Komoly vihar készülődik, érzem a csontjaimban – a hozzám hasonló vén sajtómunkások mindig megérzik, ha a magyar belpolitikában a Beaufort-skála szerint legalább 63-as orkán közeleg. Azon csodálkozom, hogy ugyan reggeli a hír, de még mindig nem áll a bál.
Majd fog rövidesen, ahogy a kormány rájön arra, hogy kiváló célpont mutatkozik számára – lesz itt olyan össztűz, amilyen még a jütlandi csatában sem volt. Arról van szó, hogy uniós részről alakul valami, ami ugyan nem lesz az igazi, de már az alakulása miatt is csodásan hadat lehet üzenni Brüsszelnek. Vegyük a hírt a Népszavából, bár ők is a Die Presse alapján dolgoztak:
„Az Európai Unió fel akarja venni a kesztyűt az álhírek ellen, ezért közös hírszerkesztőséget hoz létre Brüsszelben, 16 nemzeti hírügynökség bevonásával. Úgy látja ugyanis, hogy a fake news-ok áradata, a dezinformáció egyre jobban fenyegeti a demokráciát és az alapjogokat, főként a Nyugat-Balkánon.
Azt reméli, hogy a két évre tervezett munka és a hozzá adott majdnem 1,8 millió euró segítségével a régió közvéleménye pontosabb képet kap az EU-ról. Az összefogást a német DPA irányítja, és társult hozzá a többi közt a francia AFP, a román Agerpres, az olasz ANSA, az osztrák APA, valamint a boszniai, horvát, észak-macedón, szlovén, szerb és szlovák távirati iroda. Az MTI nincs köztük.
Az előkészületek a következő hetekben indulnak, az érdemi tevékenység az év közepére fut fel. Breton, az illetékes biztos magyarázatként elmondta, hogy sok helyütt, részben pénzügyi, részben politikai okokból már nemigen van független tájékoztatás az európai integrációról. Márpedig ez fenyegeti a sajtó sokszínűségét és önállóságát. A veszélyt nagyon jól megvilágította a járvány a teljesen részrehajló tömegtájékoztatással.
A jelentés megjegyzi, hogy a média megzabolázása különösen Magyarországon és Lengyelországban fenyeget. Épp ezért a külföldre sugárzó német Deutsche Welle tavasszal felújította magyar programját, amely 1989-ig működött. A rádió szóvivője szerint minden remekül megy, a magyar stúdióban 5 munkatárs ténykedik, de munkájukat a hatalom kezdettől fogva kifogásolja. Ám pont ez azt bizonyítja, hogy jól csinálják a dolgukat, és olyan dolgokról jelentenek, amelyek kellemetlenek a kormány számára, így az megpróbálja lejáratni őket.”
Lesz ebből akkora felfortyanás magyar kormánykörökben, akkora átkozódás, hogy még a véres kardot is körbehordozzák majd az országban. Láthattuk a Deutsche Welle idézetben is említett esetében, de a Szabad Európa magyar szerkesztőségének indulásakor is, hogy a magyar politikai hatalom számára legfőbb érték a sajtó. Azért is próbálja lakat alatt tartani.
Először is tisztázzuk: Magyarország úgy lett a régió fake news-központja, hogy politikai okokból a honi kormánymédiának sokkal jobban megfelelnek a Russia Today, a Sputnik News vagy a Breitbart álhírei, sokkal alaposabban szolgálják a kormány céljait, mintha a Reutersből vagy a DPA-ból dolgoznának. Nap, mint nap szembejönnek a mindenféle politikai hazugságok a pénzzel alaposan kitömött kormánysajtóban, olyanok is, amiket Nyugaton ezer helyen cáfoltak – no igen, de a magyar politikai célokra még alkalmasak az uraktól, vagy nem ritkán elvtársaktól levetett hazugságok. Nem véletlen az sem, hogy a kormánysajtó a független tényellenőrzést, sőt, a pártoktól független újságírást is kizárólag idézőjelben és becsmérelve emlegeti – kicsit olyan ez, mintha a prostituáltak tagadnák az érzelmek létezését, és azt követelnék, hogy mondják ki törvényben: mindenki pénzért él nemi életet. És ezen a nem-prostituáltak megütköznének. Némi joggal.
Hogy mutassak be egy friss példát (a sok ezerből), pár napja elterjedt, hogy „Brüsszel be akarja tiltani a karácsonyt” (Kisbetűvel, mert nem a főpolgármesterről van szó, hanem az ünnepről). Nocsak. Ezt például az MTI és nyomában a teljes kormánymédia úgy közölte, hogy
„Brüsszel be akarja tiltani a karácsony szót és a Mária nevet
Az Il Giornale olasz napilap által elsőként közölt uniós belső dokumentáció szerint az Európai Bizottság új kommunikációs irányelveket fogalmaz meg, s ezek a többi között tiltják a karácsony kifejezés, valamint a hagyományos európai keresztény nevek használatát.”
