Jelentem, feltaláltuk a csőben a lyukat, macisajtban a brummogást, mákos tekercsben az önindukciót. Tegnap találta fel az ügyészség, minek következtében aki eddig nem értette a Pegasus-ügyet, most már még annyira sem fogja, aki meg legalább valamennyire értette, azon morfondírozik, hogy mi ezen az érthetetlen?
Megpróbálom elmagyarázni, ugyanis tulajdonképpen egyszerű.
Szóval, a magyar állam – ismétlem, az állam, valamelyik szervén keresztül! – ilyen és amolyan indokból beszerezte a Pegasus kémprogramot, ami cyberfegyvernek minősül, és egyes állampolgárai ellen használta fel. Nem is kizárólag ellenzékiek ellen, legalább ugyanannyi kormánypártit figyeltek meg vele, ha nem többet is, mint a kormánnyal szemben állót. Természete az a hírszerzésnek, elhárításnak, hogy a barátokat jobban figyelik, mint az ellenlábasokat.
Az ügy hosszan húzódott-nyúzódott, mint a rétestészta, nyáron derült ki egy világméretű botrány keretében, hiszen más kormányok is használták a Pegasust és egyik sem arra, amire való lett volna (terroristák és szervezett bűnözők megfigyelésére), Magyarországon az ügy utolsó előtti fordulata az volt, hogy Kósa Lajos az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága ülése után, melyen erről is szó volt, világosan azt mondta a sajtónak, miszerint:
„A Belügyminisztérium szerezte be a szoftvert, de – mint mondta – ő nem lát ebben kivetnivalót. A techóriások szélesebb körű megfigyelést végeznek az állampolgárokkal kapcsolatban, mint az állam – jegyezte meg.” (MTI)
Én már akkor is csóváltam a fejemet: a Belügy? Annak egy ilyen beszerzésre nincs is hatásköre, az eszköz használatának engedélyezése is az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozik, magát a szoftvert az összes megfigyelésért felelős Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kezeli, hogy kerül ide a Belügy? Ráadásul Vadai Ágnes, aki részt vett a bizottsági ülésen, még aznap jelezte:
„Az elnök úr azt mondta, hogy a Belügyminisztérium szerezte be a Pegasus kémszoftvert. A ‘Belügyminisztérium’, ott volt a tévedés, ez a zárt bizottsági ülésen nem így hangzott el.”
Maradjunk annyiban, hogy Kósát feltehetően nem az eszéért fogják elrabolni a földönkívüliek. Ugyanis ennek a fecsegésnek jogi vonzatai is lehettek volna, csak nem lesznek. De azért ez sem ilyen egyszerű, Kósának így vagy úgy, de meg kell fizetnie a büntetlensége árát.
Történt ugyanis, hogy Magyarország legnagyobb feljelentője, Tényi István bejelentést tett Kósa ellen minősített adattal való visszaélés, valamint hivatali visszaélés bűntette miatt, ugyanis ha és amennyiben tényleg a Belügy szerezte volna be az eszközt, ez az információ államtitok lenne, amit szigorúan tilos elárulni, főleg a sajtó elől kell hét lakat alatt őrizni. Nos, tegnap ezt a feljelentést utasította el az ügyészség, de legalább meg is indokolták:
„A feljelentés – a feljelentő feltételezésén túl – ugyanakkor nem tartalmaz olyan körülményre vonatkozó konkrét adatot, tényt, amely az általa kifogásoltak szerint azt támasztaná alá, hogy a feljelentéssel érintett személy minősített adatot tett volna jogosulatlan személyek részére hozzáférhetővé.
Kósa Lajos országgyűlési képviselő nyilatkozatában ugyanis konkrét adatnak az tekinthető, hogy igennel válaszolt arra a kérdésre, miszerint a Belügyminisztérium beszerzője volt a Pegasus-szoftvernek. Az, hogy a Belügyminisztérium megvásárolta a Pegasus-szoftvert – a feljelentés-kiegészítés során beszerzett adatok alapján – tényszerűen nem felel meg a valóságnak, így ez a valóságnak meg nem felelő adat nem minősülhet minősített adatnak, vagyis a nyilatkozat ezen részében a minősített adattal visszaélés bűncselekményének elkövetése kizárt.”
Tekintsünk most el attól, hogy a fenti irat alapján a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség ellen viszont a magyar nyelven nyilvánosan és több ízben, különös kegyetlenséggel elkövetett erőszak miatt kéne eljárást indítani, és lássuk, mit mond igazából az indoklás?
