Gaál Péter: Babérfa

Most fogadtam meg ötvennegyedszer, hogy nem foglalkozom a koronavírussal. Aztán csak ez csorog a vízcsapból, ha már nincs kétfejű grúz kakas, háromfejű strucc (fogj meg, ha tudsz), százhetven esztendős szuahéli anyóka, mínusz anyakönyvezés, és így tovább, vagyis nem tovább így.

És persze megint nem akarunk gondolkodni. Tudni bizonyára tudunk, fel se tételezem, hogy már azt sem. Nem mintha számítana, hogy egy Makk Alsó Berci mit szeretne, ha egyáltalán azt szeretné, és nem csak így strukturálja el az idejét, vagyis kompenzálja a személyes kontaktusok lustaságból fakadó hiányát, esetleg a másirányú cselekvésképtelenségeit.

Mégis egyszerűbb itt ezeket a billentyűket nyomogatni.

Hát akkor nekem is egyszerűbb. Most. Van még negyed szabad órám, addig se dézsmálom a hűtőt.

Ahhoz, hogy egy hangyapénisznyit is lehessen látni ebben a korántsem kibogozhatatlan és megfejthetetlen zűrzavarban, azért kellene pár információ. Legjobb tudás szerinti információ, azoktól, akiknek ezirányú tudása a feltételezhetően legjobb. Például az, hogy

hány influenzásként regisztrált eset volt 2019-ben;

közülük hányan haltak meg;

milyen eloszlásban;

ugyane számok hogy néztek ki 2020-ban;

majd hogy néztek ki, összehasonlítva a koronavírusban megbetegedettekkel;

hány oltott betegedett meg;

hány oltott halt meg koronavírus-fertőzésben;

oltási szövődményben;

milyen eloszlásban;

melyik vakcinától;

és így tovább.

És akkor jöhetnek az összeesküvés-elméletek, melyek e titulus ellenére nem biztos, hogy nem tartalmaznak igazságot, akármi is légyen az. És jöhetnek azok az elméletek, melyek nem összeesküvés-elméletek, hanem összerakott evidenciák. Az olyanok, mint például a járvány politikai-üzleti kihasználása, nem a generálása, hanem a kihasználása, a „másik szemüveg”, amely egyáltalán nem kell, hogy eltakarja a „közérdeket”, viszont egészen biztos, hogy egy kicsit takarja. Épp annyira, hogy a döntéshozók jól járjanak. Hogy a kecske is jóllakjon, és legalább egy kis káposzta is megmaradjon, mert ha nem marad, a kecske sem marad meg.

Bolondok lennének másképp tenni.

Ez nem összeesküvés, hanem magától értetődőség. Természetesség. Annyira magától értetődőség, mint az, hogy az oroszlán különböző növényevőket eszeget. Ilyen a természete.

Szintén semmi értelme annak a kérdésfeltevésnek, hogy miért Pfizer, miért Moderna, miért nem Astra-Zeneca, vagy Szputnyik, vagy Sinopharm. Azért, mert az Európai Unió, pontosabban az ő zászlaja alatti cégek (ez esetben Amerikával karöltve) az első kettőben érdekeltek, Nagy-Britannia most lépett ki, az oroszok és kínaiak pedig benne se voltak. Szeretett vezérünk régóta két tűzön sütöget, Eperjes akár őt is eljátszhatná a Hídember Kettőben, tehát vennie kell innét is, és vesz onnét is, nem csak azért, mert kell, hanem mert onnét lehet a legjobban összekötni a hasznot a még nagyobb haszonnal, a közhasznot a személyessel, a többi hasonló ügyleten felül, amit persze majd a lakosság fizet meg, nem is akárhogy.

Mint a katonatiszt.


Az afféle naiv – pedig akinél olvastam, az egyik legértelmesebb ember az itteni ismerőseim között, nagyon jó orientációval, és mégis – felvetéseken, hogy „a kínaiak okozták a járványt, tehát kutya kötelességük lenne ingyen adni a vakcinát mindenkinek”, már kínomban se tudok röhögni. Igen, röhögni, nem nevetni, mert semmi mulatságos nincs benne. Miért nem adják ingyen? Azért, mert Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, meg azért, mert a világon senkinek nem lenne jó, az átlagember nem élne tőle jobban, mert akkor máshol lopnák el a pénzét, a gyártó rosszabbul járna, amit szintén az átlagemberrel szívatna meg, a politikusok nem kapnának baksist, és még csak etikus se lenne, mert nem Kína okozta a járványt, csak jelen feltételezésünk szerint – bizony, ez is feltételezés – máig nem tisztázott módon onnét indult valamiképp máig nem tisztázott útjára. Innét már a vadabb fantáziálások következnének, az echte összeesküvés-elméletek, és echte időstrukturálások, melyekből annak rendje-módja szerint ki fogunk most maradni.

Mindig próbáljanak meg annak a szemével nézni, akiről azt akarják állítani, hogy ennél nagyobb idiótát nem hordott hátán a földanya. Ne az Önökével, hanem az övével. És legyen Önökben annyi egészséges cinizmus, miközben háborognak, hogy tisztában vannak vele, hogy Önök se szentek, csak most éppen a f.sz másik oldalán foglalnak helyet.

Ki tudja, mit csinálnának, ha a szerepek felcserélődnének. Ne is válaszoljanak, olyat végképp ne, hogy „én aztán biztosan nem…”.

Hiszen ez is csak előzetes egy ki-tudja-milyen-lesz műsorból. Előzetes válogatás, hogy úgy mondjam. Önfényezés, drága Hercegnők és Hercegek, amelynek akkor van csak értelme, ha Önök is politikai babérokra vágynak. Van Brechtnek egy novellája, amelyben a főszereplő Keuner úr egy kertésznél vállal munkát. A kertész megbízza, hogy nyesegesse le egy babérfa koronáját gömb alakúra. K. úr nyesegeti, nyesegeti, de amikorra nagyjából sikerül a kívánt forma, a fán alig marad levél. „A gömb már jó”, vakarja fejét a kertész, meglátva a művet, „de hol itt a babér?”

Tényleg, hol?


Oszd meg másokkal is!