Folytassuk, ahol tegnap abbahagytuk: a háború továbbra is dühöng Ukrajnában, egyre nehezebb tárgyilagos hírekhez jutni, de kezdem úgy látni, hogy a tényleges helyzet senkit nem is érdekel, mindenki a neki tetsző információkat szeretné olvasni.
Ez esetben ajánlom pártállás és világnézet szerint valamelyik laptársunkat vagy lapellenségünket, ilyen nálunk nincs.
Akkor sincs, ha jobbról-balról átkozódik a nagyérdeműnek az a része, amelyik különösebb ok és behatóbb ismeretek nélkül testestől-lelkestől elkötelezte magát valamelyik hadviselő fél mellett, akkor sem, ha előszedi a tábori kígyó- és békaszóró aparátot, aztán harmincas tárakkal sorozza a neki nem tetsző híreket. Megérteném az indulatokat, ha a maximum 20 kilométeres hatótávolságú Gradok a kertek alatt vagy a határban állnának, de még a magyar határ 200 kilométeres körzetében sincsenek.
Lehetnek? Lehetnek, ha úgy alakul és más, sokkal nagyobb baj is következhet még ránk, sok minden lehetséges a mai helyzetben, de elég volna akkor egymásnak esnünk, mikor valóban érintettek vagyunk. Egyelőre ezek az „elvi viták”, online átkozódások csak annyit bizonyítanak, hogy az információs – vagy inkább dezinformációs – hadviselés a harmadik, tehát a konfliktusban aktív részvételt nem vállaló országokban aránytalanul sikeresebb, mint a hadviselő felek hagyományos hadmozdulatai egymás ellen. Ha szóval ölni lehetne, a magyar Facebookon naponta többen esnének el, mint Ukrajnában mindkét oldalon együttvéve.
Tekintsünk el az uszuló tömegektől, segíteni már nem lehet rajtuk, és foglalkozzunk inkább a valós hírekkel a vérmosta Ukrajnából. Tegnap kihagytam a „veszteséglista” nevű kommunikációs vetélkedőt az orosz és ukrán vezérkar között, amiben egymás veszteségeit mondják be minden nap, mert az egyik fél kihagyta a fordulót, ma pótolom, de figyelmeztetek mindenkit: a számok nem a tegnapi napra vonatkoznak, mindkét oldal a konfliktus kezdetétől számított adatokat teszi közzé, mert úgy nagyobbat lehet mondani. Akkor lássuk előbb, mit mondanak az oroszok az ukrán veszteségekről?
„A különleges művelet időtartama alatt 1552 ukrán katonai infrastrukturális létesítményt tettek tönkre, köztük az ukrán fegyveres erők 51 parancsnoki és kommunikációs központját, 38 Sz–300-as, Buk M–1 és Oszja föld-levegő rakétarendszert, valamint 51 radarállomást. Az orosz csapatok 47 repülőgépet a földön és 11 repülőgépet a levegőben, 472 harckocsit és más harci páncélozott járművet, 62 rakéta-sorozatvető rendszert, 206 tábori tüzérségi ágyút és aknavetőt, 336 speciális katonai gépjárművet és 46 pilóta nélküli légi járművet is megsemmisítettek.
Az orosz védelmi minisztérium a kibontakozó fejlemények tisztázásakor megnyugtatta a civileket, hogy az orosz csapatok nem ukrán városokat vesznek célba, hanem az ukrán katonai infrastruktúra működésképtelenné tételére korlátozódnak. A polgári lakosságot semmilyen veszély nem fenyegeti.”
Majd bemutatom mindjárt azt is, mennyire nincs veszélyben a polgári lakosság, de előbb kérdezzük meg az ukrán felet is, mit tudnak ők az orosz veszteségekről?
Az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara szerint az ellenség összes harci vesztesége február 24-től március 2-ig a következő:
személyzet – több mint 5840 ember
harckocsik – körülbelül 211
páncélozott harcjárművek – 862
tüzérségi rendszerek – 85
rakéta-sorozatvetők – 40
légvédelmi rendszerek – 9
repülőgépek – 30
helikopterek – 31
járművek – 355
hajók – 2
tartálykocsik – 60
operatív és taktikai drónok – 3
Kezdünk ott tartani, hogy jobb lenne, ha mindkét fél erősen túlozna, sokkal nagyobb a baj, ha igazat mondanak (bár ettől nem nagyon tartok). Akkor lássuk a tegnapi és éjszakai hadmozdulatokat.
