Aki azt állítja magáról, hogy tud kínaiul, az elképzelhető, hogy nem tudja, mit beszél. Még abban az esetben is, ha egyébként kínai. Ha magyar, akkor az a helyzet, hogy kevés és kiváló akadémikusunkat, tolmácsunkat, műfordítónkat kivéve az ember nem tud kínaiul, hanem tanult kínaiul.
Az sem mindegy, hogy mit. Ha engem most a Majomkirály tréfás kedvében felkapna és Sanghajban tenne le, pénz, számítógép és okostelefon nélkül, akkor valószínűleg semmiről sem tudnék beszélni senkivel, mert én irodalmi kínait tanultam, már amennyi keveset sikerült, de ha Pekingben tenne le, akkor tudnék:
– ételt, italt, szállást kérni, eljutni különböző ismertebb helyekre, talán a magyar követségre is
– elmondani, hogy most nincs pénzem (a legfontosabb kínai mondat: wǒ méi you qián)!
– Nagyon udvariasan meg tudnék köszönni mindent
– ellenben tudnék beszélni a Négy Klasszikus Költőről és Sze Ma-csien munkásságáról. Meg a pekingi operák és az újságok egy részét is érteném.
Így tanul ugyanis a magyar ember kínaiul. Ezt tudja elérni.
Hát, vékony tudomány lenne, nem mondom, és én még studéroztam is valamennyit. El nem tudom képzelni, hogyan vásárolnék mondjuk cipőt Pekingben. Cipót tudnék, az a mantou, nálunk amolyan gőzgombóc, nagy zsömle volna. Cipőt nehezebben, mert náluk másképp számozzák. Mondjuk a kínai nyelvtan jelentős része abból áll, hogy az ember nem képes megtanulni a számlálószavakat. Mert mindenre van: ahogy nálunk a káposztát „fejre”, a kukoricát „csőre” számlálják, úgy ott mindennek vagy majdnem mindennek van ilyen számlálószava, hogy a Jáde Császár és Lu, a Pokolbíró kegyelmezzen annak az okosnak, aki ezt így kitalálta.
No, de azért szeretjük Kínát, még ha a pekingi kormányt nem is olyan nagyon.
Tegnap vásárlás közben a kínai büfében megláttam az igazi kínai rament.
Ami kínai gyártmányú.
Arról lehetne vitatkozni, mennyire kínai étel a ramen, szerintem teljesen, ugyanis a kínai ember, ha csak teheti, tésztalevest reggelizik. De nekünk is jól jön, hamar megvan, tápláló – mint minden kínai étel – vegyünk is belőle párat.
Jó, hát picit drágább, de megéri, hogy meglássuk, milyen is a kínai leves, ha tényleg kínai.
Nagyon han.
Egy vak hang nincs a csomagolásán semmilyen más nyelven, ezt belföldi forgalomra szánták. Három-négy szót értek abból, ami rá van írva, aztán tizennyolcat nem, hármat megint igen… ez így nem megy. Számítógépes segítséget kérek. De van ám nekem kínai írást fordító szoftverem is a telefonomon. Vessük be.
Mutatom az eredményt. Csak kicsit széttördelem.
„M AP M, új, savas észteres keményítő ehető gabona, nátrium-triacid, koksz 5–2 EE P
Daju szeparált új Baishuhai,
ehető jade
kézzel színezett
faragott zhisheng
E arany,
Jingshengye E csoport személyes illattal
Az anyatermék 5 csillagos íze (kétszínű nemzeti fehér termék).
Shui Lizhi
fehér jade jegyzet sóval,
hegyi öltöny három,
Jiaohao, hat-seng E.
Azt mutatja, hogy ez a termék az adott időszakban búzatermékeket, szójatermékeket és tojástermékeket tartalmaz.
A PE csak olyan termékeket tartalmazhat, mint a lazac tej és tejtermékek, földimogyoró termékek és szezám termékek.
A vízügyi osztály nemzetközi technológiát alkalmaz a száraz és szép fázisok kezelésére, elkerülve a valódi nap közvetlen voltát.
