Mi itt elégedetlenkedünk, bezzeg Kínában császárság van. Nem én mondom, én ekkora marhaságokat nem beszélek, a külügyminiszter Facebook-oldalán mondja egy magabiztos hölgy, aki nálam alaposabban lehet informálva a Középső Birodalom viszonyairól. Hát, biztos jobban tudja…
Én ugyanis úgy tanultam, hogy Kínában a mandzsu Csing-dinasztia már 1912-ben lemondott a császári hatalomról, ha nagyon bakafántos akarok lenni, odacsaphatom még hozzájuk az utolsó kínai császár, Pu Ji bábcsászárkodását 1934-től 1945-ig Mandzsúriában (akkor: Mandzsukuo) de azóta semmiféle császárság nincs, sőt, 1949-től egyenesen Kínai Népköztársaság van. Persze lehet, hogy a kommentelőnek frissebbek az információi, és most iktatják be a Párt Fiát a Legfőbb Harmónia Csarnokában, de azért nem hinném. Hanem hogyan került ez egyáltalán szóba?
Úgy, hogy a mi külügyminiszterünk tegnap Kínában járt, közelebbről Kujcsou (Guizhou) tartomány központjában, Guiyang városában, ahol is két fontos dolgot művelt.
Először is kitüntette Vang Ji urat, Kína külügyminiszterét, magas magyar állami kitüntetést adott át neki, hogy melyiket, azt még az MTI sem mondja, a Külügy kormányzati honlapja sem. Remélem, hogy nem a „Hős anya” címet adományoztuk neki innét, a nyugat-hsziungnu rónaságokról, mert amiatt még megsértődhetne. Biztos azért nem mondják, mit kapott, mert államtitok. Mondott viszont mellé beszédet is, ne ússzák meg olyan egyszerűen az egybegyűltek:
„Magyarország és a Kínai Népköztársaság 2017 óta stratégiai partnerei egymásnak, ha valakinek eddig kétségei voltak, akkor az elmúlt hónapokban meggyőződhetett arról, hogy Magyarország milyen sokat profitált ebből a stratégiai együttműködésből (…) Annak sikere most már megmentett emberéletekben mérhető. Az oltóanyag nem ideológiai vagy geopolitikai kérdés, az életmentéshez szükséges eszköz. Ha nem múltak volna emberéletek ezen a kérdésen, akkor most egyszerűen és hangosan kinevethetnénk azokat, akik mindenfajta sületlenségeket és butaságokat hordtak össze a kínai oltóanyagról.” (MTI)
Eddig tartott az a része, amit Guiyangban mondott, hogy Budapesten hallják, most jön az, amit azért mondott Guiyangban, hogy Brüsszelben hallják.
„Az EU és Kína közötti kapcsolatról szólva leszögezte, a kormány támogatja a viszony javítását célzó kezdeményezéseket, „szankciók és ellenségeskedés” helyett kölcsönös érdekeken alapuló, kölcsönös tiszteletre építő együttműködésre lenne szükség.
Szijjártó azon véleményének adott hangot, hogy az átfogó beruházási megállapodás megakadályozása ellentétes az európai érdekekkel, már a kontinensnek is „rá kellene ébrednie, hogy új realitás van a világban”, és ha nem sikerül javítani a kapcsolatokat, akkor az EU nagyon sokat fog veszíteni. Végezetül hozzátette, hogy Kína engedélyezte Magyarország számára egy új főkonzulátus létesítését a Kuangtung tartománybeli Kantonban.” (MTI)
Ez eddig banális, átadtak egy plecsnit, ettek-ittak, udvariaskodtak, mi ebben a hír?
Ami most jön:
„Megállapodás született arról, hogy a Magyarországon jelenleg építés alatt álló Nemzeti Oltóanyaggyár alkalmas lesz a koronavírus elleni kínai vakcina előállítására is, ami nagy stratégiai előnyt jelent majd az ország számára” (MTI)
Márpedig, ha alkalmas lesz, akkor gyártani is fogja, az hétszentség. De ez nagyon sok mindent megmagyaráz.
Megmagyarázza, miért mondtuk le a Pfizer-megrendelésünket, megmagyarázza azt is, miért nem vásárolunk még több orosz vakcinát – igen, információim szerint a Sputnik-beszerzést is lemondtuk – hiszen épül a saját gyárunk, ami ezek szerint Sinopharm-vakcinát termelhet. Ha viszont azt termelhet, nem termelhet más, nyugati oltóanyagokat, ugyanis a Sinopharm teljesen más eljárással készül, másként is működik. Nem mondom, hogy jobban vagy rosszabbul, mint a többi, de azt mondom, hogy másként.
Ez nagyjából el is dönti a magyar vakcinagyártás sorsát, irányultságát, amit orvosi szempontból nem elemeznék, lévén, hogy nem vagyok orvos. Azonban gazdaságpolitikai szempontból érdekes kérdéseket vet fel, ugyanis mondott egy érdekeset épp Szijjártó, tavaly szeptember 17-én, Szegeden, egy fórumon. Éspedig azt mondta, miszerint:
„Nem igaz, hogy Magyarország a multik összeszerelő üzeme lenne.”
Ezt Navracsics Tibor is megerősítette az idén január 28-i Vasárnap.hu-ban:
„Meglátásom szerint Magyarország az elmúlt egy-két évben elmozdult ettől az összeszerelőüzem pozíciótól.”
Sőt, ezt a gondolatot először Orbán Viktortól hallhattuk, ahogy illik, mint azt az Index 2017. május 29-i száma írta.
Akkor valóra vált a jóslat, tényleg nem vagyunk a német autók összeszerelő üzeme (nem a csodát), hanem akkor mik vagyunk, leszünk?
A vakcinát nem szerelik össze ugyanis. Talán összekeverő üzem leszünk.
Esetleg, uniós politikai szerepvállalásunkat tekintve, szétszerelő üzemegység, ami bontja az Uniót. Az sincs kizárva.
Mindenesetre ezt a magvas gondolatot elemezte az úri közönség a külügyminiszter közösségi oldalán, mikor a kínai rendszer kommunista jellegére hívta fel valaki a figyelmet. No, arra érkezett az öntudatos, magabiztos válasz egy hölgytől:
„Utána kellene nézni, a kínai kommunizmusnak, mert teljesen más, mint a nagy büdös szovjet kommunizmus! Egyébként császárság van Kínában!”
Esküszöm, ki fogják nevezni a sinológiai tanszék élére. Órákon keresztül bizonygatta, hogy mindenki hülye, és Kína egy feudális birodalom.
Hát, egyre inkább arra hasonlít, egy zsarnokibb császárságra, de azért ha ezt deklaráltan, fennszóval kimondaná a Tienanmen téren, elvinnék egy átnevelő táborba és nincs az a Szijjártó, aki kihozhatná onnan.
Ilyen korban élünk. Elég a politikai pártállás a magabiztos ostobasághoz, és a vakhit, aztán máris egyszerű lesz a világ.
Kínában császárság van.
Magyarország nem összeszerelő üzem.
Mindenki hülye, csak mi vagyunk helikopterek.
Így van ez, és nem másként.
Na, keverjük a vakcinát, mert nem élünk meg.