Szele Tamás: Dmitrij, az Igazmondó

Az ukrajnai orosz megszállás hírei most sem vidítóak. Épp ma egy hónapja kezdődött meg ez a véres és teljesen értelmetlen háború, amitől már mindenki kezd megbolondulni és ehhez az sem kell, hogy a harctéren legyen az emberfia-emberlánya.

A frontvonalak bemerevedni látszanak, a helyzet pattanásig feszült, viszont legalább megvan Szergej Sojgu. Igazán oroszosan került elő: úgy, hogy nincs meg. Ezt majd megmagyarázom.

Először tekintsük a helyzet magyar vonatkozásait, mert sajnos megint vannak, bár ne lennének. Belénessy Csaba az MTI volt vezérigazgatója, aki most a kormánypárti lapokat tömörítő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) alá tartozó Mediaworks Hungary Zrt. tartalomfejlesztő tanácsadója, tehát a magyar kormányoldal meghatározó személyisége, érdekes posztot tett közzé egy nappal ezelőtt a Facebookon. Kár volt ezt közzétenni, amondó vagyok. Lássuk, mit mondott:

A revízió revíziója

Sajnos Kárpátalján ugyanaz játszódik le, mint ami a jugoszláv háború után Délen. A magyar menekültek jó része nem tér majd haza, hívja őket a jobb élet reménye, várják őket a magyarországi munkahelyek. Magyarországnak egy lépést sem szabad tenni annak érdekében, hogy Kárpátalja hazatérjen, de érzelmileg készen kell lennünk arra, hogy befogadjuk az ottani magyarokat és ruszinokat, illetve ha úgy alakul a hektikus nagyhatalmi helyzet, akkor békés úton magát Kárpátalját is. Minden magyar felelős minden magyarért. Ennek itt az adott helyzetben az elsődleges jelentése, hogy segítjük a menekülteket nációra való tekintet nélkül, nem gerjesztjük a feszültséget, felelőtlen területi követelésekkel nem hozzuk lehetetlen helyzetbe se őket Kárpátalján, se minket, az anyaországot. A másodlagos jelentősége, hogy érzelmileg és anyagilag készen kell állnunk arra, hogy befogadjuk a magyar embereket és/vagy a magyar területet. Mert függetlenül attól, hogy a háború kirobbantója a cári/bolsevik reflexet őrző orosz birodalom, tény, hogy a kárpátaljai magyarság nincs jó helyen, mondhatni üldözött Ukrajnában.”




Mikor ez nyilvánosságra került, valahol nagyon örült egy FSZB-tiszt, és leküldött szto gram vodkát. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kreml érdeke Magyarország belesodrása ebbe a háborúba – ne szépelegjünk, ez háború, nem „konfliktus” – ők szeretnek a zavarosban halászni. A területi revíziónak sem értelme nem volna, sem haszna, sem lehetősége: ezek a mondatok csak muníciót adnak azoknak, akik Magyarországot valamiképpen szembe akarják állítani a létéért küzdő Ukrajnával. Még a lehetőségét latolgatni is káros a nyilvánosságban: Belénessy urat, aki azért jó pár évtizedet eltöltött már a sajtószakmában, nem is sikertelenül, mint láthatjuk, ennél azért többre tartottam volna, ha valakinek, hát neki tisztában kell lennie azzal, hogy a szónak bizony súlya van, következményei lehetnek.

Ha viszont tisztában van ezzel és ennek dacára írta a bejegyzését, akkor nagy a baj.

Kárpátalján különben sincs nyugalom, tegnap egy kisebb helyi puccskísérletet sikerült meghiúsítani, amit Viktor Baloha parlamenti képviselő vezetett, 19 fős magánhadserege élén, csak kijött a rendőrség és elvitt mindenkit. Bár meg lehetne oldani így az egész háborút is: az ember csak betelefonálna a kapitányságra, hogy már megint lövöldöznek, kijönne a járőr és vinné is a huligánokat…

Fontosabb hír, és Magyarországot is érinti, miszerint Vlagyimir Putyin orosz elnök utasította kormányát, és külön a földgázszerződéseket és a szállításokat felügyelő Gazprom állami nagyvállalatot, hogy a jövőben ne fogadjanak el többé dollárban vagy euróban történő kifizetéseket a listájukon „barátságtalan” besorolásba került államoktól, és mi is közöttük vagyunk. Amint az összes uniós ország, de az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia szintén. Putyin egyhetes átmeneti időszakot engedett meg, utána csak rubelt fogad el. Világos, hogy ez a rubel árfolyamának a támogatását szolgálja, de mivel a „barátságtalan államok” nem állhatnak kapcsolatban az orosz jegybankkal, elég különös helyzet áll elő: nem lehet rubelt váltani, tehát nem lehet kereskedni – Putyin bele akar fulladni a földgázba és kőolajba?

