Nyugalom, nem őrültem meg. Van ugyan a történetben olyan, akinek elment a szépesze, de az nem én vagyok. Én is sajnálom a közönséget ezzel a tébolyult históriával untatni, de sajnos kénytelen vagyok rá – és talán az olvasóim számára is tanulságos lehet.
Ugyanis szó szerint bárkivel előfordulhat, hogy ráragad egy zaklató, zavart elméjű ember, és ha elég ügyes az illető: nincs ellene orvosság a kertben. De még a bíróságon is alig akad. A magyar jog ugyanis egészen egyszerűen nincs megfelelő módon felkészülve a személyiséglopás kezelésére, valahol a csalás jogi fogalma vonatkozna erre a cselekményre, csakhogy annak a meghatározásában szerepel, méghozzá a legelején, hogy
„Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” (Btk. 373. §)
Igen ám, de mi van, ha az elkövetőnek semmi haszna a dologból, csak utálatból és sportból gyilkolja a karakteremet? Akkor nincs bűncselekmény? Lehet, hogy nincs… de kezdjük az elején.
Illetve, egészen az elején nem tudjuk kezdeni, annyira régi ez a harc, még tán Ormuzd kezdte és Ahrimán… na jó, nem ők de majd’ nyolc éve tart a konfliktus.
Egyszer volt, hol nem volt, volt még az egyetemi tüntetések idején, 2013-ban egy szélhámos, bizonyos E. B., akinek nem írom le a nevét, ugyanis az élteti, ha nyilvánosságot kap, szóval üsse csak meg a laposguta. Ő azzal robbant be a közéletbe, hogy a fociultrák, konkrétan az Ultras Liberi nevében megfenyegette a sztrájkoló pécsi diákokat. Mondjuk erről az Ultras Liberi nem tudott, nem is volt hozzá köze, svindli volt az egész és hamar ki is derült. Csak emberünk vérszemet kapott az első sikertől – illetve annyira volt ez csak siker, hogy bekerült a hírekbe – és folytatta áldatlan tevékenységét. Mindig kéretlenül állt ki a kormány mellett, mindig kiadta magát valakinek, szervezett Békementet a CÖF tudta nélkül, intézkedett a Fidelitas nevében, adta ki magát államtitkárnak, sőt, tavalyelőtt majdnem buktatott is államtitkárt, mikor vállalta a felelősséget a Budapestet egy délutánra belengő trágyaszagért egy nem létező kisvasút nevében, és a figyelmetlen államtitkár az EMMI-től ezt elhitte. Az lehetett a pályájának a csúcsa. Azóta egyre őrültebb, és hát látszik rajta a hanyatlás, nagyon látszik.
Én meg szépen megírtam a játékait, leginkább azért, mert szélhámosnak valóban tehetséges, fantáziadús, ügyes, ha velejéig rosszindulatú is. Emiatt kiáltott ki engem fő ellenségének és ott árt nekem, ahol bír. Naponta zaklat tavaly november óta, rakott már ki a nevemmel, mailcímemmel ellátott plakátokat, szórólapokat mindenféle randalírozásai helyszínén, aztán a felháborodott polgárok persze engem találtak meg. Ugyan két hete már a rendőrséggel kellett konzultálnom, mert Fonyódon sikerült felgyújtania egy védett nádast, és ott már megvalósult az anyagi, valamint eszmei károkozás, szóval okos lesz, ha összekészíti a kis tisztasági csomagját, mert a hivatalos szervek tudják, hogy ő volt – de egyelőre még szabadlábon rontja a levegőt.
Viszont hogy jönnek ide a pülümfák, melyek nem léteznek?
Emberünk még tavaly indított egy petíciót az én nevemen, az én mailcímemet megadva (ez műszakilag lehetséges) a „pülümfák” védelmében, azzal a céllal, hogy ugrassza nekem a dunakeszi önkormányzatot, ami majdnem sikerült is, de csak majdnem. Bővebben megírtam én az esetet még annak idején, itt olvasható. Már akkor előfordult a zagyválásában a Magyar Kriptonil Fürdő Zrt., ami azóta „szövetséggé” változott a fejében, de lesz abból szerintem még birodalom is.
Mármost én egy hete szépen, udvariasan megírtam ezeken a hasábokon, hogy elmegyek szabadságra, kéretik nem zavarni, én is ember vagyok, nekem is kell a pihenés. Ki megfogadta, ki nem (azért többen nem, mint ahányan igen), csakhogy én azzal nem számoltam volt, hogy a cikkemet nem csak a barátaim fogják olvasni, hanem az ellenségeim is. Mindig elfelejtem, hogy nekem van olyanom.
Egyszer csak egy másik laphoz, ahová szintén dolgozom, jött egy olvasói levél, Minden különösebb ok nélkül, egy hölgy írta alá, sőt, Jehova Tanújának is nevezte magát, de átláttam én a szitán: E. B. volt a szerző, az ő mániái köszöntek vissza belőle, csak hát legalább harminc álnevet használ, ha nem többet. Idézzük.
„Üzenet!
A Magyar Kriptonil Szövetség nevében küldöm levelem mivel Kószaföldet újra támadás érte!
Ezért bejelentjük az V. Pülüm háború kirobbantását. Igaz az előző négy még ki sem tört, de ez az ötödik akkora lesz mint másik négy együtt véve.
