Jellemző, hogy az év utolsó írását pontosításnak kell szentelnem: két napja megpróbáltam összefoglalni a 2021-es év eseményeit úgy, ahogy – vagy hatvan-hetven komolyabb hír jött össze, de az írás megjelenése óta folyamatosan jutnak eszembe azok a történetek, amiket kihagytam.
Mentsen, hogy főleg olyan hírekre koncentráltam, amiknek van is bel- vagy külpolitikai fontossága, talán következménye is. Posta Imre és társai ügye a halállistával például épp azért maradt ki, mert az már nagyjából el is dőlt, most már nagy meglepetések nem várhatóak benne.
De olyan téma, amivel foglalkozni kellett, ami, mondjuk így, kihagyhatatlan – volt bőven. Főként belföldiek.
Méltatlan volna, ha megfeledkeznénk például a „Kérdésekkel provokált az újságíró” címmel kirobbant pár napos mikrobotrányról, mely a kormánymédiában zajlott, azzal kapcsolatban, hogy Franziska Tschinderle, az osztrák Profil című lap munkatársa e-mailben tett fel kérdéseket a Fidesz EP-képviselőinek még áprilisban, és hát nem épp olyant kérdezett, amit általában a Pesti Srácok vagy a 888 munkatársai szoktak. Mondjuk az írásos, e-mailben készülő interjú a legszelídebb formája ennek a műfajnak, ugyanis a sajtómunkás nem nyilvánosan vagy kamera előtt hozza váratlan helyzetbe a megkérdezetteket, nem is kell azonnal válaszolni, gondolkozhat az alany, mit felel: de még ezt is provokációnak tekintették.
Kérdésekkel provokált az újságíró. Mintha reszelővel provokálna a lakatos, kenyérrel a pék, ollóval a fodrász – kinek mi a munkaeszköze. Az fel sem merült, hogy ez a dolga.
Aztán ott volt az emoji-óriásplakátok esete. Még nyáron történt, hogy kedvenc pártunk és kormányunk (ízlés szerint: ártunk és ormányunk) plakátkampánnyal lepett meg minket, úgy is, mint istenadta népet. Ezek még a tőlük megszokottnál is sokkal primitívebbek voltak, pár szavas, többnyire homofób vagy demagóg üzeneteken kívül csak egy emoji szerepelt rajtuk, meg az az üzenet, hogy töltse ki a nagyérdemű a nemzeti konzultációt.
Ebből következett a legabszurdabb idei bűnügy, ugyanis az MKKP országos akciót hirdetett, melynek során emberibb üzenetekkel, szivárvánnyal, szívecskékkel, kismacskákkal ragasztották le ezeket a rémplakátokat. Pécsett például hat ilyent fazoníroztak át, azonban egy egészen komoly névtelen feljelentő értesítette a rendőrséget az átragasztás tényéről – nem irigylem őket, ugyanis ahány rendőrt ismerek, mind épeszű ember – de követniük kell a szabályokat. Jelen esetben az volt a szabályszerű, hogy a bejelentés miatt nyomozás induljon, melynek részeként szerencsétlen helyszínelőnek ki kellett menni és ujjlenyomatot venni a plakátról. Ezt a jelenetet viszont lefényképezték és bejárta a magyar sajtó összes bugyrait, még az a szerencse, hogy legalább a helyszínelő arca nem látszott rajta. De lehetett fokozni. Mint októberben kiderült, a vizsgálatot az életvédelmi csoport végezte, be is idézték a két MKKP-passzivistát, rabosították is őket, mintha legalábbis embert öltek volna. Aztán házkutatást tartottak Pincehelyi Zita lakásán, ahol bűnjelként szívecskés és szivárványos matricákat kerestek. Pécsi rendőr se szívesen lennék mostanság, de közterület-fenntartó sem: a megátalkodott pécsi passzivisták most buszmegállót építettek, azt bontatják le a közteresekkel Kőműves Kelemen módszerét követve, csak ellenkezőleg: amit nappal bontanak, éjjelre megépül, amit éjjel bontanak, nappalra felépül.
