Folytatjuk az úgynevezett „Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya” történetét, mert ma is van fejlemény, minden napra jut, és ameddig ez hír, addig foglalkozunk is vele.
Ezen kívül megpróbáljuk kicsit közelebbről megnézni Posta Imre jellemrajzát, dokumentumok alapján, ugyanis komoly átalakulás volt megfigyelhető rajta.
Mindenekelőtt azonban néhány reakció. Tegnap szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem mindenkinek tetszik, miszerint én ezzel a témával foglalkozom. Mármint, hogy ezeket az embereket őrizetbe vették. Ahogy elnézem, többnyire azoknak nem tetszik, akiknek maga az őrizetbe vétel sem tetszik, sőt, az tetszene a legjobban, ha a tervezett sorozatgyilkosságok sikerrel jártak volna.
Nos: míg ez vélemény, joguk van hozzá. Mikor tett lesz belőle: nincs. Én a magam részéről nem „kicsontozni” akarom sem Posta Imrét, sem Géczy Gábort (őt főleg nem), de olyasmikben vettek részt, amiknek az elemzése egyszerűen képtelenség a nevük említése nélkül. Értem, hogy a rajongóik azt várnák a sajtótól, ami a muzulmán világban kötelező, ha a Próféta nevét említik írásban, vagyis hogy mindig fűzzük hozzá, miszerint „béke és áldás legyen rajta”, de jelenleg inkább ellenkezőleg áll a helyzet.
Másik, érzésem szerint szintén széljobbról érkező vélemény volt az is – tegnapi, államtagadó közösségeket elemző írásomra válaszul – hogy:
„Jelzés, milyen jól is élünk: elférnek és megélnek itt mindenféle futóbolondok is. Bizonyítva, hogy még nincs igazán diktatúra. Legalábbis olyan szélbal, amit már megismertünk…”
Egy a baj: ők nem a rendszernek köszönhetően férnek el, hanem annak ellenére. Ha tehetnék, azonnal véget is vetnének mindenféle rezsimnek, kivéve a sajátjukat. Szóval, ez nem a magyar rendszer tökéletességét, hanem sokkal inkább a tökéletlenségét mutatja: a tulajdon ellenségeivel is csak akkor foglalkozik, amikor azok már nyilvánosan szervezik a merényleteket.
Száz szónak is egy a vége: ez addig lesz téma részemről, ameddig híranyag van benne, és semmi köze az én nézeteimhez vagy érzelmeimhez: mikor Afganisztánban zajlott az élet, azzal foglalkoztam, mikor Hunniában zajlik, azzal törődök. És mivel ez a lap ingyenes, nincs sok alapja annak, hogy a tartalmába a főszerkesztőjén kívül bárki beleszóljon. Az meg én vagyok, tartok is délután magammal egy értekezletet és nem hinném, hogy nagy veszekedés lesz. Ha pénzbe kerülne, a fizető olvasó még mondhatná, hogy nem ezt várta azért, amit lepengetett: de ingyen van, sőt, nem is kötelező olvasni.
Akkor lássuk a mai fejleményeket. Megint arról van szó, hogy ebben az ügyben az elsődleges információs forrás az ügyészség, az ő közleményeik hivatalosak. Ma például azt írják:
„Újabb gyanúsítások az un. Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya ügyében – a Központi Nyomozó Főügyészség sajtóközleménye
„A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészségen élet és állam elleni bűncselekmények miatt folyamatban lévő nyomozásban eddig négy személy gyanúsítotti kihallgatása történt meg.
Mint ismert a gyanúsítottak az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló szervezetet hoztak létre, és céljaik elérése érdekében tagságukat a gyűlésükön és az interneten keresztül – meg nem határozható számú további személyt megszólítva – közéleti szereplők megölésére hívták fel.
A nyomozó ügyészség a csoport két vezetőjének letartóztatását indítványozta, amely indítvánnyal a bíróság egyetértve ezen kényszerintézkedést egy hónapra mindkettőjük vonatkozásában elrendelte.
