Először is azt kell leszögeznünk, hogy aki atomerőműre lő, az elmebeteg. Elsőként ő pusztul el, ha olyan helyre talál a kis parittyájával vagy Gradjával, aztán a környéken mindenki – és a környék fogalmát tessék nagyon tágan értelmezni. Több országra kiterjedően.
Mivel a zaporizzsjai atomerőmű elleni támadás az ukrajnai invázió legfontosabb híre, előre veszem, pedig történt elég sok más, szintén fontos dolog is, csak azok nem voltak ennyire veszélyesek. Az akcióra valószínűleg a mellette fekvő Enerhodar ostromának részeként került sor, bár nekem az a véleményem, hogy a haditervben az erőmű fontosabb, mint a város. Mindenesetre az első jelentések szerint a harcok magyar idő szerint éjjel fél egykor, tehát helyi idő szerint hajnali fél háromkor kezdődtek. Órákon keresztül tartották összpontosított tűz alatt az erőmű épületeit (azt sajnos nem tudjuk, hagyományos tüzérséget használtak vagy szokás szerint rakéta-sorozatvetőket), majd egy osztag behatolt és megpróbálta elkezdeni az objektumok elaknásítását. Az erőmű dolgozói szerint ez az alakulat épp úgy, mint a támadó tüzérség, a groniziji Roszgvargyija embereiből, tehát csecsenekből állt, őket az aknásításban megakadályozta a találatok nyomán kitörő tűz, viszont ők meg a kivonuló tűzoltókat akadályozták meg órákon keresztül az oltásban, tehát Isten különös csodája, hogy nem következett be a legrosszabb.
Végül reggelre sikerült meggyőzni őket arról, hogy a sugárbetegség nagyon kellemetlen és többnyire halálos is, ha ilyen közelről és a várható intenzitással éri őket a radioaktivitás, tehát hagyták eloltani a lángokat. Az erőműben nagy kár nem esett, a működése állítólag biztonságos, a háttérsugárzás szintje pedig még az amerikai mérések szerint sem nőtt, de azért nagyon nem happy end ez.
Egyfelől: orosz kézre került Európa legnagyobb atomerőműve, és ők akkor kapcsolják le, amikor akarják, elvágva ezzel Ukrajna jelentős részét és bizonyos mértékben a környező országokat is az energiaellátástól. Viszont nem „csak” ennyitől kell tartani: a legrosszabb esetben „történhet valami” az erőművel, és az, mint Zelenszkij elnök is mondta éjjeli beszédében, tízszer lehet rosszabb Csernobilnál. Ahol a szarkofág szintén orosz kézben van, és azzal is bármikor „történhet valami”.
Jó, de mi?
Akkor egy kis, egyszerűsített gyorstalpaló. A hasadóanyag nem lőpor vagy dinamit, nem robban. A nukleáris fegyverek robbannak (jobban mondva maghasadás vagy magfúzió következik be bennük), de azokat úgy találták ki, hogy erre és csak erre legyenek alkalmasak. Ez a céljuk. Tehát „atomrobbanás” akkor sem következik be, ha egy reaktort miszlikbe lőnek. Csernobilban is a túlterhelt rendszer gőzrobbanása okozta a detonációt: ez például Zaporizzsjában nehezebben következhet be, mert ott már biztonságosabb VVER-rendszerű nyomottvizes reaktorok működnek, két vízkörös hűtéssel, de azért ez sem veszélytelen: Fukushimában ugyanilyen rendszert tett tönkre a szökőár, ami azért nem tüzérségi támadás. Az ilyen erőművekben leginkább az fenyeget, hogy megfelelően pontos és intenzív támadások hatására maga a hűtőrendszer mondja fel a szolgálatot és leolvadnak a reaktormagok, innentől kezdve már csak a passzív hűtési rendszer akadályozza ideig-óráig a reaktormagok leolvadását. Ami gyakorlatilag azzal járna, amit a csernobili katasztrófa után tapasztaltunk: csak sokkal intenzívebben sugárzó és sokkal nagyobb mennyiségű radioaktív szennyeződés szabadulna el.
Mindezt az ostromló csecsen alakulatok nem tudták, sőt, a tisztjeik sem tudták, mikor kiadták a tűzparancsot, de ezt nem lehet elintézni annyival, hogy „nem atomtudósok”, ugyanis ha bekövetkezett volna a legrosszabb, akkor nem csak Enerhodarnak, de Kijevnek, Groznijnak és Moszkvának is szembe kellett volna néznie a tömeges megbetegedésekkel és rengetegen haltak volna meg. Ezzel játszogattak az éjjel Kadirov fiai.
Most nem történt baj, de ne nyugodjunk meg: bármikor történhet.