Aztán ott volt a minden túlzás nélkül felejthetetlen augusztus huszadikai díszfelvonulás. Igen, a Gurulmadárral, a Skodaszarvassal és a tükörpalástos István királlyal. Sámánokkal, gördülő Szent Koronával, amiben egy egész népi zenekar hegedült, én már csak annyit tudtam fohászkodni a végére, hogy
„Lábhajtású, önjáró, dodzsemes Szent István, könyörögj érettünk!”
Zordan nézett a tömegre első királyunk, de mindenki zordan nézett volna, akinek hegedülnek a koronájában és nincs meg a jobb keze.
Ott volt a halhatatlan kép a néniről a Békemeneten, aki szíve minden érzeményével írta a táblájára:
„Orbán Viktor, álávjú!”
A vadászati világkiállítást megemlítettem, de nem említettem a kétfejű, altest nélküli kitömött őzeket a derekuknál összevarrva, az agancskaput és főként a szarvasbőgő Európa-bajnokságot, pedig az lehetett a kiállítás fénypontja.
Igen, megrendeztük.
Ezt.
A résztvevőktől – komolyan mondom, megnéztem az ilyen versenyek szabályrendszerét – megkövetelték a vadászias öltözetet és a kalapviseletet, anélkül nem indulhattak. A versenyszámok a szabályzat szerint:
„A: Teheneit terelő hárembika hangja (KÖTELEZŐ!)
B: Párharcban győztes bika hangja (KÖTELEZŐ!)
C: Egyenrangú társát harcra hívó két különböző bika hangja
Ha az első három hely valamelyikén pontazonosság alakul ki, szétbőgésre kerül sor. Az esetleges szétbőgés alkalmával az öreg, fáradt bika utóbőgéskori hangját kell bemutatni!”
Jövőre indulok én is. Ruganyos léptekkel érkezem a színpadra, kalapot emelek, majd bőgök, mint a hárembika, bőgök, mint a harcoló bika, aztán bőgök úgy is, mint egyszerre két bika. Ez minden sportok legjobbika. Ha kell, szétbőgök és utóbőgök, majd emelem kalapom és menekülök a közönség elől, mert a végére már minden vadászias öltözékem dacára szarvasbikának fognak nézni hangom alapján.
Aztán ott volt Izü. Izü, szegény kicsi Izü… szóval, szeptemberben a Magyarságkutató Intézet konferenciát tartott „Ősi írásaink – a népszerűsítés és oktatás kihívásai, lehetőségei” címmel, az első előadást Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatója tartotta. Témája: „Első ismert írásemlékeink (avar kor) és az ismeretterjesztés”. Az említett tudós ember ezen az előadáson bejelentette, hogy ma is érthető szövegű magyar nyelvemlékre bukkant a jánoshidai tűtartón az avar korból, négyszáz évvel a Halotti Beszéd előttről. Ezen már én is felütöttem a fejemet, mert érdekes volna a dolog: esetleg azt a hun-avar-magyar folytonosságot próbálja vele bizonyítani az úr, ami a tudomány mai állása szerint nem igazán áll fenn, csak a Magyarságkutatóban tekintik szentírásnak? Viszont minél hosszabb és összefüggőbb a szöveg, annál fontosabb is, bizonyítson bármit. Lássuk csak.
A szöveg összesen két szó, de az a kettő legalább összefügg. Úgy szól, hogy:
„Baszjad Izüt”
Nem akarnám nagyon borzolni a kedélyeket, megtettem már akkor, de megjegyezném, hogy először az kéne eldőljön, a tűtartón írás van-é egyáltalán vagy csak karcolásokat látunk. Azonban, ha elfogadjuk, hogy mégis írás ez, kiderül, hogy már mások is próbálták kiolvasni, ahányan, annyiféleképpen sikerült.
Erdélyi István például úgy olvasta, hogy „amulett neked”. Csak ő törökül olvasta.
