Nehéz nap, volt a tegnapi, német kollégákkal dolgoztunk egy dokumentumfilmen, ráadásul terepen, hidegben, szélben, sárban – a munkát sikerült kifogástalanul elvégezni, nem is panaszkodtunk, de akadt közben pár felejthetetlen pillanat. Pár olyan, ami rávilágít, miért nem értenek minket Európában.
Gyakran azért, mert nincs is hogy megmagyarázni a dolgainkat, kissé bonyolultak a nyugati gondolkodás számára.
Már ebédeltünk, a legnehezebbjén túl jártunk, mikor az egyik kolléga odamutat nekem egy magyar nyelvű hírt, és kérdi: jól fordította-e a szoftver németre? Mert ő úgy érti, mintha Magyarország ötödannyit fizetne a földgázért, mint az Európai Unió többi tagjai.
– Igen, az van odaírva.
– És igaz is?
– Mondjuk úgy, hogy mérsékelten igaz…
– Az meg hogy lehet? Valami vagy igaz, vagy nem.
– Európában így is van, de ez Kelet, évről évre keletebb…
El kellett magyaráznom, és nem biztos, hogy teljesen megértette, pedig tanult és tapasztalt ember. Szóval, az egy dolog, hogy a magyar sajtó rommá elemezte Orbán Viktor moszkvai útját, még én magam is megtettem, tapasztalatból mondhatom, hogy a sajtónál többet már csak az elvakult, nagyon határozott világnézetű kommentelők foglalkoztak többet az üggyel.
Tőlük tudtam meg például, hogy írásom alapján homoszexuális vagyok (ez a szövegelemzés csúcsa: ezt kimutatni egy külpolitikai elemzésből bizony nem akármekkora teljesítmény), azt is megtudtam, hogy Soros-bérenc volnék, ami azért érdekes, mert idő és lehetőségek hiányában az illető íráshoz megjelölten a TASZSZ és az MTI híreit használtam fel – hát, ha én Soros-bérenc vagyok ezeknek a moszkovitáknak, az is meglep, mert soha egy vasat nem kaptam az alapítványától, de hogy már az Orosz Föderáció és Magyarország két hivatalos, állami hírügynöksége is az ő zsebében van, az mindenképpen a közelgő világvége előjele, nem kevesebb. Ebből az a tanulság, hogy illik elolvasni azt a nyavalyás írást, mielőtt köcsögözünk, bérencezünk. Bár minek olvasnák? Az ő világukban semmi fontossága annak, ha hülyét csinálnak magukból, semmi következménye és senkit sem zavarnak a tények.
De minek ment Orbán Moszkvába?
Elvileg gázért. A zárónyilatkozatok meglehetősen semmitmondóak, gáz vagy lesz több, vagy nem, szerződéskötésre csak áprilisban – tehát a magyarországi választások után – van lehetőség, Paks 2 építését most már el kell kezdenünk, ha tetszik, ha nem, és az egyiptomi vagonüzletre is rá kell vernünk, míg jó dolgunk van (ez utóbbival a régi Zóna sokat foglalkozott, elég bonyolult történet, lehet, előveszem újra, ha lesz rá ok). Valamint kiderült, hogy Putyin elnök nem kedveli a NATO-t, mely hír nem igazán hatott a meglepetés erejével.
Jó, de mi van ezzel a gázzal?
„Orbán Viktor, Putyinhoz indultában, ha árakról nem is, mennyiségekről tett említést. Eszerint a magyar kormány további évi egymilliárd – vagyis évi 4,5 milliárd helyett 5,5 milliárd – köbméter gázt rendelne az oroszoktól. Forrásunk ezt teljesen értelmetlen lépésnek tartaná. A piacról ugyanis beszerezhető az éves hazai összfogyasztásnak megfelelő, 11 milliárd köbméterhez szükséges többlet, amelynek ára legalábbis hosszú távon nem magasabb az orosznál. Ráadásul a piaci gázvásárlások nem növelik Budapest Moszkva felé meglévő, amúgy sem csekély kiszolgáltatottságát.”
