Hogy a végén kezdjem: nagyon, de nagyon rossz ötletnek találom a 2006-os események megfilmesítését, bármely mozgóképes műfajban. Ez tipikusan olyan téma, amiből jól nem lehet kijönni, sikeres csak oly módon lehet, hogy azt a stáb minden tagja megbánja, lehet, utólag még le is akarja majd tagadni, hogy részt vett a forgatásban. Ha teheti: le is fogja.
De előbb lássuk, miről beszélek. A 24.hu adta hírül ma reggel, miszerint:
„800 millióból foroghat politikai krimi az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról”
Már a címtől elkezdtem fogni a fejemet. Emlékszem még azokra a napokra, akkortájt elég rosszul mentek a dolgaim, hogy mást ne mondjak, egy női lapnak írtam hetente párszor könyv- és filmajánlókat, színeseket meg egy vasúti szaklapnak híreket és érdekességeket a kötött pályás közlekedés tarka, izgalmas világából. Nem, mintha szenvedés lett volna ez, nagyon kellemesen lehetett végezni ezt a két munkát, élveztem is, csak nem fizették igazán meg őket. Szóval, ilyenkor fordít, tolmácsol az ember, főleg, ha nincs otthon internetje, de azért mikor bementem a kisboltba vásárolni, előre köszönt a lecsókolbász.
Ebbe a langyos, politikamentes kínlódásba csaptak bele az „események”, és egyre nagyobb riadalommal figyeltem őket. Minden ismerősöm valahogyan a maga oldalára akart állítani, és egész komoly áttekintésem lett pár hét alatt a beszéd kiszivárgásáról terjedő elméletekről. Arról, hogy igazából hogyan szivárgott ki, csak évekkel később lett némi elképzelésem, amikor egyrészt ez már nem volt napi politika kérdése, másrészt megtehettem, hogy nyomozzak kicsit az ügyben. Elég sok mindent találtam, érdekesnél érdekesebb részleteket, korábban nem létezett, utólag köddé vált terrorszervezetet (A Demokrácia Harcosai), a tévéostrom előtt napokkal üzleteltek egyes cégek annak közvetítési jogával (vagyis tudták, hogy sor kerül majd rá), szóval egyre inkább tűnt az egész mesterséges, megtervezett, de rosszul, amatőr módon kivitelezett akciónak. Amibe aztán ügyesen belesodortak egy csomó embert.
Akkor viszont még vad elméletek terjedtek, nekem a kedvencem az volt, amit a minap átmenetileg eltűnt Szabó Bálint terjesztett, aki belekeverte a dologba Eduardo Rózsa-Florest és az akkor már évek óta halott kutyáját is, de a többi teória sem volt különb. Azt, hogy valójában mi történt, magam sem tudom. Azt tudom, amennyit összenyomozgattam, meg is írtam, meg is jelent 2014-ben, olvasták is sokan és nem is lett a világon semmi következménye. Évekkel később újból megjelent a cikksorozat egy másik sajtótermékben, hasonlóan nulla visszhanggal, illetve akkor még kicsit bővítettem is rajta, minden eredmény nélkül. Bonyolult történet volt az, millió ággal, és nem is lehet egyértelműen értékelni, nem népmese jókkal és rosszakkal.
Lehetne ebből krimit forgatni?
Hogyne lehetne, még kémfilmet is.
Akár sorozatot is.
Akkor miért mondom, hogy nagyon rossz ötlet filmre vinni?
Azért, mert akármennyire is fikciós műfajban dolgoznák fel, a külföldi közönség nem sokat értene belőle, a magyar közönség meg automatikusan dokumentumfilmnek tekintené. Amúgy is tele van a műfaj „infotainmenttel”, amiben történelmi jelenteket adnak elő színészekkel, ezt is annak tekintenék. És az nagyon nagy baj, mert egy film, legyen bármilyen kiváló is, képtelen volna visszaadni annak az eseménysorozatnak a komplexitását, amiben azóta eltűnt politikusoktól kezdve a magyar közéletet és sajtót (igen, sajtót) máig meghatározó szereplőkig több százan játszottak fontos szerepet. Fontosat bár, tegyük hozzá, gyakran öntudatlant. Erre még egy Dallas hosszúságú sorozat sem volna alkalmas. De lássuk a 24.hu-hoz eljutott szinopszist, a készülő film rövid összefoglalóját!
