Ha valaki nekem tavaly ősszel azt mondja, hogy örülni fogok annak, mikor az Alapjogokért Központ ügyeivel foglalkozhatok, biztos azt hittem volna, hogy megbolondult.
De azóta nagyot fordult a világ, most ráadásul épp a Donbász körül forog, és már annak is örül az ember, ha kicsit nem a harctéri jelentéseket kell böngészni. Azért csúnya ügy ez is, nem mondom.
Szóval, Ukrajnáról egyelőre azért nem írok, mert még számolják az éjszaka esett károkat, egyelőre annyit tudni, hogy már vannak civil halottak (ketten), bár ne volnának, az evakuáció sem úgy halad, ahogy azt akarták, de mondom, pontos hírek, adatok csak később lesznek, addig is nézzünk körül itthon, seperjünk a saját portánk előtt. Lássuk, mit kíván a magyar nemzet?
A magyar nemzet már 1848-ban is tizenkétfélét kívánt, azóta a helyzet fokozódott, ha most végigkérdezném az összmagyar közönséget, mindenkit külön-külön, úgy számolom, valami harmincmillió félét kívánnánk, ugyanis sokaknak többféle, egymással ellentmondó kívánságuk is lenne, a legtöbben már saját magukkal sem értenek egyet. Ezeregyéjszakai dzsinn legyen, aki ezzel boldogulna, de azt is lefogadom, hogy kívánjunk bár harmincmilliófélét, az az óhaj, amit az Alapjogokért Központ kifejtett a tegnap, nem szerepelne a listán, vagy csak maximum egyszer.
Nem csak a legnépszerűbb kívánságok között nem találnánk, de egyáltalán, ki is maradna, tán egy kivétellel, ugyanis akinek pont ez a baja, az vagy nem létezik, vagy államtitkár és megrendelte az idevágó kutatást. Szóval, nem lehet szó tömegigényről. De lássuk, miről beszélek.
Még tegnap este vettem észre a 888-on a „közvélemény-kutatást”, érdekes módon ők azóta levették az idevágó írásukat, de mivel ravasz ember vagyok én, tudom, hogy a kormánymédiában nem dolgoznak, hanem másolnak, megtaláltam szó szerint ugyanazt előbb a hirado.hu-n, aztán az MTI-n. Azt mondja a nagytudományú intézet:
„Alapjogokért Központ: a biztosan választó magyarok többsége nem szeretné, hogy az unió beleszóljon a politikai reklámok szabályozásába
Budapest, 2022. február 19., szombat (MTI) – A választási részvételüket biztosra ígérő magyarok többsége nem ért egyet azzal, hogy az Európai Unió (EU) beleszóljon a tagállami választásokhoz és népszavazásokhoz kapcsolódó politikai reklámok szabályozásába, valamint elutasítja azt is, hogy az EU döntse el, mi a valódi hír és mi az álhír – derül ki az Alapjogokért Központ közvélemény-kutatásából, amelyet szombaton juttattak el az MTI-hez.
A közleményben azt írták, hogy az országosan reprezentatív felmérés a magyarországi lakcímmel rendelkezők véleményét mérte fel az Európai Bizottság Transzparencia és Demokrácia című javaslatcsomagáról, amely szerint az uniós intézmények beavatkoznának a tagállami referendumokba és az azokhoz kapcsolódó kampányokba.
A február 7–9. között rögzített adatokból kiderült, hogy a választójogukkal élni szándékozó megkérdezettek abszolút többsége, 59 százaléka utasította el azt, hogy az Európai Unió beleszóljon a tagállami választásokhoz és népszavazásokhoz kapcsolódó politikai reklámok szabályozásába. A megkérdezettek csupán 33 százaléka mondta azt, hogy egyetért egy ilyen uniós hatáskörbővítés lehetőségével – olvasható a kutatásban.
