Tulajdonképpen nem nagy eset, és a mindannyiunkban élő Thyl Ulenspiegel vagy Naszreddin Hodzsa jókat is mosolyog a történteken. Pedig egészen komolyan elküldték a búsba jó páran a miniszterelnököt a saját Facebook-oldalán.
Nyilván ennek csak a kollektív fantáziában lesznek következményei, a valóságban nem – sajnos az átlag magyar Facebook-felhasználó a legenyhébb véleménynyilvánítás után is hős partizánnak látja magát, nem felejtem el azt a távoli ismerőst, aki hosszú és kellemetlen beszélgetés során akart rávenni valami ostobaság megírására, amit én sehogyan sem akartam, a végén már elővette politikai érvként:
– Írd már meg, légy tekintettel arra, hogy én nagyobb ellenálló vagyok, mint te!
– Már mitől?
– Te csak megírod a dolgokat, azt minden hülye tudja, de én megosztom!
– És én ülöm le, ha eljön az ideje.
Szóval, a hősök hazája nem az Egyesült Államok, hanem Magyarország, ezt azért illik tudni, van aki ezért hős, van, aki azért, de mindenki elvárja a Signum Laudist és mindenki bizonyos abban, hogy az ő összes lépését figyeli a Hatalom. Ki azért gondolja így, mert nem kedveli a mostani kormányt, ki meg azért, mert kedveli, és hisz benne, hogy valahol jegyzik minden kiállását mellettük: egyáltalán, itt egy nép gondolja komolyan, hogy mindenkinek megvan a maga füzete a Cégnél és minden nap írják bele a piros és fekete pontokat. Ami abszurdum lenne, ugyanis ehhez legalább ugyanannyi megfigyelőre volna szükség, mint megfigyeltre.
Igazából a magyar szolgálatok ilyesmivel nem foglalkoznak, értelme sem volna, kapacitás sincs rá. De a közhiedelem makacs.
Már csak azért is, mert azt kevesen feltételezik, hogy a politikusaink többsége egyáltalán nem foglalkozik a közösségi oldalával. Azt egy külön stáb kezeli, moderálja, Orbán Viktor oldaláról például régebben nagyon könnyű volt kikerülni, még a mérsékelten kritikus megjegyzéseket is tiltással-törléssel jutalmazta a moderátor, így a felületes olvasónak valóban az az érzése támadt, hogy tömegek gondolnak kizárólag jókat és szépeket a miniszterelnökről – hiszen csúnya, rossz vagy akár csak semleges megjegyzéssel nem is nagyon találkozhatott. Ilyen légkörben vert gyökeret a tévhit, hogy „figyelik a fészbukot”. Persze, hogy figyelik, de nem a magyar belügyi szervek, hanem a hirdetési cégek és politikai szempontból is nézegetnek egyes gumitalpúak egyes profilokat, viszont az átlag felhasználóét nem. Annak csak algoritmussal küldik kampány idején a számára könnyebben hihető propagandát, álhírt, bár nálunk ez is gyengén muzsikál.
Tehát a közhiedelemmel ellentétben egy politikust lebarnítani a közösségi oldalon nem jár azzal, hogy hajnalban megérkezik egy nagy, fekete autó, azzal viszont eddig járt, hogy a kommentet kivágták, a felhasználót meg kitiltották az oldalról. És ezzel nem is igazán őt támadták – profilról, személyes oldalról kitiltásba még senki sem halt bele – hanem a politikust, a Nagyfőnököt védték. Még meglátja, egyesek mit gondolnak róla és beleőszül (még jobban) vagy nyugtalanul hál.
Ez tegnap a miniszterelnök oldalán elmaradt, és kissé elszabadultak a vélemények.
A magyar kormányfő ugyanis egy sorozatot indított Vakcinainfó Extra néven a FB-felületén, melyben elvileg válaszolna a hozzá érkező kérdésekre. Hát… kérdések is érkeztek, vélemények is.
Terjedelem hiányában nem közölhető mind az 1200 hozzászólás, bár mondjuk nem is volna mindegyik érdekes. Inkább csak mazsolázzunk közülük, éspedig kategóriák szerint. Legyen az első az indulat egyszerű szavait használóké:
„Kamu kérdésre, kamu válasz..baromarcú…”
„378Ft egy euró. Miaf?”
„Szomorodjál meg.”
„Durranj ki, mint a pöttyös labda.”
„Ne igyál alkoholt a gyógyszereidre!”
„Van az a pénz, amiért abbahagynád a hazudozást?”
„Tömeggyilkos!”
és a végére egy kis szürrealista líra:
„Olyan az arcod, mint egy fazék libamáj.”
A másik kategóriába azok tartoztak, akik sajtóközleményekkel bombázták nem is annyira a kormányfőt, hanem inkább egymást, ők értelemszerűen nem idézhetők. Azok lennének, de kész véleményeket vagdostak egymáshoz, szóval nem érdemes. De megjöttek Orbán Viktor barátai is:
„Találós kérdés: miért kommentel rengeteg balos? Mert munkanélküli! :)))))”
„Világcsúcs! Magyarország az első az EU-ban a beoltottság tekintetében.”
„Igazad van kedves Orbán Viktor miniszterelnök úr.”
„Hisztis emberek, hisztis dedós ország.”
„Miniszterelnök úr, ezért a járványért Soros a felelős! Mikor mondják ezt ki???”
„948 801 fő a legalább egy oltást felvett emberek száma. Köszönhető ez annak hogy 5 fajta vakcinával tudunk oltani. Köszönjük az áldozatos munkáját a Miniszterelnöknek és a sok egészségügyi dolgozónak! Együtt legyőzzük a vírust!”
