Hölgyeim és uraim, járványhíreket mondunk, ugyanis a helyzet megérett rá: kicsit közérdekűek leszünk, kicsit pikírtek, ahogy azt már a Zónától megszokhatta mindenki, ez most nem egy átfogó tájékoztató, a teljesség igényével, inkább csak pár fontosabb információt bogarásztam össze a hírözönből.
Kezdjük azzal, ami közérdekű: Érvénytelen TAJ-számmal is jár az ingyenes oltás és a favipiravir.
Ez értelmes döntés volt, a magyar állam felülemelkedett pillanatnyi anyagi érdekein, és belátta: a bevételnél most lényegesebb a minél nagyobb arányú átoltottság, ugyanis az az oltás, amit kapunk, nem csak az oltott személyt védi, hanem a környezetét is. Ha most ragaszkodtak volna a befizetett járulékhoz, élő TB-jogviszonyhoz, hogy cinikus legyek, több adóalanyt veszítenek, mint adóst. Mint az MTI írja:
„Az oltás mellett a koronavírus elleni gyógyszer, a favipiravir is ingyenes, azt azok is megkapják, akiknek érvénytelenítik a TAJ-számát – mondta Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára az MTI-nek. Az adóhivatal április 7-ig csaknem 66 ezer olyan magánszemély adatát adta át a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK), akik úgy halmoztak fel hathavi tartozást, hogy jellemzően még csak a fizetéskönnyítési igényüket se jelezték. Pedig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) rendkívül méltányosan jár el járulékügyekben – hangsúlyozta az államtitkár. (…) Mint mondta: most a koronavírus-járványban az a legfontosabb, hogy mindenki megkaphassa a védőoltást és a betegség elleni gyógyszer is eljuthasson azokhoz, akiknek szükségük van rá. Ezért a TAJ-szám esetleges érvénytelenítése ebben a két esetben nem jár negatív következményekkel.” (MTI)
Ez fontosabb hír, mint minden sikerpropaganda, és nagyon sokakat érinthet, nem csak 66 ezer személyt. Az ember TB-jogviszonya ugyanis jellemzően úgy szakad meg, hogy elveszíti a munkahelyét, volt benne részem elég alkalommal 1998 óta. Ilyenkor egy idő után tényleg elveszíti a jogát a TB-alapú egészségügyi ellátásra, a rendszer sokat változott az elmúlt évtizedekben, de az alapja, tehát a járulékfizetés változatlan. Márpedig a járvány nyomában járó gazdasági válság miatt erős a gyanúm, hogy nem 66 ezren veszítették el munkájukat, nem ennyien érintettek, hanem jóval többen: vegyük csak a KSH szigorúan hivatalos adatait, azok szerint:
„2021 januárjában a munkanélküliek száma 238 ezer fő volt, ami az előző év azonos időszakihoz képest 54 ezer fővel magasabb.”
Ők viszont csak a regisztrált munkanélküliek, de ha az embert nem jelenti be a munkaadója, ha családtagként dolgozik, ha feketén dolgozik, mert rákényszerül, ha kényszervállalkozóként lett munkanélküli, ami szintén nem ritka eset, akkor kimarad ebből a felmérésből: mondták már nekem is, hogy „maga nem munkanélküli, hanem vállalkozó, menjen, vállalkozzon másra, mint eddig”, és el voltam intézve, mint probléma. Csak akkor nem volt világjárvány, az igaz. Mindenesetre óvatos becslés szerint is körülbelül félmillió ember kap esélyt a vírussal szemben emiatt a kivételesen értelmes döntés miatt.
Itt említeném meg, hogy most értesítettek: engem szombaton délelőtt oltanak, megadott időpontban, hogy elkerüljük a torlódást, előre egyeztetett vakcinával (inkább vártam két hetet, hogy az egészségi állapotomnak és lehetőségeimnek, ellátandó feladataimnak megfelelő oltóanyagot kapjam), minden kivételezés nélkül tíz éve először érzem úgy, hogy hivatalos ügyben komolyan vettek, sőt – emberszámba is. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de szeretném hinni, hogy a magyar egészségügy most, habár erején felül teljesít, ennyire a helyzet magaslatán áll.
Bár mikor letettem a készüléket, kicsit megborzongtam a gondolatra: és azzal mi lesz, akinek nincs telefonja, nem tudnak vele egyeztetni? Nem mindenkinek van ám. És a vírus nem nézi a pénztárcát.
Mindenesetre ez jó döntés volt.
Ellenben az oltásellenes körök szerintem már járják is az esőtáncot, ugyanis egy tegnapi, szerencsétlenül megfogalmazott Index-hír mintha a legsötétebb gyanúikat látszana igazolni. Minden benne van, amit a konteókban terjesztenek, az igaz, semmi sem úgy, ahogy ők mondják, de az őket nem fogja zavarni. Már a cím is kattintásvadász:
„Jelzi a vírusfertőzést a Pentagon beültethető csipje”
Nem hazug: de kattintásvadász. Lássuk, mi ez az egész?
