Míg a honi közönség turkálós ingekre és hatos kartonokra koncentrál, a világ pedig a belarusz állami segédlettel eltérített Ryanair-gépen háborog – valóban mérhetetlen aljasság volt ez, amiért Lukasenka fizetni fog – mi nézzünk oda, ahová más most nem tekint.
Vigyázó szemünket vessük szokás szerint a Távol-Keletre, mert arrafelé több, mint érdekes dolgok történnek.
Nagyon úgy néz ki, hogy a világjárvány nagypolitikát fog csinálni, éspedig egy bonyolult, hármas sakkjátszma kezdetének vagyunk tanúi. A játékosok: Kína, Tajvan és Észak-Korea.
Győztes nem lesz, mindenki veszít. A játszma szimultán zajlik.
Kezdjük azzal, hogy Tajvan most nagyon nehéz helyzetbe került. Eddig példaszerűen kezelték a világjárvány miatt kialakult helyzetet, csakhogy – mivel szigetországról van szó – a kontaktkutatásra és a karantén-rendszerre helyezték a hangsúlyt, nem az oltásokra. A lakosságnak egy százaléka sincs beoltva. Ez mostanáig tökéletesen működött. Mostanáig, mondom. Tény, hogy a 23 milliós lakosságból eddig csak 12-en haltak meg a járványban, ez annak is köszönhető, hogy minden beutazónak 14 napra karanténba kell vonulnia, ugyanakkor a pilótáknak és a légiutas-kísérőknek ezt az időszakot öt napra lerövidítették. És ez egy, egyetlenegy esetben kevésnek bizonyult.
Április harmincadikán egy karanténból kikerülő pilóta végigbulizta a Nagy Tajpeji Éjszakát, bárról bárra, és nem sokkal később pozitív lett a tesztje. Ő hozta a betegséget magával, vagy ő is csak kapta az éjszakában, meg nem lehet mondani, de most rohamléptekben terjed: múlt szombaton 180, vasárnap 206, hétfőn 333 új fertőzöttet találtak.
A lakosság pedig majdnem teljesen oltatlan. Természetesen azonnal lezártak mindent, a közterületeken kötelező lett a maszkviselés, bezárták a konditermeket, bárokat, éttermeket és minden vendéglátóhelyet, valamint a mozikat is. Beltéren egyszerre maximum öt fő gyűlhet össze, kültéren tíz ember találkozhat, a külföldiek pedig tartózkodási engedély nélkül június 18-ig be sem utazhatnak az országba. Vakcina viszont kevés van, összesen 19 ezer adag, és akadoznak a szállítmányok.
A Tajvani-szorosban pedig mindennaposak a határincidensek. Tudjuk, hogy a Kínai Népköztársaságnak kész tervei vannak a szigetország lerohanására – ezeket tavaly még ki is szivárogtatták, annyira biztosak voltak a dolgukban, persze, azt én sem hiszem, hogy a valódi tervek kerültek ki, de fenyegetésnek így is megfelelt a világsajtón végigsöprő hír – és az egyetlen hatalom, ami egy invázió útjában áll, az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete. Ha azonban őket sikerülne kijátszani valamiképpen és Tajvanon partra szállna egy megszálló kínai haderő, jelenleg szinte ellenállás nélkül foglalhatnák el a szigetet. Reméljük, nem teszik meg, de azért nem zárhatjuk ki a lehetőséget.
Tajvanon Kína esetleg agresszorként léphetne fel, Észak-Korea esetében viszont ahogy kinéznek a dolgok, könnyen kialakulhat egy határvita, melyben ő lehet a megtámadott fél.
Jól tetszettek olvasni: a friss észak-koreai hírek szerint Kim Dzsongun legújabb ellensége a Kínai Népköztársaság.
Illetve nem egészen Kína, inkább a vírus, de ő úgy gondolja, hogy a vírus csak Kínából érkezhet a Remetekirályságba (nem véletlenül voltak akkora barátok Trumppal), és példátlan Kína-ellenes lépéseket hoz, sosem látott propaganda-hadjáratot folytat Pekinggel kapcsolatban.
Mikor betiltotta a színes és feliratos pólók, valamint a piercingek viseletét, még legyintettem, bár tudtam, hogy Észak-Koreába ezek nem egészen az Egyesült Államokból kerülnek, hiszen még Amerikának is Kína gyártja ezeket a divatcikkeket.
Bolond likból bolond szél fúj, felnőtt férfiember tudja, hogy két dologgal felesleges még megpróbálkozni is: az egyik az, hogy gyalog felballagjunk a Holdba, a másik, hogy beleszóljunk a női divatba. Természeti erőkkel nem birkózunk, mert elsöpörnek. Legfeljebb kicsit lanyhulnak a kereskedelmi kapcsolatok a két ország között, bár mondjuk sokkal fontosabb a divatcikkek forgalmánál a Kínából becsempészett élelmiszer.
Az már jóval riasztóbb jel volt, mikor híre jött: egy magas rangú és minden bizonnyal kulcsfontosságú gazdasági vezető halála miatt az országban betiltották az összes kínai gyártmányú gyógyszer használatát.
Igen, a kínai koronavírus-vakcinákét is.
