Nem először foglalkozom a Zónában a szélsőjobboldali román AUR párt zűrös ügyeivel, de most először teszem ezt némi kárörömmel. Most legalább van min mosolyogni, ugyanis a párt társelnökéről, George Simionról kiderült, hogy úgy hazudott, mint a vízfolyás, és ennek volt némi hatása a magyarországi választási kampányra is.
Azonnal tisztázzuk: Simion pártjának, az AUR-nak az az egyik jelszava, hogy „ki a magyarokkal az országból”, aminek fényében különösen hat, hogy magának Simionnak viszont személyes példaképe Orbán Viktor. Ezt tavaly nyáron, az Azonnalinak adott interjújában meg is erősítette:
„– Orbán Viktor tehát lényegében úgy, ahogy van, modellértékű önnek?
– Igen. Mégpedig azért, mert a népéért harcol. Addig, amíg nem akarják megváltoztatni a határokat Európában, együtt kell működnünk.”
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az AUR magyarellenessége mellett – kétségtelenül ez a legfeltűnőbb tulajdonságuk Budapestről nézve – minden kisebbséget gyűlöl, amit csak el lehet képzelni és szerintem nem állnak messze attól a ponttól, amikor a felmerülő igények kielégítése céljából még ki is fognak találni néhányat, melyek egyelőre nem léteznek. Később se fognak, de utálni azokat is remekül lehet majd.
Egyik korábbi írásomból úgy tűnhetett, elhanyagolom a veszélyességüket – ez távolról sincs így, tekintve, hogy a parlamentbe 9 százalék körüli aránnyal kerültek be, most mért népszerűségük pedig a Politico szerint 18 százalék körül mozog, egyes források alapján időnként a második legnépszerűbb párt az országban: ez nyilván az oltásellenességük miatt van, amelyet a kisebbségi állampolgárok hozzájuk hasonlóan gondolkodó rétege is elfogad – másoknak meg emellé pozitívan csenghet az ultraorotodox klerikalizmus és a homofóbia, mármint a nemzeti és felekezeti kisebbségek gyűlölete mellett.
Szóval olyan az AUR, mint a feketetói vásár: minden van benne, amit a kedves, rosszindulatú vevő parancsol, csak győzzön válogatni.
De az, hogy George Simion a román Orbán Viktor lenne, egyelőre erős, barokkos túlzás. Simion ugyanis eleve jobbszélről, radikális pozícióból indul, ami a mai Európában nem mindig és nem mindenhol elfogadott, míg Orbán igen hosszú ideig, 1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé alelnöke volt, majd 2002-től 2012-ig ugyanezt a pozíciót töltötte be az Európai Néppártban, tehát őt előbb elfogadták, mivel eredetileg szalonképes alapról indult, és csak később húzódott jobbszélre (hogy aztán ez a leálló sáv-e, az áprilisban kiderül). Szóval, Simion inkább inverz Orbán, legalábbis Európában, ahol a hegytetőről lecsúszni könnyű is, lehetséges is, de a völgy vagy inkább a mocsár aljáról felcsúszni-mászni a bércre annál nehezebb feladat. Ezzel birkózik most emberünk, mármint európai szinten, mert az otthoni elfogadottságával nincs baja.
Múlt héten például, az európai szuverenista-szélsőjobb csúcson nagyot, egész estét, sőt, hetet betöltő alakítást láthattunk tőle. Ha még emlékeznek, ez volt az a csúcstalálkozó, amelynek zárónyilatkozatában a résztvevők eredetileg elítélték Oroszország várható agresszióját Ukrajna ellen (még este), aztán akárhogyan is alá volt írva a dokumentum, reggelre Marine le Pen kérésére kivették belőle az idevágó mondatot, ezzel egymást is becsapva. Lehet ezt tetézni? Lehet, mint Simion példája mutatta.
George Simion ugyanis elutazott Madridba a megfelelő időpontban, kivett egy szobát abban a szállodában (vagy annak közelében), ahol a csúcstalálkozót tartották, lefotózkodott Jorge Buxadéval, a spanyol VOX párt európai parlamenti képviselőjével, majd közzétette a képet a Twitteren, annak bizonyítékaként, hogy ő részt vett a csúcson. Ami nem egészen így volt, de első pillanatban hihetően hangzott: a magyarországi és romániai magyar sajtó egy része reagált is az abszurd jelenségre, miszerint a magyar kormányfő és a magyarellenes pártelnök egy és ugyanazon találkozón vesznek részt. Mint kiderült, a valóság más, de a kevés reakcióra tengernyi ellenreakció született a magyar kormány médiumaiban, nem is idézném őket, nagyobb lett a tűz füstje, mint a lángja.
