Csókolom, ma nincs Völner, mert nem történt vele semmi új – néha neki is kell pihenni – ha nem akarunk a világjárvánnyal foglalkozni, és nem akarunk, akkor marad valami más. Például az a kérdés, hogy lesz-e még Fudan kutyavásár, avagy mégsem.
Egyelőre úgy fogalmazok, mert pontos akarok lenni, miszerint
minden lehetőség megvan arra, hogy a Fudan Egyetem magyarországi campusa ne ott, akkor és úgy épüljön meg, ahogyan azt a 2021. évi LXXXI. törvényben a kormány kimondta.
Ha ezt mondom, pontos vagyok, ha mást mondok, mellébeszélek. Lényegében véve arról van szó, hogy a Kúria jogerős döntéssel jóváhagyta a még nyáron, Karácsony Gergely főpolgármester által indított „jövővédő” népszavazási kezdeményezés két kérdését, vagyis elutasította az ezek hitelesítését megtámadó felülvizsgálati kérelmeket. A következő két kérdéssel kapcsolatban indulhat meg tehát az aláírásgyűjtés:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap legyen?”
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a Fudan Hungary Egyetemért Alapítványról, a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló 2021. évi LXXXI. törvényt?”
Erről Karácsony Gergely azt mondta, és kérem, figyeljünk oda:
„Ha még idén sikerül összeszedni a 200 ezer aláírást, akkor ott lehet a jövő évi választás idején a szavazólapon ez a két kérdés is.”
Szóval, akkor mi mindenről is szavazunk jövő áprilisban? Lesz egy országgyűlési választás, lesz a kormány „gyermekvédelmi” népszavazása, esetleg a Kúria által elutasított kérdések nélkül, bár nagyon erőltetik azokat és lesz a Fudan-álláskeresési népszavazás, ezt úgy képzeljük el, hogy a népszavazási kérdések valószínűleg egy ívre kerülnek, külön az országgyűlési választásokhoz szükséges slejfniktől, és még így is szép, nagy gyüpet papírt kap majd kézhez minden szavazópolgár. Mondjuk ehhez az is kell, hogy még idén, húsz nap alatt összejöjjön a kétszázezer aláírás, amihez erős kampányra lesz szükség, nem is értem, miért nem kezdték még meg.
Ha összejön, akkor érdekes helyzet áll elő: míg a kormány a „gyermekvédelmi” kérdésekkel próbálja a saját választóit emlékeztetni arra, hogy is kell szavazzanak, az ellenzék a Fudan-kérdéssel teszi majd ugyanezt. Én hagytam volna egy hetet a népszavazás és a választások között, de a kormánynak nem ez volt az érdeke, ők erőltették keresztül, hogy minden legyen egyszerre – most meg visszaütött.
Csak hát kell a kétszázezer szignó hozzá.
Nos, itt kezdjünk el nagyon, de nagyon vigyázni. Itt lehet elcseszni elvet, gyakorlatot, mindent a világon, mármint ellenzéki oldalról – még nem történt meg, azért írom le, amitől tartok, hogy ne is csesszük el!
Tehát először is lássuk, miről szavazunk.
Arról, hogy érvényét veszítse az említett törvénybe foglalt vagyonjuttatás.
Tehát nem arról, hogy egyáltalán ne legyen Magyarországon sehol Fudan-campus, mert például a délibábos Hortobágyon vagy a Mátra alján, falu szélén akkor is lehet, ha a népszavazás eltörli a vagyonjuttatást: csak épp pont a Diákváros helyén nem épülhet meg, az az ingatlan szerepel ugyanis a vitatott törvényben.
Aztán arról sem szavazunk, hogy általában milyen a Kínai Népköztársaság és Magyarország viszonya politikai és gazdasági téren. Igen, ennek a Fudan-filiálénak szánhattak épp Pekingben némi, több vagy kevesebb politikai, netán hírszerzési, de inkább befolyás-szerzési szerepet, mármint úgy a következő harminc-negyven évben, de nem, nem fognak kilenc lyukú, három gyűrűs kardjukba dőlni, ha nem pont ott épül meg, ahová eredetileg tervezték. Legfeljebb megépül máshol. Még attól az extrém lehetőségtől sem rendülne meg alapjaiban a Középső Birodalom, ha mondjuk egyáltalán nem lesz Fudan Egyetem Magyarországon, sőt, terveiben sem hátráltatná ez komolyan: igazából egy dologra volna jó a mostani vállalkozás. Enyhítene valamennyit Kína krónikus túltermelési válságán és belső munkanélküliségén (ezek miatt kötelező az Egy Út, Egy Öv program minden beruházásánál a kínai építőanyagok és a kínai munkaerő használata), de nagyon keveset, annyit, amennyi nem sokat nyom a latban egy ekkora államgazdaság esetén. Az a helyzet, hogy száz Fudannál fontosabb a Budapest-Belgrád vasútvonal, de azt egyrészt nem is engednék el olyan könnyen, másrészt nem is bolygatja senki.