Írnék én többet is, de nincs, ezeket is alig bírtam kihalászni a felháborodott vélemények tengeréből. Most venném elő azokat, akik tényleg kérdeztek valamit, éspedig elfogadható, kulturált hangnemben – nekik lesz a legnehezebb válaszolni, bár épp nekik kéne a leginkább. Ha én lennék Orbán Viktor, tőlük tartanék a legjobban, mert az eszüket használják, nem az indulat beszél belőlük.
„Kicsit kezd kétségbe ejteni, hogy január 9-én regisztráltam a vakcinára és a mai napig semmit nem tudok arról, mikorra várhatom az első oltást. De még arról sem, sikeres volt-e a regisztrációm.”
„Tisztelt Miniszterelnök Úr! Merkely professzor úr azt mondta, hogy május közepén fellélegezhetünk. Akkor enyhíteni ezek szerint csak április végén lehet. Mi erről a véleménye? Várom megtisztelő válaszát!”
„Konzultáltam de nem egyértelmű. Nyílt tereken, teraszokon lehet kezdeni a közösségi programokat és az éttermeket stb. A PCR gyorsteszt is elfogadható lesz egyes rendezvények látogatására.”
„Egyetemen mikor lehet elkezdeni legalább a kisebb csoportos személyes órákat? A szakos óráinkat szinte lehetetlen online megoldani.”
„Kérem, nyújtsanak megfelelő információkat a vakcinákról is. Gyesen lévő anyuka vagyok. Sok kétségem van a neten terjengő igaz vagy fals hírek miatt. Biztonságos beadatni, ha a kicsi mellettem még pici?”
„Miniszterelnök úr! Az nem fog számítani az oltásnál, hogy ki mikor regisztrált? Felelős állampolgárként az első hetekben megtettem. Ahogy haladunk az időben egyre távolabb kerülök a lehetőségtől. Sokan érzünk csalódottságot, hogy megint nem azok járnak jól, akik az elejétől fogva komolyan veszik. Már valahogy nem tudok örülni amikor bemondják, hogy már hányan regisztráltak. Rezignáltan veszem tudomásul, h ma is hátrébb csúsztam pár százezer hellyel.”
„Ezt a 8 órai kijárási korlátozást helyezzék már át 9 vagy 10 órára. Semmit sem csökkent a járvány terjedésén, viszont az emberek lelki egészségét kikezdi. Fölösleges stressz az amúgy is pszichikailag lefáradt lakosságra!”
„Részt vennék én, de nincsenek számomra elfogadható válaszok a nemzeti konzultációnak nevezett kérdőíven. Legyenek kedvesek több válaszlehetőséget megadni vagy üres helyet hagyni, ahol elmondhatom a véleményem.”
„Én azt szeretném megkérdezni, hogy mennyibe került nekünk, adófizető állampolgároknak az, hogy teleplakátolták az országot, hogy „Újraindítjuk a gazdaságot”, mielőtt leállították a gazdaságot.”
„Elég rosszak lehetnek azok a számok, hogy a Miniszterelnökúr kénytelen non-stop itt turnézni… Mondjuk lehet, hogy nem kellett volna működésképtelenre „politikai kormányozni” teljes intézményrendszereket, és akkor létező ellenségeket is könnyebb lenne legyőzni. Ezt így már lehet, hogy nehéz lesz kommunikációból kimozogni. (Persze miközben kárörvendek itt, egy ország nyekken bele…)”
„Tisztelt Miniszterelnök Úr,
Az egyszemélyes gazdasági társaságok miért nem kapnak segítséget? Nagyon sokan nem rendelkezünk bérleménnyel, alapból nincs iparűzési adónk és hiába az érintett tevékenységi körök, ha 1 éve nincs belőle bevétel! (Feltételek között viszont szerepel) Bértámogatást miért nem bővítik ki ránk és használhatjuk ki? Mikorra várhatunk bármilyen könnyítést? A hitel nem az! Valamint miért nem kapnak könnyítést az érettségiző, vizsgázó diákok? Amikor tavaly 1,5 hónap digitális oktatás után elmaradtak a szóbeli érettségi vizsgák.”
Ezek már komolyabb kérdések. Meg valódiak. Nehéz lesz válaszolni rájuk, de ő mondta, hogy lehet kérdezni… A végére tegyünk pár teljesen formabontó hozzászólást.
„Az én gyerekeimet Viktornak hívják. A lányaimat is.”
„Tud valaki jo mosógépszerelőt Gyál környéken?”
Azt nem tudok, de az NDK, kivehető ajtó turmixgép megérkezett. És a legszomorúbb komment:
„Állást keres 2 gyermekes édesanya.”
Hát, összegezve: itt valami nagyon félresikerült. Vagy a moderátor ment szabadságra nap közben – ezek a hozzászólások ugyanis máig ott vannak – vagy valaki a lehető legrosszabb tanácsot adta a kormányfőnek, mikor azt mondta, hogy engedje meg a kérdéseket, kommenteket. Mert választ csak egy hozzászólásra adott. Arra, hogy:
„Miniszterelnök úr, szerintem alapvetően jó ötlet a konzultáció, de ezt most feleslegesnek érzem. Nem lenne egyszerűbb mindent visszacsinálni, ha egyszer rendeződik a helyzet?”
Erre mondta azt: fontos, hogy minél többen szánjanak negyed órát arra, hogy kitöltsék az újraindításról szóló nemzeti konzultációt, ugyanis közösen kell eldönteni, hogyan nyitunk, hány fokozatban, vagy például milyen kedvezményeket kapcsolnak majd a védettségi igazolványhoz.
A többi megszólalással nem foglalkozott.
Kicsit sem.
Azért ez is mond valamit a helyzetről.