Ó, dehogynem lehet rubelt váltani, csak egy kis kitérő kell hozzá. A kínai pénzintézetek majdnem korlátlan mennyiségben hajlandóak rubelt váltani, Kína a Kreml szerint „barátságos” állam, hivatalosan a nyugati országokkal sem ellenséges, mindent elönt a népek nagy druzsbája, lubickolunk a barátságban… az más kérdés, hogy majd milyen árfolyamon váltják a dollárt, eurót rubelre, és mekkora kezelési költséget számolnak fel a tranzakciókért. De akármi legyek, ha a pekingi gazdasági minisztériumban nem bontottak tegnap maotájt örökmükben.

Moszkvában megkerült Sojgu védelmi miniszter, de úgy, hogy senki sem látta, sőt, maga a szakminisztérium sem adott ki róla nyilatkozatot, ellenben elterjedt az a pletyka, hogy szívproblémái vannak. Érdekes, ragályos szívbaja lehet, amit az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke, Valerij Geraszimov is elkapott tőle. Ugyanis őt sem látták március 11. óta, biztos együtt gyengélkednek, jobb esetben nem egy szibériai uránbányában berendezett szanatóriumban. Bár Geraszimovról még szívproblémákat sem rebesgetnek, Geraszimov egyszerűen nincs és kész.

Talán egy hasonló egészségügyi problémát és gyógyintézeti beutalót akart megelőzni Anatolij Csubajsz is, aki lemondott minden állami tisztségéről – pedig erős oszlopa volt ő a Kremlnek, Jelcin idején még pénzügyminiszterként is szolgált, mostanság meg Putyin klímaügyi különleges megbízottja volt – aztán feleségestől a baráti Törökországba távozott. Annyit tudunk, hogy az ukrajnai háború elleni tiltakozásnak szánta a lemondását, de azt bölcsen tette, hogy nem Moszkvában várta meg, mit szólnak hozzá, mert még neki is szívproblémái támadhattak volna.

A harctér hírei között be kell számolnom arról, hogy az orosz erők elfoglalták Iziumot. Mint a TASZSZ írja:

Az Orosz Föderáció fegyveres erői továbbra is egy különleges katonai művelet feladatait hajtják végre. Március 24-én reggelre az orosz hadsereg egységei teljesen ellenőrzésük alá vonták a Harkovi területen lévő Izsum városát.”

Ezt a két mondatot elnézve különösen tragikomikusnak hat a hír végén a kötelező lezárás – a TASZSZ-nál minden ilyen jellegű hír végére kötelező odabiggyeszteni ezt a pár sort – mely szerint:

Vlagyimir Putyin orosz elnök február 24-én televíziós beszédében közölte, hogy a donbásszi köztársaságok vezetőinek kérésére döntött a különleges katonai művelet végrehajtásáról, hogy megvédje azokat az embereket, „akik nyolc éve szenvednek a kijevi rezsim által elkövetett visszaélésektől és népirtástól”. Az orosz vezető hangsúlyozta, hogy Moszkva nem tervezi ukrán területek megszállását.”





Ha nem tervez megszállást, mi a csodával magyarázza Izium elfoglalását? Véletlenül tették, nem figyeltek oda, mindjárt visszaadják? Arra sétált egy orosz hadsereg és hirtelen felindulásában, érzelmileg erősen feldúlt állapotában, pillanatnyi elmezavarában megszállta?

Azért az egy dolog, hogy Izium elesett, de az orosz erőket érte ám veszteség is, méghozzá nem mindennapi. Március 24-én az ukrán haditengerészet közölte, hogy az orosz Fekete-tengeri Flotta Orszk nevű nagy partraszálló hajóját megsemmisítették Berdjanszknál. A berdjanszki kikötőben keletkezett tűzről videók jelentek meg a közösségi oldalakon, itt is bemutatok egyet:

 

Az orosz védelmi minisztérium nem kommentálta a hajó állítólagos elvesztését. Az orosz erők már a háború első napjaiban elfoglalták Berdjanszkot.

