Szóltam erről már néhány szót máshol, más lapban, de az nem volt elég. Én is érzem, hogy Kövér László ennél többet, Magyarország pedig nála jobbat érdemel. Nem lehet elintézni a házelnök tegnapi zseniális eszmefuttatását egyetlen bekezdéssel: a szavainak súlya van. Értelmük mondjuk nincs, de az más kérdés.
Szóval, az a helyzet, hogy pénteken a Parlamentben tartotta plenáris ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF). Ennek a szervezetnek komoly nemzetközi súlya nincs, a saját statútumuk szerint
„A KMKF a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) kiegészítése a parlamenti együttműködés dimenziójával. Létrehozásával a végrehajtó szerv, a Kormány mellett a másik hatalmi ág, a törvényhozás szintjén is rendszeressé, következésképpen eredményesebbé válik az együttműködés a magyarországi parlamenti pártok és a magyar nemzeti közösségek szervezeteinek képviselői között.”
Ne tessenek létező, valódi együttműködésre gondolni, sőt ez nem is egy fideszes kreatúra, 2006. szeptember 8-án hozták létre, szóval a mostani kormányzatnak csak másodlagos köze van hozzá, pénzt külön nem is kapnak tudtommal (bár van beleszólásuk a másoknak adott támogatás elosztásába), szóval amolyan össznemzeti sóhivatal, amiben remekül lehet fontoskodni, de sok vizet nem zavarnak. Valami olyasmiért hozták létre annak idején, hogy a különböző országok parlamentjeiben ülő magyar képviselők tudjanak egyeztetni egymással, bár létezett már akkor is egy kiváló találmány, ami ezt lehetővé tette: telefonnak hívják és Alexander Graham Bellenek köszönhető. Mindegy, van egy ilyenünk is, miért ne lenne?
De ha plenáris ülés, és ha a magyar Országházban tartják, illő, hogy a házelnök tartsa a nyitó beszédet, ezzel nincs is semmi baj.
Baj azzal van, hogy Kövér László a házelnök, aki súlyosabb eset sok szempontból Földi Lászlónál és Georg Spöttlénél is, mert mindkettőjük összes rög- és téveszméit vallja, bár ezek mellé van neki egy csomó sajátja is. Valljuk meg: nem mindennapi koponya. Lássuk akkor, mi jött ki ebből a koponyából tegnap, a száján keresztül. (A beszéd szövegét az MTI tudósításából veszem, melyet Kövér László honlapja is átvett: senki se vádolhat azzal, hogy pletykából vagy hallomásból tájékozódom, ez a hivatalos verzió).
„Az államokra mint közhatalmakra új kihívásként nehezednek a magánhatalmak.
Közölte, a statisztikai adatok szerint a globális tőkekoncentráció következményeként ma a világ tíz legerősebb magáncégének az összesített tőkeereje nagyobb, mint a világ 180 szuverén államának.
2017-ben a világ 100 legnagyobb bevételt előállító entitásának listáján 71 multinacionális vállalat, azaz államhatárokon átívelő magánhatalmi csoport szerepelt és csak 29 állam – részletezte. Hozzátette: harminc évvel ezelőtt ezen a listán még az államok voltak többségben.”
Nono, házelnök uram, nono. A United Fruit már 1898 és 1934 között banánháborúkat indított a karibi térségben, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén, annyira tőkeerős volt, és annyira kézben tartotta az Egyesült Államok gazdasági érdekeit, hogy harcolt érte az amerikai hadsereg Panamában, Hondurasban, Nicaraguában, Mexikóban, Haitin de még a Dominikai Köztársaságban is! Nem új dolog ez, később is emlékszem pár háborúra, amit mindenféle olyan apróságokért vívtak nemzetállamok, mint olaj, földgáz, urán, amit aztán magáncégek termeltek ki. Szóval, nincs igaza, harminc évvel ezelőtt is nagyobb hatalmuk volt a multinacionális vállalatoknak, mint akárhány kisebb nemzetállamnak – száz évvel ezelőtt nemkülönben.
„Kövér László azt mondta, az államok és a multinacionális vállalatok küzdelmének tétje világszerte az országok pénzügyi, gazdasági, természeti és emberi erőforrásai feletti rendelkezési jog megtartása, illetve megszerzése.”