Akkor most lássuk, mi az igazság.
Az, hogy sem Simiont, sem az AUR-t meg nem hívta senki erre a csúcsra, ők két nagyságrenddel lejjebb lévő ligában játszanak, mint amire a résztvevők taksálják magukat. Volt ugyan romániai meghívottja a találkozónak, csak nem az AUR, hanem a Partidul Național Țărănesc Creștin Democrat, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt, a továbbiakban PNȚCD. Őket tényleg meghívták, és Simion úgy próbált bejutni az ülésterembe, hogy a PNȚCD küldöttjének hazudta magát. Ámde a biztonságiakat nem tudta becsapni, hiszen nem szerepelt a névsorban: megfogták és kitették a szűrét. Innentől a Maszol.ro-t idézném:
„Alonso de Mendoza, a VOX egyik szóvivője azonban a bukaresti (G4 Media) portálnak megerősítette, hogy helyes az értesülés, miszerint Simiont kivezették a teremből, s hogy egyáltalán meg sem hívták a spanyol fővárosba. „Az sem igaz, hogy aláírta volna a közös zárónyilatkozatot (…) Sokkolt bennünket ez a hír, ilyesmit nem tapasztaltunk politikai pályafutásunk alatt” – mondta a VOX illetékese, leszögezve, hogy az ibériai párt nem vesz részt az AUR februárban esedékes bukaresti konferenciáján, ahogy azt Simion beharangozta.
A G4Media értesülései szerint Simion annak ellenére bejutott a megbeszélésekre, hogy nem szerepelt a neve a meghívottak listáján, de a bejáratnál azt mondta, hogy a PNȚCD képviselőjének a titkára. Aurelian Pavelescu, a parasztpárt elnöke a G4Mediának elmondta, hogy a szervezők valóban megkérdezték tőle, hogy Simion velük van-e. Azt állította, hogy az AUR társelnöke nem velük együtt ment be a terembe és természetesen nem szerepelt a PNȚCD küldöttségének a névsorában.
A hírportál forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a VOX azzal utasította el George Simion meghívását, hogy abba valamennyi résztvevő pártnak bele kellett volna egyeznie, viszont a Fidesz megvétózta az AUR magyarellenessége miatt. A G4Media – a cikk szerint – megkereste a magyar kormánypártot is, amely megerősítette, hogy Simion nem szerepelt a meghívottak között, arra viszont nem reagált, hogy akadályt gördített volna az AUR-társelnök részvétele elé.” (Maszol)
Sic transit gloria mundi, így múlik el a világ dicsősége, főleg, ha nem is volt. Az érdekes még a történetben, hogy Simion a Balkan Insightnak másképp magyarázta a jelenséget: azt állította, hogy azért ő mégis részt vett valamilyen mértékben a tanácskozáson, találkozott lengyel jobboldali politikusokkal is, spanyolokkal is (ha máshol nem, a bárban épp találkozhatott velük, a Jorge Buxadéval készült szelfi is egy ilyen folyosói-szállodai véletlen találkozás során születhetett), de hivatalosan azért nem volt résztvevő az AUR, mert még nem ül képviselője az Európai Parlamentben, bár ez csak átmeneti részletkérdés. Különben is, a saját Twitter-bejegyzéseit nem is ő írja, hanem a párt kommunikációs csapata, és mivel a Twitteren van egy terjedelmi határ, nem is lehet „az igazság minden részletét teljesen kibontani”. Ami lehet így, de nem jelenti azt, hogy szabad hazudni ezen a közösségi oldalon, esetleg kötelező is lenne.
Sőt, mikor Buxade meglátta, mit tweetelt Simion róluk, azonnal megcáfolta a saját bejegyzésében, és leszögezte:
„Tisztáznunk kell, hogy a #MadridSummiton kizárólag a Nemzeti Parasztpárti Kereszténydemokrata Párt román küldöttsége volt jelen, Aurelian Pavelescu vezetésével.”