„Az amerikai védelmi minisztérium kutatási ügynöksége, a DARPA munkatársai olyan csipet fejlesztettek, amely a bőr alá ültetve a tünetek kialakulása előtt felismeri a Covid–19-fertőzést, és egy szűrővel el is különíti a vérből a vírust. A szakemberek a CBS News amerikai tévécsatorna 60 Minutes (60 perc) című magazinműsorában mutatták be fejlesztésüket.
A műsorban a DARPA fertőző betegségekért felelős orvos-kutatója, Matt Hepburn százados egy fiolát mutatott be, amelyben egy zselészerű anyagba ágyazott mikrocsip úszott – írja a Daily Mail.
Ezt a bőröd alá teszik, és jelzi, hogy milyen kémiai reakciók mennek végbe a testben, ami azt jelentheti, hogy holnap tüneteid lesznek
– magyarázta Hepburn.” (Index)
Hej, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk, mindmeghalunk, a testünket gyíkemberek fogják irányítani! – mondják most a megfelelően ostoba körökben, holott… holott, ha megnézzük, a hírben csak a hívószavak azonosak az álhírek elemeivel.
Van benne chip, de ezt a chipet nem oltással adják be. Sőt, nem is a vírust irtja – annak szűrővel való elkülönítése vagy kacsa lesz, vagy fordítási hiba, ez detektálja a vírust, észleli, ha beültetik a bőr alá (tehát, mondom: nem oltással kapja a paciens), mondjuk az eredmény leolvasásához valószínűleg külön készülék kellene, de léteznek olyan katonai alakulatok, előállhatnak olyan helyzetek, amelyekben tényleg fontos az állomány egészségének állandó ellenőrzése. Ilyen volt a USS Theodore Roosevelt repülőgép-hordozón kialakult krízis, melynek során a hatezer fős legénység mintegy negyede fertőződött meg az összezártság miatt. Ha akkor rendelkezésre állt volna egy gyors, azonnali eredményt produkáló tesztelési eszköz – mint ez a „chip”, bár ebben nem csak egy chip kell legyen, az önmagában nem volna alkalmas semmire, hanem miniatűr elemzési eszközök is – akkor néhány, korán diagnosztizált és ezért könnyű lefolyású megbetegedéssel megúszták volna. De ilyesmiről még szó sem volt.
Ismételjük el, bár felesleges, mert akinek értenie kéne, úgysem fogja:
Nem oltással, hanem bőr alá ültetve, nem „chip”, hanem diagnosztikai eszköz, nem Magyarországon, hanem az Egyesült Államok fegyveres erőinél és nem irányít, hanem elemzi a véráramot.
Továbbá nem Moszkva, hanem Leningrád, nem Ladákat, hanem Moszkvicsokat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak – de aki félre akarja majd érteni, félre is fogja, biztosak lehetünk benne.
Itthoni, kevésbé félreérthető, de nem kevésbé groteszk hír viszont, hogy április 11-én, a Költészet Napja alkalmából az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkársága verspályázatot hirdetett, éspedig 30 év alatti kortárs költők számára.
„A téma a pandémia megélése, hatása az egyéni, családi és közösségi életre, illetve a járvány utáni újranyitás tervezett vagy remélt változásai. (…) A pályázaton bárki indulhat verseivel, aki 1991. április 11. után született. A kiíráson induló alkotók pályázatonként egy művel nevezhetnek. A rangos irodalmárok által zsűrizett pályázaton összesen harminc fiatal tehetség nyerhet egyenként 300 ezer forintról szóló szerződést. A pályaműveket április 30-ig lehet beadni.” (24.hu)
Elképzelem, a pályaműveket. Ennél cinikusabb ötletet rég hallottam, az EMMI hű maradt önmagához: kiírták a „Megéneklünk, Pandémia” lírai pályázatot. Ugyan sokkal 1991 áprilisa előtt születtem, de azért megpróbálok valami borzalmat összehozni, csak a hangulat kedvéért. Orosz népdalban már feldolgoztam különben korábban, ad notam „Nyírfácska”:
„Koronavírus van a réten
Maszkom-kesztyűm hol a fenében?
Hej, a vírus a réten
Hej, a maszkom a fenében
Koronavírus, fene fajta
Nem jó ellene balalajka
Hej, vírus, fene fajta
Hej, te szép balalajka
Koronácska, szállj el a széllel
Kipucollak nyírfa-kefével
Szállj csak szépen a széllel
Hej, jövök a kefével”
Mondjuk ez nem elég magyaros. Próbáljuk másként. Legyen mondjuk pesti kuplé.
„Ne nyiss tágra báván
sem szemet, sem szájat
higgyed csak el bátyám:
járványügyi zárlat!
Csak dolgozni járunk
a séta most várhat
házunk lesz a várunk
amíg tart a zárlat
Csukva kocsma, csapszék
kárba vész sok párlat
boltból veszel lőrét
ilyen ez a zárlat
Ha vége lesz majdan
– pár hónapos távlat –
fürdünk tejben-vajban
csak lejár a zárlat!”
Mentségemre szolgáljon, hogy én sem állítanám, miszerint ezek versek.
Dehogy versek, zöngemények, klapanciák, marháskodások, mondókák.
Annyira versek, amennyire pályázat az EMMI-é.
No, mindegy, már látszik a fény az alagút végén, és nem mozdony.
Kimászunk ebből is.