Nincs mit tenni, a tegnapi nap a Protaszevics-ügyről szólt és a jelek szerint a mai is arról fog szólni. Mivel pedig egymást kergetik az események, szinte percről percre lehetne tudósítani róluk, be is töltené az egész napot, reggeltől másnap reggelig. Csak kicsit hosszadalmas lenne.
Épp ezért most csak egy aspektusát venném elő a történetnek, talán a legképtelenebbet: ebből is látszik, miféle világ járja manapság Minszkben. Ugye, röviden arról szól a mostani fehérorosz válság (vagy mi), hogy a Ryanair FR4978-as, Athénból Vilniusba tartó járatát tegnapelőtt Minszkben földre kényszerítették fondorlatos, titkosszolgálati eszközökkel és a fehérorosz légierő egyik MiG–29-es harci gépe segítségével, hogy őrizetbe vehessék Roman Protaszevicset, a NEXTA hírcsatorna főszerkesztőjét és barátnőjét, Sofia Sapega nemzetközi jogászt. Mindketten őrizetben vannak, Protaszevicset a kikerült felvétel alapján meg is verhették, mindenesetre kikényszerítettek belőle egy vallomást, ami alapján tizenöt év börtönt is kaphat. Az Európai Uniótól az Egyesült Államokig mindenki a világon elítélte a cselekményt, szankciókat vezetnek be Minszk ellen, melyek közül az első, hogy a legtöbb légitársaság embargó alá helyezte a fehérorosz légteret (érthető: senkinek sincs kedve ott röpködni, ahol bármikor felbukkanhat hat óránál, vagyis a háta mögött egy MiG–29-es és földre kényszerítheti), a világ repülőtereinek legtöbbje nem fogadja a Belavia gépeit, egyedül Moszkva támogatja Lukasenkát harcában a világ ellen.
Erről részletesebben is írtam ma reggel a huppa.hu hasábjain, most inkább egy azóta érkezett, friss hírrel foglalkoznék.
Ugyanis törvényt hozott a minszki Nemzetgyűlés, azért friss a hír, mert Lukasenka elnök – micsoda véletlen – épp tegnap írta alá, csak elsikkadt az információ a nagy, nemzetközi felháborodás közepette. Ha kicsit figyeltünk volna, most még nagyobb lenne a felháborodás, ugyanis sok abszurd törvényt láttam már életemben, de hogy ez dobogós helyen áll közöttük, az is biztos.
A törvény alapvetően és elvileg a tömegrendezvényeket szabályozó jogszabályt módosítja, de átlóg a sajtójog, a pénzügyi jog és a kereskedelmi szabályozás területére is, mégpedig közrendvédelmi ürüggyel. A BelTA fehérorosz hírügynökség és az ország nemzeti jogi portálja, a pravo.by ugyanazt a szűkszavú beszámolót tette közzé a törvényről, amiből sok nem derül ki, azonban a Meduza.io megszerezte a teljes szövegét és részletesebben ismertetik.
A legelső, amit ez a paragrafus megtilt, az, hogy
az újságírók valós időben tudósítsanak engedély nélkül rendezett gyűlésekről.
Magyarul: tilos az élő közvetítés. A huszonegyedik században, amikor minden okostelefon alkalmas erre a célra, és ez lenne a leghitelesebb módja a tudósításnak, hiszen az élő adást nem lehet vágni. Majd a hatalom megmondja, mi történt. Mégis, kinek hisznek inkább, Lukasenkának vagy a szemüknek? Most már csak Lukasenkának lehet.
„A módosítások azt is megtiltják az újságíróknak, hogy „munkájuk ellátása közben” tömegrendezvények szervezőjeként vagy résztvevőjeként lépjenek fel.”
Ez egy nagyon kényes kérdés. Ha ugyanis az ember kimegy egy tüntetésre tudósítani, akkor rendőr legyen a talpán, aki megmondja róla, hogy ő most részt vesz, demonstrál vagy csak dolgozik? Régebben, 2006 viharos évében Magyarországon ezt megpróbálták úgy szabályozni, hogy a rendőrség megkérte a sajtó munkatársait: vegyenek fel egy láthatósági mellényt, amin hatalmas betűkkel virít, hogy „PRESS”. „SAJTÓ”. Így legalább őket nem fogják oszlatni.
Aztán a tapasztalat azt mutatta, hogy aki felvette a mellényt, azt a rendőr nem is bántotta, annál inkább bántották a tüntetők. 2006 utcai harcosai valahogy nem rajongtak a sajtónyilvánosságért. De indult már minálunk eljárás, nem is egy amiatt, hogy a dolgozó kollégát tüntető kollégának nézték és eszerint bántak vele. Vagy a rendfenntartók, vagy a demonstrálók. Láttam én már bíróságon úgy igazolni, miszerint dolgozni volt itt vagy amott a kolléga, hogy bemutatta a megjelent tudósítását.
Lukasenka most megoldotta a kérdést: aki ott van, mind résztvevő és kész. Tudósítani élőben különben is tilos, aki írni akar az eseményről, olvassa el másnap reggel, mit mond róla a BelTA, és tartsa magát ahhoz. De szó szerint ám!
„A módosítások emellett megtiltják, hogy a tömeggyűlések megtartására vonatkozó eljárás megsértése miatt indított büntetőeljárás miatt felmerülő költségek fedezésére pénzeszközöket és egyéb vagyontárgyakat (például munkavégzés vagy szolgáltatásnyújtás) gyűjtsenek, fogadjanak el vagy használjanak fel. Más szóval, az aktivisták többé nem gyűjthetnek pénzeszközöket a nem engedélyezett gyűlések során őrizetbe vett tüntetők és mások támogatására.”
