Ma eggyel több írás jelenik meg, mint ahogy azt olvasóink megszokhatták, ugyanis nagyon érdekes összegzés akadt a kezembe az ukrajnai (dehogy csak ukrajnai, világméretű!) válsággal kapcsolatos álláspontokról, és mivel a legtöbben nem értik, miért marják egymást a felek, kinek mi az indítéka erre, kincset ér minden szó, ami ebben eligazítja a nagyközönséget.
Az írás forrása a Meduza.io, ami jelenleg egyike a kevés szabad és független (igen, kedves kormánylakájok, van ilyen!) orosz sajtóterméknek, ami abból is látható, hogy írásaik csak úgy lehetnek elérhetőek orosz területen, ha mindegyiken látható felirat jelzi:
„Данное сообщение (материал) создано и (или) распространено иностранным средством массовой информации, выполняющим функции иностранного агента, и (или) российским юридическим лицом, выполняющим функции иностранного агента.”
vagyis:
„Ezt az üzenetet (anyagot) egy külföldi ügynöki feladatokat ellátó külföldi médium és/vagy egy külföldi ügynöki feladatokat ellátó orosz jogi személy hozta létre és/vagy terjesztette.”
Ezt írja elő a nagy orosz sajtószabadság, mely mélyen elkötelezett mindenféle demokratikus izék iránt, melyek közül egyet sem tudnának említeni Moszkvában, mert olyan rég akadt dolguk ilyesmivel, hogy a nevét is elfelejtették. Mondjuk a Meduza szerkesztőségének is kalandos az élete, el kellett meneküljenek Moszkvából, el még Oroszhonból is, most Rigában, Lettország fővárosában szerkesztik a lapot, sok otthoni munkatárssal, tudósítóval, de hát így megy ez arrafelé. Mindig is így ment, a Rurik-dinasztia óta. Nincsenek épp egyedül az orosz alternatív sajtópiacon, kevés társuk akad ugyan, de akad: én mégis ezt a lapot kedvelem közülük a leginkább alapossága, megbízhatósága miatt.
Ez az emigráns szerkesztőség látott neki a feladatnak, hogy az olvasók elé tárja az ukrán krízissel kapcsolatos két fő álláspontot. Mint írják:
„Fogalmazzuk meg (viszonylag röviden) politikusok és diplomaták éles hangú nyilatkozatai alapján, ki a hibás az Európában kitörni készülő háborúért?”
És két változatot mutatnak be, az amerikait és az oroszt. Ezzel elkerülve, hogy ide vagy amoda húzó olvasóikat megbántsák, ők maguk is állást foglaljanak, valamint, nem utolsósorban a sajtóetika egyik alapelvét tiszteletben tartva hallgassák meg mindkét felet. Akkor lássuk (vigyázat, hosszú lesz):
Amerikai változat
„Vlagyimir Putyin valódi szándékairól sok találgatás látott napvilágot, de valójában nem kell találgatnunk. Ő maga mondta többször is, hogy támadásra készül, mert nem fogadja el, hogy Ukrajna szuverén ország. És azt is állítja, hogy az ország fenyegetést jelent Oroszországra nézve. Egyszerűen kiforgatja a tényeket. Kinek a csapatai vesznek körül kit? Melyik ország foglalta el erőszakkal valaki más területét? Melyik hadsereg létszáma többszöröse a másikénak? Melyik ország rendelkezik nukleáris fegyverekkel? Ukrajna most nem agresszor – Ukrajna csak túlélni próbál.
Nem érkezett hiteles jelentés arról, hogy Ukrajnában üldöznék az orosz nemzetiségűeket vagy az orosz anyanyelvűeket. Hiteles jelentések szerint azonban a Krímben és a Donbasszban élő ukránok kultúrájuk és nemzeti identitásuk elnyomásával szembesülnek, brutális elnyomásban és félelemben élnek.
Most Oroszország szerint a NATO a probléma. De ez is abszurd: nem a NATO szállta meg Grúziát és Ukrajnát. A NATO egy védelmi szövetség, amelynek nincsenek agresszív szándékai Oroszországgal szemben. Éppen ellenkezőleg, a NATO évek óta próbál közelebb kerülni Oroszországhoz, de ezeket az erőfeszítéseket sajnos meghiúsították.
A NATO nem veszi körül Oroszországot. Oroszországnak több mint 20 000 kilométeres szárazföldi határa van, a NATO-nak csak 1215 kilométer – kevesebb mint egy tizenhatod része. Oroszországnak 14 országgal van szárazföldi határa. Ezek közül öt a NATO tagja. Ez lenne a bekerítés?
Igen, az USA aktív a régióban, de milyen módon nyilvánul meg ez? Ahelyett, hogy konfliktust szítana Kelet-Ukrajnában, ahogy Oroszország teszi, az USA 2014 óta több mint 350 millió dollárnyi humanitárius segélyt nyújtott a Moszkva agressziója által érintetteknek. Oroszország ezzel szemben több mint 100 000 katonát, köztük harcedzett egységeket telepített az általa korábban megszállt ország határai közelébe. Ez nem csak egy csapatösszevonás. A balti államokban és Lengyelországban nem több, mint ötezer NATO-katona állomásozik – ami hússzor kevesebb.
