Ahogy elnézem, valaki itt valamit nagyon, de nagyon félreértett, és most a Gizike szánt, a gőzekének meg már varrják is a menyasszonyi ruhát, igen csinos erőgép lesz majd benne. Olyan tűzről pattant.
Bajok vannak a kormány csodafegyverével ebben a választási kampányban, de az ellenzék sem biztos, hogy jól tudja használni.
Persze, a közösségi médiáról beszélek. Úgy került elő megint ez a régi téma, hogy tegnap az Index közölt egy rövid, ám tanulságos interjút a tárgyban
„A Facebookon dőlhet el a 2022-es választás?”
címmel, és ha csak ennyiről volna szó, azt válaszolnám: megnyerni nem lehet a közösségi médiában, de elveszíteni igen. Viszont nem engem kérdeztek, hanem Bene Mártont, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének főmunkatársát. Lássuk, ő miket mondott.
„Az ellenzéknél már évek óta a Facebook a központi kampányeszköz, a kormánypártnál ez annyira nem volt jellemző, egy-két kiemelkedő oldal volt, mint Orbán Viktoré vagy a Fidesz oldala, de inkább más kampányeszközökre helyezték a hangsúlyt. A 2019-es önkormányzati választás óta viszont a Fidesz is látványosan a Facebook felé fordult, és az egyik legfontosabb kampányeszközzé tették.”
Nos, igen és nem. Egyrészt a nem-kormánypárti gondolkodású publicisták egyszerűen ide szorultak a nyomtatott sajtóból vagy a kormánykézbe került online felületekről – illetve, ez sem teljesen így van, azért saját orgánumot mindenki indíthat, annak a terjesztési felülete a Facebook, keresőből alig páran nyitják meg. Másrészt a kormánypárt 2019-ben hivatalosan, a Magyar Nemzetben is kimondta:
„A Fidesznek az online térben kell meghódítania a magyar fiatalokat”
csak hát ez úgy sikerül, ahogy. Tehát nem arról van szó, hogy a gonosz ellenzék 2010 után fortélyosan elfoglalta az online teret, a jó kormány meg most hódítja vissza, hanem arról, hogy aki nem kormánypárti, ideszorult valamilyen formában, a kormány meg azt hiszi, hogy Seholországot el tudja foglalni, meg tudja szállni. Nem tudja, de erről majd később. Egyáltalán, van valamiféle hatása a közösségi oldalakon folytatott kampányoknak? A szakértő szerint:
„A kiváltott interakcióknak korlátozottan, de lehet hatásuk a választási eredményre. Egy korábbi kutatásom alapján leginkább a megosztások számítanak, ezek hozhatnak pluszszavazatokat az egyéni körzetekben indulóknak. Az egyik klasszikus példa Jakab Péter kommunikációja, amivel könnyen lehet lájkokat szerezni, a követőtáborát aktivizálja, de sok szavazónak visszatetsző lehet ez a kommunikáció. Lájkokat lehet szerezni azzal, ha a saját követőtáborunk igényeit kielégítjük, de szavazótábor építéséhez ennél több kell. (…) A baloldalon van négy-öt olyan médiaszemélyiség, akinek a posztjai a pártvezérekével is versenyeznek elérésben. A jobboldalon látjuk az igényt az influenszerek létrehozására, bár kérdéses, mennyire lehet őket influenszereknek nevezni. A politikai szereplők üzeneteihez kapcsolódóan vonnak be további szereplőket, akiknek a tevékenységét hirdetésekkel támogatják. Ez nem az a fajta hagyományos influenszerjelenség, de óriási elérésük van, például a Megafon két-három oldalát is Magyarország legreakcióképesebb politikai oldalai közé lehet sorolni.”
Ez mind lehet igaz, de – mi garantálja, hogy a lájkoló arra szavaz, akit lájkolt? Az égvilágon semmi. Sőt, a rajongótáborok is befagytak, a Megafon múltkor egy hétig csak Rákay Philipet hirdette, igaz, őt sok pénzből, az istállójába tartozó megmondóemberek azonban reklám nélkül is szinte pontosan ugyanolyan teljesítményt nyújtottak, mint az előző héten. Igen, ez a „telített piac” jelensége: aki az egyik kocsmában törzsvendég, akárhogyan is hirdetik a másikat, nem fog komoly ok nélkül, pusztán a reklám hatására átszokni a másikba és vice versa. Ráadásul most megint elindították a hirdetési kampányt és az eredmények továbbra is stagnálnak, szóval ilyen módon saját tábort megtartani lehet, de terjeszkedni, új híveket szerezni, embereket meggyőzni nem. Akkor mire jó?
A közösségi oldalak kommunikációja amúgy is trükkös dolog: mivel látszólag minden vélemény megjelenik, mindegyik egyenlően értékesnek is tűnik, ilyenkor megint csak látszólag „sok lúd disznót győz” – ellenben, hogy mondjam, le lehet hurrogni egy atomfizikust is szubatomi részecskék ügyében, ha elég sokan hiszik, hogy atomok nem léteznek, de attól még lesznek, tehát a közösségi oldalakon elért „véleménygyőzelmek” reális értéke nulla. Illetve, pont a választási ügyekben talán valamivel több, hiszen ezek pont arról szólnak, hányan értenek egyet X. politikussal, mi a véleményük. Csakhogy a tömegviták sem győznek meg senkit.
Valami más baj is lehet a kormányoldali kommunikációval, ugyanis a méltán közismeretlen, ultrakormánypárti Minden Szó most már személyeskedésig menő nyílt levelet közölt ma:
„Nyílt levél Gajdics Ottónak és Bayer Zsoltnak: olvasók ezrei nem tudják mobilon elérni a magyarnemzet.hu-t! Hónapok óta!