Kitértek arra, hogy az Európai Bizottság a politikai hirdetéseket, azok tartalmát is ellenőrizné, a számára nem tetszőket pedig álhírnek minősítve törölhetné. Azt, hogy az Európai Bizottság dönthesse el, hogy mi valódi hír, és „fake news”, a válaszadók 51 százaléka utasította el. A kutatásban részt vevő aktív válaszadók 34 százaléka azonban támogatna egy ilyen intézkedést.” (MTI)
Nofene. Elképzelem a Békemenetet, amint hatalmas transzparensekkel vonul a Körúton:
„Magyar nemzeti politikai reklámokat!”
„Magyar fejbe magyar kamut!”
„Abcúg német maszlag, abcúg belga áfium!”
Igen szép lesz, annyit mondhatok. De hogyan talált az Alapjogokért Központ annyi honpolgárt, akiket egyáltalán megkérdezzen az ügyben? Nos, ez látszólag rejtély, ahogy maga a közvélemény-kutatás is az, ugyanis kíváncsi lettem volna rá, és nem érhető el sehol. Nincs az Alapjogokért Központ honlapján, nincs sehol, a Google sem találja, csakis és kizárólag az MTI-hírben létezik, amit aztán átvett a kormánymédia – de magáról a kutatásról annyit lehet tudni, amit a készítők mondtak el róla, vagyis az eredményét. Miféle módon végezték? Erről ebben az esetben nem tudunk biztosat, de egy korábbiban elárulták az MTI-nek hogyan dolgoznak:
„Az Alapjogokért Központ közvélemény-kutatásai telefonos adatfelvétellel, CATI-módszerrel készültek. Az egyenként 1000 fős minták reprezentatívak a 18 évesnél idősebb lakosságra.”
Bár ezt is a Mandinerről kellett összevadásszam. Hát, akkor nincs nehéz dolguk, elő a Kubatov-listával, ráeresztünk egy szűrőt, mindjárt meglesz az az ezer ember, aki mindig és mindent egészen pontosan úgy gondol, ahogyan azt mi akarjuk. Gyerekjáték az egész és jól fizetik.
De miről szól ez az egész?
Arról, hogy van az Európai Bizottságnak egy javaslata. Nem több: javaslat. Ez azt mondja:
„A javasolt szabályok előírnák, hogy valamennyi politikai reklám esetében egyértelműen fel kell tüntetni, hogy politikai reklámról van szó, és például azt is, hogy ki és mennyit fizetett érte. A javaslat szerint minden eddiginél részletesebben tájékoztatni kellene a közvéleményt a reklámok célközönségének meghatározásáról.” (Index)
Beadták tavaly november 25-én, itt az eredeti szövege is.
Miért lenne fontos ez?
Azért, mert a választási kampányokban összefolyik a hír, az álhír, a propaganda és a hirdetés. Tehát, hogy vegyünk egy példát, mondjuk X. politikusról megírja a Sárkányböfögényi Narancsliget című lap, miszerint:
-
-
- vadházasságban él a kankutyájával és az anyósával egyszerre
- tejszínhabbal eszi a marhapörköltet
- önkormányzati képviselő korában ellopta és megitta az árvák könnyét
- családi házát mozdonylopásból származó jövedelemből építette
- eladta az egész évi esőt a körzetéből bizonyos török boszorkányoknak, egy szakajtóban vitték el
- annyira sátánista, hogy már nem ő idézi Lucifert, hanem Lucifer idézi meg őt, ha szükség van rá a Pokolban egyes bonyolultabb ügyek intézéséhez
- tizenéves korában többször elítélték templomrablásért és gyújtogatásért
-
Írnak ilyent? Írnak még cifrábbakat is. Az se igaz, példánkhoz vegyük úgy, hogy ezek az állítások is mind egy szálig hamisak. Ilyenkor a megrágalmazott politikus egyet tehet: sajtópert indít, a Sárkányböfögényi Narancsligetet megbírságolják pár százezer forintra és helyreigazításra kötelezik bírósági úton, nemkülönben azokat az orgánumokat is amelyek átvették a „hírt” tőlük. Mondjuk egy év múlva lesz elsőfokú ítélet, azt megfellebbezik, másodfokon ki tudja, mi történik, felmegy a Kúriához, szóval eredmény legalább három év múlva lehet, akkor sem biztos, hogy kedvező.