Az oroszok megérdemlik, hogy biztonságban éljenek – ezt sem Ukrajna, sem az USA, sem a NATO nem fenyegeti. Ami igazán fenyegeti, az egy értelmetlen háború a szomszédjaival Ukrajnában. Amikor járványok dúlnak és a klímaváltozás teszi tönkre a bolygót, amikor a világgazdaságot újra kell építeni, tényleg egy Ukrajna elleni háborúra van szükség?”
Ez volt az amerikai verzió. Most lássuk az orosz változatot.„Az ukrán társadalomban a félelem légköre uralkodik, agresszív a retorika, a neonáciknak engednek, zajlik a militarizálódás, és a NATO infrastruktúrája már régóta épül ukrán területen. Ennek fényében a nyugati és ukrán média, valamint a hivatalos szervek aktívan terjesztik az Oroszország közelgő ukrajnai „inváziójáról” szóló találgatásokat. Valójában mindez a saját nagyszabású provokációik előkészítésének álcája, beleértve a katonai jellegű akciókat is.
Az Oroszország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok Washington hibájából veszélyes, kritikus ponthoz érkeztek. A NATO ellenséges tevékenységet folytat „keleti szárnyán”: nem tervezett gyakorlatokat tart, veszélyes közelségben manővereznek hadihajóik és repülőgépeik, végül pedig fejlesztik katonai szempontból Ukrajnát is.
Mi Oroszországban megpróbáltunk a NATO valódi barátai és megbízható partnerei lenni, de a feléjük tett lépéseinket természetesnek vették, és cserébe csak azt kaptuk, hogy arrogánsan semmibe veszik a prioritásainkat. Sajnos még Franciaország és Németország is Ukrajna oldalára állt, közvetítői funkciójuk ellenére.
A NATO-ban a fogalmak felcserélődnek: mindenki biztonságáról beszélnek, de valójában ezt a szabályt csak úgy értelmezik, mint a jogot arra, hogy szabadon csatlakozhassanak egy bizonyos katonai szövetséghez. Mi a helyzet azzal a kötelezettséggel, hogy a saját biztonságunkat nem erősíthetjük mások biztonságának rovására? Nem, a biztonság vagy adott mindenki számára, vagy egyszerűen nem létezik. Jelenleg nincs biztonság.
Az amerikaiak szerint Ukrajnában nem fenyegeti veszély az orosz nemzetiségűeket. Nem volt fenyegetés Arszen Avakov belügyminisztériumi vezető személyes felhívása Roman Naumov újságíróhoz 2014-ben a következő szavakkal: „Gyertek, oroszok, gyertek…” és „Kiadom a feladatot a zsaruknak, hogy megtaláljanak benneteket Moszkvában”? Működnek az „Azov” típusú büntető különítmények is, egyébként egyenruhájuk jelvénye az SS szimbolikáját idézi.
Nincsenek tények, amelyek bizonyítanák agressziónkat és a nemzetközi jog általunk történő megsértését. Ukrajnát, a boldogtalan ukrán népet – egyébként egy soknemzetiségű nemzetet – csak kísérleti nyúlnak használták. Mi ez? Szent egyszerűség vagy megengedhetetlen naivitás? Úgy gondoljuk, hogy bűnös gondatlanság.”
Eddig a Meduza írása. Minden mondatát politikusoktól, diplomatáktól vették, ollózták össze. Ez valóban elénk tárja a két szemben álló véleményt, de számomra óhatatlanul kiviláglik belőle valami egészen más is.
Éspedig az, hogy itt messze nem Ukrajnáról van szó. Ezek az érvek, szólamok, sallangok a történelem folyamán bármelyik háború előtt elhangozhattak volna: az agresszor az áldozat szerepébe bújik, a casus bellinek semmi köze a közelgő háború valódi céljához, mely nem egyéb, mint a világunk átrendezése hatalmi-katonai-gazdasági szempontból. Erről van most szó, nem másról, főleg nem Ukrajnáról, mely lehet, hogy szép ország és éghajlata is számottevő, de ha nem a világhatalmi egyensúly újraértelmezéséről lenne szó, kizárólag a lakosai számára érne meg egy háborút. És az is védekező lenne.
Itt van hát a két álláspont, tessék választani, mondanám – de nem mondom.
Ugyanis azt remélem még most is, bár kevés az ok az optimizmusra, hogy nem kell választanunk közülük.
Ne kelljen.
Még egy gondolat kívánkozik az írás végére: a két álláspontot megfontolás céljából osztottam meg az olvasókkal, nem közvitára bocsátottam: ha az írásom alatt egymásnak esnek a két oldal hívei, szétcsapok közöttük és akkor is tiltok mindenkit, ha a tulajdon testvéremről vagy legjobb barátomról van szó.
Töprengeni tessék, ne vagdalkozni.
A háború is meglesz: csak később kezdődik.
Nyugalom: nem kell rá sokat várni.