„Amikor egy ambiciózus, de elnyomott közvélemény-kutató szakember rájön, hogy a főnöke részt vett egy botrányos hangfelvétel kiszivárogtatásában, úgy dönt, fényt derít az igazság részleteire, hogy azzal jobb pozíciót zsarolhasson ki magának. Összeáll újságíró szerelmével, és nyomozni kezd, de mivel hamar konfrontálódik a főnökével, egy nagyhatalmú kör célpontjává válnak.”
Témának, alapötletnek nem lenne rossz, bár nem sok köze van a valósághoz, a realitásban ez maximum egy mellékszál lehetett volna, de más a baj vele. Ez film, kell bele Jó és kell bele Gonosz. (Mint a korábban említett népmesékbe is). Ezek nélkül nem működik. Márpedig az egymással akkor birkózó két fő politikai erő ma is a magyar közélet színpadán van, ma is csatáznak egymással, törvényszerű, hogy az egyik ilyen legyen a filmben, a másik meg jobb híján amolyan. És ettől a pillanattól kezdve mondjon bármit a rendező, a producer, a forgatókönyvíró de akár a világosító vagy a hangmérnök is: politikai propaganda lesz a dologból. Ide vagy amoda szóló.
Lehet, hogy annak is tervezik.
Mert furán készül, annyi szent.
Volt már közöm mozgóképhez, van is, remélem még lesz is, persze nem szereplőként, arra nem vagyok jó, de szervezőtől forgatókönyvíróig sok minden voltam már. A legtöbb film úgy készül eleinte, mint a Luca széke: összeülünk páran egy ital mellé, megbeszéljük az ötletet, aztán sokáig minden nap faragunk rajta egy kicsit, de sokat nem. Utána felgyorsulnak az események, „minden forgatás egy katasztrófa”, amint öreg producer barátom szokta mondogatni, mindenféle módon alakul a produkció, csak olyan nem lesz soha, amilyent akartunk, és a végén abbahagyjuk, mert befejezni nincs már idő. De ez egy nagyon hosszú folyamat, rendszerint az ötlet elhangzásától addig, hogy először elindul a kamera, sok-sok hónap telik el: még dokumentumfilmek esetében is, ahol pedig nem kell részletes forgatókönyv, de szükséges az alapos szervezés. Ha játékfilmről beszélünk, még több időre van szükség. Ehhez képest, mint a 24.hu írja, áprilisban kezdenék a forgatásokat, „neves angol rendezővel”, ellenben most, február 26-án még csak válogatják a főszereplőket!
Na, erre mindenki azt mondaná, hogy így nem csinálunk filmet. Forgattak már klasszikus világsikert is improvizálva, vasvillával összehajigálva, itt a Casablancára gondolok, aminek a négy hónapos forgatása alatt volt olyan pillanat, mikor a filmnek legalább hat vége volt aszerint, hogy Ingrid Bergman melyik férfit választja, és maguk a forgatókönyvírók sem tudták, milyen lesz a zárójelenet, de nekik hihetetlen szerencséjük volt – meg olcsó díszleteik más filmekből. És a Casablanca a kor mércéjével nem volt szuperprodukció, mint az Elfújta a szél: sőt, a bemutatása után még kasszasiker sem, átlagos bevételt hozott, később lett belőle legenda. Itt viszont még se Bogart, se Bergman, se Kertész Mihály, se esély ilyen kaliberű óriásokra. És egyáltalán: miért ilyen sürgős a dolog?
Azért, mert jönnek a 2022-es választások. A karantén nem a filmesek ideje – van produkciónk egy kiváló kollégával, ami pont emiatt áll hosszú hónapok óta – de ezt a filmet, úgy látszik, mindenképpen el kell kezdeni legkésőbb áprilisban. Akkor is, ha nem lehet.