Lássuk a többi eseményeket. Ma megint kihagyjuk a veszteséglistákat, mert az orosz fél megint kihagyta a közzétételüket és egyoldalúan csak az ukrán adatokat közölni sportszerűtlen volna. Tehát a „Ki tud nagyobbat mondani” vetélkedő mai fordulója elmarad, érjük be annyival, hogy rengeteg a halott és a sebesült mindkét oldalon.
A béketárgyalások második fordulója lezajlott, hogy úgy mondjam, részeredmények születtek. Az orosz küldöttség a találkozó kezdete előtt közölte, hogy a „katonai-műszaki, humanitárius-nemzetközi és politikai” szempontokat kívánja megvitatni, míg az ukrán delegáció a humanitárius folyosók megvitatását nevezte meg a minimumprogramnak. Végül a minimális programról születtek döntések: a közlemény szerint a felek „egyetértésre jutottak” a humanitárius folyosók biztosításáról az emberek evakuálása, valamint az élelmiszer- és gyógyszerszállítás „a leghevesebb harcok által sújtott területekre” – az ideiglenes tűzszünet lehetőségével, de csak az evakuálás időtartamára és csak az érintett területeken.
A humanitárius folyosók létrehozása és az evakuálás lehetősége mérhetetlenül fontos, de miért ment bele a vele szemben álló ukránokat terrorizálni, megfélemlíteni akaró orosz fél ebbe? Azért, mert ennek is van veszélye. Ők most nagy városokat fognak ostromolni, rengeteg lakossal, akiknek a legnagyobb része ha teheti, el fog menekülni a támadások elől. Csakhogy itt százezrekről, milliókról van szó. Ha a városok kiürülnek és leginkább harctérként szolgálnak majd, ha kevés lakosuk marad ott, akkor ezeket a városokat viszonylag kevés áldozat árán le lehet rombolni. És akkor a menekülésre kényszerülő millióknak nem lesz hova hazamenni, győzzön végül is bármelyik fél. Ukrajna lakossága negyvennégy millió fő, ha csak a felüket kergetik világgá, már komolyabb szervezési problémával kell a világ többi részének szembenéznie, mint 2015-ben: viszont a menedéknyújtás, a segítség emberi kötelességünk. Nekik meg életben kell maradniuk, így ha elhúzódik a háború, az orosz fél kényszerítheti is a menekülésre a lakosságot. Mindazonáltal akkor is elengedhetetlen a humanitárius folyosók létrehozása.
Elhúzódik? Nagyon úgy néz ki, hogy el fog.
Vlagyimir Putyin az Orosz Biztonsági Tanács egy másik ülésén arról biztosította az oroszokat, hogy „a különleges katonai művelet a tervek szerint halad”, és több millió rubeles kifizetéseket ígért az elhunyt katonák családjainak. „Most katonáink és tisztjeink az ukrán területen Oroszországért harcolnak, hogy ne fenyegessen minket semmilyen oroszellenesség, amelyet a Nyugat évek óta közvetlenül a határainknál teremtett” – mondta.”
Zelenszkij ennek ellenére személyes tárgyalásokat szorgalmaz, meglehetősen keresetlen szavakkal, melyeket egy sajtótájékoztatón üzent Putyinnak:
„Mit akarsz tőlünk? Takarodjatok a földünkről! Ha nem akarsz most elmenni, ülj le velem a tárgyalóasztalhoz, szabad vagyok. Csak nem 30 méter távolságból beszélek veled, mint Macron, Scholz és a többiek. A szomszédod vagyok! Nem kell 30 méteres távolságot tartanod. Nem harapok. Normális ember vagyok. Ülj le velem, beszélj velem, mitől félsz? Nem fenyegetünk senkit, nem vagyunk terroristák. Nem foglalunk le bankokat, és nem vesszük el mások földjét.”
Folytatódik az ukrán városok bombázása és ostroma. Csernyihivben az állami katasztrófavédelmi szolgálat szerint a nap folyamán 47 halottat találtak és 18 sebesültet húzták ki a romok alól. Harkivban legalább 13 ember megsebesült a reggeli ágyúzást követően. Harcok folynak a Kijev melletti Bukában és másutt is.
Mariupol ostroma harmadik napja folyik, a városban lehetetlenné vált az élet, nincs áram, nincs víz és nincs gáz sem: a polgármester humanitárius folyosó kialakításáról tárgyal az ostromló csapatokkal.
Herszonban az orosz katonaság elsőként a tévétornyot foglalta el, ma reggel óta Herszon vételkörzetében kizárólag orosz tévécsatornák foghatóak (meg egy helyi, önkormányzati adó), de azokból egyenesen huszonnégy darab. A propaganda minden korábbinál nagyobb szerepet játszik ebben a háborúban.