Mint azonban kiderült, szó sem volt az ünnep vagy a név betiltásáról, egy belső kommunikációs javaslat szövege került nyilvánosságra, amiben az unió alkalmazottainak ajánlottak, illetve nem ajánlottak kifejezéseket a december havi levelezés idején, például nem találták helyesnek a „Mars bolygó gyarmatosítása” szóösszetétel használatát sem. Értem: emiatt valószínűleg reklamáltak a marslakók. Valami hivatalnokkal szaladhatott el a ló, Brüsszelben így, november végén, december elején különös idők járnak, tavaly víg, szakállas manók csúszkáltak az esőcsatornákon, idén másnak ment el az esze pár percre: az a lényeg, hogy semmiféle betiltásról nem volt szó. Attól még teljes hülyeség az irat, az Európai Bizottság gyorsan vissza is vonta, ezt a Pesti Srácok azzal a címmel kommunikálta, hogy:
„Brüsszel meghátrált: egyelőre nem tiltják be a karácsony szó használatát”
Tehát már eljutottak odáig, hogy nem az ünnepet akarnák betiltani, csak a nevét, de az sem volt igaz. Mondom, valamelyik hivatali okosnak sült el az agya, a szót sem akarja betiltani senki. Ha azonban ezt a magyar köztudatban nézzük, ott azt találjuk, miszerint
„Brüsszel már be is tiltotta a karácsonyt!”
Szóval, így működik az álhír. És ez még csak nem is igazi álhír, mert akadt valami minimális információ-alapja, a valódiaknak semmi nincs. Amikor a magyar diplomácia a Breitbart alapján informálódik (és informálja sajtóját), amikor kételkedik abban, kit választottak meg amerikai elnöknek, annak már igazi következményei is lehetnek. Szóval: valóban fészke és mocsara lettünk az álhíreknek. Érdemes volna tenni ez ellen.
És az is érthető, hogy az MTI-t nem hívták meg az álhír-ellenes klubba, hiszen épp ők adogatják tovább a legtöbb szamárságot, mint a fenti példa is mutatta.
Miért mondom viszont, hogy ebből az álhír-ellenes összefogásból sem lesz semmi?
Azért, mert már késő van ezekhez a nagyon szelíd, nagyon mérsékelt lépésekhez. Még ha sor is kerülne az Orbán-kormány legborzalmasabb rémálmára, amit a Die Presse úgy fogalmaz meg, hogy
„nemzeti nyelven, külföldről sugároznának programot Magyarországra és Lengyelországra, miután mindkét kormány szájkosarat tett a közmédiára”
akkor is vége a lehetőségeknek: kezdenek befagyni a frontvonalak, nagyjából mindenki eldöntötte, melyik oldal babonáit fogja hinni, terjeszteni és tűzzel-vassal védeni, itt már hiába beszél igazat az ember, akkora választék van sokkal szebb, színesebb, mérgezőbb hazugságból.
De ilyen adásokra más okok miatt sem kerül sor. Azzal együtt sem, hogy a magyar kormány illetékes tagjainak jó része – például Szijjártó Péter – úgy tudja, hogy vannak ilyen földi sugárzású adások. Nincsenek, de Szijjártó a minap állította, hogy a Szabad Európa igenis sugároz rádióműsort.
Nem, nem műsort, hanem tartalmat és nem sugároz, hanem online teszi közzé. Nem volna sok értelme efféle földi sugárzású csatornáknak, rádión is kevés, már alig akad analóg rádióvevő, tévén meg egyáltalán nem, minden digitálisan jön. És megvalósítani sem lehetne, nem véletlen, hogy sem a Deutsche Welle, sem a Szabad Európa nem kezdett ilyen reménytelen kísérletbe.
Aztán meg: mennyi is ennek az álhír-ellenes összefogásnak a költségvetése? 1,8 millió euró? Az napi árfolyamon 653 millió forint. Két évre. Ebből nem lehet adótornyot építeni, tudósítókat küldözgetni ország szerén tova: ez egy kicsiny, közös online szerkesztőség két éves büdzséje, és nem is lesz egyéb a dologból, mert nem elég többre.
Vagyis hát: Magyarországon azért lesz majd belőle más is. Botrány lesz és fel fogják használni kampányeszköznek, úgy jön most ez a kormánynak, mint az égi áldás. Már látom a szalagcímeket a kormány orbánumaiban:
„Nem kérünk Brüsszel igazságából!”
„Le az objektivitással, átok a tárgyilagosságra!”
„A látszatigazság a nemzetárulók csodafegyvere!”
„Igazság nem létezik, a hírek viszonylagosak!”
„A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő”
„Magyar embernek magyar kamut!”
És a választások alkalmából átírják majd a Kossuth-nóta végét is, kiveszik belőle azt az amúgy is idejétmúlt szabadságot.
„Éljen a magyar hazugság, éljen a haza!”
Nem lesz ennek az uniós kísérletnek sok haszna, de kára annál több lehet, azt már látni.