Szele Tamás megbánja még, hogy hülyének nézett bennünket és kikezdett velünk!
El is készült a pülüm háború hadba hívó verse:
Ülüm pülüm pümpülüm, lümpüpümpü lümpülüm!”
Persze tiltottam a feladót, ne foglalja a helyet a valódi olvasók elől, de azt sem értem, mi a baja: még az országban sem voltam, nem is foglalkoztam vele azóta, hogy a nevemben hamis levelet írt doktor Gődénynek, akit ugyan nem kedvelek, de levelezni nem is akarnék vele, amit kapott, azt sem én írtam. „No, ha háborúskodni akarsz, háborúskodj magadban, én nem játszom veled” – gondoltam, és nem törődtem többet a dologgal. Akár ülüm, akár pülüm, akár pümpülüm.
Csak hát ez a vén szamár komolyan gondolta a háborút. Mivel rólam égen-földön nem tud többet a mailcímemnél (persze készített egy hamis Szele Tamás-profilt is az Indamailen, amit próbálok levétetni) hát azt használta fel. Egyszer csak jön ám egy levélke a peticiok.com-ról:
„Segítségre van szüksége a petícióval kapcsolatosan?
Üdvözlet!
Észrevettük, hogy az ön petíciója Adják ki Fehéroroszországnak az összes hazaárulót még nem érte el az öt aláírást. A petíciója a petíciós listánkon kerül publikálásra, miután elérte az öt aláírást.”
Micsoda? Hiszen én ennek mindig is az ellenkezőjét mondtam, írtam, a ragya verje meg! De kiderült, hogy egy egész csomó ilyen becstelen petíciót indított emberünk a nevemben, sorolom is őket. Az említetten kívül:
Nevezzék vissza a Fudan Egyetem körüli utcákat!
Szorosabb kapcsolatot Észak Kóreával!
Összefogás a Magdonla Natúrparkért!
Bikfic szigetek!
Szabadságot Kószaföldnek
Csatlakozzunk az Eurázsiai unióhoz!
Maradjon a képernyőn Bognár György!
Ezeket indította a nevemben, a következőket meg aláírta helyettem:
A Bükk és a Börzsöny természeti értékeinek megóvásáért!
NEM AKARUNK ÚJABB TRIANONT
Szűnjenek meg a telemarketinges cégek és az idegesítő telefonhívásaik!
Vessenek véget a diszkriminációnak! (Koronavírus-ügyi agymenés)
Virág mondjon igent (Ki az a Virág?)
Nadrág hordás kérdése (Mármint, hogy tiltsák meg a nőknek a nadrágviseletet)
Karácsony Gergelyt azonnal takarítsák el a közéletből! És vonják felelősségre az értelmetlen pusztításokért!
Egyikről sem tudtam, és biztos, hogy akad ezeknél több is: amikor a nevemben ír alá, rendszerint azt adja meg, hogy Latrinásdűlőn lakom. Kedves ember, csak személyesen ne találkozzunk, mert még megbánja. Tessék elképzelni: ezt lehet művelni. Ez nem bűncselekmény. Mivel nem okoz anyagi kárt. Hogyha egy ilyen koholt ocsmányság rossz helyre keveredik és mondjuk elesek miatta egy szerződéstől, munkától, akkor az az én bajom lesz, és E. B. röhög a markába, már amennyiben megtudja. Ha én leírom ide a teljes nevét és azt is hozzáteszem, hogy véleményem szerint egy rögeszmés, zaklató futóbolond, akkor meg beperelhet, és meg is nyeri a pert, mert megsértem ezzel a személyes jó hírnévhez fűződő jogát.
Hogy az én személyes jó hírnevemmel mi lesz, az a törvényt nem érdekli: bizonyítsam, ha tudom, hogy pont ő sértette meg, és senki más. Ez pedig lehetetlenség.
Annyit meg tudtam tenni, hogy írtam egy levelet a peticiok.com-nak:
„Tisztelt hölgyeim és uraim.
A fentebbi petíciók egyikéhez sincs semmi közöm, azokat nevemmel és mailcímemmel visszaélve indították. Kérem, azonnal távolítsák el mindegyiket, ellenkező esetben jogi útra terelem az ügyet.
Tisztelettel:
Szele Tamás”
és ennek nyomán eltüntették a nagy nyilvánosság elől azokat a petíciókat, amiket nem én írtam. Sőt, most már élnek a gyanúperrel, és elküldik nekem engedélyezésre az összes hozzájuk befutó irományt, amin szerepel a nevem. Úgyhogy ez a fajta zaklatás nagyjából meg fog szűnni – bár ma reggel is le kellett tiltanom egy ilyen okosságot.
Nem is zavarnám a nagyközönséget ezzel a históriával, hiszen tulajdonképpen magánügy lenne, bár akárkivel előfordulhat, csak kellőképpen elszánt bolondot kell magunkra haragítani, de hát tisztáznom kell magamat.
Mert a törvény nem véd meg, ugyanis erre még törvény sincs igazából.
Hát, reméljük, emberünket legalább a gyújtogatás miatt csak becsukják. De addig is minden nap igyekszik valamivel kedveskedni, és mondom: nincs ellene jogorvoslat.
Ülüm van, pülüm meg pümpülüm.
Az van, nem paragrafus.