Akkor ma megint egy kicsit Afganisztánról lesz szó, főleg azért, mert nem győzöm csodálni kollégáim és az olvasóközönség angyali naivitását az ottani helyzettel kapcsolatban: most éppen az okozott széles körű megdöbbenést, miszerint az ISIS-K harcol a tálibok ellen.
De hiszen mindkét fél militáns iszlám szélsőséges, hát miért bántják egymást? – kérdezik sokan. Nos: pont ezért. De előbb lássuk a hírt, a Telex nyomán:
„Az Iszlám Állam vállalta magára az Afganisztán keleti részében végrehajtott robbantássorozatot, melyekben szerintük legalább 35 tálib harcossal végeztek. A globális dzsihád 2010-es évekbeli élharcosaként hírhedté vált szervezet Horászán Tartományként emlegetett helyi leágazása szombaton és vasárnap hajtotta végre az összesen hat támadást. A Reuters informátorai annyit meg tudtak erősíteni, hogy a Dzsalálábádban, Nangarhar tartomány székhelyén végrehajtott támadásban legalább 3 ember meghalt és 20 ember megsebesült. A Washington Post helyi értesülései szerint a dzsihadista szervezet út mentén elrejtett házi robbanószerkezetekkel hajtotta végre a támadásokat, és nemcsak tálibok, illetve családtagjaik, hanem egyes közművek ellen is – egy időre sikerült is kiütni egy nagyfeszültségű elektromos vezetéket, amely áramkimaradást okozott a 350 ezres város egy részében.” (Telex)
Ha abbahagyták a hüledezést, akkor jelezném: ez eddig sem igazán volt másképp. A kabuli repülőtér elleni, kétszáz áldozatot követelő terrortámadást is az ISIS-K hajtotta végre és vállalta is, messze a tálib hatalomátvétel után. De már korábban is harcolt egymás ellen a két csapat – ráadásul az afgán terrorpiacon nem is két csapat verseng, hanem legalább négy! Ugyanakkor szintén jellemző afganisztáni vonás, hogy egyes ügyekben, például a Pandzsir-völgyben kialakult konfliktus során vállvetve harcol az összes ilyen alakulat, mármint a völgy ellen. Világítsuk meg kicsit, miről van szó.
Szóval, kezdetben valának a mudzsahidek, akikből lettek fanatizálódás és hosszas polgárháború útján a tálibok. Ők alapvetően iszlám emirátust akartak és akarnak Afganisztánban, és nem nagyon érdeklődnek a világ többi részének felekezeti viszonyai iránt. Ez nincs teljesen így, de a könnyebbség kedvéért fogadjuk el.
Azonban az első, 1996-2001-es tálib kormányzat már kiváló és gazdag természetes szövetségest látott az al-Kaidában, akik nagyobb méretekben gondolkodnak: ők az egész bolygó felett uralkodó kalifátust szeretnének, persze, csak addig, míg el nem jutunk más planétákra. Mert ha eljutunk, küldenék oda is a Próféta zöld zászlaját (ami a táliboknál fehér, az ISIS-nél, másik, átfogóbb nevén a Daesh-nél fekete). Mármost ez a szövetség okozta Afganisztán 2001-es megszállását is, ami nemrég ért véget.
Rendben van, közben fordult párat a világ, megjelent a Daesh, ami Afganisztánban ISIS-K néven aktív, ez a név az Iszlám Állam Khorasszáni Tartományát jelenti. Ennek viszont van vallási jelentősége, ugyanis Afganisztán neve így nem fordul elő sem a Koránban, sem a hadíszokban, de Khorassszáné a hadíszokban igen. Ez sokat számít a vallásos lakosság körében arrafelé. Voltaképpen az Iszlám Állam is kalifátust akar, mint az al-Kaida, csak épp nüansznyi eltéréssel: ők adnák a kalifát és ők uralkodnának a világállamban. Ez azért elég nagy nézetkülönbség ahhoz, hogy ellenségesek legyenek egymással, mármint a Daesh és az al-Kaida – annyira azok, hogy mikor a kelet-turkesztáni ETIM a Daesh oldalára állt, az al-Kaida híveit ki is irtotta saját soraiból. Az ISIS-K egyébként nagyon hosszú évek óta jelen van Afganisztánban.
