Írtam én már erről a történetről tegnap egy másik lapban, ma mégis folytatni kell, mert fejlemények vannak és mert mostanra végképp mindenki okosabb lett mindenkinél, minden szitán átláttak, minden ármányt le- és fellepleztek, tétre, helyre, befutóra, hármas befutóra és oda-vissza egyaránt. Magyarul: senki sem tudja, mi a helyzet. Én talán mégis értem.
De csak talán.
Szóval, vannak a magyar közéletben számosan, akiknek élete nyitott könyv. Milyen könyv? Párttagkönyv, naná. Nem okvetlenül kormánypártiak, lehet ilyen pártéletű más is, elő is fordul gyakran. Tegnapelőtt lettem arra figyelmes, hogy pár ilyen ismerősöm úgy szidja a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot, ahogy csak a csövön kifér. Mármost ezek a pártéletű emberek többnyire a nagy büdös semmire és az ismeretek teljes hiányára alapozzák rendkívül markáns véleményüket, melyet egyenesen kedvenc politikusaiktól szereznek be, kritika és alku nélkül, tehát nem érdemes velük vitatkozni, rendszerint fogalmuk sincs, miről van véleményük. Mely azonban markáns, sarkos, határozott és lesújtó. Ezért ha ők elkezdenek szidni valamit, nem náluk kell utánanézni, mi a baj, hanem a főnökeiknél, bálványaiknál, mert nekik adták le a távirányítójukat. Az MKKP-t rendszeresen gyűlölgetik, hol ezért, hol azért, tehát egy-egy nagyobb szittya fergetegnek nem is olyan könnyű megtalálni az okát. A végén rájöttem, hogy a következő MKKP-közlemény okozta a nagy, általános felháborodást, ez fáj annyira a nemes magyar léleknek:
„Azért tényleg meg van áldva ez az ország nem csak a kormányával, hanem ezzel az ellenzékkel is.
Most az van, hogy azért nem tudjuk elkezdeni sok helyen a Fudan-os aláírásgyűjtést, mert alig kaptunk aláírásgyűjtő íveket az ellenzéktől.
Próbálnánk segíteni a népszavazásos aláírásgyűjtésben, de épp elakadunk, mert alig kaptunk az ellenzéktől aláírásgyűjtő íveket.
Múlt héten 680 ívet adtak nekünk, mi már akkor is hüledeztünk, hogy ez nagyon kevés, hiszen Budapest mellett gyűjtenénk még több tucat más városban is. De ők azt mondták, hogy A Szent Képlet alapján ennyi jár nekünk, de majd próbálnak még szerezni. Az egésznek persze semmi értelme, hiszen alapból ők annyi ívet kérhettek a Választási Irodától, amennyit akartak.
Több ívet azóta se kaptunk és ezért sok városban nem tudjuk egyelőre elkezdeni az aláírásgyűjtést, hiába vannak meg hozzá a passzivisták, a pultkoordinátorok, a pultok a friss matricákkal, meg minden.
Sok aláírásgyűjtésben vettünk már részt, de eddig azért mindig sikerült megugranunk, hogy tudjon aláírást gyűjteni, aki szeretne, kár, hogy a hat pártnak ez nem sikerült.”
Kemény szavak, de jogosak: az MKKP segíteni akar, de nem hagyják. Jó, de kik nem hagyják? A Telex megkérdezte Simon Andrást, aki most kampányfőnök az egyesült ellenzéknél (igazán szeretném már egyszer látni is azt a kampányt, de ne legyünk igazságtalanok: Simon még alig pár napja van ott, nem lehetett ideje kidolgozni semmit), aki azt válaszolta, miszerint:
„Az első körben az Állami Nyomdától megkapott valamennyi ívet kiosztottuk az aktivistáink között, az utánpótlást pedig már több mint egy hete megigényeltük a Nemzeti Választási Irodánál. Amint lesznek új ívek, a Kétfarkú Kutya Párt elsőbbséggel kap belőlük, erre szavamat adom. Kis türelem, a jó hír az, hogy jóval több a kormányváltást kívánó magyar, mint az aláíróív.”
Ettől még a politikai szekértáborok őslakói tovább átkozták az MKKP-t, egyszerűen azért, mert szólni mert, holott hallgatnia kellett volna – és közben döbbenten kérdezgették egymástól, hogy ellenben hol lehet aláírni a népszavazási ívet, ugyanis egyes pártok aláírópultjai csak elvben állnak ott, ahol jelezték őket, a gyakorlatban kimennek, felállítják a pultot, lefotózzák valamelyik politikussal, aztán gyorsan szétszedik és elviszik, mert zegernye van, és a boldogság mostanában barátságos, meleg szobában lakik, nem lesznek bolondok ott silbakolni, nyílt utca során pár szignóért.
