Nos, akkor most karácsonyi számadás következik, éspedig a köz ünnepi kedélye érdekében. Ugyanis körülnéztem a kínálkozó témák között, volna mit írni, hogyne, csak mindegyikből legalább egy hetes, késhegyig menő vita következne. Azt meg én így, ünnepek előtt nem kezdeményezem, utánuk meg majd elő lehet épp venni őket, de úgyis lesznek új botrányok.
Szóval akkor lássuk csak, mire is mentünk mi idén, fennállásunk harmadik évében ezzel a Zóna nevű orgánummal?
Az év úgy kezdődött, hogy a lap mostani formájában nem is létezett. Feltörték volt ugyanis, már másodjára. Először még kínai kezek nyomát találtuk a törésben, másodjára már semmit, ami a támadás eredetére utalt volna, de úgy tönkretették az adatbázist, hogy az archívumot máig nem sikerült helyrerakni. Próbálom, de közben az én régebbi gépemet is megtalálta egy zsarolóvírus, szóval a régi anyagok kéziratai megvannak, csak fertőzötten, az oldalmentés egy másik vírussal fertőzött, a végén arra jutottam, hogy vagy bezárom a boltot, vagy újrakezdek mindent akár a nulláról is. Ez utóbbi volt a helyes döntés. Ugyanis így legalább megmaradt a lap, ha piacvezető nem is lett belőle. De azért van helye a magyar sajtó ege alatt.
Kicsi hely, de lesz ez nagyobb is.
Egy nagylelkű segítségnek köszönhetően, melyet ez úton is köszönök, február elejére sikerült újraindítani a Zónát eredeti formájában (vagyis: majdnem az eredetiben, máig nem sikerült rájönnöm, milyen pluginnel tudnék a sablonra mindenki által használható keresőt telepíteni, ha valakinek van ötlete, ne kíméljen meg tőle). Persze újra kellett rakni a lapstruktúrát, a rovat-rendszert de még a címlapképet is: nem volt kis munka, de megérte.
Amíg szüneteltünk, addig sem szüneteltünk.
Ezt úgy sikerült megoldani, hogy már az első leálláskor összedobtam egy másik rendszeren egy tartalék-oldalt Új Zóna néven és életben is tartom, hogy ne legyen kiesés a megjelenésben. Érték ugyan a lapot támadások, a tartalék oldal működése idején, miszerint „komolytalan” forrás de amondó vagyok, hogy bajban ne válogasson az ember, hanem használjon fel minden eszközt, ami rendelkezésére áll, hogy segítsen a helyzeten. Újabb feltörés esetén sem tűnünk el tehát. Tudtommal más lapoknál ez a megoldás még nem merült fel, javaslom a kollégáknak megfontolásra, mert a helyzet fokozódik, és a kampány kíméletlen lesz.
A lap személyi állománya csökkent. Minden harag és ellenérzés nélkül történt ez, volt munkatársainkkal továbbra is a legbarátibb a viszonyunk, nem kötelezhetek én senkit, hogy pont arra keresse a boldogulást, amerre én, ha jobb utat lát rá, ám menjen a magáén – az enyémen amúgy sem mentek nagyon sokra anyagilag, valljuk meg. Szóval, az ajtónk mindig nyitva áll, kifele is, befele is, nincs azért harag, ha jönnek-mennek az emberek. Mindenesetre az új indulás óta ketten maradtunk Gaál kollégával, ezért nincsenek napi hírek a lapban, amelyek előtte a forgalom legjavát hozták. Egészen egyszerűen képtelenség megoldani, hogy a napi öt-hét flekk (gépelt oldal) megírása mellett még hírszolgáltatást is végezzen az ember, illetve csak egészen kivételes szenzációk esetében kell beleférjen abba a napi 25-26 óra munkába az ilyesmi.
Akkor lássuk, így, hírek nélkül mekkora lett az oldal forgalma 2021-ben, az újraindítás óta.
Volt február másodika óta 221 574 olvasónk.
Lehetett volna egy nullával több is, ha vannak napi hírek, de hát nem voltak. Két embertől ez se csúnya eredmény. Az olvasóink körülbelül fele ismeretlen országból nyitotta meg a Zónát (ne tessék megijedni, ez csak annyit jelent, hogy a rendszer nem tudta beazonosítani a földrajzi helyüket technikai okok miatt), második helyen áll Magyarország, harmadikon az Egyesült Államok, negyediken Németország, ötödiken Románia, aztán következik Írország, az Egyesült Királyság, Ausztria, Izrael és Hollandia, de a lista vége sem érdektelen: volt olvasónk Man szigetéről, Izlandról, Katarból, Mauritiusról, Ománból Mongóliából, Kínából, Dél-Afrikából, szóval világlap vagyunk, ha kicsi is. Olyan közép-európai, Kárpát-medencei világlapocska.
Világlappantyú, mondhatni.