Érzésem szerint Kövér úr úgy gondolja, hogy a multik keressék meg a sok pénzt, aztán majd a nemzetállamok jól vegyék el tőlük, mondjuk államosítás útján. Ezt hívtuk szocialista világrendszernek, és már akkor sem tudtuk megmondani, mi lesz, ha elfogy a rabolt pénz? Mint a mellékelt ábra mutatta, kölcsönkérés lett belőle, aztán meg csőd és rendszerváltás. De ha Kövér úr ezt szeretné, ám lelke rajta.
Most tessék figyelni, most jön a lényeg!
„A minden embernek az anyanyelvéhez, a nemzeti kultúrájához és a szülőföldje otthonosságához való jogának biztosítását hasonlóan újszerű és időszerű kezdeményezésnek tartotta, mint a chilei parlament idén szeptemberben elfogadott alkotmánymódosítását az emberi identitás neurológiai védelméről.
Elmondta, idáig az emberi agyműködést alapvetően csak ideológiai módszerekkel, azaz a koponyán kívülről lehetett befolyásolni, mostanra azonban egy olyan korszak küszöbére érkezett az emberiség, amikor az agykutatás és a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy az emberi agy és gondolkodás működése neurotechnológiai eszközökkel, koponyán belülről is mások által befolyásolható, módosítható és irányítható legyen.
A házelnök véleménye szerint a tudomány vívmányai mindig lenyűgözőek, de szabályozás hiányában sokszor életveszélyesek.
Kövér László szükségesnek nevezte, hogy a neurotechnológia területén új etikai szabályokat, új nemzetközi jogi egyezményeket, új emberi jogi fogalmakat alkossanak, „hogy az emberiség ne rabjává, hanem haszonélvezőjévé váljon a technológiai fejlődésnek”.
Javasolta azt is, hogy a KMKF legyen szervezője és házigazdája egy olyan nemzetközi emberi jogi konferenciának, amely a jövő évi választások és a megfelelő előkészítés után áttekinti az ember biológiai integritása és nemzeti identitása védelmének 21. századi követelményeit, és ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetközi szervezeteknek a legújabb generációs emberi jogok bővítésére.”
Na, itt már nagyon súlyos gondok vannak a toronyban, kérem. Ezt meg honnan vette a Tisztelt Ház elnöke? Eddig is minden bokorban összeesküvőket látott, meg kell hagyni, ő hisz Magyarországon a leginkább a Háttérhatalomban, mindig ő ügynöközött, sorosozott, nemzetárulózott a leghangosabban, de eddig az agy koponyán belül elektronikus irányításáról nem volt szó. Nem csak nála, máshol sem, el is mondom, miért.
Az emberi agy teljesen másképp működik, mint a számítógépek, azt, hogy miképpen, ma sem tudjuk teljes bizonyossággal, de semmiképpen sem lehet rákötni egy USB-csatlakozót, ami aztán kimenet is lenne, bemenet is. Ilyesmiről ábrándozik Elon Musk a Neuralink-projektben, nagyon kevés sikerrel, egy oda-vissza működő agy-számítógép interfészről, ami olyasmi lenne sok tudományág számára, mint a Szent Grál – ha megtalálnák, bénulásokat gyógyíthatnának meg, vakok kapnák vissza a látásukat, süketek a hallásukat, és az oda-vissza kommunikáció miatt az emberi személyiség is elmenthető volna az összes emlékével együtt.
Csak épp nem találják. A digitális rendszerek annyira másként működnek, hogy a dolgok jelen állása szerint az számít átütő eredménynek, hogy ha egy kísérleti malac orrához hozzáér valami, azt a számítógép érzékeli, vagy egy majom gondolati úton tudott irányítani egy Pong játékot (tévé-teniszt). Ennyit sikerült idén áprilisig elérni, és ez mind az agyból kimenő jel, bemenőt nem tudunk generálni. Ha tudnánk, például megoldhatnánk a látássérüléseket, ez ma még csak nagyon kísérleti stádiumban van, az agykéreghez eljutó videójelek értelmezését újra kell tanulnia a betegnek, szóval nagyon-nagyon messze van még Geordi La Forge vizorja a Star Trekből. Nem kétséges, hogy egyszer majd sikerül létrehozni, és az nagyon szép nap lesz: de nem jön el egyhamar.
