Most kicsit komolyabb témáról lesz szó, nem lesz rövid az írás, sőt, jogászkodni is fogunk, előre szólok: akinek nem kenyere az ilyesmi, itt hagyja abba az olvasást és ne hozzászólásban panaszkodjon, hogy „túl hosszú”, „nekem erre nincs időm, mondd el egy mondatban”, ugyanis nekem meg arra nincs időm, hogy mindenkinek egyenként elmondjam.
Meg hát nem is lehetne. Itt ismertetni kell a hátteret.
Tegnap reggel történt, hogy az ügyben (vagy inkább: rágalomban) amúgy is oroszlánrészt vállaló Pesti Srácok világgá röpítette a hírt:
„Zaklatási botrány: felfüggesztett börtönre ítélte Donáth Lászlót a bíróság”
Azóta ők is frissítették az írást különben, úgy látszik, még sincs akármennyi és bármennyi pénzük sajtóperekre. De lássuk, mit közöltek az első változatban.
„Felfüggesztett börtönre ítélte a folytatólagosan elkövetett szeméremsértéssel és aljas indokból elkövetett könnyű testi sértéssel vádolt Donáth László volt szocialista politikust, evangélikus lelkészt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság – derült ki az ügyészség portálunknak küldött válaszából.
Az ügyben elsőként a bíróságot kerestük meg, tőlük azt a választ kaptuk, hogy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2021. február 19-én – az ügyészség indítványa alapján – tárgyalás mellőzésével hozott büntetővégzést az ügyben.
Ezután fordultunk a Fővárosi Főügyészséghez, akik ma portálunknak azt írták, a kérdezett ügyben a bíróság büntetővégzésével – az ügyészi indítvánnyal teljes mértékben egyezően – a vádlottal szemben aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette és folytatólagosan elkövetett szeméremsértés vétsége miatt 1 év 6 hónap szabadságvesztést szabott ki. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását – melynek végrehajtási fokozata börtön – 2 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A végzés ellen az ügyészség nem kéri tárgyalás tartását, ez a jog a vádlottat és a védőt is megilleti, így a végzés nem végleges.”
Na most, aki eljut a szöveg végére, rájön, hogy a cím megtévesztő: az ítélet ilyen formában még bármi lehet, főleg, ha hozzáolvassuk a frissítést is az anyag végéről:
„Donáth László a Népszavának hangsúlyozta, hogy a bíróság mindenfajta meghallgatás és személyes találkozó nélkül hozta meg döntését. Hozzátette: nem ítélet született, ami ellen fellebbezést lehet benyújtani, hanem olyan büntetővégzés, amit neki jogában áll nem elfogadni. Megjegyezte: a vádirat megküldése és a bíróság döntése között mindössze néhány hét telt el. „Én nem ismerem el a bűnösségemet” – jelentette ki Donáth László. Ezért nem fogadja el a bírósági végzést, ragaszkodik a nyilvános tárgyaláshoz. A lelkész azt szeretné, ha bárki – a sajtó munkatársai is – jelen lehetnének a tárgyalóteremben, és a per során mindenki megalapozott véleményt alkothatna arról, hitelesnek tartja-e a vele szemben felhozott vádakat.”
Nocsak. Akkor ezt lehet? Összeül pár jogvégzett úriember és egyszer csak ott áll az ember elítélve, anélkül hogy meghallgatták volna?
Lehet, de nem kötelező elfogadni. Volt már precedens arra, hogy nagyon megváltozott a verdikt, mikor a tárgyalásra is sor került, majd bemutatom azt is. De előbb lássuk ezt az ügyet.
