Tökéletesen megértem bármelyik miniszterelnök-jelölt-aspiráns nehézségeit. Egyfelől, mert ez a poszt körülbelül akkora súllyal bír, mint mondjuk az ókori Róma harmadik korszakában, az Imperium Romanum idején a „császárjelölt” bírt, például Claudius esetében, akit úgy nagyjából onnét kotortak elő, ahonnét a hősidőkben Antall Józsefet.
E kérdést nem is nagyon firtatják, pedig ebben épp volna valami, csak hát az uncsi. Akkor kilőnénk magunk alól a lovat, itt is, ott is. Itt nem lenne embléma, ami ott céltáblaként funkcionál, meg itt is, itt azért, mert itt majomcsorda működik, ami ott is működik, csak ott a főmajom, akit a zoológusok basának hívnak, egyelőre rendet tud tartani. Közben a basáról eszembe jutott a „szultánjelölt” is, az még a császárjelöltnél is érdekesebb volt, már csak azért is, mert a császárral ellentétben szultáni titulus valóban létezett. Hogy valakiből princeps, akarom mondani császár, akarom mondani egy csomó minden legyen, mert mind a princeps senatus-ból származtatott „princeps”, mind a „caesar” nem hivatalos cím volt, utóbbi egyébként többek között az isteni Iulius, Iulius Caesar családneve, tehát hogy valakiből római (mi is? még az „egyeduralkodó” se volna igaz), államfőféle legyen, ahhoz elsősorban lutri, másodsorban katonaság kellett, amely katonaság mindenekelőtt a testőrséget jelentette. A testőrség azonban körülbelül úgy volt római, ahogy a zsidó királyoké zsidó, vagy az oszmán szultánoké török.
A Csizmácska (Caligula) meggyilkolása után a pretoriánus germánokkal se volt tanácsos összefutni az utcán, mert válogatás nélkül kardélre hányták, akit cinkosnak véltek, és nem segített semmiféle magyarázkodás, tudniillik ugyanúgy nem tudtak latinul, ahogy Luther wittembergi kilencvenöt, szintén latinul írt tételének potenciális német olvasói sem, nem is szögezte ki sehova, hanem elküldte egyenesen a pápának, aki akkor jót mulatott rajtuk. Az oszmánok viszont praktikus emberek voltak. Az Oszmán Birodalomban I. Murád szultán után trónaspiránsnak lenni pontosan olyan volt, mint orosz rulettet játszani: az új szultánnak ugyanolyan mindenekelőtti kötelessége volt az összes szóba jöhető riválisának a kivégzése, mint a KRESZ-t jól elsajátító, gázoló autóvezetőnek, még mielőtt bármihez hozzáfogna, az elakadást jelző háromszög kitétele. A janicsárokkal azért nekik is volt gondjuk elég, Kánuni (Törvényhozó) Szulejmánnak még a sátrát is felszabdalták egyszer, mert nem indította el a menetrendszerű hadjáratot, a főkolomposokat ugyan kivégezték, de a hadjárat is megindult azonnal.
Szultáni cím azonban legalább valóban létezett hivatalosan.
Nem úgy választások előtt a miniszterelnök-jelölti. Mert mi is történik majd, ha? Megválasztják (úgy idézőjelbe tenném ezt is, de úgy) a következő parlamentet. Abban lesz ez is, az is, ilyen meg olyan arányban. Vagy koalíció lesz (ez most elmélet), vagy nem. Ha koalíció lesz (lenne), édes mindegy lenne, ki milyen nevet írt volna fel a korteszászlójára, még a setétből is előbukkanhat egy addig nem jegyzett, lásd ismét Antall Józsefet. Ha nem lesz koalíció, és véletlenül nem a Fidesz lesz a nyertes (mondom, véletlenül, ez igazából csak egy következő valamikori időre vonatkozik), akkor se biztos, hogy az eredeti úr vagy hölgy lesz a befutó, mert bármi közbejöhet. Kiderülhet róla bármi. Férfi létére női ruhában látták bemenni egy női öltözőbe. Ha a mai ellenzék nyer, férfiruhában egy férfi öltözőbe. Veri a vak komondort. Valaki lefilmezte, amint a szaúdi koronaherceggel csókolózik egy horvát jachton. Huszonkét kiló kokainnal a zsákjában, mindössze egy télapósapkát viselve lecsúszik a kéményen keresztül Greta Thunberg hálószobakandallójába. Semmitől nem függ, csak a pártbeli ellenfelektől, akik persze szintén szeretnek kéményeken keresztül csúszkálni, és akiket természetesen szintén lefilmeztek, de őket momentán nem jelölték semmire.
