Mivel ma nincsenek szenzációk, csak kisebb hírek, a tömkelegekről fogok írni, meg általában, az emberi ostobaságról. Mondjuk bőven van miről, de azért nézzünk körül, mert hátha nem csak az derül ki, hogy ostobák vagyunk, hanem az is: mitől vagyunk azok?
Persze, már aki. Valamennyire mindenki.
Ez is ostobaság bizonyos szinten, hiszen ha a véleménybuborékok közé egyenlőségjelet teszünk, vagy pláne, ha a méretük alapján rangsoroljuk őket, könnyen kijöhet, hogy a sok millió járvány- és vírustagadó már a létszáma miatt is okosabb kell legyen teszem azt Karikó Katalinnál. Hiszen együttvéve sokkal több az agysejtjük is, de ettől még igazuk nem lesz. Ettől még csak tömkelegek lesznek.
Kik azok a tömkelegek? Stanislaw Lem ír róluk a Kiberiádában, idézném is:
„A tömkelegek birodalma arról nevezetes, hogy alattvalói rengetegen vannak. Egy napon Trurl mérnök, aki a sáfránysárga Delira csillagkép vidékén barangolva kissé letért az útról, megpillantott egy bolygót, amely mindenestül mozogni látszott; lejjebb szállva észrevette, hogy csak a bolygó felszínét borító tömeg hullámzik. Nagy nehezen talált néhány négyzetméter viszonylag üres talajt, és leszállt. A bennszülöttek nyomban odaszaladtak, körülfogták, és hangoztatni kezdték, hogy milyen sokan vannak; mivel azonban mind egyszerre és összevissza kiabáltak, sokáig nem értette meg, miről van szó. Mikor végre megértette, azt kérdezte:
– Hát igazán olyan sokan vagytok?
– Igazán! – harsogták roppant büszkén. – Megszámlálhatatlanok vagyunk!
A többiek így tódítottak:
– Annyian vagyunk, mint vízcsepp a tengerben!
– Mint csillag az égen!
– Mint a homokszemek! Mint az atomok!
– No jó – mondta Trurl. – És mi van akkor, ha ilyen sokan vagytok? Állandóan számoljátok magatokat, és ebben telik kedvetek?
– Műveletlen idegen – felelték –, tudd meg, hogy ha toppantunk a lábunkkal, megremegnek a hegyek, ha fújunk, orkán kerekedik, és fákat csavar ki, ha pedig mindannyian leülünk, senki sem bírja kezét-lábát mozdítani!
– És mire jó az, ha remegnek a hegyek, orkán tépi ki a fákat, és senki sem bírja kezét-lábát mozdítani? – kérdezte Trurl. – Hát nem jobb, ha a hegyek nyugodtan álldogálnak, a szél nem fúj, és mindenki úgy mozog, ahogyan akar?
Nagyon felháborodtak a tömkelegek, hogy így semmibe veszi hatalmas számukat és számbéli hatalmukat; ezért toppantottak, fújtak, és leültek, hogy bebizonyítsák, milyen sokan vannak, és mi következik ebből. A földrengés a fák felét derékba törte, a fák az alattuk állókat összeroppantották, a fújás támasztotta szél kidöntötte a maradék fákat, újabb hétszázezer lakos morzsolódott össze, az életben maradottak pedig sem kezüket, sem lábukat nem bírták mozdítani.”
Szóval, attól hogy valakik tömkelegek, nagyon tudhatnak toppantani, fújni vagy összezsúfolódni, nagy lehet az együttes erejük is, de az igazuk semmivel sem lesz nagyobb, mint egyetlen embernek. A tömkelegség mégis népszerű, mert egymás hülyeségét erősítik a tömkelegek, ezt hívjuk véleménybuboréknak. De hogy lesz ebből hír?
Úgy, hogy épp egy Eurobarometer-jelentést nézegetek. Az a címe, hogy „Az európai polgárok tudása és attitűdje a tudományhoz és a technológiához”, magyarul egyrészt a Qubit írt már róla, másrészt a Transindex, ők a romániai adatokat elemezték, a Qubit a magyarországiakat.
Az eredmény elkeserítő. Vegyük Magyarországot. Itt a felmérésre válaszolók 31 százaléka gondolja úgy, hogy a korai ősemberek egy időben éltek a dinoszauruszokkal, Romániában ez az arány 34 százalék. A dinoszauruszok kb. 66 millió éve pusztultak ki, a Homo sapiens 300 ezer éve jelent meg a Földön.
A magyar lakosság 24 százaléka szerint az ember nem más fajokból fejlődött ki (ez Romániában 37 százalék), nálunk a válaszadók 43 százaléka gondolja úgy, hogy a koronavírust kormányzati laboratóriumokban állítják elő, kizárólag azért, hogy a lakosság szabadságát korlátozni tudják, Romániában 53 százalék hiszi ezt.
De nem tudják – vagy inkább: nem hiszik – azt sem, hogy a kontinensek mozognak, hogy az oxigént a növényzet állítja elő és a többség szerint az antibiotikum megöli a vírusokat. Itt már nem is kínzok senkit arányokkal, adatokkal, csak hálát adok a Fennvalónak, hogy nem merült fel a „kétszer kettő mennyi?” kérdés, mert gyanítom, arra az a válasz született volna a tömkelegek bölcsessége alapján, hogy „akármennyi, csak nem négy”.