Ez tényleg ügy, csak nem zaklatási, hanem rágalmazási. Éspedig azért, mert annak idején a HVG felderítette, hogy a felperes a feljelentést „testi bántalmazás miatt” tette, nem szexuális zaklatás miatt, de a nyomozást már szexuális kényszerítés bűntettének gyanúja miatt rendelték el. Akkor lássunk egy érdekes részletet:
„Az incidens június elején, egy szombati napon történt, és ahogy az napvilágra is került, egy szentkép előtt hagyta a takarítókocsiját, ahol tudta, hogy nem szabadott volna, ezzel dühítette fel a lelkészt. Azzal védekezett, hogy mások is így szokták, és nem „tolta rá” a képre, direkt egy oszlop mellé állította, hogy senkinek ne legyen útban, míg pár percre bement rendbe tenni egy öltözőt. (…) Két kézzel torkon ragadott, majd erősen megszorította a nyakamat, és így tartotta jó ideig, miközben a kocsiról beszélt. Hogy ezt viccnek szánta vagy komolyan gondolta, nem tudni, de én nagyon megijedtem, és sírva is fakadtam” – szó szerint így írta le a bántalmazást abban a hivatalos panaszban, amit az otthon igazgatója a feljelentés napján vett át tőle. Egy másik iratban az a részlet is szerepel, hogy Donáth azt kérdezte tőle, „volt-e már megszorongatva”, mielőtt állítása szerint így tett.” (HVG)
Ez ugyan nem szexuális zaklatás, de… van benne képtelenség. Hogyan kerül szentkép egy evangélikus szeretetotthonba? A kérdés azért jó, mert az evangélikus egyházban megengedett az oltárkép használata, általában véve Jézus vagy bibliai történetek ábrázolása sem tilos, de az egyházi intézményekben nincsenek szentképek, már csak azért sem, mert úgy általában a szentek tiszteletét is elvetik. Illetve az életüket példaként lehet tisztelni, de már fohászkodni hozzájuk, kultuszt építeni nekik az Ágostai Hitvallás szerint nem helyes. Luther a maga idejében megvédte a műalkotásokat a képrombolóktól – igen helyesen – de a protestáns vallások templomaiban nincsenek szentképek. Soha nem is voltak. Ha képről van szó, vagy az oltárképet emlegeti a hölgy – akiről a jelek szerint a közeljövőben nem fognak előadótermet vagy kollégiumot elnevezni Wittenbergában nagy műveltsége és éles elméje miatt – vagy egy Luther-portrét nézhetett „szentképnek”, de az csak egy műtárgy, annak nem jár vallásos tisztelet. Egy oltárt meg tán csak felismert volna…
Szóval, azért van ebben gyanús elem, de hogy lett „ügy” a történetből? Pláne zaklatási ügy, mikor ez egy munkaügyi keresetnek indult?
Úgy, hogy a TV2 megkereste a hölgyet, a rendőrségi vallomása alapján. Honnét ismeri a TV2 a rendőrségen tett vallomásokat?
Meglátták a kristálygömbjükben, kivetették kártyán?
Mindenesetre a HVG bebizonyította: 200 000 forintot ígértek a felperesnek az interjúért, sőt, azt mondták, ha lehet ismételni – meg ha lesz benne szexuális zaklatás – lehet ez a megbeszélt összeg többszöröse is. A hírt napokig exponálták, tervszerűen, egyre több és több részletet csepegtetve a kormánymédiában, aztán adásba került az interjú is.
És nem kétszázezret, hanem egy vasat sem adtak érte.
Hoppon maradt a rágalmazó, a HVG-nél és a független sajtónál próbálta keresni „az igazát”, ez pedig az lenne, hogy neki a rágalmazásért pénz járt volna, amit nem fizettek ki! Sőt, elvárta, hogy valaki kártalanítsa őt, elvégre fáradságos munkával hazudott, őt, kérem, kisemmizték.
Meg kell a szívnek szakadni.
Ennek a homályos és a HVG által bizonyítottan hamis vádnak alapján ítélte volna a bíróság – ügyészségi indítvány alapján – másfél év börtönre, két és fél évre felfüggesztve Donáth Lászlót. Volna, mondom, már ha elfogadta volna, de mivel ártatlan is, egyenes, becsületes ember is, nem nyugodott meg az ítéletben, hanem követeli a nyilvános tárgyalást.