Mondjuk eddig sem volt sok hasznuk, ugyanis kiderült, miszerint a legtöbb rendelőben ugyan hűtőben tartják a vakcinákat, csak áram, az nincs hozzájuk, így szobahőmérsékletűek maradnak és rekordsebességgel megromlanak. Eddig a kínai vakcinák romlottak meg, ezen túl a WHO által segélyként küldöttek mennek majd tönkre: a gyógyszerhiány még orvosolható adakozással, de az infrastruktúra hiánya nem. Közben pedig az ország diktátora mérhetetlenül retteg a járványtól.
Pontosítanék: két dologtól retteg: a járványtól és Kínától, csak ez az ő fejében ugyanaz. A fegyveres erők tűzparancsot kaptak a határon, mármint nem az Észak- és Dél-Korea közötti határon, ahogyan eddig, hanem a kínai-észak-koreai határsávban, és bizony ropognak is a fegyverek a Jalu folyó mentén. Mint a Délen megjelenő Daily NK írja:
„Észak-Korea keményvonalas kísérletei közepette, amelyekkel a COVID–19 terjedését próbálja megakadályozni az országban, a Daily NK értesülései szerint a közelmúltban egy kínai állampolgárt agyonlőttek az észak-koreai határőrök, és egy csoport kínai halász meghalt, amikor az észak-koreai hatóságok nem mentették ki őket, miközben hajójuk elsüllyedt. Ez a két incidens jól példázza a túlzott reakciókat, amelyek az ország aránytalanul nagy éberségéből fakadnak, és amelyek a COVID-19 terjedésének megakadályozására összpontosítanak.
Egy kínai forrás úgy informálta a Daily NK-t, hogy egy kínai állampolgár megpróbált átkelni a Jalu folyó egy sekély szakaszán Csangbai közelében, Csilin tartományban, de agyonlőtték az észak-koreai határőrök, miközben árut próbált szállítani valakinek az észak-koreai oldalon. A határőrök először figyelmeztető lövéseket adtak le az égbe, majd közvetlenül a férfira lőttek, amikor az folytatta az átkelési kísérletét a folyón. A kínai férfi lőtt sebeket szenvedett a könyökén és a fején, és később meghalt.”
Ugye, értjük, miről volt szó? Ez egy csempész volt, akiket korábban nagyon szívesen láttak, szemet hunytak a „kishatár-forgalom” felett, de most már lőnek rájuk, nem csak erre az egyre, de mindegyikre. Lőnek a kínai halászhajókra is: hét áldozata volt a minapi incidensnek.
Sőt: amire eddig még sosem volt példa, Kína és Észak-Korea közé dupla műszaki határzárat telepít a koreai fél!
Egy észak-koreai forrás szerint a hatóságok a négy határ menti tartományból (Észak-Pjongan tartomány, Janggang tartomány és Észak-Hamgyong tartomány) háromban folytatják a két szakaszból álló építési tervet. A jelentések szerint Csagang tartomány az egyetlen határ menti tartomány, amely mentesül a kétlépcsős terv alól.
„A határzárak és a nagyfeszültségű vezetékek telepítése a Csagang tartományi határ mentén körülbelül 40%-ban befejeződött” – mondta egy észak-koreai forrás a Daily NK-nak május 13-án. „A többi határ menti tartománytól eltérően a hatóságok utasítást adtak arra, hogy a határzárat Csagang tartományban egyszerre kell megépíteni, anélkül hogy a folyamatot szakaszokra osztanák.
Az észak-koreai hatóságok hatalmas mennyiségű emberi erőforrást fektettek a projektbe: jelenleg mintegy 5000 építőipari katona és gépesített egység személyzete dolgozik a határzárak építésén.” (Daily NK)
Mondjuk a kínai Népi Felszabadító Hadsereg egyszerűen elfújja az ilyesmit, ha úgy tartja kedve, de ez már egy érlelődő katonai konfliktus majdnem biztos jele. Ennél már csak egy rosszabb hírem van mára Észak-Koreából, és utána ígérem, abbahagyom: Phenjan drasztikusan csökkentette a hasadóanyag exportját!
Amivel pedig sok pénztől esik el (és amit amúgy is csak Kína vett meg tőlük). A hírek szerint Észak-Korea bővíti uránbányászatát, az észak-koreai hatóságok viszont nemrég új szabályokat vezettek be az uránkoncentrátum exportjára vonatkozóan az Észak-Hwanghae tartománybeli Pjongsanban. Mostantól csak néhány kulcsfontosságú intézmény exportálhatja az anyagot.
Ugyanis eddig joga volt az urán-külkereskedelemhez még a Társadalombiztosítási Minisztériumnak is! A Védelmi Minisztériumnak szintén, de az még valahol érthető. No, most ennek is vége: Pjongsanból már kőport sem vihet ki senki engedély nélkül, az meg nincs. Kell az urán a hazai pattantyúba.
Minden egy éleződő kínai-észak-koreai konfliktusra utal, ami gyökeresen változtatná meg a térség nagyon kényes hatalmi egyensúlyát. És az egész mögött Kim Dzsongun rettegése áll – nem az országát félti a koronavírustól, hanem saját magát.
Az azért érdekes volna, ha ebben az összecsapásban a Kínai Népköztársaság lenne a megtámadott fél, de ez sem kizárható.
Mi itt torzsalkodunk, torzsalkodunk, a Távol-Keleten meg mindjárt háborúkat okoz a járvány.
Reméljük, egyik konfliktusra sem kerül sor.
Nagyon érdekes, hármas sakk-szimultán lenne, a fene enné meg.
Jobb volna kihagyni.