Lássuk pár produkciójukat!
Például tavaly is több véres, rengeteg áldozatot követelő merényleteket hajtottak végre: az elsőt a kabuli szikh templom ellen (25 áldozat, 8 sebesült), aztán tömeggyilkosságot követtek el a Kabuli Egyetemen, robbantottak az Orvosok Határok Nélkül által üzemeltetett szülészeten, ezt később még egyszer megtámadták, a második alkalommal 85 diáklányt öltek meg… szóval, ha van valaki, aki radikálisabb a táliboknál az az ISIS-K. És erre is építik a politikájukat.
Láttunk már olyant máshol is, hogy egy radikális csoport úgy növeli a létszámát, hogy elvonja a tagságot egy vele hasonló elveket valló, de kevésbé radikális, nagyobb csoporttól (Magyarországon ezt pártok szokták művelni, vérontás nélkül, de kegyelmet nem ismerve), az ISIS-K pont ezt teszi. A tálibokat gyengeséggel, megalkuvással vádolják, hiszen leültek tárgyalni Dohában az amerikaiakkal, ahelyett hogy a csatamezőn győzték volna le őket (meggyőződésem, hogy a csatamezőn esélyük sem lett volna, az egész tálib hatalomátvétel a titkos tárgyalások és fű alatt épített kapcsolatrendszer, valamint a korrupció csodája, de még így is kellett hozzá az, hogy az akkori amerikai elnök egy nem túl okos, befolyásolható figura legyen). Ez az érvelés felerősödött 2020 júniusában, amikor a valószínűleg szír származású Sahab al-Muhadzsir vette át a csoport vezetését, aki ismereteink szerint nem beszél egyetlen afganisztáni nyelvet sem, kizárólag arabul tud, de épp ezért mentes is a helyi kötődésektől és ellentétektől. Viszont komoly harctéri tapasztalatai lehetnek. Azonban az ISIS-K harcosainak mostani létszáma nem több két-háromezernél.
Sőt, mikor az amerikaiak bevetették ellenük a GBU–43/B-t 2017 áprilisában, ami egyébként „Minden Bombák Anyja” néven ismeretes, a célpont, tehát a főhadiszállásukul szolgáló Nangarhar tartományban fekvő barlangrendszer koordinátáit állítólag a tálibok adták át nekik. Szóval, hagyománya van Afganisztánban egyrészt a tálib–Al-Kaida barátságnak, másrészt az ISIS-K haragjának e két szervezet iránt.
Akkor tehát a tálibok most hadat üzennek a Daeshnek és kiseprűzik őket az országból?
Dehogy üzennek, dehogy seprűznek. Kellenek az ISIS-K emberei a pandzsiri harcokhoz, és a negyedik tényező, a jelenlegi ideiglenes kormány nagy részét adó Haqqani-hálózat is jóban van velük: pontosabban mondva ők mindegyik csapattal jóban vannak, ők tulajdonképpen az összetartó erő, a közvetítő közeg, ami nélkül már egymást lőnék. Mivelhogy a Haqqaniak az egységben, valamint a virágzó kábítószer- és fegyverkereskedelemben érdekeltek. Ennek köszönhető Zabuhllah Mudzsahid mindenhez szakértő tálib szóvivő minapi hivatalos nyilatkozata a Daeshsel kapcsolatban:
„A Daesh nem jelent fenyegetést, mert a Daesh gondolata gyűlölt a lakosság körében. Senki sem támogatja őket. Másodszor, a Daesh elleni harcunk hatékony volt a múltban, és tudjuk, hogyan semlegesítsük a technikáikat.”
Ha nem jelent fenyegetést, nem is harcolnak ellenük? Így, ebben a formában ez sem igaz. Ugyanis:
„A Tolo Newsnak nyilatkozva Mudzsahid elmondta, hogy két csoportot tartóztattak le a legutóbbi, Nangarhar tartományban történt incidensekkel kapcsolatban. A Daesh az elmúlt hónapban több kabuli és Nangarhar tartománybeli támadásért vállalta a felelősséget. A Daeshhez kötődő Amaq hírügynökség videókat tett közzé, amelyekben a Daesh vállalta a felelősséget a támadásokért. Az Egyesült Államok, a NATO és a nemzetközi közösség többi tagja folyamatosan az Al-Kaida és a Daesh afganisztáni tevékenysége miatti aggodalmakra hivatkozik, de a tálibok ígéretet tettek arra, hogy nem engedik, hogy bármelyik felkelő csoport Afganisztánból működjön és más országokat fenyegessen.”