Már nem tudunk kihez fordulni
Kedves Bayer Zsolt és Gajdics Ottó!
Már nem igazán tudunk kihez fordulni, hiszen hetek, ha nem hónapok óta magánlevelezésben vagyunk a Magyar Nemzet szerkesztőségével, de a magyarnemzet.hu továbbra sem elérhető olvasók ezrei, tízezrei számára!
A problémát már százszor leírtuk, mégsem születik megoldás, ezért már kétszer is a nyilvánossághoz fordultunk, de még mindig nem változott semmi. Ennyire nem akarunk nyerni 2022-ben?
A probléma: mobiltelefonon, Androidos rendszeren Chrome böngészővel NEM ELÉRHETŐ a magyarnemzet.hu, HÓNAPOK ÓTA EGY FEHÉR KÉPERNYŐ VÁR MINDENKIT!
A probléma azért jelentős, mert az Androidos telefonok és azon belül is a Chrome böngészők a legnépszerűbbek, tehát jelentős tábor számára mobiltelefonon egyszerűen nem lehet elérni a magyarnemzet.hu főoldalát, onnan pedig egyik cikket sem, hiszen egy fehér képernyő vár minket, immáron hónapok óta. Hiába működik Firefox böngészővel az oldal, ha egyszer a Chrome-mal nem megy, sokak nem értenek annyira az informatikához, és továbbra sem tudják elérni a polgári oldal zászlóshajójának online felületét, ami számunkra egyszerűen érthetetlen! És az is érthetetlen, hogy ennyi levelezés után sem tudták még megoldani a problémát!
Tisztelettel kérjük Bayer Zsoltot, és Gajdics Ottót, hogy továbbítsák az olvasók panaszainak tömegét, aki nem tudják elérni a magyarnemzet.hu-t, és javítsák végre a problémát! A választások előtt ilyen hatalmas hibákkal kampányolni egyszerűen megengedhetetlen!”
Hát, minden nap tanul valamit az ember, eddig nem tudtam, hogy a Bayert meg a Gajdicsot rendszergazdának alkalmazták annál a médiumnál, de így sok minden értelmet nyer, Gajdicsról különben gondoltam, hogy nem lehet újságírói státusban, de hogy már a Bayer se? Azt ugyan nem értem, mit reklamál az illető portál, ugyanis nekem mindenről nyílik a felület. Asztali gépről, laptopról, okostelefonról, és ez a telefon nem valami csúcstechnológiás kütyü, hanem egy két éves szerszám, lassan már cserélni is kéne, mert vannak hibái. Ami erről megnyílik, mindenről megnyílik. De úgy látszik, nagyon szeretik az áldozat szerepét játszani.
Végül is ez mellékes, a lényeg az, hogy ez a kampány zajlik. Annak ellenére, hogy igazság szerint senki sem képes megmondani, mennyi lesz a haszna, mennyi a kára. Viszont folytatják, mert termelni kell.
Mit kell termelni? Mérőszámot. Ahogy a mai Mandiner is írja:
„Összességében a jobboldali politikusok 4,7 millió, a baloldal szereplői 4,3 millió interakciót szereztek. A miniszterelnök-jelöltek versenyében Orbán Viktor majdnem kétharmados győzelmet aratott, az interakciók 74,5 százalékát szerezte meg. A Fidesz egyértelmű győzelmet aratott a pártok versenyében októberben, azonban ha az ellenzéki pártok interakcióit mind összeadjuk, akkor már fej fej mellett áll a két tábor.”
Igen, ezek nagyon érdekes számok, adatok, azonban leginkább mégis arra alkalmasak, hogy fizetést lehessen kapni az elérésükért. Tapasztalt sajtórókák emlékeznek még a 2002-es választásokra, mikor a Fidesz minden ismert közvélemény-kutató intézet szerint elsöprő nyereség előtt állt, de annyira, hogy az amatőrebb szerkesztőségek az első exit poll-eredmények után meg is írták, miszerint győztek és elmentek vacsorázni. Aztán kiderült, hogy nem így van és lehetett rohanni a nyomdába meg lecserélni az akkor már létező néhány online híroldal főcímeit.
Szóval, akármilyen szép mérőszámokat is termelnek a specialisták, azoktól még bármi lehet. Azok nem nyerik meg a választást.
De mire mondom, hogy egy ilyen kampánnyal elveszíteni még lehet 2022-t?
Arra, hogy a mindent elöntő kormánypropaganda óhatatlanul ellenérzést szül, nevetségessé válik, visszájára fordul. Túl sok lesz: és a kormány maga is következetlen, önmagának is gyakran ellentmond – legutóbb abból az agyonreklámozott kampányfilmecskéjéből lett közröhej tárgya, amin Orbán Viktor pont Völner Pál társaságában ígéri be a nyolcvanezres nyugdíjprémiumot:
most meg azzal a megjegyzéssel terjed, hogy „Feri bátyámnak novemberben egy nyolcvanas, Völnernek havonta két-öt milla” – szóval most az érne sokat nekik, ha valahogy el lehetne tüntetni, de már képtelenség, ugyanis annak idején ezt még meg is hirdették. Elöntöttek vele mindent, YouTube-tól Facebookig, és ez most visszaüt.
Online sajtóban, állandóan változó helyzetben ide vezet a totális háború.
Időnként megverik saját magukat a hadviselő felek.
Egymást meg ilyen módszerekkel nem igazán lehet – az inkább csak a helyzet konzerválására alkalmas.
Na, mindegy, a közösségi oldalak nem fogják megnyerni a kormánynak a választásokat, legfeljebb elveszítik a segítségükkel, de legalább jó drágán.
És ha nem elég az, ahogy online blamálják magukat, jön majd az infláció.
Az mindent eldönt.