A castingek a Mega Film Tétényi úti székházában zajlanak, ráadásul a Mega Film Kft.:
„2021-ben regisztrált egy játékfilmet A hazugság ára címen. A projekt mellett 800 millió forintos filmgyártási költség szerepel, amelynek a törvény szerint 30 százalékát, vagyis 240 millió forintot teheti ki az adókedvezmény formájában kapott támogatás. A nyilvános táblázat alapján a film gyártása már tavaly november óta tart, a forgatás megkezdésére 2021. március 21-ét jelölték meg, a „befejezés dátuma” rubrikában pedig október 23. szerepel.” (24,hu)
Nagyon valószínű, hogy ez a film az a film. Kálomista Gábor, a Mega Film Kft. ügyvezetője és egyik tulajdonosa nem hajlandó egy szót sem szólni az ügyben, nem erősít meg semmit és nem is cáfol, ugyanis nem nyilatkozik: minden jel arra mutat viszont, hogy mégis erről a produkcióról terjed, miszerint a választások előtt tervezik bemutatni.
Akkor pedig, összegezve: baj van.
Mit látunk?
Látunk egy hihetetlenül összetett eseménysorozatot, amit ugyan krimi formájában feldolgozva, de mégis óhatatlanul leegyszerűsítve, óhatatlanul egyik vagy másik irányba elfogultan fognak megfilmesíteni. Ne bolondozzunk: mindenki tudja, hogy az „egyik vagy másik” oldal jelenleg csak az egyik lehet.
Tudjuk, hogy a bemutató mindenképpen a választási kampány idején lesz.
A filmben szereplő politikai erők részt vesznek a választásokon.
Ebből következően ez a krimi mindenképpen befolyásolni fogja a választások eredményét, bármit is mondjon róla vagy általában a fikciós műfajról bárki utólag. Mindenki dokumentumfilmként nézi majd, akkor is annak nézné, ha a képernyő sarkában égő színekkel volna végig kiírva, miszerint „krimi, ne tessék elhinni!”, ez egy ilyen műfaj és egy ilyen ország.
Hogy egyáltalán mi módon fogják feldolgozni az eseményeket, arról egyelőre semmi tudomásunk, sőt, ahogy a világot ismerem, azt most még maga a forgatókönyvíró sem tudja, vagy ha tudja, sem lehet biztos a dologban, de ehhez a témához pont most – még hozzányúlni sem lenne szabad.
Mondjuk máskor sem, nem vagyok milliomos, de nincs az a pénz, amiért én erről filmet írnék, ugyanis jót nem lehet, rosszat meg miért?
Ja, tudom. Pénzért.
Meg politikáért, hatalomért, befolyásért.
Na, az összes három utóbbiért írt film közös tulajdonsága, hogy pár éven belül nézhetetlenné, érthetetlenné válik és míg értik, miről szól, addig is pocsékok.
Száz szónak is egy a vége: ez egy nagyon rossz ötlet, mert ebből a Spielberg sem tudna maradandót forgatni.
De nem kétlem, hogy elkészül, csak… hol mutatják majd be?
Moziban, multiplexben? Ott, ha nem lesz karantén.
És ha lesz?
Akkor tévében? Melyikben?
Ha a köztévében, semmi baj, mert úgysem látja majd senki, ha mondjuk a TV2-n, az már problémásabb. A bemutató után borítékolom a politikai botrányt, legyen a filmben bármi, ugyanis a két szemben álló politikai erő annyira különbözően beszél 2006 eseményeiről, hogy képtelenség volna mindkettőnek megfelelni. Valaki mindenképpen hazugságot, rágalmat kiált majd.
Még az lenne a legjobb megoldás, ha szép csendben elcsesznék. De nem lehet, 800 milliós költségvetéssel ez már nem megy.
Hát, kíváncsian várom, mi lesz ebből a produkcióból.
De csak az vegyen benne részt – akármennyire is szükség van a pénzre – aki felkészült rá, hogy előbb vagy utóbb, ezért vagy azért, de le fogja tagadni még azt is, hogy köze volt ehhez a krimihez.
Ez egy ilyen hely.
Magyarországnak hívják és ilyen.
Régebben is ilyen volt.
Most meg pláne.