Az Orszk volt az első orosz hajó, amely a háború kitörése után befutott a város kikötőjébe. Érkezését az orosz védelmi minisztérium hivatalos tévécsatornája jelentette be március 21-én. Az Orszk katonai felszerelést vitt Berdjanszkba. Akár 20 harckocsit, 45 páncélozott csapatszállítót és 400 ejtőernyőst is szállíthatott”

mondta Anna Malyar ukrán védelmi miniszterhelyettes.


A luhanszki területi katonai közigazgatás vezetője, Szerhij Haidai bejelentette:

Rakétákkal és foszforbombázással támadták Luhanszk régiót az oroszok tegnap este, négy ember meghalt

A nap folyamán a régióban 31 épület sérült meg vagy semmisült meg teljesen, köztük 23 épület. Nevezetesen 10 nagy épület és 13 magánépület. Ezek közül 16 félúton megsérült.

Szejeverszonyeck, Liszicsanszk, Rubizhne, Kremlinna, Novodruzhje és Vojvodivka lakosai is érintettek.

Nagyon nehéz a helyzet Rubizhnében, ahol a városban harcok folynak. Megerősített információk szerint négy halottunk van, akik közül kettő gyerek, és hat sebesültünk. Az oroszok nem tudnak behatolni a hegyekbe, ezért kezdtek nehézfegyverzetet használni. Rakétatámadások indultak Lysychansk és Novodruzhsk ellen, és az orosz légierő foszforbombákat dobott Rubizhnéra. Sajnálatos, de az áldozatok száma sokkal magasabb is lehet.

Jelenleg 35 település marad sértetlen, 14 részben, 21 teljesen. 101 526 háztartás maradt áramellátás nélkül.”

Engedtessék meg nekem itt egy zárójel: elnézést kérek olvasóimtól is, kollégáimtól is, hogy a nevek és helységnevek írásmódjában teljesen következetlen vagyok, én magam eleve oroszosan írnék mindent, ahogy olvasom (az orosz átírások ráadásul fonetikusak), de mivel ebben a háborúban mindennek és mindenkinek legalább két neve van – egy orosz és egy ukrán – szinte követhetetlenné válik, mit hogyan kéne írni. Ráadásul még a legkorrektebb forrásaim is következetlenek, nem ritka, hogy ugyanazon a híren belül két-háromféleképpen neveznek valakit vagy valamit.

Látom, hogy a kollégák is ilyesmivel küszködnek, mert gyakran lesz más lapokban például Igor Konasenkov vezérőrnagyból, az orosz védelmi minisztérium szóvivőjéből Konaszenkov, ami a DeepL fordítóprogram jellegzetes hibája, szóval tényleg sajnálom, de sokat nem tudok tenni ellene, eddig csak egy komolyabb tévedést követtem le, azt is kijavítottam, amikor összekeveredett Csernyigov (ukránul: Csernyihiv) és Csernovic, Bukovina központja (ukránul: Csernyivci). De térjünk vissza az eseményekhez.


Ivan Fedorov, Melitopol polgármestere azt állítja, hogy az orosz hadsereg bázist épít az Avjahorodok városrész területén, ahonnan rakétákat indítanak más ukrán városokra – jelentette a Hromadske hírügynökség.

A melitopoli Avjahorodok városrész egy katonai repülőtéren épült, ahol egy repülődandár állomásozott. Mondjuk a lakónegyed neve is arra utal, hogy ott lehettek a légierő tisztjeinek a szállásai – magyarul „Repülővároska” lenne.

Kijevet viszont mintha maga a természet is védené. A műholdas felvételek szerint az Irpeny (Irpiny) folyó vízszintje Kijevtől északnyugatra már napok óta emelkedik. Az orosz csapatok az Irpeny folyó nyugati partjának nagy részét Rakovka környékén tartják ellenőrzésük alatt, míg az ukrán hadsereg Kijev északnyugati részén, Moshun falu körül védi a területet. A folyó kulcsfontosságú az orosz erők Kijev felé tervezett előrenyomulása szempontjából, és ha nem tudnak átkelni rajta, akkor nem tudják nyugat felől megtámadni Kijevet.