„Folytatódott az ukrán városok bombázása. Március 1-jén reggel rakétatámadás érte Harkiv központi terét, ahol a regionális közigazgatás épülete található (így nézett ki a tér a lövés után). Tíz ember meghalt és több mint 20-an megsérültek. Harkivban egész nap folytatódott a lövöldözés; különösen egy ötemeletes lakóépületben keletkezett komoly kár. Az Állami Mentőszolgálat szerint nyolc ember meghalt és hatan megsérültek.”
Hajnalban ejtőernyős orosz csapatok szálltak le, a rendőrség és egy egyetem épülete is lángokban állt egy rakétatalálat után, a legutóbbi támadásban legalább 21 ember halt meg és további 112 megsérült. A város kórházának gyermek-onkológiai osztálya kifogyott a gyógyszerekből (különösen a fájdalomcsillapítókból), az evakuáció viszont lehetetlen, mival a városból kivezető utak alá vannak aknázva.
A helyi hatóságok szerint más városokban, többek között Mariupolban és Csernyihivben (ahol állítólag Gradokat használtak) is lőttek lakónegyedeket. Március 1-jén az orosz védelmi minisztérium ismét kijelentette, hogy „csak katonai célpontokra és kizárólag nagy pontosságú fegyverekkel” lőnek. A minisztérium nem kommentálta azokat a vádakat, amelyek szerint kazettás bombákat használtak a városok bombázása során. Mariupolban az éjjel különösen heves harcok folytak, mint Pavlo Kijrilenko, a Donyecki Regionális Katonai Hatóság vezetője a Facebookon közölte:
„Mariupolt egész éjjel bombázták, különösen a lakónegyedeket, ahol nincs katonai infrastruktúra. A bal parton egy szülészeti kórházat is eltaláltak. Most tisztázzuk az információkat az áldozatokról és a károkról. Marinka és Kurakhove felett ellenséges repülőgépeket hallottak, majd robbanásokat hallottak.”
Rakétacsapás mértek a kijevi tévétoronyra, öt ember meghalt. Az akció helyszínén készült videófelvételek alapján a halottak az utcán, az építmény közelében voltak. A kijevi TV-torony a Babi Jar holokauszt emlékközpont mellett található, a központot szintén találat érte, gondolom, kifejezetten nácitlanítási okokból vették célba, ahogy az Vlagyimir Vlagyimirovics már annyiszor világossá tette, hiszen ez a „békefenntartó akció” egyik fő célja.
A légicsapás, amely ideiglenesen leállította a televíziós műsorszórást, nem sokkal azután történt, hogy az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy támadást intéznek az ukrán különleges szolgálatok létesítményei ellen „az Oroszország elleni információs támadások leállítása érdekében”, és felszólította a közelben élőket, hogy „hagyják el otthonaikat”. Az ukrán védelmi minisztérium március 1-jén közölte, hogy Oroszország kommunikációs zavarokat fog okozni, majd hamis információkat kezd terjeszteni az ország vezetésének megadásáról, hogy „demotiválja a hadsereget és a népet, és megtörje az ellenállást”.
Nem a fizikai, hanem az információs harctér híre, miszerint Oroszországban az éjszaka folyamán leállították az Ekho Moskvy és a Dozhd tévécsatornákat. Mindkét médium honlapját blokkolták, a rádiót lekapcsolták az adásról (az Echo és a Dozhd továbbra is működik a YouTube-on). A főügyészség azzal vádolta a médiumokat, hogy „szisztematikusan” hamis információkat terjesztettek az orosz hadsereg „a DNK és az LNK védelmét szolgáló különleges művelet részeként” végrehajtott akciókról, valamint „szélsőségességre” és „az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére” szólítottak fel. A Dozhd és az Ekho Moskvy is fellebbezni fog a blokkolás ellen.