Tehát igen, ezek szerint évente egymilliárd köbméterrel több földgázt akart a magyar kormányfő. Megkapjuk? Lássuk, miket mondott Putyin:
„Ilyen alkalmakkor, amikor partnereink hamarosan választásokat tartanak, azt szoktuk mondani, hogy bármelyik kormányt választják is meg, együtt fogunk működni vele. De meg kell említenem, hogy az önök munkája Oroszországgal kapcsolatban sok eredményt hozott a magyar nép és Oroszország érdekében. Remélem, hogy ez a közös munka folytatódik.”
Hát ez valami olyasmit jelent, hogy ha ő lesz a miniszterelnök májusban is, akkor megkapja, ha nem, akkor talán. És még mit mond a TASZSZ?
„A Gazprom tavaly két hosszú távú szerződést írt alá az oroszországi földgázszállításról Magyarországra 2036-ig, így az ellátások stabilitása biztosított. Az is fontos, hogy ma Magyarország ötször olcsóbban vásárolja az orosz gázt, mint az európai piaci ár.”
Ez azért ritka dolog az üzleti világban, ilyen olcsón csak egy ország kapja a földgázt Oroszhontól – Belarusz. Kezdjük is utolérni Minszket. De vajon ötöd-e az az ötöd? A szerződés titkos, különben sem egy adott, fix árral kéne számolni, hanem egy bonyolult árképlettel, amit sok tényező befolyásol. Egyelőre fogadjuk el játékból, hogy így van. Ezt pártunk és kormányunk azzal magyarázza, hogy még a gázár-robbanás előtt kötöttük meg a hosszú távú szerződéseinket – hogy mi milyen kis szemfülesek vagyunk, a világon senki sem számított drasztikus áremelkedésre, csak mi tudtunk róla, kérdés, hogy honnan – és így aztán jól jártunk. Az az ötöd szakértői számítások szerint ugyan nem ötöd, de ezzel most ne foglalkozzunk, hanem tekintsünk bizakodva a jövőbe: mi lesz, ha áprilisban megkapjuk a plusz évi egymilliárd köbméter gázt?
Először is, kötve hiszem, hogy ugyanannyiért kapnánk, mint az előző szerződésben lekötött mennyiséget. Piaci áron kaphatjuk majd, ami azt jelenti, hogy veszünk adott összegért, nyomott áron 4,5 milliárd köbmétert, és körülbelül ugyanannyiért még egymilliárdot. Hiszen a piaci ár ötszörös… mindegy, lesz sok földgázunk, mit csinálunk vele? Elfűtjük?
Részben igen, részben azonban eladjuk. És itt derül ki, tulajdonképpen mi folyik a szemünk előtt. Kevesek figyelmét keltette fel, pedig a moszkvai csúcstalálkozó napján, február elseje reggelén jelent meg a kifejezetten gazdasági hír az Indexen, miszerint:
„Történelmi változás történt a magyar–ukrán gázszállításban”
Nocsak. És miféle változásról van szó?
„Először a történelemben indult a mai napon fizikai értelemben gázszállítás Magyarországról Ukrajnának – jelentette be ünnepélyesen Szerhij Makohon, az ukrán HTSZ gázszállító rendszer igazgatója.
Ezzel pedig Magyarország lett a második garantált beszerzési útvonal Szlovákia után, ami földgázzal tudja ellátni Ukrajnát, ha Oroszország elzárná a gázcsapot a Kijevvel való nézeteltérései miatt. Ez pedig az ukrán határ menti feszültségek fényében könnyen megeshet. (…)
Az orosz Gazprom vállalat októberben állította le a Magyarországnak szállított földgáz Ukrajnán keresztüli tranzitját.
Ukrajna addig éveken át úgynevezett reverz, azaz visszafordított irányú szállítással vásárolt Magyarországról gázt, ami azt jelenti, hogy valójában virtuális volt, fizikai értelemben az Oroszország felől érkező gáz nem hagyta el Ukrajna területét. (…)
Amikor kiderült, hogy a Gazprom befejezi a Magyarország számára történő gázszállítást Ukrajnán keresztül, Kijev hátbadöfésnek minősítette Budapest és Moszkva megegyezését. Kijev azt nehezményezte, hogy hatalmas tranzitdíjtól esett el azzal, hogy Magyarországra a Gazpromnál lekötött gázmennyiség megkerüli az ukránokat.