A csoport szervezettségére utal, hogy – leképezve a demokratikus állami berendezkedést – a csoportosulás egyik vezetőjét bírói hatalommal ruházták fel, míg a másik gyanúsított feladata a végrehajtó hatalom megszervezése volt és egy új „alkotmányt” is megfogalmaztak.
Az ügyben közölt újabb gyanúsítás szerint egy férfi kapcsolatba lépett a csoport vezetőivel azzal, hogy legalább öt hasonlóan radikális nézeteket valló társával szeretne csatlakozni és együtt „szeretnének valami értelmeset tenni”. Ezen gyanúsított kifejtette azt a nézetét is „tiltakozni kell és el kell menni a fejüket levágni,…meg kell haljanak, nincs más!”.
Az ügyészség ezen gyanúsított őrizetét is elrendelte, a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendelésének indítványozásáról ma dönt.
A rendelkezésre álló adatok szerint a csoport vezetői által hirdetett emberölések végrehajtására többen is jelentkeztek, a tag toborzás sikeres volt, a gyanúsítottak szándékainak komolyságát jelezi, hogy fegyverek beszerzéséről is egyeztettek.”
Hát, ez sokat ront az őrizetesek eddig sem rózsás helyzetén. Ebből így most már akármi is lehet, tekintve a csoport alapvetően antiszemita ideológiáját: könnyen hozhatják őket kapcsolatba az Iszlám Állammal vagy az al-Kaidával a lefejezés és a kis, pár fős sejtekből szervezni kívánt halálbrigádok miatt (ez a már elemzett kulcsi beszédben hangzott el, mint „a szerveződés leghatékonyabb formája”).
Mindazonáltal én ebben nem hinnék, illetve… szóval, az biztos, hogy a fejlevágásos ajánlat elhangzott és így hangzott el, az a nem biztos, hogy militáns muzulmán csoportoktól jött a felvetés, az épp úgy lehetséges, hogy a kormánymédia által folyamatosan emlegetett lefejezések adhatták az ötletet a lelkes önkéntesnek. De ebben a történetben az számít a legkevesebbet, hogy én mit hiszek vagy gondolok: a vádiratról mindenképpen az ügyészség dönt, az biztos, hogy ötödik őrizetes már van, lehet, van tizedik is. Előbb-utóbb megtudjuk. Mindenesetre nagy per készülődik.
Sajtószempontból viszont nem csak a majdani per érdekes, hanem maga a jelenség is. Ne elemezzük mi magunk, miféle ember Posta Imre, megtette helyettünk a Mi Hazánk lapja, a Magyar Jelen, amivel soha, semmiben nem szoktam egyetérteni, azonban most ők találtak olyan interjúalanyt, akihez én soha nem jutottam volna el: a főszereplő egyik személyes ismerősét. Idézzük kicsit, mit mond:
„Azonban biztos vagyok benne, hogy ez az ember nem bolond. Teljesen tudatosan csinálja, amit csinál. Egy jól felkészült, de nagyon gonosz provokátor. Ez biztos. Maga köré gyűjti a társadalomnak azt a szegmensét, amely már semmiben nem bízik, jövőkép nélküli, ezeket az embereket szó szerint szektataggá alakítja. Ennek törvényszerű, hogy ez lett a vége. (…) Az is elképzelhető, hogy teljesen tudatosan tették közzé a videót. Hogy majd Postát elviszik, megvan a mártírium, de ő majd úgyis kimászik az egészből, mert a szekta szabályai szerint rá nem fog vallani senki, ezért Posta úgy gondolja, hogy ezt bevállalja, bár lehet, hogy ő nem számolta bele azt, hogy őt is elviszik. Mert tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy ehhez ne legyen köze. De lehet, hogy országosan ők azt gondolták, hogy beindít egy olyan láncreakciót, hogy a sok elkeseredett ember közül lesz egy, aki fogja magát, és elindítja ezt a nagyon rosszul végződő folyamatot, amelyben Posta magát ugyan nem, de a saját követőit kész feláldozni.”
Nem én mondom: ők mondják. Azt tudjuk, hogy a magyar szélsőjobboldal is ugyanannyira fragmentált, mint a társadalom többi része, és egymásnak nagyobb ellenségei tudnak lenni a különböző csoportok, mint bárki másnak: de az mindenképpen érdekes, hogy egy szélsőjobboldali így beszél.