Arról pedig szó sincs, hogy a gondolkodást értelmezni lehessen gépi úton, ilyen interfész segítségével: a mai számítógépes rendszerektől már az is nagyon szép, ha a majom nem túl differenciált „fel” és „le” parancsait képesek felfogni a Pongban, mi van, ha egy ember gondol mondjuk arra, hogy Arisztotelész Nikomakhoszi Etikája gyönyörű ugyan, de ma már nem tökéletes vagy a tavaszi rétek illata jut eszébe a Kárpátokban?
Megmondom, mi van: nem tudja értelmezni a rendszer. Ez mesterséges intelligencia kérdése is, a mai eszközeink egészen egyszerűen nem elég fejlettek a gondolatoknak még a felfogására sem, sőt, magának a gondolkodásnak sem értjük a működését. Befolyásolni pedig végképp lehetetlen volna azt, ki mire gondoljon. A mai mesterséges intelligenciák lassan elérnek a képességeik határára, innentől már sem méretbeli, sem kapacitásbeli, sem sebességbeli fejlesztés nem használ, tehát nem túl valószínű, hogy a mi életünkben eljön a Szingularitás (az embernél intelligensebb MI).
Kövér kiméráktól riadozik, nem először és biztos, hogy nem utoljára, az a technológia, amit felvázolt, nem mostani, de azon is csodálkoznék, ha belátható időn belül akár csak kísérleti szinten létrejönne. Épp tegnapelőtt írtam Beethoven X. szimfóniájáról, amit a ránk maradt töredékek alapján egy mesterséges intelligenciával íratott meg a Deutsche Telekom, a Beethoven-emlékév jegyében. Nagyon-nagyon hosszú tanulási folyamat után született a zeneműből kétszáz változat, és ezek közül bizony emberek, zenetudósok választották ki a végleges, előadásra méltó, „legbeethovenibb” változatot. Szóval, ennyit tudunk ma a gondolkodás és alkotás szimulációjáról, előállítunk valamit, ami annyira hasonlít az igazi gondolathoz, alkotáshoz, hogy nagyon nehéz megkülönböztetni tőle, de azért nem autonóm, kreatív ötlet. Utánzat, nem eredeti.
Akkor inkább azt kérdezném: honnét veszi ezt a paranoid téveszmét Kövér László? Mert azt látjuk, hogy téveszme, azt sugallja, hogy a nagy multicégek akarják irányítani az emberi agyakat. Dehogy akarják, lehetetlenség az.
Nem véletlen, hogy a XIX. században a téveszmések súlyos állapotukban rendszerint Napóleonnak képzelték magukat (ebből közhely is lett), ugyanis akkor és Európában Napóleon volt a köztudatnak az a szereplője, akit mindenki a „nagy ember”, a „vezér” képzetével azonosított. Akinek cezaromániája lett, az automatikusan lépett Napóleon szerepébe, vette fel azt. Később Lenin, Sztálin, Hitler lépett a helyére, de az egyszerű paranoidok is mindig a kor vezető eszméiből merítették a rettegnivalót. Tömegek rettegtek az atomháborútól, ugyanakkor az 1950-es években még tömegek nem voltak tisztában a radioaktivitás természetével, így lett elterjedt téveszme, hogy „a szomszéd a falon túlról sugaraz engem éjszakánként”.
Most pedig szó szerint dúskálunk az áltudományos rettegnivalóban, oltásellenességben, 5G-ellenességben, álhírlapokat tesz dúsgazdaggá, ha azt írják, hogy chipet ültetnek az emberekbe az orvosok, a chemtrail és a HAARP már kezd is kimenni a divatból, pedig hej, de szépek voltak azok az alufólia-sapkák! Mivel pedig az ember a rögeszméit is csak abból képes felépíteni, amiről van tudomása, sajnos kétségtelennek tűnik:
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke konteókat és álhíreket olvas, mégpedig napi rendszerességgel. Ettől egyre súlyosabb üldözési mánia alakul ki nála.
Ami, társadalmi pozícióját és állapotának rohamos súlyosbodását tekintve nagyon nagy baj, ugyanis neki nem kevés hatalma van.
Ha átlagember volna, ennél a téveszménél már akkor is felvetődne a környezete részéről a gyógykezelés szükségessége, így viszont nincs, ki szólni merjen.
Addig fog romlani a helyzet, hogy előbb vagy utóbb valami jóvátehetetlen kárt okoz.
Én mindenesetre jeleztem, hogy ez várható.
Azt is tudom, hogy hiába tettem.