Vékony Gábor magyarul olvasta, szerinte az van odaírva, hogy „tű, győzd le Üngürt!” (Üngür is valami démonféleség kéne legyen).
Csallány Dezső meg egyenesen úgy látta, hogy az van odaírva: „Sátán”.
Most csak egy újabb olvasata született valaminek, ami esetleg csak néhány karcolás. Szerintem fognak még ebből animációs filmet is forgatni – ha a pozsonyi csatából lehetett, ebből is lehet.
Közeledünk napjainkhoz, most már friss hírek következnek: én eddig azt hittem, hogy karácsonykor a szeretetet ünnepeljük, esetleg a kis Jézus születését, netán mindkettőt. Hát mi, mezei polgárok igen. Bende Balázs, a királyi tévé főmuftija és gonosz szelleme azonban a kormányt ünnepelte idén, szerinte ugyanis magát a karácsonyt is a kormánytól kaptuk. Európa nyomorgó, nyugati részén például más volt a helyzet az ő tudomása szerint, idézném is szavait:
„Több országban a többszörösére emelkedtek a rezsiárak és a benzinárak. Van, ahol dönteni kell, ajándék és ünnepi vacsora lesz, vagy fűtés karácsonykor. Magyarország előrelátó volt, a kormány 15 évre bebiztosította az ország energiaellátását. 2013-ban befagyasztotta a rezsiárakat, és nemrég átmenetileg az üzemanyagárakat is, ezért nekünk áldott, békés, gondtalan ünnepünk lehet.”
Az is mai hír, hogy az a drága kormány, akiknek, lám, magát a karácsonyt is köszönhetjük, eredetileg nem Novák Katalint jelölte volna köztársasági elnöknek, hanem – most tessenek megkapaszkodni! – Kövér Lászlót. Akiről elmondhatjuk, hogy végigámokfutotta az egész évet, megállása nem volt, ő ennek a sportágnak a világbajnoka. Mint Gulyás Gergely (akihez a családügyi tárca került) az ATV-nek elmondta:
– Miért rá esett a választás?
– Azért, mert a több felmerülő jelölt közül Kövér László nem vállalta, ennek ismeretében pedig egyetértettünk abban, hogy Novák Katalin jelölése a legjobb döntés.
– A miniszterelnök felkérte Kövér Lászlót államfő-jelöltnek?
– A miniszterelnök vele beszélt először, ő egyértelműen jelezte, hogy ahogy korábban, úgy most sem szeretné elfoglalni az államfői széket.
– Kövér László jelölése felért volna egy provokációval…
– Ezt nem így gondolom és őt is legjobb meggyőződéssel támogattam volna. Egyetlen fajsúlyos érvet tudtam volna felhozni ezzel szemben: a Fideszben nehezen betölthető űrt hagyott volna a házelnök kivonulása a pártpolitikából. (ATV)
Nem lett volna akármilyen ajándék, ha Kövért jelölik köztársasági elnöknek karácsonyra, megemlegettük volna, az is bizonyos. De már elmúlt karácsony, ma már szilveszter van, amit mindenki úgy ünnepel ahogy szeretné: van, aki bulizik, van, aki a családi körbe húzódik vissza, és van, aki kimegy a lőtérre egy Bren2-essel (ha jól azonosítottam a fegyvert, az irányzéka alapján gondolom, hogy ez a típusa). Így bulizik például Varga Judit, Pegazus kecses lovasa, fotót is tett közzé magáról, amin a gépkarabéllyal a kezében céloz, és közli:
„Sose tévesszünk célt.”
Pályát se, hölgyem, ha lehet… azért, ha most gépkarabéllyal szilveszterezik, képzelem, milyenek lehettek féktelen kamaszévei.
Eddig tartott a hézagpótlás az év folyamán lezajlott őrültségekről és néhány aktuálisról: most már én is leteszem a lantot, felteszem a nokedlit főni, utána a lencsét is: boldogabb új évet kívánok mindenkinek, aztán majd meglátjuk milyen lesz.
Nagyon optimista nem vagyok.