A kampány meg addigra rég feledésbe is merül.
Világos, hogy az írás kampányhazugságokat tartalmaz, sajtóműfajnak, hírnek, riportnak, „tényfeltárásnak” álcázva, az Európai Bizottság pont azt akarja megelőzni, hogy ezen a módon keltsék a hitelesség látszatát. Tehát: kelljen kitenni a jelzést rá, hogy ez bizony politikai hirdetés, ezt és ezt a réteget célozta meg vele ez és ez a cég, párt vagy társulat, amely ennyit és ennyit fizetett érte. Ha ki nem teszik, akkor álhír kategóriájába esik, mert úgy kell venni, hogy a szerző is, a lap is komolyan gondolta, és akkor eszerint lehessen büntetni őket, hírhamisítás, álhír-terjesztés miatt. Ami helyénvaló, mert ne lehessen bárkiről bármit hazudni, csak mert épp kampány van.
Nos, az Alapjogokért kutatása viszont azzal az eredménnyel járt, hogy de, lehessen hazudni is rágalmazni is, eb ura fakó!
Persze több durva csúsztatás is van a szövegben, ugyanis arról nincs szó az eredetiben, hogy az Európai Bizottság végezné a tényellenőrzést. Miért tenné? Az ugyan ostobaság, amiben a kormány hittel hisz, miszerint a mi pusztáink és szőlőhegyeink annyira messze vannak mindentől, nyelvünk annyira kitanulhatatlan, hogy senki külországban meg nem bírja mondani, mi történik nálunk. Ha utánajár, bizony meg bírja mondani.
Nyilván az ilyen esetekben induló eljárások során – a bírósági gyakorlat is így jár el – szakértőt kell megkérdezni, független tényellenőrt is (úgy félnek tőlük, mint a tűztől), helyi lakosokat, a vizsgált terület ismerőit, az említett mozdonylopás esetében például vasúti vezetőktől kell megkérdezni, tűnt-é el lokomotív a MÁV készletéből az inkriminált időszakban, ha igen, mennyi és milyen típusú, ha nem, akkor meg az állítás már nem is állja meg a helyét.
Szóval, nem arról van szó már eleve, amit az Alapjogokért kérdezett.
Az egész elérhetetlen és ellenőrizhetetlen kutatás célja alapvetően az, hogy egyfelől biztosítsa ősi, nemzeti jogunkat a politikailag motivált hazudozáshoz, biztosítsa annak büntetlenségét, de még azt is, hogy vizsgálat se indulhasson ilyen esetekben a magyar joghatósági szint fölött.
A magyar joghatóság meg szépen elkeni az ügyeket, ahogy eddig is tette, ha nagyon ugrál az áldozat, akár meg is büntetheti. Nemrég láttunk több példát is arra, hogy sajtó útján elkövetett rágalmazások vádja alól mentettek fel több alkalommal is kormánymédiumokat másodfokon – ugyanis első fokon még elmarasztalták őket. Így járt például a Labrisz Egyesület is, nincs három hete.
Szóval, hogy összefoglaljam: az Alapjogokért kutatásának célja az, hogy ne legyen igazság, illetve ne is legyen szabad vizsgálni politikai ügyekben, mi az igazság, mi a hamisság.
Kérem. De akkor át kell írni a Kossuth-nótát is. Képesek lesznek rá, akárki meglássa.
„Éljen a magyar hazugság, éljen a haza!”
Mert szabadságról már rég nem is lehet szó.