Ebben a sajtószakmában minden nap tanul valami újat az ember: de annyit rég tanultam, mint ma, meg kell hagyni. Hírportált indított ugyanis a CÖF, és én eddig azt hittem: tudom, hogy néz ki az ilyesmi, meg körülbelül hogyan kéne működnie. Rosszul tudtam a jelek szerint, ők tudják jól.
Kezdjük azzal, hogy hírportált indítani mindenkinek joga van, és ezt a CÖF-től sem vitathatjuk el. Volt ugyan már nekik honlapjuk, azon szerepeltek hírek is, de ez a mostani, aminek 2022 Plusz a címe, mégiscsak más.
Miben más?
Abban hogy nem pont ugyanolyan, hanem különbözik idősebb társától. Leginkább alakjában. Arról még lesz is szó.
Tehát: mindenki annyi hírportált indít, amennyihez kedve van, huncut, aki tagadja. Meg amennyire pénze van, bár ezek egyáltalán nem kerülnek csillagászati összegekbe, a CÖF első portálja még ingyenes WordPress-sablont is használ, ez az újabb már talán nem, de annak is megvan a nyoma, hogy az miféle. Viszont a tartalomért felel az ember, arra vigyázni kell, mi jelenik meg, arra is, hogyan.
A 2022 Plusz nem árul zsákbamacskát, Fricz Tamás a bemutatkozó írásban világosan le is szögezi, a céljuk:
„…hogy fontos és pontos hírekkel, tömör, eleven elemzésekkel kapcsolati hálózatot építsünk a velünk azonos értékrendűekkel, mintegy választási lehetőséget teremtve számukra a liberális, globalista online fórumok sokaságával szemben. A CÖF által az elmúlt évtizedben létrehozott, jól működő hálózatokat az online térben szeretnénk bővíteni, ezzel is hozzájárulva a nemzeti értékrend iránt elkötelezett civil társadalom megerősödéséhez. S ahhoz, hogy a 2022-es országgyűlési választást követően is ez az értékrend határozza meg hazánk arculatát.”
Rendben van, akinek ilyen a világnézete, ilyen hírportált ad ki, akinek másmilyen, az másfélét. Ezzel semmi baj nincs, legfeljebb át-átnézünk a szomszédhoz röhögni, eddig is így volt, ezentúl is így lesz. Nehéz megállni mosoly nélkül azokat a dörgedelmeket, amiket náluk lehet olvasni, bár egyik-másik szerintem nem is írás, hanem rejtvény. Vegyük például a
„PATRIÓTÁK ÉS GLOBALISTÁK”
című írást, aminek egészen titokzatos az első mondata:
„A „vonat” indulásáig minden hordóban lévőnek és abroncsnak egyetlen feladata van: hergelje a választókat.”
Ezután tér rá a szerző az ökölvívó mérkőzésekre, kutyaviadalokra, magyar politikára és egyéb állatheccekre. De sírva kérdem, a mélységekből kiáltom az Egekre: milyen vonat és miféle hordó? Hogy jön ez ide? Mit jelent? Vagy egyszerűen csak a széphangzás mián került oda az első mondat? Akkor eltolták. A szerző az írásban annyira buzgólkodik, hogy bevisz egy-két jobbegyenest a saját politikai oldalának is, de ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.
„Hazánkban sem okoz fejtörést, hogy szétválasszuk a politikai osztály szereplőit szuverenista – patrióta és globalista – komprádor osztagokra.”
Osztagok? Zsoldosok? Hát nem a honszerelem kebelükben lobogó hév lángja hajtja a jobboldal politikusait? Azért ha nem is szép ezt így megtudni, mindenesetre becsülendő az őszinte vallomás, tekintetes bíróság. A főszerkesztő is beleszalad frontálisan a magyar nyelv fortélyos mondatszerkezeti szabályaiba
„HOL SZABAD A SAJTÓ?”
című szösszenetében. Egész érdekesen kezdi:
„Nálunk az ellenzék szerint nem nálunk, ám minden rendben, meg van mentve a sajtószabadság. Vagy meg lesz.”
