Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük. (Arthur Schopenhauer)
Oké, ő biztosan jó példával járt elöl, ha ezt így le merte írni. Nézzenek meg egy Schopenhauer-portrét, majd olvassák el, akár így, ahogy idemásolom, kivonatolva, hogy mit mondott a nőkről. Ha megnézték a portrét, megvan a magyarázat egy része is. (Pál apostolnál dettó.) A magyarázat többi része, mint oly sok magyarázat, a szülői házban keresendő, mindez azonban a nézetek téves, illetve nem téves voltát, megspékelve az előítéletektől való szabadulással, nem érinti. És félreértések elkerülése végett Schopenhauer az egyik kedvenc filozófusom, aki ráadásul még olvasható is. Vannak még olvasható filozófusok, például Nietzsche, de ő körülbelül olyan a filozófiában, mint Dave Brubeck volt a dzsesszben (őt is szeretem). Miles Davis vagy Jan Garbarek már más tészta. Arisztotelész és Kant, nemkülönben egyéb kedvenceim, Heidegger, Wittgenstein is más tészta. De Rudolf Steinert – hogy ő micsoda volt, kérdéses – is csak igen jó fordításban ajánlom, amennyiben magyarul kívánják élvezni.
Akkor lássuk a szilárd jellemet.
„Mivel a nő gyenge alkatában hordozza gyenge képességeit, komoly szellemi munkára alkalmatlan. Agyának térfogata is kisebb, ezért egyéb tulajdonságokra van szüksége az életbe maradáshoz. Olyanra, amivel buzdítani tudja a férfit, hogy az hajlandó legyen róla gondoskodni. Itt olyan nőnek a képe bontakozik ki, akinek egész lénye a gyengeségét palástoló mesterkedésre épül. Csábít, kacarászik, fortélyokat talál ki. A férfi természetesen nem buta, látja ezeket, és megengedi neki, cserébe azért, hogy a nőt lekötelezettnek tudja. Mert igenis, a nő, a férfi adósa. Ezt az adósságot csak szenvedéssel egyenlítheti ki. Neki kell szülnie, és minden cselekedetét a férfinak alárendelnie.”
És így tovább (kicsit javítottam).
Mintha Orbán Viktort olvasnánk, egy őszinte pillanatában. Nem mintha ő írna bármit, ami szellemi termék, pláne nem filozofikusan, de attól még instruálhat, mint vélhetően a „könyveit”.
Semleges témákkal könnyű. Más szemében a szálkát meglátni könnyű. Na de nem semleges témákkal (ki)kezdeni! Ami mélyen érint! Még ha lábunkat rázva is! Itt kezdődik a differenciálás. És ez még csak az elsődleges – pszichológiai – probléma. Át lehet lépni, de nagyon nyögvenyelősen, és nem őszintén. S ha mégis őszintén? Ha mégis őszintén, akkor a kiindulás nem volt őszinte. Nem lehet ezeket lerázni, csak helyrerázni. Ha sánta vagyok, akkor tudomásul kell venni (már amennyiben meg akarom őrizni lelki békémet), hogy nem leszek gátfutó. Ha nőgyűlölő, akkor ezt kell tudomásul venni. Csendben. Keresni kell cserébe egyet a semleges témák közül. Ahol az ember nem tud szeretni, onnét menjen tovább, hogy saját szavaimmal idézzem Nietzsche Zarathustráját. Nagyon keveseknek sikerül, de ők az igazán szilárd jellemek. Hogy ne csak „pro” legyen, hanem „kontra” is, Emmeline Pankhurstnek és a szüfrazsetteknek sem sikerült, ha mégoly nemes céllal is takarództak. „Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod.” Persze, hogy Weöres, persze, hogy „A teljesség felé”. Weöres életében egyébként a nők, különösképpen Károly Amy, a felesége – aki aztán minden volt, csak a schopenhaueri nő nem – kifejezetten megmentőként funkcionáltak.
No de létezik semleges téma?
Igen és nem. Nem jó a kérdés. Azért nem jó, mert nem semleges téma nem létezik, hanem semleges ember. Innentől a következő probléma, hogy miben nem semleges? A megoldásban, vagy a felvetésben? A témában, vagy a feleletben? Schopenhauer, ami a nőket illeti, a feleletben nem volt semleges. Pankhurst a követőivel szintén a feleletben. Megspékeli pedig mindezt az általánosítás. A filozófushoz méltatlan általánosítás. Sőt, gondolkozó emberhez méltatlan általánosítás. Ha csak ötven nem olyan? Negyvenöt? Negyven? Harminc? Húsz? Tíz? Nem kell ehhez Karl Popper, elég nekünk a Teremtés könyve 19, 23-33 is, az Ábrahám és Isten között Szodoma további sorsáról lezajlott alkudozással. És ha csak egy? Ha csak egyetlen szamaritánus irgalmas, hogy Lukácsig fussunk előre a Bibliában (10, 25-37)?
Vonják vissza nyugodtan azt a téves nézetet, ha az eszükkel valóban tévesnek látják be, és azután… ejtsék az egészet. Menjenek tovább.
Hiszen a szívükkel úgysem tudnak mit kezdeni.
