Szele Tamás: A Békemenet kicsiny titkai

Törököt fogtam, kérem, nem ereszt. Az ereszt amúgy is a Szájer fogta, róla volt szó épp elég, ez az én törököm a Békemenet, amit szívesen hagynék a búbánatos jófenébe, elvégre sem ingem, sem gatyám – de nem lehet. Ahogy valami mással foglalkoznék, azonnal tesznek valamit, amit nem hagyhatok szó nélkül.

Pedig én ma Kína Tajvan elleni készülődéséről akartam írni, meg arról, lesz-e ebből amerikai beavatkozás – de hát nem lehet, nem hagyják, állandóan rendetlenkednek. Én a magam részéről egyáltalán nem kívánom, hogy ne vonuljanak, felőlem vonuljanak csak, amerre akarnak, ahányan akarnak, de azért az amerrét már tegnap elemezni kellett – meg azt is, hoznak-e otthonról tankot vagy lesz a helyszínen – az ahányan meg ma kerül terítékre. Mert persze, hogy nem mindegy, milyen létszámú lesz ez a demonstráció.

Nyilván nem lesz néptelen, nem marad el érdeklődés hiányában, az már most is látszik, hogy erősen szervezik. Tán erősebben is, mint kéne. Ugyanis mit írt Hadházy Ákos két órával ezelőtt a Facebookon?

Nagyon durva: A FIDESZ A BELÜGYMINISZTÉRIUM ALÁ TARTOZÓ NISZ ZRT. TELEFONJÁN VÉGZI A BÉKEMENET SZERVEZÉSÉT (azaz a buszkirándulásokat, a járvány kellős közepén).

Inkognitóban felhívtam egyébként a számot, Kővári László szekszárdi fideszes képviselő lánya vette fel és örömmel tájékoztatott, hogy nagyon sok buszt fognak szervezni, ingyenes lesz az út és szóljak másoknak is. Hát tessék.”

Ezt el tetszettek cseszerinteni, de alaposan. Egyfelől most már nem lehet a határon túliakra fogni, hogy „ők jönnek békemenetelni”, mert nem ők jönnek, ellenben tudjuk, hogy kik jönnek: Magyarország nem a fővárosban élő polgárainak egy része jön. Lehet, hogy lesz egy kisebb lengyel és olasz csoport is – erről beszámolt már a CÖF – de a tömeg zömét honpolgáraink adják majd.

Mindenkit óva intenék a magyaros általánosítástól, ami jelenleg vidékizésként jelenne meg. Nem a teljes magyar vidék sorakozik fel egy emberként a kormány mögött, hanem annak csak egy töredéke, egy elhanyagolhatóan kis részük. Csak épp nyolcmillió ember töredéke is nagyon sok ember. De ha az ellenzék a ma napvilágra került adatok alapján elkezd „vidékizni” (ahogy korábban volt párt, amely minden választási vereségéért megtalálta a felelőssé tehető egyik vagy másik bűnbak-csoportot) akkor végzetes hibát követ el, ami minden jövő áprilisi reményt tönkretehet. Ismétlem: akármilyen sok buszt is szerveznek, ez nem a vidéki lakosság többsége.

Ne szítsuk a Budapest-vidék ellentétet, az csak a kormány malmára hajtja a vizet!

Az sem érdektelen, hogy lényegében véve a Belügy egyik cége végzi a szervezőmunkát, lássuk, róluk mit tudunk? A honlapjuk szerint:

A NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (rövid nevén NISZ Zrt.) jogelődei révén fél évszázados múltra tekint vissza. Elődei, az 1964-ben alapított Konjunktúra- és Piackutató Intézet (KOPINT) és az 1968-ban létrehozott Datorg Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt., melyeknek összevonásával 1987-ben jött létre a KOPINT-DATORG Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet. 2005 júliusától a vállalatunk egyedüli tulajdonosa a magyar állam lett, azóta zártkörű részvénytársaságként működünk. 2007 óta fő tevékenységünk teljes körű infokommunikációs szolgáltatások nyújtása az állami és kormányzati szervek számára.