Az MKKP viszont lenne ilyen bolond, de hát ők úgyis megérthetetlenek, különben sem tagjai az összefogásnak, és aki abban nincs benne, az csakis ellenség lehet. Hogy miért nem tagjai? Részint elvi okokból – én sem lépnék be semmibe, aminek csak távoli köze is van a Jobbikhoz – de másrészt nem is hívták őket. Csak ígértek nekik egy helyet egy még létre sem jött frakcióban, cserébe minden segítségért, amit róluk el tudtak képzelni és néhány olyanért is, amit nem. Ezt ők nem fogadták el, ami érthető, zsákbamacskát kutya sem vesz, tehát az összefogás pártjaitól külön állnak, ámde a kormánnyal szemben. A pártok tagságának egy része viszont nem tudja elképzelni sem, hogy állhat valaki a kormánnyal szemben, aki
-
-
- nem az ő pártjuk tagja és feltétlen híve
- vagy nem szövetségese másik párt tagjaként a pártjuknak
-
Harmadik lehetőséget, miszerint valaki mindentől függetlenül nem kedveli a kormányt, mondjuk azért, mert alkalmatlannak tartja a feladatára, nem is tudnak, nem is akarnak elképzelni, de azt hiszem, nem is szabad nekik. Vagy csak elszoktak attól, hogy használják a fantáziájukat. Mindenesetre olyan bonyolult összeesküvés-elméleteket találnak ki az MKKP-ről, hogy azokhoz képest a Mongolok Titkos Története pöttyös kis lányregény. Nem is idézem őket ide, a legtöbbje a párttámogatási pénz körül forog, amit az MKKP teljesen transzparensen jótékony célra fordít.
Na jó, ezeket hiába győzködném, meg se próbálom – de azért fúrta az oldalamat, hogy mégis, miért nincs ív? Mert az világos, hogy ha nincs ív, aláírás sincs rajta, ha meg az nincs, jövővédő népszavazás sem lesz. Mondjuk az sem lehetett egy stilisztikai géniusz, aki ezt a nevet adta a referendumnak, de ha így hívják, akkor így hívják.
Mi van az ívekkel tehát? A Telexet is érdekelte, ők is rákérdeztek. Első körben a következő derült ki:
„A Nemzeti Választási Iroda (NVI) hátráltatja az ellenzéki népszavazásához szükséges 200 ezer támogató aláírás összegyűjtését – írja a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) sajtóosztálya. Karácsony Gergelyt arról tájékoztatta az NVI, hogy csak december 23-án tudnak újabb íveket küldeni.
A pótlólag megigényelt aláíróíveket december 17-én kérvényezte az ellenzék az NVI-től. A korábban kért íveket is 13-a helyett csak 15-én délután vehették át a kezdeményezők.”
Akkor tehát van szabotázs, csak nem az egyesült ellenzék hat pártja részéről, hanem az NVI és az ANY Biztonsági Nyomda (korábbi Állami Nyomda) követi el? Lehet, de ez ellen az NVI közleményben tiltakozik:
„Karácsony Gergely Szilveszter magánszemély, szervezőként a Fudan Egyetemről, valamint az álláskeresési járadékról szóló népszavazási kérdések kapcsán első alkalommal december 11-én késő este kérdésenként 3500 ívet igényelt.
Ezt az igényét az NVI javaslatára december 13-án délután továbbiakkal egészítette ki, mivel az ívek gyártását végző ANY Biztonsági Nyomda (korábbi Állami Nyomda) kapacitása ezt határidőben lehetővé tette.
Az Iroda így első alkalommal, december 15-én kérdésenként 26667 aláírásgyűjtő ívet adott ki a szervező részére, akinek második kérelme – a sajtóban megjelentekkel ellentétben – december 20-án délután érkezett az NVI-hez, melyben újabb aláírásgyűjtő íveket igényelt. Ezeket is haladéktalanul, már december 23-án vagyis mindössze három nap alatt kiadja a választási iroda, miközben a népszavazásról szóló törvényben (Nsztv.) előírt határidő öt nap.
