Mindig mondtam, hogy a kormánymédia három legfőbb baja a megfelelési kényszer, a szakmai képzés hiánya és a nagyon rossz kommunikációs csatornák, így alakulhatott ki az a különös helyzet, hogy a Pesti Srácoknak elfelejtettek szólni, miszerint Magyarországnak van külpolitikája, diplomáciája is.
Már, ha ez diplomácia. De valamink van.
Valami diplomáciának tűnő tárgyunk, amit egy mozdulattal, egy rövid írással sikerült annak a lapnak földhöz vágni és miszlikbe törni. Ráadásul nem is gyakorlatlan kezdő követte el az anyagot: de mielőtt a kis műremek elemzésébe kezdünk, lássuk, milyen külpolitikai környezetben született?
Mennyire népszerű Magyarország a világban?
Hát nem túlzottan, az is biztos.
„Elutasította az Európai Bíróság a magyar kormány keresetét, amelyben a Sargentini-jelentés elfogadásának körülményeit támadta meg, és azt kérte, a testület semmisítse meg az EP állásfoglalását. A csütörtökön hozott ítélet kimondja:
Az Európai Parlament az állásfoglalás elfogadásakor leadott szavazatok számlálása során jogosan hagyta figyelmen kívül a tartózkodásokat.”
Igen, mi akkor formai alapon támadtuk a szavazást. Nyerni ebben a keresetben nem tudtunk, lássuk, hogyan tudunk veszíteni? Csúnyán. Idézném Varga Judit igazságügyi miniszter Facebook-megszólalását az ügyben:
„A szavazatszámlálás során ugyanis nem számították be a tartózkodó szavazatokat (nevezetesen 48 EP-képviselő szavazatát) a leadott voksok közé.
Ha a tartózkodásokat – az egyébként egy elsőéves joghallgató számára is könnyen beazonosítható, egyértelmű eljárási szabályok alapján – figyelembe vették volna a támogató szavazatok arányának meghatározásakor, akkor nem lett volna meg a szükséges kétharmados többség a politikailag elfogult jelentés elfogadásához.
Mint tudjuk, a tartózkodás hallgatólagos egyet nem értést jelent. Az uniós képviselők tudatos politikai akaratnyilvánítását és nem azt, hogy nem kívánnak részt venni egy szavazáson. Akkor ugyanis be sem mennek szavazni.”
Nem. Mint tudjuk, a tartózkodás tartózkodást jelent. Az uniós képviselő bemegy szavazni az ülésterembe, mert az a munkahelye, az a dolga, azonban meggyőződése és lelkiismerete alapján szavaz igennel, nemmel vagy tartózkodik akár. Veszíteni nem tudunk és ez a fölényeskedő megszólalás nem tesz jót Magyarország megítélésének az Unióban – azt mutatja, hogy képtelenek vagyunk a szabályok szerint játszani.
Mai hír viszont, hogy Magyarország a Tienanmen-téri mészárlás évfordulóján újból vétózott egy Kínát elítélő uniós politikai nyilatkozat ügyében, április közepe óta már harmadszor. A 444 szerint:
„Az EU 26 tagállama ezúttal a hongkongi elnyomás miatt akarta volna Kínát elítélni. Hongkongban idén először tiltották meg, hogy a helyi polgárok megemlékezzenek az 1989-es Tienanmen téri vérfürdő évfordulójáról, a rendezvény fő szervezőjét őrizetbe is vették. (…) Az EU elítélő nyilatkozatát német külügyi források szerint egyetlen ország akadályozta meg, Magyarország.” (444)
Vétólakájok vagyunk, kérem, most épp a Kínai Népköztársaság vétólakájai, mint azt írtam is már ezeken a hasábokon május 22-én. Apropó, tetszenek tudni, hogy a régi, császári Kínában hogyan fizették az ilyen lakáj-, inas- vagy kertészjellegű házi személyzetet a gazdag házakban?
Sehogy. Megkapták a pénzt a háztartás költségeire, és amennyit abból meg tudtak spórolni, az az övék lehetett, emellé járt nekik koszt és kvártély. Ha Magyarország Kína lakájának áll, akkor ez utóbbiakról a földrajzi távolság miatt le kell mondania, szóval marad annyi a sok vétóért, amennyit össze tud lopni a közös beruházásokból (talán ezért is olyan fontos a Fudan Egyetem).
Aztán még mi történt?