A napi krónika végén egy különösen cinikus interjút mutatnék be, ami rávilágít arra, hogyan is kell értelmezni a Kreml kommunikációját. Röviden: vagy hallgatnak, vagy hazudnak. A Meduza.io valamiképpen elérte, hogy nyilatkozzon nekik Dmitrij Peszkov, a Kreml hivatalos szóvivője. Szó szerint idézem a beszélgetést:




Meduza: A minap vált ismertté, hogy a 96 éves Borisz Romancsenko, akinek a Nagy Honvédő Háború idején több náci koncentrációs tábort, köztük Buchenwaldot is sikerült túlélnie, Harkivban az orosz csapatok ágyútüze következtében meghalt. Az ukrán főügyészség megindította az első büntetőeljárást egy ukrán nő orosz katonák általi megerőszakolása ügyében. Az ügyészség arról is beszámol, hogy a háború kezdete óta legalább 120 ukrán gyermek halt meg. Kérem, mondja meg nekem, ez az úgynevezett „denácifikáció”? Miért van az, hogy bár az orosz védelmi minisztérium azt állítja, hogy csak katonai célpontokat és helyi nacionalistákat támad, ártatlan civilek továbbra is szenvednek és halnak meg Ukrajnában?

Dmitrij Peszkov: Meg tudná mondani, hogy ezt az információt csak az ukrán főügyészségtől kapta, vagy más források is megerősítették?

Meduza: Nos, a Borisz Romancsenkóval kapcsolatos információkról nemcsak ukrán forrásokból, hanem a volt koncentrációs táborok foglyait segítő német alapítványoktól is értesültünk.

Dmitrij Peszkov: Értem. Biztosak benne, hogy nem a nacionalista zászlóaljak kereszttüzében halt meg?

Meduza: Tisztában vagyunk azzal, hogy katonai műveleti körülmények között nem lehetünk 100%-ig biztosak semmilyen információban.

Dmitrij Peszkov: Nos, akkor valószínűleg másképp kellene megfogalmaznia a kérdését. Azt állítják, hogy… Ugyanakkor ezt nem igazolták.

Meduza: Igen, ezért hivatkozom minden információra.

Dmitrij Peszkov: Rendben. Most válaszolok. Nem hiszünk az ukrán főügyészségnek. Az orosz hadsereg nem támad és nem lövöldöz civilekre. Az orosz hadsereg segít a civileknek. És sajnos egyre több szemtanú érkezik a városokból, aki azt mondja, hogy emberi pajzsként tartják őket ott, és hogy a nacionalista zászlóaljak tüzet nyitnak – ezek tömeges esetek – a civilekre. Egyáltalán nem hiszünk a nő megerőszakolásáról szóló információnak. Ez hazugság.

Meduza: Tehát az ukrán fél által szolgáltatott összes információ alapján nagy biztonsággal kijelenthető, hogy helyi nacionalisták tették ezt?

Dmitrij Peszkov: A mi álláspontunk a következő. Rengeteg történetet hallunk közvetlen szemtanúktól, akik a városokból jönnek. Elmondják, hogyan tartják őket ott emberi pajzsként, hogyan nyitnak tüzet a nacionalista zászlóaljak azokra, akik megpróbálják elhagyni a városokat. Elmondják, hogyan tartják őket információs blokádban, eltitkolva a humanitárius folyosók megnyílásáról szóló híreket, és így tovább. Ezek nem a mi történeteink. Ezek az ukránok történetei, akik kijutnak ezekből a városokból.

Meduza: A CNN-nek adott tegnapi interjújában Ön azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin „még nem érte el a céljait Ukrajnában”, de a „különleges művelet” „szigorúan a terv szerint halad”. Az orosz védelmi minisztérium egyetlen jelentése a veszteségekről 500 halott orosz katonáról szólt. Tényleg ez volt a terv? És hány katonának kell még meghalnia ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin céljai megvalósuljanak?

Dmitrij Peszkov: Valóban, egyszer a védelmi minisztérium adott egy ilyen tájékoztatást. De amint azt már elmondtuk Önökkel együtt, ez az előjog teljes mértékben az övék, azaz a hadseregünké. Ha úgy ítélik meg, hogy ez szükséges, további információkat fognak nyújtani. A műveletet a tervekkel és célkitűzésekkel szigorúan összhangban hajtják végre. A művelet tervei és céljai jól ismertek, nem ismétlem meg őket. A hadsereg nem lő civilekre – mindaddig, amíg a civilek nem vesznek fegyvert és nem céloznak a hadseregünkre.”

Hát, Peszkov sem „Dmitrij, az Igazmondó” néven kerül majd be az orosz történelemkönyvekbe, az is biztos.

Egyelőre ennyi hírrel szolgálhatok, jó sajnos egy sem volt közötte. Reméljük, holnapra akad olyan is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!