Harminchárom, szocializmusban eltöltött év és tizenkét év NER után szeretném tudni, mit kell, hogy gondoljak, az nekem valahogy biztonságérzetet ad. Most viszont nem tudom.
Hiába nézem az M1-et, a HírTv-t és a többi kormányadót. Nem tudom, hogy szeressem-e Putyint, mert hát én szeretném, igazán cuki gyerek volt, az arcára van írva az akkor még rövid előélete, és az is, hogy mi várható tőle a jövőben. De tényleg cuki volt, elvégre a Pásztor fiúk is cukik lehettek kicsiben.
Hiába olvasom az Origót. Ezt és ezt csinálták az oroszok. Szegény menekültek. Akik Szíriából menekültek a dettó orosz bombázások elől, migránsok voltak. „De ezek a véreink!” Hát, egy ukrán, aki csak ukránul tud, és Ukrajna belsejéből érkezik, sajnos nem a vérünk, legfeljebb embertársunk. Ugyanolyan embertársunk, mint a szíriaiak voltak. Az elesett ukrán hős felesége visszamegy, mert harcolni akar, írja szintén az Origo. Kicsivel lejjebb, hogy azért nem engedjük a fegyverszállításokat, mert az válaszcsapásnak tenné ki…. az ukrajnai magyarokat. Márki-Zay szerint ugyanennek a miniszterelnöknek a délszláv háborúban nem voltak ilyen skrupulusai a délvidéki magyarokat illetően. Meg úgy amúgy sem.
Onnét nem várt semmit.
Mármost Márki-Zay, aki őt utánozná, beleviszi a háborúba az országot. Belevinné. De mi ki akarunk belőle maradni. Ha az oroszok tényleg nem állnának meg Magyarország határain, Orbán lenne az első, aki virággal üdvözölné őket. Hiszen nem akarunk semmiféle konfliktusba belemenni. Ez Amerika – a NATO – és Oroszország ügye. De mi NATO-tagok vagyunk!
Még.
Adva van egy NATO-ízű belső propaganda, párhuzamosan egy Putyin-magyarázó belső propagandával, egy kis finom célzás, hogy a mi legfőbb dolgunk megakadályozni az energiaárak növekedését, ami az egész Nyugatot sújtja, és mi, mondja Orbán a tévében, a Nyugat részei vagyunk, tehát minket is sújtani fog. Na, itt kezdődik az én összezavarodásom. Én ezt úgy értelmezem, hogy akkor nem sújtana, ha nem tartoznánk a Nyugathoz, de sajnos, oda tartozunk, és ezért az összes baj oka, ami lesz, nemsokára, tulajdonképpen ez. Ne tartozzunk tehát oda? Nem kérdés, barátaim. Nemde tartozzunk ideoda. Majd meglátjuk, mi lesz. Hogy ki lesz a hunyó. Vagy elhunyó. Ha Putyin tűnik sanszosabbnak, akkor úgy hátat fogunk fordítani atomerőműtől a többiig, mint a pinty. Ha Putyin ideér, és a NATO tehetetlennek tűnik, akkor a NATO-nak fogunk hátat fordítani. A következő lépésre reagálunk, a létező leggyávább és legostobább módon. Mi a pillanatnyi hasznot (amit annak vélünk) nézzük, és csak azt.
A rövidlátásban ötszáz éve profik vagyunk.
Két lovat próbálunk megülni egy fenékkel. Mi, egyedül széles e világon. Még Asszad elnök is konzekvensebb nálunk, persze neki jobban ég a feneke alatt a talaj. Vagyis a nyereg. Még egyelőre.
Most akkor kit szeressek, drága Vezérem? Rajtad kívül.
Fogós, ravasz feladvány ez. És milyen kár, hogy Te sem tudod a választ. Nem tudod? Dehogynem. Te vagy az egyedüli, aki a táborodban tudja, hogy kit szeretsz.
Saját magadat.