkor az van, kis magyar vatnik barátaim, hogy mivel nem egy nehezen kialakított hidegháborús egyensúly viszonyai között élünk, mint a Szovjetunió létezésének idejében, hogy az orosz hadsereg – lévén, miszerint a moszkovita államot már csak a háború tartja össze úgy politikai, mint főleg gazdasági értelemben – nem fog megállni az ukrán határon. És miért zavar az engem, ha meghódítják Moldovát, a Baltikumot, esetleg Romániát? Sok oknál fogva zavar, de őket majd az fogja zavarni, ha mintegy mellesleg bevonulnak az ideiglenesség teljes mellőzésével Magyarországra is. Hogy azt nem lehet? 2022 februárjában a köztévé képernyőjén Bayer Zsolt hülyézte nyilvánosan azokat, akik ukrajnai háborúra számítottak. Lett háború? Lett. Ki a hülye?

Rendben, kis vatnik, de aztán ne panaszkodj, ha minden földi vagyonodat és hölgyrokonaidat magukévá teszik a burját vagy dagesztáni motorizált lövészek, mint Bucsában, téged pedig, ha nem tapsolsz és tangóharmonikázol ehhez, főbe lőnek. Mondjuk akkor is főbe lőnek, ha tapsolsz és zenélsz nekik, csak kicsit később. Azért nem árt, ha még most elkezded tanulni a tangóharmonikát, biztos, ami biztos. Ha már úgy rajongsz az orosz erő kultuszáért és a feltétlen megadásért.

Ezt nem értik az oroszbarát erők Európában: hogy itt nem csak Ukrajnáról van szó, nem Kijevről, Pokrovszkról vagy Dnyipróról, hanem Budapestről, Váradról, Szekszárdról vagy akár Pozsonyról, netán Varsóról, Berlinről is. Hogy Oroszország nem éri majd be Ukrajna teljes megsemmisítésével és eloroszosításával, egész Európa kell neki. Igen, mi is, akárhogyan is nyalták és nyalják a vezetőink a talpukat. Ahogyan Münchenben sem sokan gondolták volna, hogy ott nem csak Csehszlovákia sorsa dől el, hanem a Midway-szigeteké is, akármilyen messze esnek Prágától.

Orbán Viktor budapesti csúcstalálkozót követel minden áron. Nehogy valóra váljon az álma, és legyen is budapesti csúcs – csak épp nem a nagyhatalmak vezetői, hanem a nagyhatalmak fegyveres erői között.

Szóval, csak ne tessék annyira Kijev vesztét kívánni, mert mindannyiunkét kívánják vele. És ha jön a megszálló, annak ugyan hiába mondja bárki, hogy „én mindig oroszbarát voltam”, mert nem, hogy magyarul, jó esetben oroszul sem ért tisztességesen.

Meglátjuk még, mi lesz – de a mostani út nem a megoldáshoz, hanem a konfliktushoz vezet.

 

Szele Tamás