Márpedig akárhányan is legyenek egy nézeten, a sokaságtól okosabbak nem lesznek. Hiába rendeznénk népszavazást arról, sajtból van-e a Hold, attól, hogy megszavazzuk, nem változna ementálivá. Akkor sem, ha követelik, akkor sem, ha állítják.
Akkor miért kívánják tömegek, hogy egzakt kérdéseket dönthessenek el? Nos, mert nem ismerik a tény és a vélemény közötti különbséget. Arról, hogy legyen-e repülőtér Hernyóhergeldén, például lehet szavazást rendezni. Arról is lehet, hogy szükséges-e oda repülőtér, bár mindkét esetben csak a helyi lakosok szavazatát szabad figyelembe venni a voksoláskor.
De azt képtelenség megszavazni, mit nevezünk repülőtérnek!
Jövőre Magyarországon országgyűlési választások lesznek, amin az a kérdés dől el, hogy a lakosság többségének véleménye szerint melyik párt lenne képes a legjobban vezetni az országot. Ez egy vélemény, és ha a többség X. pártra szavaz, az fog kormányt alakítani.
A szavazat vélemény, a belőle fakadó kormányalakítás azonban már tény.
Elmondhatjuk, hogy a többség sohasem tévedett, mindig biztos kézzel választotta ki az alkalmas vezető erőt?
Dehogy mondhatjuk, azért vannak négy évente választások, mert mindig megbánjuk, hova adtuk a voksunkat. De szavazunk, mert kell. Meg nagyon kellene a változás. Nem kétséges, hogy a mostani ígéreteknek a tizede sem fog teljesülni. De az ígéretek megint csak konkrétumokra, tényekre vonatkoznak, bár – feltételezett, jövőbeli tényekre. A pártoknak – minden oldalról – jelenleg csakis a véleményünk a fontos, azt akarják megszerezni.
Ezért alakulnak ki a politikai véleménybuborékok, visszhangkamrák, amikben egy-egy gondolat hihetetlenül képes felerősödni, és minden egyebet elnyomni. Tudatosan alakítják ki őket, ahogy az oltásellenesek is tudatosan csoportosulnak, a laposföld-hívők is, a qanonisták is. Egységben felerősödik a vélemény, hiszen „mindenki ezt mondja”, de attól még vélemény marad és sosem válik ténnyé. Akár helyes, akár helytelen.
Tehát végső soron nincs nagy különbség egy qanonista és egy politikai aktivista között?
Nincs bizony, mert egyrészt a qanonizmus is politika, másrészt ugyanúgy véleménykufárkodással foglalkozik mindkettő. A közösségi média útján minden korábbinál könnyebben szervezhető csoportok dinamikáját használják ki, azt a jelenséget, hogy minél radikálisabb egy nézet, annál népszerűbb, mert annál kevesebbet kell rajta gondolkodni.
Ennek még eddig soha nem lett jó vége, körülbelül erről szólt a huszadik század.
De lássuk a jelen helyzetet: mondhatunk akármekkora szamárságot, ha elég durván hangzik, lesznek támogatói.
Hazudik a propagandasajtó? Mint a vízfolyás.
Hisznek neki? Nagyon is.
Elvesztik a hazugságok miatt ellenük indított sajtópereket? El bizony.
Hisznek nekik továbbra is? Még inkább, mint annak előtte!
Holott hazudnak. Ebből pedig az a tanulság, hogy a kialakult véleménybuborékon belül már nincs se logika, se igazság, minden pillanatnyi és minden viszonylagos, ám megkérdőjelezhetetlen. A Pesti Srácok két szalagcímét idézném példának, mindkettő a héten jelent meg, pár nap eltéréssel. Az első:
„Karácsony próbál pánikot kelteni, járványügyi korlátozásokat követel és kötelező maszkviselést” (2021. X. 26.)
„Kormányinfó – Kötelező a maszkviselés novembertől a tömegközlekedési eszközökön!” (2021. X. 28)
Két nap alatt fordultak teljesen szembe a korábbi elkötelezett, határozott, markáns és megalapozottnak tűnő véleményükkel, mégsem csökkent az olvasottságuk.
Ez csak egy példa volt, akárhányat felhozhattam volna. Értsük meg: a véleménybuborékon belül már nem számít semmi. Mindig a pillanatnyi állítás az abszolút, örök igazság. És nem csak kormánypárti véleménybuborékok léteznek.
Jövőre tehát választ az ország. Ez vélemények melletti szavazásról szól. Én csak annyit kérnék, hogy mindenki a saját véleménye szerint voksoljon. Ne a buborék szavazzon, ne a visszhangkamra. Szánja rá azt a pár percet vagy órát és gondolkozzon el a saját nézetein.
Mert ha a buborékok mérete számít, akkor ez nem felelős döntés, hanem komolytalan játék, sőt, megcinkelt statisztika.
Akkor arról is szavazhatnánk, mikor éltek a dinoszauruszok vagy mennyi kétszer kettő.
Mi döntsünk a magunk nevében.
Ne legyünk tömkelegek.
Azok csak toppantani, fújni, zsúfolódni tudnak, gondolkodni nem.