A Bloomberg egy névtelen európai hírszerzési tisztviselőre hivatkozva azt írta, hogy Moszkva terveket dolgozott ki arra, hogy az elfoglalt városokban milyen megtorlásokat hajtson végre, így levernék az esetleges tiltakozásokat, letartóztatnák a számukra veszélyes embereket, és nyilvánosan végeznének ki ukránokat. (Az Index nyomán)
A Kijevtől északra elakadt „hosszú konvoj” helyzete igen rosszra fordult. Az orosz járműoszlop „szép, nagy, álló célpontnak” bizonyult, a Military Times szerint az ukrán erők Szu–24 és Szu–25 vadászrepülőgépekkel, tüzérséggel és rakétavető-sorozatokkal támadják. Más konvojokat is támadnak természetesen: drónok bevetéséről nem érkezett hír.
Putyin közben folytatja háborúját saját népe ellen is. Este a maradék független orosz sajtó felszámolásáról érkeztek hírek a Meduza.io-n:
„Az Ekho Moszkvi-t eddigi formájában felszámolták. A Dozsgy ideiglenesen felfüggesztette munkáját. Március 3-án reggel az igazgatótanács a főügyészségnek a rádióállomás állítólagos jogsértései miatt kiadott végzése alapján úgy döntött, hogy felszámolja a rádióállomást és az Ekho Moskvy honlapját. A személyzet továbbra is a YouTube-on működik. A Dozhd TV-csatorna, amelyet az Ekhóval egy időben blokkoltak, bejelentette munkájának ideiglenes felfüggesztését. Natalia Sindeyeva vezérigazgató szerint a csapatnak „erőre és időre van szüksége, hogy fellélegezzen és kitalálja, hogyan folytassa a munkát” – különösen a folyamatban lévő módosítások miatt, amelyek az orosz hadseregről szóló „tudatosan hamis információk terjesztését” bűncselekménnyé nyilvánítják.”
Mindenesetre azóta már a Meduza.io is elérhetetlen az Orosz Föderáció területéről, őket viszont csak blokkolni tudták, felszámolni nem, mert időben elmenekültek Rigába. Elérhetetlen még a BBC, a Deutsche Welle és a Szabad Európa/Szabadság Rádió is.
A törvényt pedig épp ma reggel hozta meg az Állami Duma:
„Az Állami Duma elfogadta az orosz hadsereg tevékenységéről szóló, tudatosan hamis információk terjesztésének büntetéséről szóló törvényjavaslatot.
A törvényjavaslat a büntető törvénykönyv 207.3. cikkelyét vezeti be, amelynek maximális büntetési tétele 15 év börtön.
Ugyanez a törvényjavaslat bünteti az orosz fegyveres erők „lejáratását” és „akadályozására való felhívásokat” az orosz fegyveres erők „az Orosz Föderáció és állampolgárai érdekeinek védelme, a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében”. A maximális büntetés öt év börtön.
Vjacseszlav Volodin, a duma elnöke elmondta, hogy a törvényt a Szövetségi Tanács március 4-én tárgyalja, és azonnal elküldi az orosz elnöknek aláírásra.”
De hoztak ma egy másik törvényt is (illetve, ez az előbbinek egy záradéka). A TASZSZ szerint:
„Az Állami Duma pénteki ülésén második és harmadik olvasatban elfogadta azt a törvénytervezetet, amely büntetőjogi felelősségre vonást tartalmaz az Oroszország elleni külföldi szankciók bevezetésére irányuló felhívásokért. Az orosz büntető törvénykönyvet most egy új cikkel frissítik: „Felhívások az Orosz Föderáció, az Orosz Föderáció állampolgárai vagy orosz jogi személyek elleni korlátozó intézkedések bevezetésére”. (…) Az ilyen cselekmények 500 000 rubelig (4700 dollárig) terjedő pénzbírsággal vagy az elítélt személy fizetésének vagy egyéb jövedelmének összegével legfeljebb három évig terjedő időszakra, illetve szabadságvesztéssel, három évig terjedő kényszermunkával, hat hónapig terjedő letartóztatással vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők lesznek, 200 000 rubelig (2000 dollárig) terjedő pénzbírsággal vagy az elítélt személy fizetésének összegével legfeljebb egy évig terjedő időszakra.
Ha a bűncselekményt egy éven belül megismétlik, már büntetőjogi felelősségre vonás következik be érte.”
Ez a két intézkedés röviden annyit jelent, hogy minden békepárti, háborúellenes megmozdulást, sőt, véleményt is vaskézzel fognak büntetni. Míg az orosz nép képes lesz egyáltalán elviselni a háborút, válságot, nyomort és elnyomást egyszerre.
Nem lesz képes: Putyin most már a saját sírját ássa.
Mindenesetre jelenleg az is eredmény, hogy túléltük a tegnapról mára virradó éjszakát.
Vannak még apró örömök az életben.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak.