Néha úgy érzi az ember, már időtlen idők óta zajlik Ukrajna fegyveres orosz megszállása, már sokadjára éli át ugyanazt a várakozást, amit ma: a béketárgyalások ezekben a percekben is zajlanak, ha sokat nem is várhatunk tőlük, a háború mindeközben zavartalanul folyik, mintha a kettőnek nem is volna semmi köze egymáshoz.
Lehet, hogy nincs is. Lehet, hogy a háború már önjáró, önszervező folyamattá változott, és bármilyen döntés is születik a tárgyalásokon, folyik tovább magától, viszi a tehetetlenségi erő, míg ki nem fogy belőle a lendület. Mondjuk a mostani megbeszélések semmiképpen sem járhatnak meghatározó eredménnyel, azonnali fegyvernyugvással, hiszen online zajlanak, tehát bizottsági-küldötti szintűek, és még a belavezsai erdőig sem mentek el a kedvükért, most maximum humanitárius folyosók megnyitását lehet elérni, segélyek célba juttatását, többet nem, meg esetleg összeírhatják, miben egyeztek meg eddig (nem lesz nagy feladat: szinte semmiben):
„A tárgyalások non-stop folytatódnak videokonferencia formájában. A munkacsoportok folyamatosan dolgoznak. A nagyszámú ügy folyamatos figyelmet igényel. Március 14-én, hétfőn tárgyalásra kerül sor az előzetes eredmények összegzése céljából.”
– mondta Mihail Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója, és mivel ugyanezt nyilatkozta Dmitrij Peszkov, a Krmel szóvivője is, igaz lehet, bár ez csak amolyan „nesze semmi, fogd meg jól”. Az kifejezetten diplomáciai halandzsának tűnik, amit az orosz delegáció tagja, Leonyid Szluckij nyilatkozott:
„Ha összehasonlítjuk a két delegáció álláspontját a tárgyalások kezdetén és ma, akkor jelentős előrelépést látunk. És még egyszer örömmel ismétlem, hogy személyes várakozásaimnak megfelelően ez az előrelépés a két delegáció egységes álláspontjává, a következő napokban aláírandó dokumentumokká alakulhat.”
Mert hát sok minden függ attól, miféle dokumentumokat írnak alá, miről lesz szó bennük: fegyverszünetről vagy tokhal-kereskedelemről. Van egy olyan érzésem, miszerint a valóban komoly döntéseket meghagyják egy esetleges Putyin-Zelenszkij találkozóra. Mindegy, pár óra múlva talán okosabbak leszünk. De csak talán.
A háború viszont köszöni szépen, jól érzi magát. 2,187 ember halt meg Mariupolban az ostrom kezdete óta. Ezt az adatot a helyi hatóságok közölték ma reggel. A mariupoli városi tanács arról is beszámolt, hogy az elmúlt 24 órában a várost legalább 22 alkalommal érte légitámadás, és mintegy 100 bombát dobtak le. A városi tanács szerint az orosz csapatok
„célzottan lakóházakat, zsúfolt helyeket támadnak, gyermekkórházakat rombolnak le, és teljesen tönkreteszik a város infrastruktúráját”.
Az Associated Press hírügynökség információi szerint elhunyt az a terhes hölgy is, akinek a képe bejárta a világot, amint a mariupoli kórházból egy hordágyon menekítették ki. Sajnos gyermeke is holtan jött világra.
Mariupol már több mint egy hete ostrom alatt áll, minden kijáratot lezártak. Artem Popov ukrán újságíró, aki néhány napja hagyta el Mariupolt, és jelenleg az egyik elővárosban tartózkodik, leírta, mi történik ott.
„Nem mondhatom, hogy Mariupol bombázása teljesen kaotikus volt, de kórházak, iskolák, vallási intézmények kerültek tűz alá. Az orosz hadsereg bombázta a tűzoltóállomásokat – így nem volt lehetőség a tüzek eloltására. A közelmúltban légicsapásokat hajtottak végre óvóhelyek ellen is. Ahol csak tehetik, a szomszédok maguk ássák és temetik el a többi szomszédot. Sok halott fekszik az utcán.”
Idetartozó hír, hogy az Ukrán Állami Mentőszolgálat közlése szerint egy gránát becsapódott egy lakóházba Kijevben, egy ember meghalt, 12 másik pedig megsebesült.
A csernyihivi területi állami közigazgatás vezetője, Vjacseszlav Csaus közölte, hogy a Csernyihivi Politechnikai Egyetem épületét lőtték az éjszaka. Ugyancsak szerinte Nizhyn városát március 14-én éjjel Uragan rakéta-sorozatvetőkkel ostromolták.
