Láttam én is a Mészáros-Várkonyi duóról készített Capri melletti (Amalfi, hogy szeretem én azt a tájat, és most tessék) fotót. Legújabb feleség, írja a 444, de szerintem még nem feleség, bár ki tudja, lehet, hogy sietni kellett. Ennyire azért nem követem figyelemmel a strómanok életét.
Lefogyott valamelyest, ez kétségtelen, mármint Lölő, cserébe Andrea viszont szépen gömbölyödik. Nem attól, bár ezt is ki tudja. Hogy Lőrinc miért fogyott le, azt is ki tudja, bár ez némi magyarázattal szolgálna a hihetetlenre. Akárhogy is, azért a Dávid-szobortól még messze van, első blikkre és pólóban is. Tudom, ez így eddig ugyanolyan sekélyes, mint amikor valakinek nincs más érve, mint Orbán Viktor magassága, és/vagy pocakja. Nem is erről akartam egy kósza mondatot leírni, vagy kettőt, csak Amalfiról azonnal kedvenc Dél-Olaszországom jutott az eszembe, arról Tiberius császár és az ő kéjfiúi Caprin, ezekről pedig az, hogy milyen lehet kéjfiúnak, illetve kéjlánykának lenni? Tiberius korában nem volt választási lehetőség, most azonban – egy pontig – van. Egy ponton túl persze most sincs, Vajna Timike jól tudja ezt (és más, nála sokkal okosabb érintett hölgy is, akit ráadásul személyesen ismerek), már ha valamit jól tud ő egyáltalán, de érezni érezheti, nem mintha érdekelné, neki bőven jobb így, mint Palácsiknak lenni. A régi fiúk régen tudják, az újak pedig megtanulják: muszáj menni, nem lesz szünet, éjjel-nappal sötét ügyek, valahogy így énekelte a Jenő fénykorában, a nyolcvanas évek elején.
Milyen lehet?
Mit milyen? Hát lenni. Egy síkbuta, szétfolyó, végtelenül unalmas hájpacnival (nem Lőrincről írtam, ő okos, és lefogyott, lásd fentebb, formálja alakját, no, csak még nem ért a végére) gyönyörű tájakon sétálni, luxuskörülmények között, olyan helyeken, melyek igazán luxuskörülményeken kívül – az „épp elég” elvével – élvezhetők igazán, mert akkor ott az róluk szól, és nem a luxusról, amelynek így csak díszletei? Egyáltalán: vele élni? Nem néha vele lenni, különben meg jó messze, ezt Timike ösztönösen csinálta, pedig Vajna (is) okos volt, ő tényleg, oké, csibész is, nem is kicsit, meg más is, lásd kaszinók és egyebek, de látatlanban megkockáztatom, hogy sokkal érdekesebb, mint az, akiről most nem írok, mert ő is érdekes. Annak kell lennie, ha. Plusz jó szervező, és jó filmesember.
Természetesen van jó gázszerelő is, és Lőrinc vélhetően jó gázszerelő volt, legalábbis Viktor még nem robbant fel. Kár, sóhajtana a török szultán felrobbantását az Egri csillagokban vizionáló Gárdonyi, kár, nem kár, a regényben se sikerült. Így maradtunk szultánostól és Viktorostól.
De mi a helyzet a sírig tartó szerelemmel?
Mármint Lölőével. Azt nem tudom, azt se, hogy meddig fog tartani, azért Ő – aki nem Lölő – ezekben minden bizonnyal nagy súlyt fektet a fékekre és ellensúlyokra, ezt igazán, jól és alaposan megtanulhatta a jogi egyetemen, tehát nem tudom, meddig tart majd, de most még tart. Még kelleti magát, árulja és eladja, ne gondoljanak rosszra, mostanában mindig efféle slágerek jutnak az eszembe. Negyven fokban gyalogolva húsz kilométert (tegnap épp annyi lett a vége) a flaszteren, meg a hegyen, közben egy edzéssel, szórakoztatja magát az ember bévül. Szóval én ugyanazt nem értem, amit azoknál sem, akik olyanokat mondanak egy gyermekét egyedül nevelő nőről, hogy „jól felcsináltatta magát”, szinte kivétel nélkül férfiak mondják ezt, miért csináltatta fel magát? hogy aztán elvetesse, mármint magát, nem a gyereket, megérdemelte, hogy egyedül maradt. Aki ilyet mond, annak fogalma sincs, mit jelent egy gyerekkel egyedül maradni, ja, hát a tartásdíj, somolyog az illető, nos, a tartásdíjjal ki lehet törölni az esetek nagy többségében, Andreánknak azért más lenne, de ő már nem szül több gyereket, mondta. Tehát a tartásdíj mint indok ugrani látszik (vannak azért ebben is hülyék, nem kétlem), illetve…
… illetve az talán nem ugrott, kérdés, ki tart majd és kit. De most még most van, nyár és szerelem, és örökké! Na, ettől a gondolattól verne ki a hideg veríték, kifejezetten jól jönne, ameddig ennyire meleg van, azonban az idea mégse tűnik kellemesnek. Mert van ellentétel is, semmit nem adnak ingyen, legfeljebb nem azonnal hajtják be. Ez Orbánra és Mészárosra éppúgy érvényes, mint Várkonyira, ha még Várkonyi, és ránk is, az ő jóvoltukból, direkt, illetve áttételesen, lásd Paks 2 és Budapest-Belgrád, és Fudan, és…
Tehát Lölőnkkel sajnos együtt kell lenni. Úgy lehet röpcsizni, jachtozni, vásárolgatni, hogy éccaka és a nappal egy részében ott van, ilyenkor éccaka is, nappal is. Lehet ugyan vele beszél(get)ni klinikai pszichológiáról (a téma adott), talán filozófiáról és irodalomról is, a közgazdasági-banki ismereteket, mint az Index riportjából láttuk, keni-vágja, de az egy tévés pszichológusnak talán unalmas, és ezt a sziporkázó elmét érdemes kiaknázni kevés szabadidejében. Vagyis egy fenét unalmas, mert hiszen Andi abba is beleszagolt, eredeti szakmáján, a belgyógyászaton kívül. Nem gondol, kedves Olvasó. Nem gondol.
Akkor hát? Akkor hát mégis van ebben jó? Persze, hogy van, ha valaki ízig-vérig orvos. Nagypapám például élvezte volna, no nem a nyaralása alatt, hanem a rendelőben. Tudják, ő is orvos volt.
Némileg a sírhoz is volt köze ilyenféleképp, a szerelemhez is, mert a nagymamám fiatal korában ritka szép lány volt, szintén orvosnő, szintén belgyógyász, szintén okos.
Több dolgok vannak földön és egen.