Nem nevezném nagy sikernek ugyan, pedig hát mégiscsak világrekord: hazánkban találták meg a világ két valószínűleg legostobább neofasisztáját. Nem egy szimpla országos csúcs dőlt meg a minap: bízvást állíthatjuk, világrekordról van szó.
Mondjuk nem nagyon van mit dicsekednünk vele, de az eset akkor is említésre méltó. Főleg, mert kevesen tudják, hogy volt a történetnek előélete is.
Az egész azzal kezdődött, hogy, mint a Szoljon.hu írja:
„Márciusban Szálasi Ferenc halálának hetvenötödik évfordulóján a nyilas pártvezér fotójával pózoltak hungarista aktivisták a világháborús emlékműnél, majd az erről szóló képet internetes közösségi oldalon tették közre.”
Ez Szolnokon történt, ahol pedig nem volt eddig jellemző az ilyenfajta szélsőséges viselkedés. Hanem a történet folytatódott, most már az aktuális MTI-hírt idézem:
„Szolnok, 2021. július 9., péntek (MTI) – Önkényuralmi jelkép használata miatt vádat emelt a Szolnoki Járási Ügyészség egy 23 éves és egy 19 éves férfi ellen – tájékoztatta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség pénteken az MTI-t.
A vádirat szerint a szélsőséges eszméket valló vádlottak április 18-án délután Szolnokon a Tiszavirág híd korlátjához rögzítettek egy általuk készített, 200-szor 180 centiméteres molinót azzal a céllal, hogy megemlékezzenek Adolf Hitler születésnapjáról. A molinón a „Számomra nincs más út: Győzelem vagy halál!” felirat, valamint egy horogkereszt részlete volt látható.
A molinót néhány órán belül egy ismeretlen eltávolította a hídról.
A két férfi két nappal később, április 20-án este a Pozsonyi úti aluljáró belváros felőli bejárata fölé egy másik molinót függesztett ki, amelyen „Az élet nem nem bocsátja meg a gyengeséget” felirat mellett szintén egy horogkereszt részlete volt látható. A kihelyezés után tűnt fel nekik, hogy tévedésből kétszer írták a „nem” szót, ezért hazaindultak festékszóróért.
Az aluljárótól nem messze a rendőrök intézkedés alá vonták a két férfit, akik közül az egyik SS-jelvényeket viselt a ruházatán – közölték.
A rendőrség még aznap este eltávolította a molinót – írták.
Az ügyben a Szolnoki Járásbíróság dönt majd.”
Tisztelt bíróság, hadd ismertessem a tényállást. Fentnevezett, magukat szélsőjobboldali radikálisnak valló, nagykorú magyar állampolgárok márciusban tehát megünnepelték Szálasi Ferenc kivégzésének évfordulóját. De annyira, hogy fotózkodtak, pózoltak is közben a második világháborús emlékműnél, és büszkén osztották meg az önfeledt pillanatok képeit a közösségi oldalon.
Ez már mutatja alulmúlhatatlan szellemi képességeiket, mert magára valamit is adó neonáci nem megünnepli Szálasi kivégzését, hanem meggyászolja. De úgy látszik, náluk egyre ment. És mintha nem is először műveltek volna ilyent, ugyanis a Kimondott Szolnok című oldal viszont azt osztotta meg a Facebookon, ez év március 16-án, hogy:
„Szégyen
Péntek óta információink szerint egész ma délutánig „díszítette” (de lehet, még mindig díszíti) a világháborús emlékművet – ami a volt zsinagógától csak pár lépésnyire van – Szálasi Ferenc portréja. A Szolnoki Ellenállás hungarista mozgalom Facebook-oldala tette fel múlt pénteken az 1946. március 12-én felakasztott „nemzetvezetőre” (értsd: hazáját a náciknak átadó hazaáruló) való megemlékezését.
Most, a fokozott járőrszolgálat ideje alatt senki sem vette észre ezt a történetet, ami egyébként évente rendszeresen visszatérő?
A fideszes városvezetés bizonyítottan ismét a helyzet magaslatán áll…”
Akkor pedig, akár ünnepeltek, akár gyászoltak, semmiképp sem először tették. De mivel nem voltak következményei a dolognak, úgy gondolták, Szálasi kivégzése után megünneplik Adolf Hitler születésnapját is. Kicsit lassú ésszel gondolkodtak, mert igaz, hogy könnyebb lehetett otthon összefirkálni azt a lepedőt festékszóróval, aztán kiszaladni vele a hídra és gyorskötözővel ráfogatni a korlátra, de sokkal hamarabb le is lehet szedni az ilyesmit: elég hozzá egy jóérzésű járókelő, akinek van bicskája. Le is kapták a helybéliek a Hitler-idézetet, még a rendőrség előtt. Ha festve lett volna, azzal többet kellett volna dolgozni, de hát nem festve volt.
Ez után jött a harmadik akció, mely fortélyosságában, kiterveltségében mintegy feltette a koronát az eddigiekre, ugyanis ebben tényleg megmutatta a Szolnoki Ellenállás, mire képesek az agysejtjeik.
Két nappal később szokás szerint elkészítették otthon a molinót. Azt senki sem nézte meg, jól vagy rosszul – mint látjuk rosszul, ugyanis a „nem” szót kétszer is ráírták. Az IQ-bajnokok díszegyenruhát öltöttek – ennek később lesz jelentősége – kihelyezték a lepedőt és elfutottak, mint Sir Robin, a Hős. Később visszakukkantottak, hogy kint van-e még a művük – kint volt, akkor vették észre az elírást.
A világon mindenki azt mondta volna: „Mindegy, ez most már így marad, ne piszkáljuk, az is eredmény, hogy akkor nem kaptak el, amikor kitettük, hagyjuk, ahogy van.”
Ők nem, ők elindultak kijavítani, SS-jelvényes ruházatban, amit a feltűnés elkerülése végett viseltek. A legszebb az lett volna, ha még tagadni is kezdenek, mikor őrizetbe vették őket, de tudomásunk szerint erre azért nem került sor. Mondjuk nehéz is lett volna ilyen helyzetben a tagadás.
Lám, az élet tényleg nem bocsátotta meg nekik a elmebéli gyengeséget.
Mit kaphatnak a tettükért? Még a Hitler-születésnapos eset után azt nyilatkozta dr. Nagy Lajos, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség sajtószóvivője, csoportvezető ügyész a Szoljonnak, miszerint:
„A „Hitler molinó” esetében az elkövetők cselekménye – a jelenlegi adatok szerint – alkalmasnak mutatkozik önkényuralmi jelkép használatának megállapítására. Ez bűncselekmény, egy vétség (a Btk. 335. §-ának c) pontja szerint). A Büntető Törvénykönyv ezt a cselekményt 5-90 napi elzárás büntetéssel fenyegeti, melyet büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A pontos tartamot a bíró állapítja meg, a cselekmény súlyosságát mérlegelve.”
Igen ám, de azóta volt egy bűnismétlés, sőt, nem vették tekintetbe az előzményeket sem, tehát nem csodálkoznék, ha a bíróság maximummal jutalmazná őket, érdemeikre való tekintettel. Ez ellen szól azonban, hogy a körülményekre való tekintettel szükséges volna elrendelni szellemi képességeik szakértői vizsgálatát, azt, hogy képesek-e egyáltalán felmérni tetteik súlyát és következményeit, avagy annyi eszük van, mint egy marék éticsigának. Ha ez utóbbi bizonyosodik be, akkor azonban nem büntethetőek.
Szabadlábon maradnak, de hülyén is.
És az nem múlik el nekik soha.