Az Energodart (a Zaporizzsjai atomerőműhöz közeli város) és Zaporizzsját összekötő út egyik hídja megsemmisült – jelentette a Hromadske című ukrán lap az Energoatom közleményére hivatkozva. Így most nincs közvetlen kapcsolat Energodar és a regionális főváros között, beleértve a humanitárius segélyek szállítását és a lakosok evakuálását.
Orosz csapatok Grad rakéta-sorozatvetőkkel lőtték a Herszon megyei Viszokopolye falut – közölte az Ukraine Now csatorna az információ forrásának megjelölése nélkül. A házak megrongálódtak, a gázhálózatot üzemen kívül helyezték, és megszűnt minden energiaellátás.
Donyecket is rakétatalálat érte: egy, a helyi légvdelem által eltalált „Tocska-U” rakéta darabjai a városra hullottak és megöltek húsz civilt, köztük sajnos gyermekek is voltak. Kilenc sebesültről tudunk. Denisz Pusilin, a donyecki milícia vezetője azt állítja, a rakéta kazettás bombát hordozott, így ha talál, sokkal nagyobb kárt okozhatott volna, a milícia viszont fel fogja kutatni és megsemmisíti azt az állást, ahonnan a rakétát indították. A halottakat viszont nem fogják feltámasztani.
A korábban említett – és napok óta úton lévő – száz tonnás segélyszállítmány még nem érkezett meg Mariupolba, az orosz erők ezt megakadályozták, egyelőre Berdjanszkban maradtak, talán a tárgyalások után elindulhatnak. Az ukrán hatóságok közölték, hogy március 14-én sikerült megállapodniuk kilenc-tíz humanitárius folyosóról a civilek evakuálásához. Hat-hét folyosóról beszélünk a kijevi régióban és háromról a luhanszki régióban. De hogy ezek mennyire lesznek járhatóak, az megint csak a tárgyalásoktól függ.
A fehérorosz hatóságok cáfolják, miszerint fegyveres erőik soraiban lázadás tört volna ki a csapatok Ukrajnába való állítólagosan közelgő átküldése miatt. A minisztérium nyilatkozatát a Belarus 1 televíziós csatorna sugározta. Korábban az ukrán média az Ukrán Stratégiai Kommunikációs és Információbiztonsági Központra hivatkozva arról számolt be, hogy:
„A Breszt város közelébe telepített egyes egységekben zavargások zajlanak – a katonák, köztük a tisztek, nyíltan kimondták, hogy nem hajlandók részt venni az Ukrajna elleni háborúban.”
Hogy a fehéroroszok, mennyire lelkesednek ezért az őrült és mocskos háborúért, azt nem tudjuk, de a csecsenek nagyon. Próbálnák csak meg húzni a szájukat, mindjárt kapnának is rá: most már minden kétséget kizáróan elmondhatjuk, hogy Kadirov elnök is Ukrajnában van, ott buzdítja alakulatait. Mint a Meduza.io beszámol róla:
„A grozniji csecsen állami tévécsatorna megerősítette, hogy Ramzan Kadirov csecsen vezető Ukrajnában tartózkodik. A tévécsatorna közzétett egy videót, amelyen Kadirov állítólag „egy ukrajnai különleges katonai műveletben részt vevő harcosokkal” beszélget. A felvételen az egyik végrehajtó azt mondja, hogy hét kilométerre vannak Kijevtől. Azt is elmondja Kadyrovnak, hogy a harcosok megpróbálták evakuálni a gyerekeket egy árvaházból, de nem sikerült.
„Megközelítettük ezt az árvaházat, gyorsan lezártuk, bejutottunk, de sajnos a gyerekek nem voltak ott. Ott láttunk két dadát sírni. A kiságyak még melegek voltak, de már nem voltak ott gyerekek. Kiderült, hogy néhány órát késtünk – a biztonságiak a Vöröskereszt álcája alatt este autóval jöttek, felfegyverkezve, az összes gyereket buszokba ültették, és Kijevbe vitték őket” – mondta a biztonsági tiszt.”
Úgy látom, csecsen nyelven is létezik az a kifejezés, hogy „dajkamese” és az illető tiszt egy ilyent adott elő, igen nagy átéléssel. Kadirov különben azt is megígérte Oleg Aresztovicsnak, az ukrán elnöki hivatal tanácsadójának, hogy „személyesen megy el hozzá, és bekopog”, mivel Aresztovics azt írta egy közösségi oldalon, hogy „ha Kadirov valóban Kijev alatt áll, az ukrán fegyveres erők el fogják pusztítani.” Kadirov a fentieket válaszolta, amiből csodás kocsmai verekedés lehetne, de egy komoly háborúban ilyesmiket művelni modortalanság.