Nem azt mondja, hogy nincs Pegasus-ügy.
Azt sem mondja, hogy nem használta magyar szolgálat a Pegasust.
Csak azt mondja, hogy mivel nem a Belügy szerezte volt be az eszközt, Kósa nem mondott igazat, és mivel nem mondott igazat, államtitoksértés sem történt. Ha Kósa véletlenül igazat mond, és valós adatokat ad ki, akkor bizony lenne bűncselekmény, de így nincs.
Ezzel szemben Kósa most választhat, hogy miért nem mondott igazat: azért-e, mert képtelen megjegyezni egy pár perccel korábban hallott szöveget, szellemi képességei kissé nagyon korlátozottak, memóriája sem a régi már, mert hajdanán csak a hutuk és a tuszik nevét volt képtelen fejben tartani, mostanra tovább hanyatlott a hajdan sziporkázó elme – vagy azért, mert szándékosan állított valótlanságot?
Az első eset világos lenne ugyan, és magyarázatot adna arra is, emberünk miért adott hitelt a legátlátszóbb, úgynevezett „nigériai típusú” csalás módszerét alkalmazó, ringó vállú csengeri violának, bocsánat, örökösnőnek, de akkor felmerül a kérdés, hogy egy ilyen képességű ember dolgozhat-e vezető és főként bizalmi pozícióban, gyakran államtitkokkal?
Erős nemzetbiztonsági kockázatnak érezném, ha ez így maradna, pedig a rossz nyelvek szerint már 2017-ben is azért pont tárca nélküli miniszternek nevezték ki, mert nem mertek tárcát adni a kezébe: vagy elhagyja, vagy varázsbabot vesz a pénzből.
Vegyük azonban a második, kevésbé valószínű lehetőséget: mi van, ha azért említette a szervezeti alapon is elképzelhetetlen belügyminisztériumi beszerzést, hogy a sajtót szándékosan félreinformálja, az szamárságokat írjon, és hitelét veszítse olvasói előtt?
Akkor sincs semmi, csak éppen ez esetben nem a szellemi, hanem a jellembéli képességei erodálódtak a minimum szintjére, a sajtónak ebből nagy kára nem lesz, ha a Belügy esetleg kéri, közölnek egy helyreigazítást, és ezzel el van intézve az egész – bár a komolyabb kollégák már akkor is megjegyezték, hogy arról, amit Kósa mondott egyszerűen szó sem lehet. Mindenesetre annak sincs helye az államigazgatás vezető pozícióiban, aki ennyire nem szavahihető: ha tegnap ekkorát hazudott, bármilyen indokkal is, holnap mekkorát fog, miről és kinek?
Az tény, hogy a tárca nélküli miniszter a dolgok jelen állása szerint nem büntethető, de épp azért, hogy ne legyen az, választania kell, mi legyen: ostoba vagy hazug?
Egy másik államban vagy egy régebbi Magyarországon azt mondanám, hogy egy hosszú politikai karrier utolsó pillanatait látjuk, de ha itt és most ezt írnám, magam is vagy hülye lennék, vagy hazudnék.
Nem történik Kósának semmi baja. Akár az egyik verzió igaz, akár a másik (az elsőre fogadnék, tekintve egyéb, korábbi megnyilvánulásait is), marad a helyén, haja szála sem fog görbülni.
Ezzel szemben a Pegasus-ügy zavartalanul folytatódik, amint – jó eséllyel – a megfigyelések is, legfeljebb nem Pegasust használnak, hanem Candirut.
Igazából nem történt semmi, csak kiderült, amit már tudtunk: hogy Kósa Lajos nem ura a saját szavának.
Érdekes ezt az írást egy épp tőle származó idézettel zárni, de nagyon idekívánkozik, nem tudok neki ellenállni. 2014. június 24-én mondta a HVG-ben, bár Frank Zappát idézve és továbbfejlesztve:
„Frank Zappát hadd idézzem, aki szerint sokan gondolják, hogy a hidrogén a legnagyobb tömegben előforduló anyag az univerzumban, tehát ez a világ építőkockája, pedig ő biztosan tudja, hogy ez a hülyeség, mert abból van a legtöbb. Zappa sokkal jobban eligazít a politikai döntéshozatalban, mint az összeesküvés-elmélet. Ha valamit nem értünk a politikában, nyugodtan keressük a hülyeséget mögötte.”
Kósa Lajosnak akkor még helyén lehetett az esze.
De azóta addig kereste a hülyeséget a politikában, folyamatosan, míg meg nem találta.
És teljességgel magáévá nem tette.