Hat hónap (a 6. szám tíz csomagjának megtanítása a hát jobb alsó sarkában.)GB 1740”
Én mondom: Csuang-ce él!
És él Li Taj-po, Po Csü-ji, Tu Fu, Szu Tung-po is, ez nem egyéb ez, mint egy vers: egy kicsit taoista líra. De azért enyhén Ginsberg is. A kínai klasszikusok találkoztak a szabadverssel.
Mi egyéb lenne az ehető jáde, a kézzel színezett, faragott zhisheng, mint a Halhatatlanság Elixírjének jelképe? Ráadásul személyes illattal… Császárok, hoang-tik sora pusztult bele abba, hogy a Halhatatlanság Piruláját egy taoista alapelv miatt mindig arzénból és cinóberből főzték nekik össze, ami azért elég gyorsan ölő méreg, de hát itt az ehető jáde.
„Az anyatermék 5 csillagos íze (kétszínű nemzeti fehér termék).”
Ó, a Középső Birodalom könnyei… Igen, hát szóval az, ami Nyugaton a WASP, az Kínában a han. Kétszínű, nemzeti termék, és magukat fehérnek látják – mondjuk én is őket, de én embereket illetően színvak vagyok. Ez a politikai ellenállás kicsiny, rejtett utalása, azzal a kétszínű nemzeti termékkel – épp elég nagy baj, hogy Kínában fontos a nemzetiségi kérdés, de sajnos tényleg az.
„Shui Lizhi
fehér jade jegyzet sóval,
hegyi öltöny három,
Jiaohao, hat-seng E.”
Az információ kijutott, tungcse. A londoni rádióban jön a válasz, azt tessék figyelni, amikor azt mondja majd a bemondó, hogy az aranyhörcsög esernyője leszámolt a részecskegyorsítóval a bridzsasztalon, na akkor kell felírni a South End – Marylebone Chippendales krikett-meccs végeredményét, kivonni belőle a kiállított játékosok számát, a maradékból haladványt felállítani, majd gyököt vonni belőle, azt rávetíteni Piri Reis térképére, és már előttünk is az eredmény.
Fogalmunk sincs róla, mit jelent, de előttünk van.
Azt én értem, hogy az én kínai nyelvtudásom minden, csak nem tökéletes, soha nem is állítottam, hogy segítség nélkül én jól beszélném ezt a nyelvet. Jól Csongor Barnabás beszélte (és a magyart is). Már maga Ligeti Lajos sem mindig szerette beszélni, hiszen ő mégiscsak mongolista volt, de jobban bírta, mint sokan… én valahol a sor legvégén amatőrködöm, érdemeimhez méltó módon.
Persze, szótárral, segítséggel értem én, miről van szó: ez egy belső használatú, Kínán belüli fogyasztásra szánt instant leves, és egészen egyszerűen az engedélyét nyomtatták rá ahelyett, hogy miképpen kell elkészíteni, arra senki sem volt felkészülve, hogy kikerül az országból.
Nyilván arról van szó, hogy sem én nem ismerem kínaiul a megfelelő szakkifejezéseket, sem a szoftver, és mivel a kínai írásjeleket nem nehéz külön értelmezni, az összetett szavakat, a kifejezéseket külön szónak olvasta az emberi és a gépi intelligencia egyaránt. Bár mondjuk Kínában sem mindenki művelt írástudó, el tudok képzelni pár tízmillió embert, ha nem többet, aki ugyanennyit ért a szövegből.
Közben megfőztem és eszem is: egész finom.
Az ízéből ítélve van benne fehér jade jegyzet sóval, három hegyi öltöny, valamint kézzel színezett, faragott zhisheng.
A zhisheng ji (直昇机) különben helikoptert jelent. Meg még van öt jelentése.
Hát, azért megeszem.
Rég ettem kézzel színezett, faragott helikoptert.
Él a klasszikus kínai líra, csak kissé szürrealista lett, kérem.