Oroszországban egyébként romlik a helyzet. Március 13-án Oroszország-szerte – Moszkvában, Szentpéterváron, Nyizsnyij Novgorodban, Cseljabinszkban, Ufában, Novoszibirszkben, Irkutszkban és más városokban – újabb háborúellenes tüntetéseket tartottak. A résztvevőket a rendőrség azonnal őrizetbe vette. A közzététel időpontjában az OVD-Info több mint 800 fogvatartottról számolt be. A jogvédő honlap szerint összesen közel 15 000 embert vettek őrizetbe a háborúellenes tüntetéseken Oroszországban február 24-e, az Ukrajnával vívott háború kezdete óta.
Arról már tegnap beszámoltam, hogy egy üres lap kézben tartásáért is lecsukják az embereket Oroszhonban (később kiderült, hogy ez nem mostani ötlet, évek óta használják az ottani politikai demonstrációkon), de ha egy teljesen ártatlan szöveg áll a papíron, nem kell semmit se ráképzelni, mondjuk az a két szó, hogy „két szó”, akkor is másodperceken belül jön két markos rohamrendőr, és viszik, aki felmutatta a Vörös Téren – mint az alábbi videó is bizonyítja, melyet az Activatica nemzetközi, de orosz nyelvű aktivista-platform készített és a Politico moszkvai tudósítója, Eva Hartog osztott meg a Twitteren.
A letartóztatott újságírók életét is igyekeznek változatossá tenni – a hátország nem a frontvonal, ahol lelőhetik őket, mint Brent Renaud-t tegnap, Irpinyben, de azt megtették a Szentpéterváron letartóztatott kollégákkal, hogy a város közepéből, a Nyevszkij Proszpekten álló Gosztiny Dvor elől kivitték őket Kronstadtba, és ott, a helyszíntől ötven kilométerre engedték szabadon őket. Jussanak haza, ahogy tudnak. A rendőrség azzal indokolta tettét, hogy „a „Press” feliratú mellények és az igazolványaik akár hamisak is lehettek volna” és ezt Kronstadtnál közelebb nem lehetett ellenőrizni.
A világban, ahol ez is lehetséges, nem hangzik elképzelhetetlennek az orosz külügyminisztérium legújabb javaslata sem, miszerint:
„Oroszország támogatja azt az elképzelést, hogy az ENSZ székhelyét az Egyesült Államokból egy semleges országba helyezzék át, ami kevésbé politizálná át a szervezet munkáját – közölte az orosz külügyminisztérium a RIA Novosztyival.”
Azért azt megnézem, amikor fogják az ENSZ-székházat, megemelik a négy sarkánál és viszik mondjuk Svájcba. Moszkvába nem viszik, Moszkvában ellátási gondok vannak. Illetve bocsánat, csak voltak, mert az Állami Duma elnöke, Vjacseszlav Volodin megoldotta őket, kiadott egy szózatot a Telegram-csatornáján, és ez minden ellátási problémára gyógyír lesz. Vagy nem.
„Felszólítom Oroszország lakosságát, hogy ne féljenek az élelmiszerhiánytól, az üzleti élet képviselőit pedig arra, hogy ne nyerészkedjenek az embereken.
Sokan emlékeznek a 90-es évekre, felhalmozzák az élelmiszereket, ami megnövekedett keresletet teremt. De ma már más idők járnak. Senki sem marad egyedül a problémáival. Az élelmezés biztosított. Az árak felhajtása a spekulánsok kezére játszik.
Azoknak, akik korábban a profitra gondoltak, a jelenlegi helyzetben az emberekre és hazánkra kellene gondolniuk. A munkahelyek megmentéséra, a termelés bővítéséra, tekintettel a külföldi vállalatok menekülésére az orosz piacról. Ahogy az élet megmutatta, külföldön senki sem vár. Pórul járnak azok a vállalkozótársaink, akik külföldről próbálják visszakapni a tőkéjüket.
Mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy az országot erősebbé, a gazdaságot hatékonyabbá és az életet igazságosabbá tegyük.”
Hát, ezek az elvek biztos kisegítik az orosz gazdaságot jelenlegi, kriminális állapotából, már csak azért is, mert más megoldást én sem látok. Elképzelem az üzleti életet, amint a veretes szavak hatására lemond a profitról… nem, inkább nem képzelem el. Azért az én fantáziámnak is van határa.
Ennyit tudni ma, március 14-én, 13:51 perckor a harci helyzetről, a tárgyalások még folynak, és sokat nem is remélhetünk tőlük.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!