Sőt, a Roszkomnadzor (az orosz Médiahatóság) a Wikipédia blokkolásával fenyegetőzik – az „Oroszország inváziója Ukrajnában (2022)” című szócikk miatt.
Herszon vagy elesett, vagy sem, a TASZSZ szerint igen, az ukrán fél árnyaltabban közölte, miszerint a város egy része fölött valóban elvesztették az ellenőrzést, de a harcok még folynak. A 300 ezer lakosú Herszon azért stratégiai fontosságú település, mert a Dnyeper partján fekszik, és a várost támaszpontként használva megakadályozhatja az orosz fél a folyamtól keletre, a Donbásszhoz közel harcoló ukrán egységek utánpótlással való ellátását.
Zsitomirt is rakétatámadás érte éjjel, a hírek szerint polgári áldozatokat szedve: a robbanások következtében három ember meghalt, 16 ember, köztük hét gyermek megsérült és kórházba került. 12 embert sikerült kimenteni, köztük hat gyermeket, akik a robbanás idején a pincékben rejtőztek el. A detonációk következtében tíz magánház megsemmisült és megrongálódott, három ház kigyulladt. Három egyemeletes üzlet teljesen megsemmisült, egy pedig megrongálódott. A robbanások a 2. számú városi kórház különböző épületeinek üvegeit és ablakait is tönkretették. Mindezt a támadók összesen három rakéta indításával érték el.
Kijev ostromához tartozó hír, hogy az a bizonyos, gigantikus, 64 kilométer hosszú konvoj csigalassúsággal bár, de közeledik a városhoz, azonban a BBC elemzése szerint, melyet a HVG is átvett:
„– nem 64 kilométer hosszúságú, hanem több logisztikai csoportból áll, amelyek a belorusz határtól igyekeznek elérni a már Kijev elővárosaiban járó orosz egységeket;
– haladását úgy tűnik, több ponton is lerobbant járművek akadályozzák
– vannak köztük tankok és más harci járművek, de többnyire teherkocsikról van szó.
Az elemzők szerint a fentiekből arra lehet következtetni, hogy a konvojjal nem konkrét csatára készülnek, hanem logisztikai támogatás a cél.”
Nincs kizárva tehát, hogy nem harci alakzatot látunk, hanem a világ leghosszabb közlekedési dugóját.
A béketárgyalások elvileg ma este folytatódnak egy közelebbről meg nem nevezett fehérorosz településen. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő újságíróknak elmondta, hogy az orosz delegáció március 2-án este várja a kijevi tárgyalófeleket a megbeszélésekre.
„Delegációnk ma délután, estéhez közeledve a helyszínen várja az ukrán tárgyalófeleket. Delegációnk készen áll arra, hogy ma este folytassa a megbeszélést” – mondta Peszkov”
Szintén Peszkovval kapcsolatban jelenti az Interfaksz, hogy tisztázta Putyin elnök egyik kijelentését:
„Vlagyimir Putyin orosz elnök szavai arról, hogyan alakultak ki a mai Ukrajna határai, nem vonatkoznak más volt szovjet köztársaságokra, különösen Kazahsztánra nem.”
– közölte a szóvivő.
Ennek azért van fontossága, mert Kaszim-Zsomart Kemeluli Tokajev kazah elnök a nemrég neki nyújtott katonai segítség dacára sem mutatkozott az ukrajnai intervenció túlzottan lelkes hívének – hátha most meglágyul a szíve.
Meg nem erősített források szerint a magyar közösségi oldalakon az úri közönség minden tagja külpolitikai szakértővé képezte át magát virológusból, és most nagyarányú verbális ütközetek zajlanak az oroszbarát és az ukrán-szimpatizáns frakcióik között, melyek során nem haboznak bevetni a vállról indítható, övön aluli anyázás, a nehéztüzérségi becsületsértés, valamint a sorozatsértés eszközeit sem.
Én a helyükben szégyellném magam, mert a szomszédunkban valódi háború zajlik, de én hírekkel foglalkozom, nem a felhasználó hölgyek és urak nagybecsű és többnyire teljesen megalapozatlan véleményével.
A hírek pedig a fentiek voltak.
Békét Oroszországnak, békét Ukrajnának, békét a világnak – de minél előbb.