Tehát akkor most mi a helyzet?
Az, hogy Afganisztánról van szó, ahol semmi sem egyértelmű a szó európai jelentése szerint. Ugyanaz a Daesh-harcos lehet egyik nap derék mudzsahid, ha a Pandzsir-völgyben harcol Maszúd csapatai ellen és másik nap véreskezű, hitetlen terrorista, ha Nangarharban mészárolja a tálibokat és robbantgatja, amit épp elér. Legalábbis a kabuli kormány szerint, akik képesek ennyire rugalmasan viszonyulni az afgán valósághoz.
Képesek ők még ennél nagyobb rugalmasságra is. Viszonylag friss hír, hogy bár a kormányuk ideiglenes, de máris átalakították, íme, a pozícióváltozások névsora!
– Haji Nooruddin Azizi, megbízott kereskedelmi miniszter
– Haji Mohammad Bashir, a kereskedelmi miniszter helyettese
– Haji Mohammad Azim Sultanzada, a kereskedelmi miniszter helyettese
– Qalandar Ebad, megbízott közegészségügyi miniszter
– Abdulbari Omar, a közegészségügyi miniszter helyettese
– Mohammad Hassan Ghiasi, a közegészségügyi miniszter helyettese
– Mullah Mohammad Ibrahim, belügyminiszter-helyettes, biztonsági ügyekért felelős miniszter
– Abdul Qayyum Zakir mullah, a védelmi miniszter helyettese
– Nazar Mohammad Mutmaeen, a Nemzeti Olimpiai Bizottság megbízott vezetője
– Mujiburrahman Omar, az energia- és vízügyi miniszter helyettese
– Ghulam Ghaws, katasztrófavédelmi miniszterhelyettes
– Mohammad Faqir, a Központi Statisztikai Hatóság megbízott elnöke
– Haji Gul Mohammad, a határ- és törzsi ügyek miniszterhelyettese
– Gul Zarin Kochai, a határ- és törzsi ügyek miniszterhelyettese
– Arsala Kharoti, a menekültügyi és hazatelepítési ügyek miniszterhelyettese
– Lotfullah Khairkhwa, a felsőoktatási miniszter helyettese
– Najibullah, a nukleáris energiaügyi minisztérium igazgatója
Egyrészt megfigyelhető, hogy változás történt a határ- és törzsi ügyekkel foglalkozó tárcánál (ez intézné a nemzetiségi ügyeket is), másrészt a rettegett Sirajuddin Haqqqani belügyminiszter kapott egy helyettest, aki valahogy nem tagja a családjának, harmadrészt most már biztos, hogy van közegészségügyi tárca, amit lefelejtettek a korábbi kabinet hivatalos névsoráról. A tálibok tehát elkezdték a kormány finomhangolását.
Hogy ez mit jelent, az egyelőre nem lehet megmondani. Az új névsorban egyetlen tagja sem szerepel a Haqqani családnak (így is felülreprezentáltak a kabinetben), tehát nem kizárható, hogy lazulni fog a szörnyszövetség a terrorcsoportok között, és a tálibok akarva-akaratlanul el fogják játszani a világ előtt a „kevésbé rossz fiúk” szerepét, míg a „nagyon rossz fiúkét” az ISIS-K-ra osztják. Ennek voltak korábban is jelei, akár a dohai tárgyalások, akár az evakuáció idején.
De persze ez sem biztos.
Ez csak egy lehetőség a sok közül.
Száz szónak is egy a vége: ne csodálkozzunk ezeken a belháborúkon, ezek ott természetesek. Abszurdnak hangzik egy európai átlagember számára, hogy „dzsihádisták harcolnak dzsihádistákkal”, de ne feledjük: ez a történelem folyamán nagyon gyakori volt. Nem csak az új- és legújabb korban.
Valamiképpen csak stabilizálódik a helyzet.
Vagy nem: ez Afganisztán.