2008-ban a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vette át, a társaság neve 2011-től NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.. Legnagyobb megrendelőink államigazgatási szervek és országos hatáskörű intézmények, de gazdálkodó szervezetek, vállalkozások és magánszemélyek is igénybe veszik egyes szolgáltatásainkat. Cégünk tevékenysége során a legmodernebb infokommunikációs technológiák alkalmazásával támogatja a hazai közszférát, hogy az minél könnyebben megfelelhessen az innovációs kihívásoknak. A kormányzati infokommunikációs szolgáltatások színvonalának folyamatos emelése mellett fontos célkitűzésünk, hogy elősegítsük a felhasználók hozzáférését a korszerű e-közigazgatási megoldásokhoz.”




A tevékenységi körükből látszik, hogy piackutatókból vedlettek infokommunikációs szolgáltatóvá, de minket most az érdekel, hogy száz százalékban állami cégről van szó, ami kizárólag a közszféra számára dolgozhatna.

A CÖF viszont elvileg nem tartozik a közszférához, meghatározzása szerint:

Közéleti tevékenységet végző magyarországi szervezet. A CÖF támogatói azok a magyarországi civil közösségek, amelyek visszaigazolták aktív együttműködésüket, és a társadalmi, gazdasági kérdések megoldásában történő részvételüket.”

Ergo kizárólag a támogatásokból gazdálkodhatna, kormányzati cégeknek meg nem adhatna megbízást. Rendben, azért van miből gazdálkodjon, ha megnézzük csak az idei támogatóikat, egész csinos kis summa jön össze a távolról sem teljes lista végén:

MFB – 25 millió forint (2021 augusztusában)

Szerencsejáték Zrt. – 170 millió forint (két tételben, 2020 őszén)

MVM – 508 millió forint (2018-ban)

de ez csak a nagyja, szóval lehet egy milliárdocska a bugyellárisukban mindent összevéve, abból telik vándorkiállításra is, buszoztatásra is, hírportálra is.


Pénzük tehát van rá, de állami céget akkor sem lett volna szabad megbízni a szervezéssel. A mostani menetet ráadásul hangsúlyozottan úgy szervezik, hogy azon „karon ülő gyermekekkel, babakocsikkal” vonuljanak a híveik, márpedig ez alapvetően rossz ötlet: gyereknek politikában nincs helye, ilyen járványos időkben még a tumultusban sincs. Azt már nem is mondom, hogy tekintve a CÖF híveinek átlagéletkorát, az ő gyermekeik már mind felnőttek: ha ráül a karjukra a hetven-nyolcvan kilós, legalább negyvenes csemete, az úgy eltörik, mint a huzat. Gyermekkocsiban sem könnyen tologathatnák a leszármazottaikat. De ez már legyen az ő gondjuk.

Hanem, miután látjuk, hogy a magyar állam intézményeit törvénytelenül (de legalábbis etikátlanul) veszik igénybe, most már azt is derítsük ki, mi az, amiért ők ennyire vonulnak?


Mit akar egyáltalán a Békemenet?

Erre Fricz Tamás, vezetőségi tagjuk ad választ a mai Magyar Nemzetben:

Azt gondolom, 2012 óta talán most van a legnagyobb szükség arra, hogy békemenetet tartsunk.

Annál is inkább, mert a globális liberalizmus emberei és magyarországi csatlósaik, a balliberális ellenzék a végső csatára készül az Orbán-kormány ellen, a jövő évi parlamenti választásokon bármi áron, de meg akarják buktatni a kormányt. Céljuk egy olyan birodalmi Európa megteremtése, amelyben az olyan ellenálló, szuverenitásukat a végsőkig védő nemzeteknek, mint Magyarország és Lengyelország, nem osztanak lapot. A globalisták és a szuverenisták küzdelme mind Európában, mind Magyarországon a csúcsához érkezett; ezért, és leginkább ezért van szükség a békemenetre, amely demonstrálja, hogy az Orbán-kormánynak nemcsak Európában és az unióban vannak szövetségesei, hanem mögötte áll a nemzeti és keresztény értékrend iránt elkötelezett állampolgárok sokasága.”