A Facebook-statisztikák szerint az átlagos Zóna-olvasó 45 év fölötti, 48 százalékban férfi, 51 százalékban nő, a maradék egy százaléknak is nagyon szívesen írunk, nem vagyunk mi kormány, hogy diszkrimináljunk. Jellemzően Magyarországon, Romániában vagy Németországban él, de csak mintegy 40 százalékuk budapesti, amit érdemes megszívlelnünk: Magyarország bizony nem ér véget Budapest határánál, sőt.
Hirdetésre – tehát az írások népszerűsítésére a Facebookon – ebben az évben egészen pontosan 7768 forintot költöttünk, ami Rákay Philip korábban 78 millió, most az újabb ciklusában 47 és fél millió hasonló költsége mellett eltörpül, de mondjuk nem is sikerült kivívnunk a jövendő köztársasági elnök nemtetszését tevékenységünkkel, közvetlenül annak jelölése előtt, mint az említett úrnak. Aki ennek dacára sem követett el harakirit, és még tegnap is elhirdetett pár milliócskát. Így mulat egy magyar úr, kérem, mi is urak vagyunk, csak szerényebben vigadozunk. Kinek hogyan áll módjában.
A hirdetési kiadások tehát ennyire rúgnak, a bevételek már nem dicsekedni valók. Bizony, leginkább csak minden harmadik hónapban érik el a minimális kifizetési küszöböt, és valami teljesen őrült, lovecrafti logika szerint működnek: a minap például műszaki okok miatt egy napig nem jelentünk meg, és aznap monstre hirdetési bevételt értünk el (na jó: az a monstre is csak pár ezer forint), szóval lehet, hogy megoldás lenne nem írni semmit, csak az nem Zóna lenne. Valószínűbb különben, hogy egyszerre több véletlen játszott közre a jelenségben: mivel nem írtunk semmit, nem volt miért megbüntetni minket, ellenben valami népszerűbb felület megoszthatta egy régebbi írásunkat.
Büntetést viszont a legváltozatosabb okokból szoktunk kapni, általában „szexuális tartalomnak” találja az AdSense, a Google hirdetési cége a képeinket, közöttük például a tokától bokáig felöltözött Rózsa Sándort vagy Orbán Viktor és Müller Cecília kettősét, de ennek minősült a tükörrel borított Gurulmadár is augusztus huszadikán és még sok más, teljesen hétköznapi tárgy is – néha elgondolkodom, miféle túlfűtött szexuális fantáziája lehet annak, aki az algoritmusukat írta?
Mindenesetre egy ilyen büntetés nem azzal jár, hogy letiltják a felületet, ez nem Facebook-tiltás, (nem is magánszemély jelenti, arra nincs lehetőség, az algoritmus szűri ki a gyanús tartalmakat), hanem azzal, hogy aznapra megvonják a hirdetési bevételeket, és azonnal felülvizsgálatot kell kérni, mert ha nem tesszük, a Google adott mennyiségű eset után lehajítja magát az oldalt is a keresőről. Ha felülvizsgáltatjuk a dolgot, rendszerint egy nap alatt megérkezik a válasz, miszerint bocsánat, tévedtek, a kiesett bevételt nem térítik vissza, de leveszik a kifizetési tilalmat – aztán fél órán belül jön az újabb büntetés, szóval nem hagyja az AdSense, hogy adriai kéjbárkákat és emeletes sarokházakat vásároljunk abból, amit náluk keresünk.
Mindenesetre, ha valaki segíteni akar a lapnak, és úri kedve úgy tartja, időnként nyisson meg egy-egy hirdetést, mert azt szépen honorálja ez a rendszer. Míg az orrunkra nem koppint, ha szerinte túl sokat keresünk…
Az év témáit fel sem lehetne sorolni, írtunk mindenről, ami történt és még több mindenről meg idő és energia hiányában nem: voltak nagy tetszést kiváltó írásaink és voltak szerényebb eredmények, a legolvasottabb mindenképpen a „Szintlépés a kormánymédiában” és az „Avalókitésvara, a tényellenőr” voltak, a legkevésbé olvasottat viszont nehéz volna megtalálni, de azt sem látták ötszáznál kevesebben (a fentebbieket viszont tízezrek).
Mi lesz jövőre? Ha mi azt tudnánk, nagyon okos emberek lennénk. Amennyiben egyáltalán lehetséges lesz még online sajtóval foglalkozni, a Zóna megjelenik majd, ha nem lesz lehetséges, akkor szintén megjelenik, csak legfeljebb illegálisan, ezt azért saját hatáskörömben, mint főszerkesztő megígérhetem. A jelen viszonyok között bővítést nem tervezünk, értelme se nagyon lenne, de realitása sem.
Egyelőre maradunk, amekkorák vagyunk – viszont megmaradunk.
Ami ahhoz képest, hogy ma egy éve még meg sem tudott jelenni rendes formájában a lap, komoly eredmény.
Egy dolgot azonban mindenképp elmondhatunk viszont a jövő évről: 2022-t írunk majd.
Ez biztos.
Minden egyéb bizonytalan.
A Zóna egyébként nem tart téli szünetet, ezt a számadást csak azért írtam mert ilyentájt – meg úgy általában is – jogosan elvárható rá az igény olvasóink részéről.
Kellemes ünnepeket mindenkinek!