Azt is fontos megemlíteni, hogy állítólag a magyar–orosz gázszerződésben kikötötték: a magyar állam által vásárolt földgázt Budapest nem értékesítheti Ukrajnának, a Makohon által tett bejelentést így úgy kell értelmezni, hogy megnyílt a fizikai gázszállítás lehetősége a piaci szereplők előtt, a magyar állam ebben nem vesz részt.
Mindazonáltal ha Ukrajna vásárol gázt, amely Magyarországon keresztül érkezik, Budapest tranzitdíjjal tömheti a zsebét.”
Na, tetszik látni: ez az értelme a dolognak. Ezért kell annyi plusz földgáz. Eddig – illetve hát, tavaly októberig – a Gazprom Ukrajnán keresztül küldte a gázt a vezetéken, amit mi ebből az ukránoknak eladtunk, azt ők ott fogták, a többi jött nekünk. Ámde a Gazprom elzárta azt a csapot, a vezeték maga megmaradt, csak elvileg üresen áll, kikötötték, benne hallgat a sötétség. Hogyan kapjuk most az orosz gázt? Ezt – még mindig a TASZSZ-ból informálódunk – magától Vlagyimir Vlagyimirovicstól tudjuk, ugyanis megmondta.
„A Gazprom 2021. október 1-jén kezdte meg a gázszállításokat Magyarországra a szeptember 27-én aláírt hosszú távú szerződés alapján, a Balkán Áramlat gázvezetéken (a Török Áramlat meghosszabbítása) és a délkelet-európai vezetékeken keresztül.”
Tehát akkor mit teszünk? Mivel az ukrán vezeték nem szívódott fel, mint egy vakbéltünet, továbbra is működőképes, a Gazpromtól – és megengedem, más forrásokból – beszerzett gázt azon keresztül szállítjuk Ukrajnának. Csak épp piaci áron. Tehát, ha hihetünk Putyinnak, ötször annyiért, mint amennyiért vesszük. Ez viszont már hatalmas üzlet, ami a politikának köszönhető, nem a gazdasági realitásoknak, csak arra kell ügyelnünk, hogy ne a magyar állam kereskedjen az orosz gázzal, hanem mondjuk a „Jancsi és Juliska Kft.”, akkor még szerződést sem szegünk. Hogy aztán Jancsi és Juliska, miképpen számolnak el a nyereségükkel és kinek, ki a cég valódi tulajdonosa, az már magyar belügy.
Azt tetszik hinni, hogy erről a Gazprom nem tud? Előbb kellett tudják, mint ahogy elkezdtük szállítani a gázt Ukrajnába. Olyan nincs, hogy efelől ne legyen tudomásuk. Csak becsukják a szemüket, bizonyára azért, mert megéri nekik. És ha a Gazprom tudja, tudja a Kreml is, galambocskáim. Tudja és hagyja, engedi, csak nem hivatalosan, szóval ők is becsukják a szemüket.
Elmondható tehát, hogy a gáz kereskedelme folytatódik a krízis alatt is, csak közvetítőkön keresztül és piaci áron, így Ukrajnának jóval többe kerül a beszerzés, mint korábban és a közvetítőknél landol az ártöbblet jelentős része (bár szerintem a nyereség zöme így is a Gazpromhoz kerül). Magyarul: Moszkva fenyegeti is Kijevet, fosztogatja is, ez utóbbihoz nyújt Magyarország segítő kezet, ha teheti. És teheti.
Én lennék a legboldogabb, ha nem volna igazam, de hogy félreidézzem a költőt: „Anyám, a számok nem hazudnak”.
Ügyes, ügyes… és megint azok járnak jól, akik eddig is.
Szokás szerint.
Ezt próbáltam én angolul elmagyarázni a kollégának, kérdés, mennyire értette meg – születni kell arra, hogy értsük az ilyesmit.
Kelet-európainak kell születni hozzá.