Az aláírásgyűjtő ívek egyedi sorszámmal és másolásvédelemmel ellátott hivatalos dokumentumok, melyek előállítása is szabályozott időben és keretek között történik. Egy íven 15 aláírás szerepelhet, így 26 667 íven – kérdésenként – szinte pontosan 400 ezer aláírás gyűjthető. Második alkalommal újabb 25 ezer ívet igényelt a szervező, mellyel a kérdésenként gyűjthető aláírások száma átlépi majd a 770 ezret.
Mindez jól mutatja, hogy a sajtóban megjelentekkel szemben a Nemzeti Választási Iroda a szervezővel együttműködve és a törvényi határidőket betartva látta és látja el a népszavazással összefüggő feladatait.”
Mintha egy kicsit sok bába volna ebben a történetben, azért nem leljük a gyereket. Elveszett közöttük. Ha az NVI ártatlan, a nyomda ártatlan, a hat párt ártatlan, és egyedül az MKKP panaszkodott eddig ívhiányra, én biza hajlamos volnék azt feltételezni, hogy a panasz egyediségének az az oka, miszerint mások meg sem próbáltak kitelepülni, aláíratták az íveket a tagsággal és kész, el volt vacsorázva. Elég nem szép a Kétfarkúaktól, hogy a rájuk bízott feladatot meg akarták oldani ahelyett, hogy elsumákolták volna, mint a többi, jó gyerekek. De azért még ez sem magyarázza a helyzetet.
Eddig tartottak a tények, innentől spekuláció következik.
Ha én kormány lennék, és csípné a szememet ez a népszavazás, nyilván mindent megtennék ellene. Vagyis inkább annak érdekében, hogy ne lehessen megtartani. Ha meg a hatpárti választási koalíció, sőt mindenki más is csípné a szememet, aki velem szemben áll, azért tennék meg mindent, hogy ne én végezzek velük, az ugyanis baromi fárasztó, végezzenek ők egymással. Össze kell őket veszejteni.
Mármost, ennek a népszavazási aláírásgyűjtésnek épp csak az MKKP számára nincs komoly tétje, az összes többi ellenzéki párt számára nagyon jó kis mutatója lenne a valódi támogatottságuknak az összegyűjtött ajánlások száma. Megmutatná mindegyik párt valódi erejét, súlyát. Csak nem biztos, hogy jó, ha ez kiderül: láttam olyan táblázatot is, amelyikből kitetszett, hogy egy magát nagyon erősnek tartó ellenzéki párt összesen egy (azaz 1) aláírást gyűjtött össze. Nem mondom meg melyik volt az, mert úriember vagyok. Meg maga a táblázat is inkább felmérésként született. De akkor is: mintha a jövőnk letéteményesei nem törnék nagyon magukat, ha munkáról van szó.
Tehát, ha én össze akarnám veszejteni ezt a társaságot, mármint az összefogottakat egymással meg az MKKP-vel, azt állítanám, hogy van elég nyomtatvány, ki is adtuk, egymásnál keressék!
Aztán kérnék egy kávét és figyelném a veszekedést, verekedést. Az világos, miért az MKKP-nél bújt ki a szög a zsákból: ők voltak azok, akik komolyan vették a feladatot és estek volna neki, ha lett volna mivel. A többieknek ez inkább mérőszám szempontjából lehet érdekes, persze a profi politikus azt is termel, nem mindenféle reális eredményeket – a politikust népszerűségi adatban mérik, aminek vagy van köze a valósághoz, vagy nincs. Többnyire nincs.
Mindenesetre az MKKP-t átkozó-rágalmazó kórus most egészen pontosan azt műveli, amit a kormány vár tőle. Jobban nem is segíthetnék őket.
De hát így jár az, aki dolgozni akar, mikor sumákolhatna is. A pártok vezetői lehet, hogy tisztában vannak a helyzettel (már, amelyik), de a pártok tagságának egy része csak a támadható ellenséget keresi, amelyik többnyire nem is üt vissza, úgyhogy könnyű megtámadni és kockázatmentes. A vezetők pedig nem fogják vissza őket, ugyanis jól jön nekik ez a torzsalkodás is, mármint vereség esetére. Majd rá lehet fogni többek között az MKKP-re is, hogy ők voltak az Ármány, ami seggbe szúrta őket, miattuk bukott el a magyar szabadság.
Minden vereség után ráfogják valakikre, csak mondom, mert sokan elfelejtették.
Szóval, politikus hölgyek-urak, amondó vagyok, hogy vagy megjön az eszük hamarosan, vagy még magát az összefogást is fújhatják, mert a széthúzás nem fog megállni az MKKP bűnbakká tételénél, a pártok egymás ellen is hadat fognak viselni.
Én szóltam.