Érdekes, Buxadénak sikerült röviden is igazat mondania, Simion hosszan is mellébeszél, hímez-hámoz, rakja a köntörfalat. Sőt, arról sem beszél, hogy mi történt vele a kidobása után, pedig az sem érdektelen. A Tomis News szerint:
„Simion nem volt hajlandó elhagyni a szálloda területét, és az alkalmazott szankciók is ennek megfelelőek voltak: lekísérték a lépcsőn, 3 000 eurós pénzbírságot szabtak ki rá, és a csúcstalálkozó idejére kitiltották a szálloda 150 méteres körzetéből”
Ugyanez a forrás azt is állítja – efelől nem lehetünk teljesen biztosak – hogy még csak nem is az adott szállodában lakott kíséretével együtt, hanem egy másik, közel fekvő hotelben.
Az viszont biztos a Transindex szerint, hogy:
„Aurelian Pavelescu PNȚCD-elnök (…) elmondta, hogy „megkérdezték, hogy George Simion benne van-e a küldöttségünkben vagy sem”. Pavelescu azt állítja, hogy Simion nem ment be vele a konferenciára, és nem tudja, hogyan történhetett ez, mivel az AUR társelnöke nem szerepelt a PNȚCD listáján, amelyet előzetesen elküldtek a szervezőknek.”
Szóval, Simion hazudott, szép nagyot, akkorát füllentett helyből, amekkorára más nekifutásból sem képes. Mire volt ez jó? Tulajdonképpen csak arra, hogy úgy tegyen, mintha számítana valamit az uniós szélsőjobb-szuverenista politikában. Egyelőre nem számít, de nem vennék mérget arra, hogy ez mindig így lesz. Lehet ő még valódi, igazából meghívott vendég jobboldali konferencián.
Nem is sokára. Sőt: Budapesten.
Az ugyanis a helyzet, hogy a hirado.hu-t idézve:
„Március 25-én és 26-án rendezik meg az amerikai republikánus tábor Conservative Political Action Conference (CPAC) elnevezésű konferenciáját Budapesten, a Várkert Bazárban – jelentette be az Alapjogokért Központ igazgatója szerdai sajtótájékoztatóján Budapesten.
Szánthó Miklós elmondta: a CPAC Hungary fő szónokának Orbán Viktor miniszterelnököt kérték fel. Sok száz résztvevőt várnak, kiemelt külföldi és hazai előadókkal. Elfogadta a meghívást Spanyolországból Santiago Abascal, a jobboldali Vox párt elnöke, valamint Jair Bolsonaro brazil elnök fia, Eduardo Bolsonaro is.
Amerikai szenátorok, kongresszusi képviselők, az ottani szellemi élet sok jeles képviselője, európai kutatóintézetek vezetői és újságírók is érkeznek a rendezvényre – tette hozzá. Reményét fejezte ki, hogy elfogadják meghívásukat európai jobboldali vezetők, döntéshozók, tagállami vezetők, pártpolitikusok és európai parlamenti képviselők is.
Tavaly szeptemberben jelentették be, hogy Magyarországra hozzák a rendezvényt, amely nemcsak egy konferencia, a jobboldali tábor összejövetele, hanem egy show is egyben.”
Nos, erre még meghívhatják, illetve meghívathatja magát, vagy beszökhet, ahogyan a madridi csúcsra, tán csak nem dobják ki olyan durván, mint a spanyolok. Főleg, hogy Szánthó Miklós azt is mondta:
„Köszönetet is mondhatnánk a liberálisoknak, mert azzal, hogy ezen értékeket olyan szintű össztűz alá vették, mint amilyen talán sosem volt korábban tapasztalható, megtették nekünk konzervatívoknak azt a szívességet, hogy magunk mögött hagyjuk azokat az esetlegesen minket elválasztó vagy szétválasztó témákat, ügyeket, amelyekben nem értünk egyet, és azokra a valóban fontos ügyekre koncentráljunk, amelyek összekötnek minket.”
Ha tehát a magyar kormány képes maga mögött hagyni a „minket elválasztó”, egyszerűen soviniszta magyarellenességet, gyűlöletet és hajlandó meghívni Simiont is, akkor bizony csak beengedik őt is az úri szalonba, nem kel szöknie, sompolyognia.
Mi meg ráérünk akkor felháborodni – de akkor kelleni is fog a harag.
Márciusban meglátjuk.