És ezt képesek komolyan gondolni? Ragnarök van náluk, Istenek Alkonya, az ázok és a vánok Végső Csatája? Hagyjuk már ezeket a Wagner-operákat, kérem szépen. Szó nincs „birodalmi Európáról”, ezt maguk vizionálják, olyasmikről van szó, hogy az uniós alapértékeket be kéne tartani mindenkinek, a jogállamiság alapelv kéne legyen mindenhol és el kéne számolni az uniós támogatásokkal. Ez utóbbi az egyik olyan dolog, amire a magyar kormány soha az életben nem lesz hajlandó, inkább utcára viszi az összes hívét. A másik probléma, ami a CÖF Unió-ellenességét előidézi, már nem ennyire nyilvános, nem szokott nyíltan elhangzani.

Ez Magyarország esetleges felvétele az eurozónába.

Ezt akarják minden áron, ha kell, tűzzel, ha kell, vassal megakadályozni.

De hát miért lenne baj, ha euróban (is) fizetnénk? Máshol remekül működik, csak nálunk állítja az érdekes gondolkodású Matolcsy, hogy a forint a nemzeti felemelkedés kulcsa, az euró sárba rántaná a gazdaságunkat. Hát, az ő gazdaságukat igen… ugyanis az euró jóval kevésbé inflálódik, mint a forint! A gyenge és egyre inkább gyengülő forint vonzza a külföldi befektetőket, hiszen a beruházások minden forintleértékeléssel olcsóbbá válnak.


Ja, hogy nekünk meg közben felkopik az állunk? Olyan van, kérem. A gyenge forint inflációval és a magánemberek vagyonvesztésével jár, napról napra érezzük, az állampolgároknak sokkal jobb lenne az euró stabilitása. És ne feledjük a devizahitelesek problémáit sem, melyek jó részt a forint árfolyamának billegéséből származnak: ahogy veszít értékéből a nemzeti valutánk, úgy emelkednek az ő törlesztési részleteik. Euró esetében ez rögtön megállna, és ha olcsóbb már nem is lenne, de drágább sem, befagyna az adott szinten, legalább tervezni tudnának.

Száz szónak is egy a vége: míg a magyar polgárnak az erős és stabil euró lenne jobb, az állami-nagyvállalati-kormányközeli gazdasági szférának sokkal jobb a gyenge forint.


Ezért hát a nagy euroszkepszis. Ez is a pénzről szól.

Felőlem az megy ki békemenetelni huszonharmadikán, aki akar, lesznek, ahányan lesznek.

De ne tessék elfelejteni: aki odamegy, végső soron a gyenge forintért és az általános elszegényedésért tüntet.

Tessék meggondolni.

Persze, ha valaki úgy fogja fel, hogy ő a nemzetért akar szegény lenni, az menjen csak nyugodtan.

Még az is lehet, hogy találkozik a Mészáros Lőrinccel.

Az pedig megkínálja homár-mangó krémfreschsel vagy citrushínáros fésűkagyló-wakaméval. De kaphat ázsiai wagyubélszínt is, wontoncsipsszel.

Mert ne feledjük: Mészáros Lőrinc is a nemzetért szegény, a haza érdekében nélkülözik, nyomorog.

Csak valahogy ő ilyen sajátosan teszi. Mások pedig maradnak a jó öreg, bevált magyar szegénységben.

Igazán beláthatnák a mészárosi igazságot: teli hassal éhezni is könnyebb.


Oszd meg másokkal is!