A szeptemberi Eucharisztikus Kongresszusra látogató Ferenc pápa a budapesti tartózkodása során nem kíván találkozni sem Orbán Viktor miniszterelnökkel, sem Áder János köztársasági elnökkel. Nincs hozzájuk kedve. Világossá is tette a National Catholic Register című lap szerint, hogy:
„Csak és kizárólag a világkongresszust kívánja felkeresni, egyébként nem tervez magyarországi látogatást. Március 8-án, hivatalos iraki látogatásáról hazatérőben is úgy nyilatkozott, hogy szeptember 12-i látogatása nem az ország felkeresése, csak egy mise. És mert Budapest mindössze kétórányi autóútra van Pozsonytól, miért ne látogatnék el Szlovákiába.” (444)
Mit csináljunk, nem kedveli állami vezetőinket, és ebben mélyen egyetértek vele. Nos, a fentiekben ismertetett három hír alapján úgy gondolom elmondhatjuk: Magyarország nemzetközi megbecsülése nem áll a legjobban, gyakorlatilag mi vagyunk a világ agresszív kismalaca, és eszerint is vélekednek felőlünk mindenfelé. Ebben a helyzetben adta a fejét a Pesti Srácok szerzője – aki amúgy sem mindenkit átölelő, mély emberszeretetéről híres – annak elemzésére, hogy a WHO a jövőben a vitákat elkerülendő, a koronavírus mutációit nem országnevekkel különbözteti meg egymástól, hanem görög betűkkel. Szerzőnk elkezdte minősíteni az országokat, és eleinte még csak fertőzöttség szempontjából:
„Az alfa máris foglalt a britekre, akik az összes háborújukat – beleértve a koronavírus ellenit is – iszonyú balfasz módjára elszerencsétlenkedik, de aztán valahogy mindig melléjük áll az undorító mértékű szerencse, jelentkezzen az amerikai beavatkozás vagy éppen az EU vakcinafejlesztési pénze formájában, és győztesen kerülnek ki a balhéból. A bétát kapta Dél-Afrika, amely az apartheid-rendszer megszüntetése óta csak az elszegényedést, az AIDS terjedését és a fehér lakosság irtását volt képes megszervezni, a járvány elleni védekezést nem. A saját focistáikat normálisan elnevezni is képtelen braziloknál tulajdonképpen csak az történt, amiből az egész független történelmük áll: a WHO által utóbb gammának elnevezett mutáns megpuccsolta a kínai alapváltozatot.
Itt jut eszünkbe, hogy a kínai alapvírusnak járt volna az alfa, hiszen az elviselhetetlen, hogy Trump kínai influenzának meg kung flunak nevezze azt a vírust, amit kínai laboratóriumban/denevérben/tobzoskában tenyésztettek ki, de ahhoz is hülyék voltak, hogy a tárolási helyén belül tartsák. India viszont rögtön két betűt is kapott (övék a Gangesz tiszteletére a delta, valamint a kappa), ami az ottani higiéniai állapotokat elnézve még visszafogottnak is tűnik. Ezek a szent folyóikba szemetelnek, azokba engedik a habzó ipari váladékot, azokra engedik rá tutajon a holttesteket, amelyeket aztán a madarak tépnek szét, azokba szarnak, azokban tisztálkodnak, azokban játszanak a gyerekeik, és azokban végzik a rituális fürdést. Valójában az a furcsa, hogy csupán két indiai vírusmutáns bukkant fel.”
Hát, azért ez így egyből öt diplomáciai bonyodalom, ráadásul Kínáról tudjuk is, hogy sértődékeny, viszont Indiával együtt nagyon komoly világgazdasági tényező. Ez szerzőt nem érdekli, végigmegy a görög ábécén (szerintem sajnálta, hogy több ország van a bolygón, mint ahány görög betűt ismerünk) és most már gátlás nélkül sérteget mindenkit, aki az útjába kerül.
„A 10 éven át legális dán pedofilpornó hazája legyen mondjuk az epszilon! Ugyanezért Hollandia és Svédország viszi a zétát meg az étát. A német hódítási módszertan számára kicsit megalázó is, hogy csak a ró jut neki, viszont az R mindig eszükbe juttathatja Oroszország anyácskát. Ha már németek, legyen a théta a minden konfliktushelyzetből megfutamodó, a fegyvert még a fegyvert letett nácik előtt is letevő cseheké, hogy lelkifurdalás nélkül ülhessenek a melegedő sörük mellett, amíg mások megoldják a világ dolgait. Az olasz szervezőképesség teljes hiánya sokkal kevésbé lesz kellemetlen az olaszoknak, ha inkább iotának nevezzük. A kopár sivatagot meghódító grandeur és a megszálló németeknek borozgatással ellenálló gloire jutalma a franciáknak az omikron. A lambda fedje az oroszokat, amiért kizárólag külföldről közvetlenül lopott, vásárolt vagy kapott tudásból, technikából és humán erőforrásból építették fel a világbirodalmukat, és ezek híján alighanem még mindig furkósbotokkal kergetnék egymást a Pripjaty-mocsarak körül.”
Nem is folytatom, már nekem kínos. Ezt így ahogy van, fel kéne olvasni az Európai Parlamentben a forrás megjelölésével, aztán postázni Moszkvába és Pekingbe is, biztos, hogy nem maradna következmények nélkül. Persze kitalálták, melyik országnak nem jutott görög betű?
Igen, Magyarországnak.
Mi hiba nélkül valók vagyunk, még ha viselkedésünk és modorunk miatt reménytelenül népszerűtlenné is kezdünk válni. Szerző ezt látja és úgy gondolja: akkor nem is kell senki jóindulata, szeretete, selejt rajtunk kívül az egész világ!
Hát nem tudom, miért fárasztotta magát egyáltalán az írással, elég lett volna kitennie azt a fotót (címképen), ami egy régi focimeccsen készült és összefoglalja a magyar jobboldal világnézetét. A transzparens szövege azt mondja, nemes egyszerűséggel:
„Gyűlölünk mindenkit!”
Így nem is csoda, ha nem nagyon szeret minket a mindenki. Legfeljebb megeszi a fene Magyarország diplomáciáját, külpolitikáját, külgazdaságát, a virtus mindennél fontosabb. Ha felkopik az állunk, akkor is.
Csak azt tessék nekem megmondani, hogy velünk, akik nem állunk az alatt a transzparens alatt, sőt, a meccsen sem voltunk kint, velünk, akik nem gyűlölünk mindenkit – velünk mi lesz?
Mert egyelőre egy kalap alá kerültünk a virtusos gyűlölködőkkel.
Ez ügyben kéne tenni valamit, de minél előbb.