Ez most már biztos, hogy valami kódolt szöveg, és ha helyesen fejtjük meg, kiadja az atomtitkot, sőt, lehet, hogy kalózkincsek térképét is rejti. Épp ezekkel a csodás mondatokkal foglalkozott a 444 is, az induló laptársat ironikusan üdvözlő írásában, de hát mit tehetünk, ha ezek a megfejthetetlenek?
Azonban nem hagyja magát a 2022 Plusz, képes volt válaszolni a méltatására. Ugyanebben az említett stílben. És itt kell belássuk: ezek nem tévedések, nem elütések, szó nincs pongyola fogalmazásról: ilyen a lap arculata, stílusa.
„Vigyázat!
A 2022.plusz hírportál berepült a Soros György által pénzelt, identitás nélküli, ellenzéki erőket csoportosító felségterületre.Az új hírportált már születésénél is szőnyegbombázás érte. Semmi baj, ezt vártuk. Az indítógomb a 444.hu hírportál szerkesztőjének kezében van, amikor azt megnyomják, a szovjet típusú harci katyusákhoz hasonló módon megszólaló törpehírközlőoldalak, fizetett szolgai sorsukból kifolyólag, mantrázzák a szájukba adott, szigorúan közlendő véleményeket. (…) Illenék tudomásul venni, hogy nemcsak ellenzéki polgárok léteznek az országban, hanem többségben lévő, kormányt támogatók is. Alaptörvényünk biztosítja a szólás- és véleményszabadságot. Így hát megkérdezhetjük, mi lesz a bitcoin termesztőkkel, a külföldről támogatott pénznyelőkkel, az ellenzéki pártkasszák kiürítőivel, a hazát romba döntő posztkommunista-szocliberális jelmezbe bújt rablóprivatizőrökkel, a lakosságot 2010-ben csődhelyzet elé állító, sötét bujkálásból visszatérő aljas szellemiséggel?Március idusán ez a kérdés, válaszoljatok.”
Emberek: ez már nem próza, ez líra. Ezt csakis szabadversnek lehet olvasni, ennek olyan képei vannak, hogy a Kassák zokogva könyörög a receptért a sírjából, ebből már tényleg csak az hiányzik, hogy a fejünk fölött röpüljön el a nikkel szamovár. A „törpehírközlőoldalak” nevében is köszönjük ezt a szó- és jelzőbőséget: amúgy ha azt nézem, a 444-nek ma 439 657 olvasója volt eddig a percig. Talán nem tévedek túl nagyot, ha azt állítom, hogy a 2022 Plusznak valamivel kevesebb. Nem néhánnyal: néhány tízes nagyságrenddel kevesebb. Innen szép lenézni az óriást, a bányabéka alól.
De híres lesz az orgánum (vagy inkább hírhedett), akármibe lefogadom, mert olyan szerkesztési módszert láttam benne, amilyent még sehol máshol. Ez teljesen új utat nyit a sajtó előtt, valami olyasmi, mint amikor Hunter S. Thompson annyira másnapos volt, hogy írás helyett beküldte a jegyzeteit a szerkesztőségbe, amiket a helyszínen összeírt magának, hogy kezdjenek velük valamit. A szerkesztők meg félreértették a dolgot, és szó szerint leadták az eredetileg magáncélra odafirkált megjegyzéseket. Kasszasiker lett, megdöntött minden olvasottsági rekordot, és így született meg a gonzo műfaja.
Valami ilyent látunk Földi László
„ERKÖLCSI HULLA LESZ, AKI AZ ÁRULÓKRA ÉPÍT”
című dolgozatában. Ha csak egyszerűen elolvassa az ember, nem talál benne semmi különöset, Földi csak a szokásos tév- és rögeszméivel viaskodik, ámde a végén ott áll egy titokzatos hivatkozás: „A teljes írás itt olvasható.” Én bolond, rákattintottam. És tényleg ott a teljes írás, mégpedig korrektúra nélkül, .pdf formátumban. Az eredeti címe más volt, az első pár mondatot húzták és hát nagyon látszik a kéziraton, hogy indulatból követték el, mert tele van elütésekkel, hiányzó szóközökkel, de ez nem feltétlenül baj, ugyanis Földi ily módon megalkotott egy új fogalmat, az egybe írt „nyíltárulást”, ami nem tévesztendő össze a parlagi nyílt árulással. A lapfelületen megjelenő, valamelyest szerkesztett, húzott szövegben is így maradt, szóval gazdagodott édes anyanyelvünk, és ez nem kis dolog ám egy induló laptól.