Sok minden lehet. De akármi lesz, miniszterelnöknek csak akkor jelölhet hivatalosan bárki bárkit, ha lesz kinek megválasztania, ez pedig kizárólag a választások után történhet meg.
Addig pedig a nemhivatalos jelölt azt locsoghat összevissza, amit neki jólesik. Elméletben. Ha elengedi magát. Akkor jönnek elő az óvodáskori emlékekkel („az én bátyám erősebb, mint a te bátyád”) az olyanok, hogy „én már akkor is templomba jártam, amikor te még komenista műszakokban vedelted a Diana-sósborszeszt a munkagödörben”. Hátha tetszik a jobboldalinak hitt közönségnek. Ezt biztos nem tanították be, az ilyenek forrása a saját kútfő szokott lenni. Tulajdonképpen szerencse, hogy Malthus egykori angol tiszteletes/demográfus nem jutott Péterünk eszébe, mert ha eszébe jut… Hát arra még gondolni is rossz. A derék tudós beszélt ugyanis a szegénység mesterséges és természetes fékjeiről. Mesterséges fékek a háborúk, népirtások, kivégzések, deportálások, természetes fékek az éhínség, csecsemőhalál, pestis, kolera, himlő, új típusú koronavírus, és így tovább. Jó, utóbbit Malthus idejében még nem találták fel, ha igen, biztos leírja, Péternek viszont sajnálatos módon épp ez jött a nyelvére.
Gergő rá is csapott nyomban, és… igaza is volt, meg nem is, nem fogom boncolgatni, megtette ezt helyettem Tamás barátom tegnap. Meg hát baromira nem érdekel, ez már nem Athén vagy Róma, ahol a retorikai képzést a műveltség alapjának tekintették, de már nem is a középkor a hét szabad művészettel. Cicero is hogy járt, mindennek ellenére, mondaná a ma embere, ha ismerné, hogy járt.
Pedig az aztán tudott szónokolni.
Az ember csak ámul ezen a szerencsétlenkedésen, pedig még mindig azt gondolja, hogy ebben a szituációban Péter a legkézenfekvőbb választás. Csak még érnie kell(ene), egy kicsit, ami jelen politikai miliőben körülbelül annyit jelent, mint Simicska kódkönyvében az M-Z1G. Érhet is, lehet még belőle bármi, noha – ezt is fenntartom – a jövő nem az övé. Ő egy ilyen átmenet lehet, félúton Viktor és a Színtelen és Szagtalan Testület között, amely pozíció elbaltázásán a Momentum dolgozik serényen. Pedig esélyes volt rá, esetleg esélyes is lehet még, minden hatalomvágya, elvtelensége, technokráciája, elnyomó apparátusa adott hozzá, fűszerezve korunk végtelen klasszikus műveletlenségével. És ha nem? Akkor jön valami ugyanolyan, más néven.
A következő utáni sansz az övé. Aztán marad egy darabig, hogy átadja a helyét egy még nála is butábbnak, a mainál is butább többség nyelvén beszélő, a Momentumnál is technokratább és elvtelenebb társaságnak, ha ez egyáltalán lehetséges. A tökéletes kiszolgálóknak, fel is, le is, akik talán egy kicsit szerényebbek lesznek, mint a Fidesz, amit akkorra vissza fognak sírni, mint igazságos Mátyás királyt, vagy még inkább mint Hunort és Magort, Ménrót fiait.
Nos, fiúk és lányok, az ágy alatt van a balta, csak elő kell venni, és lehet vele tovább baltázni.
Nem mintha jottányit is számítana.