De mi történt Posta Imrével? Ugyanis elém került a minap egy korábbi, egészen pontosan 2007. május 31-i interjú, amit az Index készített vele és abban összeszedetten, mértéktartóan, logikusan beszél volt pszichológusukként a Köztársasági Őrezred problémáiról:
„Én arról tájékoztattam – nemcsak 2006 nyarán, hanem korábban is – az Őrezred vezetését, hogy az állomány lelkiállapota egyre rosszabb, nem bíznak a vezetőikben, és nem tartják követendő példaképnek őket. Felborult az értékrendszer, sokan visszaélésekről, akár bűncselekmények gyanúját felvető esetekről beszélnek, márpedig mindez nyilvánvalóan kihat a munkavégzésre.
Szeretném leszögezni: az Őrezred problémája nem az állományban rejlik. A többség kiválóan képes lenne feladata ellátására, sőt szeretné is ezt tenni, de a vezetési hiányosságok elkedvetlenítik, másfelé terelik a legalkalmasabb embereket is. A miniszterelnöknek azért továbbítottam a levelet, mert ahogy korábban, tavaly nyáron sem kaptam választ a felvetésekre.”
Ezek józan szavak. De hogyan fogalmazott tavaly, mikor a dusnoki ügyben kért tőle interjút ugyancsak az Index?
„Ha nem rendelkezek információval, akkor nem tudok mivel sakkozni, de nálam van egy algoritmus, egy megoldóképlet, amivel hogyha behelyettesítem, akkor a vegyészüzemmérnöki agyam meg a pszichológus működési mechanizmus azt a paralogikát hozzáteszi, ahogy egyébként működik itt a politika, ahogy látjátok. Annyi történt, hogy kinyílt előttem a világ.”
Azért láttam már akárhány több diplomás embert, aki nem a világ, de a pilótajátékok vagy az értéktőzsde működését sem bírta átlátni…
„Én úgy látom, hogy a kormány arra buzdít minket, hogy kerüljünk harci helyzetbe. Minden csatornán az jön, hogy legyél készen, fegyverkezzünk, az ellenség a kapuknál van, lőtereket az iskolába. Az elmúlt időszak parlamenti kijelentéseiben már elhangzottak a szabadkőművességre való utalások is. Ezekből elég egyértelmű, hogy Magyarország és a kormány háborúban áll. Az ő kommunikációjukban a muszlim betelepítésre teszik a hangsúlyt, én viszont az Izraelből való csendes áttelepítésre.”
Mintha egy másik ember beszélne, nem a 2007-es. Ez sem buta, más neki a baja: ahogy épp a pszichológiában szokták mondani, „a paranoiás hamisan állítja fel figuráit, de aztán csodálatosan sakkozik”. Minden tény és minden vélemény azért van, hogy az ő nézeteit támassza alá.
„Megrendült a közbizalom az intézményekben. Azt elismerem, hogy durva szavakat használok, de én már nem tudok szépen beszélni egy rendőrrel. A bíróság előttem már lejáratta magát, őneki joga felettem kvázi nincs.”
Hát, az most dől el, hogy kinek milyen jogai vannak. A két interjú összehasonlításából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az alany személyiségében a kettő között eltelt időben gyökeres változás állhatott be. Vagy ha nem állt be változás, akkor tudatos döntés eredményeképpen viselkedik a korábbitól teljesen különböző módon. Ezt viszont már nem dönthetem el én magam, bármi is legyen a véleményem: ehhez komoly vizsgálatot kell majd elrendelni.
Ami tovább növeli majd az amúgy is hosszasnak tűnő bírósági eljárás időtartamát.
Nagy per készülődik, amint már mondtam is, nagy, esetleg átfogó per lehet ebből – és elég sok érdekes dolog derülhet még ki kapcsolatrendszerekről, támogatásokról, de akár a konteók tudatos terjesztésének módszereiről is.
Érdemes rá odafigyelni.
Ha lesz újabb fejlemény, tudósítok róla.