Arról főleg nem szavazunk, hogy „leszünk-e kínai gyarmat”, ugyanis Peking nem Moszkva, attól nem kell tartani, hogy egyszer csak megjelenik a budai várban a Népi Felszabadító Hadsereg kis létszámú, alig három milliós kommandója, átveszik a hatalmat, és másnap reggeltől a mandarin lesz a hivatalos nyelv Magyarországon. Tartani attól kell, ha nem is most, hogy a megfelelő kínai körök engedélye nélkül vagy pláne az akaratuk ellenére egy idő után semmit sem lehet majd tenni Magyarországon. De ehhez nagyon nagy mértékű eladósodottságra is szükség lesz, meg arra, hogy a kínai állami vállalkozások tulajdonosi többséget szerezzenek a magyar gazdaság jelentős hányadában.
A legkevésbé meg a minálunk élő kínaiakról szavazunk. Azok nem kémek, nem „ötödik hadoszlop”, nem Peking ügynökei, hanem többnyire kereskedők, szakácsok, üzletemberek, és a magyar társadalom értékes. dolgos tagjai. Nem lehetne jobban és többet ártani a magyar ellenzéknek sem kívülről, sem belülről annál, mintha valaki, akárki, bárki elkezdene kínai-ellenes propagandát terjeszteni a Fudan-ügy kapcsán, márpedig tekintve egyrészt a magyar belpolitika szélsőségekre hajlamos kedélyét, könnyen lobbanó indulatainkat és politikusaink szellemi szintjét, bizony ez nagyon könnyen megeshet. Óva intenék minden ilyesmitől, ez nem nemzeti büszkeség vagy nacionalizmus kérdése, sőt, ellenkezőleg: ez demokratikus berendezkedés kérdése.
Minden általánosságban Kína-ellenes hang a pekingi kormánypropagandát erősíti, nekik jön jól, Peking ugyanis egyszerűen imád Kína és minden kínai nevében megsértődni, hogy így is előnyöket csikarhasson ki, pláne „baráti” kormányoktól. Tehát ismétlem: a lehető legnagyobb bűn, sőt, hiba volna Kína-ellenességre alapozni az aláírás-gyűjtési és népszavazási kampányt.
Jó, azt elmondtam, hogyan ne csináljuk. De hogyan csináljuk?
Ha engem bárki megkérdezne ebben az ügyben – nem hiszem, hogy sor kerül rá – két dologra hegyezném ki a kampányt. A történetben összesen két ősbűn van.
Az első a magyar kormány részéről tapasztalt lihegő, toporzékoló hízelgés, amivel jó pontot (és talán némi készpénzt) próbáltak szerezni Pekingben a nagyon rossz beruházás törvényi támogatásával. Egy ingatlan-átruházás normális körülmények között nem igényel törvényt és kormányszintű beavatkozást, a kormány megbeszéli az illetékes önkormányzattal és kész. Igaz, normális kormányok otthon, Budapesten is tárgyalóképesek, nem csak Pekingben, a világ másik végén. Ezt a tárgyalóképtelenséget, sőt, az arra való hajlandóság hiányát és a feltételezhető korrupciót venném mindenképpen célkeresztbe. Ez hatásos is lehet, és nem vezeti tévútra a választókat.
A másik, amit nagyon nyilvánvalóan, közérthetően ismételnék, sokszor és világosan az lenne, hogy a kínai kormány egyetemével nem az a baj, miszerint kínai. Az a baj, hogy a kormány, mely irányítja, nem demokratikus, és ahol teheti, rémuralmat gyakorol. Más kérdés, hogy a rendszerének fennmaradása érdekében teszi. Ennek a rémuralomnak a kínai emberek, hanok és nem hanok egyaránt az áldozatai így vagy úgy, nem pedig a haszonélvezői. Ha az őket elnyomó kormányt, rendszert valamely tervében akadályozzuk, az nem ellenük szól, sőt – valamennyire értük teszünk ez úton is. Különben a Fudan tervezett helye körüli utcák elnevezése Peking számára kellemetlen kínai helyekről és személyekről arra utal, hogy Karácsony és Baranyi Krisztina értik, mire gondolok: ez a helyes megoldás.
Tehát amint a magyar kormány nem azonos Magyarország népével – mennyit kell ezt az utóbbi tizenkét évben bizonygatnunk Európa szerencsésebbik felében, boldog Isten! – úgy a kínai kormány sem azonos a kínaiakkal, bármilyen vaskézzel is kormányozza szegényeket.
Így, ilyen alapon lehetne hasznos, sikeres és minden szempontból vállalható kampányt szervezni. Ha elkövetjük a fentebb felsorolt hibákat, vagy hasznos nem lenne, vagy még kudarcba is fulladhatna, de vállalható semmiképpen sem volna.
Nem mondom, hogy így lesz vagy amúgy, hiszen az a viharos húsz nap még el sem kezdődött, csak félek a populizmus csábításától. Az ellenzéki oldalt féltem.
Egy aláírásuk természetesen már van, nálam, én mindenképpen arra fogok szavazni, Karácsonnyal egyetértésben, hogy vonják vissza a törvényt és mást is arra buzdítok, elvi alapon: az a baj, hogy nem mindenkit én buzdítok.
Emberek, ezt nagyon könnyű elcseszni.
Most az egyszer ne tegyétek meg.