Tehát így is lehet szerkeszteni, hogy a nyers kéziratot hozzáférhetővé tesszük, nyilvánosan? Ezt sem gondoltam volna, pedig nem tegnap kezdtem a szakmát. Ez valóban önálló stílusjegy. Ha valaki velem megcselekedné: még aznap mondanék fel.
Marad még a lap külalakja. Én bizony szakmai okokból nézegettem, hogy is rakták ezt a 2022 Pluszt össze, hiszen alig pár hete kellett újjáépítenem a Zónát, és akkor felmerült néhány szempont, hogy milyen is kéne legyen, csak mégis a régi, megszokott formátum mellett döntöttem, és egyelőre az sem működik tökéletesen. De nézegettem pár napig a többi lehetőséget is, szó se róla, érzékennyé vált kicsit a szemem a lapok külalakjára, a „sablonokra”.
Amint ránéztem a 2022 Pluszra, rögtön tudtam: én ezt láttam valahol, nem is régen. És tényleg láttam. Pont ugyanezt a lapformátumot. De hol?
A végén beugrott. A szomorú sorsú, valamikor független, bár nem prosperáló Erdély.ma néz ki pontosan így – ez az orgánum idén január huszadikán (persze, valójában előbb, de ettől a dátumtól érvényes a dolog) gazdát cserélt. Az új tulajdonosa Sengel Ferenc, aki korábban a Magyar Hírlap és az Origo munkatársa volt, nem mellesleg Szakács Árpád személyes barátja és harcostársa, így nem is csoda, hogy a mostani lapjuk legmarkánsabb szerzője pont Szakács, neki valóságos szellemi menedéket nyújtott Sengel – csak nem tudom, mi elől, ugyanis Szakács elvben a Mediaworks egyik vezető alkalmazottja is, aki hosszú ideje alkotói szabadságon van.
Mindegy, ezt majd máskor derítjük ki, bővebben is foglalkoztam ezzel régebben, az a lényeg, hogy – a színeket leszámítva – a 2022 Plusz tökéletesen ugyanazt a külalakot, sablont használja, mint az Erdély.ma. Ez pedig nem egy ingyenes valami: ez a Purple Design Studió terméke, mely belépő, standard és exkluzív szinteken kínálja szolgáltatásait, úgymint webcímet, tárhelyet (maximum 5 Gigabyte, az első hat hónapban ingyenes), az oldal felépítését és a Facebook-marketinget, éspedig szinttől függően 699, 999 vagy 1499 euróért. Erről nehezen hinném, hogy ingyen került a CÖF-höz, ez bizony fizetős szolgáltatás – de azért ennyi pénzért képesek voltak megvenni egy másik, már létező lap designját? Nem tartom szerencsés szakmai döntésnek, még akkor is, ha nehéz a kettőt összekeverni. Nem véletlen, hogy minden sajtótermék egyedi arculatot akar magának kialakítani, amiről rá lehet ismerni, jobb „törpehírközlőoldalak” akár hónapokig, évekig is csiszolják a külsejüket, míg végül megszületik az egyéni külalak. Mindegy, ezt is jobban tudják ezek a már nem is olyan ifjú titánok, akik jöttek megreformálni a sajtószakmát.
Mit lehet elmondani tehát a 2022 Pluszról?
Azt hogy páratlan egy sajtótermék a magyar piacon tartalom és stílus tekintetében, külső szempontjából viszont nem csak párja akad, de egyenesen ikertestvére is. Feltehetően nem fog túl nagyra nőni és előre elképzelem a főszerkesztő arcát az első saját videó feltöltésekor, mikor rájön, mennyi tárhelyet is jelent az az 5 Gigabyte. Nem sokat, megsúgom.
Lényegében véve ez az orgánum azért van, hogy legyen mire költeni a pénzt, más értelme nem nagyon mutatkozik.
De erre a célra viszont tökéletesen megfelel.
Támogatja a Szerencsejáték Zrt.
Talán képes lesz még túl is teljesíteni a vele szemben támasztott eredeti elvárásokat.