Ez megint világos: akit elkaptak, ne is reménykedhessen, hogy a jó emberek kirántják a csávából.
Ebben a játékban tehát nyerni nem lehet, döntetlent elérni nem lehet, ebből a játékból kiszállni sem lehet.
„Az önkormányzati hatóságok és a rendvédelmi szervek ezennel felhatalmazást kapnak arra, hogy a tömegrendezvények helyszínén és a résztvevők által használt útvonalak mentén felfüggesszék az infrastruktúra (kiskereskedelmi üzletek, közétkeztetés, közlekedés, vásárok, mindenféle szervezetek) működését.”
No igen, ugyanis ha nincs közlekedés, a tömeg el sem jut a demonstráció helyszínére. Ügyes, ügyes… (bár ezt az eszközt már nagyon sokfelé alkalmazták, még nálunk is).
De most jön még a feketeleves!
„Szintén május 24-én Lukasenko aláírta a tömegtájékoztatási törvény módosításait, amelyek többek között megtiltják a sajtónak, hogy az ország társadalmi-politikai helyzetével kapcsolatos, nem engedélyezett közvélemény-kutatások eredményeit közzétegye (az ilyen típusú felmérések elvégzéséhez hivatalos akkreditációra lesz szükség). A médiumoknak azt is megtiltják, hogy cikkeikben „tiltott információkat” tartalmazó üzenetekre és anyagokra mutató hiperlinkeket helyezzenek el.
A médiatörvény módosításai azt is megtiltják, hogy külföldiek, hontalan személyek, külföldi jogi személyek és külföldi részvényekkel rendelkező jogi személyek legyenek a tömegtájékoztatási eszközök alapítói „függetlenül a létrehozásuk időpontjától” – írja a BelTA belarusz állami hírügynökség.
A médiatörvényt úgy is módosították, hogy a hatóságok korlátozhatják a korábban blokkolt internetes portálok „tüköroldalaihoz” való hozzáférést.”
Az még hagyján, hogy akkor ez az egy törvény két törvény, ilyen már máshol és máskor is volt. De ez a pár szabály alapjaiban lehetetleníti el a tájékoztatást: az is kellemetlen, hogy csak az „engedélyezett” közvélemény-kutatásokra lehet hivatkozni, viszont az már maga az abszurdum, hogy nem lehet hozzáférhetővé tenni a „tiltott” információkat – ugyanis bármi lehet tiltott, egy dolog kell hozzá, az, hogy betiltsák.
Kínában van ilyesmi, az ottani tömegkommunikációban utólag is tiltottak egy csomó mindent, például nyom nélkül eltörölték a kínai internetes oldalakról Micimackót, ugyanis Hszi Csin-pinget hozzá hasonlították egyszer egy mémben, de nem szabad említeni a húsos táskát sem (egy eset miatt, amikor a Párt Fia teljesen egyedül betért a Vangfucsingen egy vendéglőbe és minden segítség nélkül ilyen ételt rendelt), sőt, egyes középkori császárokat is kitöröltek a történelemből, hogy ne legyen összehasonlítási alap a jelenlegi viszonyokkal. Ezt ne úgy képzeljük, hogy csak a tiltás után nem szabad emlegetni az indexre került fogalmakat, hanem úgy, hogy visszamenőleg is büntethetnek értük vagy törölhetik a kifogásolt tartalmakat.
Akkor most Fehéroroszországban is így lesz.
A külföldiek, hontalanok és külföldi részvény-tulajdonosok eltiltása a sajtótól megint csak szép, ugyanis ha el akarnak törölni egy médiumot, elég hozzá annyi, hogy a tulajdonos vagy a főszerkesztő nevére írassanak a tudta nélkül egy darab akármilyen külföldi részvényt, és már meg is oldották a helyzetet. Akár utólag is.
A tüköroldalak tiltása még a legegyszerűbben érthető az egészből, csak a műszaki kivitelezése lesz bonyolult. Vagy lehetetlen.
Általánosságban nézve mit látunk?
Azt látjuk, hogy Lukasenka nem egyszerűen a hatalomért harcol a politikai ellenfeleivel, ő magával a sajtóval harcol, mégpedig mindenfajta sajtóval, ami nem az övé. Más politikusok is teszik ezt, Minszknél közelebb is, de azért ilyen nyíltan sajtóellenes törvényt még nem mernek hozni. Lehet, hogy később megjön a bátorságuk, de egyelőre itt még nem tartunk.
Ha kicsit jobban figyelt volna a világ tegnap, ez a törvény is bekerülhetett volna az az Európai Unió vezetői által kiadott tiltakozó nyilatkozatba, ami most jóval több, mint a diplomáciában megszokott lagymatag elítélő szentenciák, ugyanis konkrét, valós intézkedéseket is tartalmaz, a légtér zárlatától a gazdasági szankciókig.
De nem került be, pedig ott volna a helye: sebaj, bekerül a következő verdiktbe. Mert hogy lesz következő, az hétszentség.
Ez az állapot most már – örvendetes, hogy Brüsszelben is belátják – tarthatatlan.
Az igazi bosszú azért az lenne, ha a Nexta és a Meduza munkatársaival együtt élőben tudósíthatnék majd Lukasenka főtárgyalásáról.
És aztán a többi sajtógyilkos politikuséról is, szépen, sorban…
Nem sajnálnám rá az időt, energiát, az is biztos.