Lehet ennek haszna?
Lehet. Volt már rá példa.
Talán emlékeznek a svéd grófnő ügyére. Ne bolygassuk, mennyire volt grófnő, körülbelül annyira, mint jómagam éneklő kanonok, az a lényeg, hogy még 2018-ban megszólalt egy hölgy a közmédiában (több alkalommal ismételve), és rémséges dolgokat állított Svédországról, lényegében véve azt, hogy „a migránsok” pokollá tették az egész királyságot, nincs közbiztonság, előlük menekült Magyarországra. Dezső András, akkor az Index, most a HVG munkatársa utánanézett a „grófnő” szavahihetőségének, és érdekes dolgokat talált, méghozzá teljesen nyilvános svéd adatbázisokban, amikhez bárki hozzáférhet.
Kezdjük azzal, hogy Svédországban a megszólalót elítélték volt korábban, éspedig hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért. Sőt, azt is bebizonyították róla, hogy amikor Stockholmban megtámadták volna a metrón, ő épp Båstadban élt. Mi több, még az sem igaz, hogy 2018-ban „menekült” volna Magyarországra: már 2016-ban itt élt, a Budai Vár egyik legdrágább épületében bérelt magának hosszabb távra lakást, de ott összeveszett a tulajdonossal.
Mindazonáltal vádat emeltek – a kolléga ellen, aki ezeket megírta róla. Miért is? Ahogy három éve Bagoly Bettina ügyészségi szóvivő fogalmazott:
„Dezső András a sértett hozzájárulása nélkül hozta nyilvánosságra az adatait, ezzel – mivel N. C. af S. (itt a felperes neve állna) teljes mértékben azonosítható vált – jelentős érdeksérelmet okozott a nőnek.”
Sőt, el is ítélték, ugyanígy, tárgyalás nélkül, a bíróság megrovást szabott ki, az ügyészség egy év próbára bocsátást javasolt – hogyne, hiszen ha ez alatt az év alatt Dezső András újságot mer írni, már jöhet a börtön, ha meg nem ír, egy év alatt csak éhen hal. Időközben a „grófnő” vérszemet kapott és körbeturnézta a magyar sajtóban mindazokat, akik írtak a viselt dolgairól, hozzám is eljutott és börtönnel fenyegetett, ha nem tüntetem el az írásaimat, csak én nem álltam vele szóba. Jól tettem, ahogy Dezső András is jól tette, hogy nem nyugodott meg még a megrovásban sem, hanem ragaszkodott a tárgyaláshoz, amin védekezhet is, mert azon őt felmentették.
Fel bizony, éspedig azért, mert a bíróság a televíziós nyilatkozatot közszereplésnek tekintette, aki ezt vállalja, azzal kapcsolatban a közvéleménynek joga van értesülni a vele kapcsolatos és nyilvános információkról. Főleg, ha azok:
„Lehetővé teszik a politikai életet uraló témában megszólaló, a közélet egyéb szereplője által mondottak differenciáltabb értékelését.”
Magyarországon ugyan nincs precedensjog, de van bírói gyakorlat, és annak figyelembevételével elmondhatjuk:
- Nem ítélték börtönbüntetésre Donáth Lászlót, mert nem nyugodott meg az igazságtalan és kellőképpen meg nem alapozott ítéletben.
- Az ügynek messze nincs még vége, nyilvános tárgyalás következik.
- Az ítélet abban az esetben, ha a vádlottnak alkalma nyílik jogi képviselője útján védekezni, gyökeresen megváltozhat.
Tehát ne tessenek örvendezni, ünnepelni a kormánymédiában, egyelőre nem történt a világon semmi, egy próbálkozáson kívül.
Mentik még fel minden vád alól ez ügyben Donáth Lászlót.
Csak ahhoz tárgyalás is fog kelleni.